39. fejezet - Február

Sziasztok! :)
ELŐSZÖR IS, JÓ SZILVESZTEREZÉST ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET HOLNAPRA. ;)
(Gondoltam feldobok egy fejezetet, míg józan vagyok. :D)

Kicsit megint ugrottunk az időben, de most csak kb. két hónapot, persze okkal. :) Remélem továbbra is kapok tőletek néhány ösztönző gombnyomást, vagy kommentet vagy akármit. :) Az előzőek is nagyon jól estek.

Viszont már lassan a sztori végéhez haladunk, de konkrétan még nem tudom, hol is lesz az. (Bár szerintem errefelé, tehát ezt számítsátok az utolsó előtti fejezetnek. :(:)

Addig is élvezzétek és jó olvasását!

xx

D

Február közepe környékén volt, egy esős, csütörtök reggel. Bár ezt inkább hajnalnak mondanám, mert fél hét körül lehetett, épp most nyomtam ki az ébresztést. Mérgesen és fáradtan dörzsöltem meg a szemeimet, majd gyorsba indultam venni egy reggeli zuhanyt, fogat mostam, fésülködtem, sminkeltem és fél óra alatt már a gardróbom előtt álltam egy szál törölközőben.

 - Szerintem ne vegyél fel semmit - szólalt meg egy férfihang mögülem, mire hátrafordultam.

 - Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni!

 - Semmi gond - nyújtózkodott, majd mellém sétált, átkarolt és megcsókolt. - Muszáj ma bemenned?

 - Igen. Lesz egy fontos tárgyalásom, sőt, kettő is.

 - Jogos, elvégre előléptettek. De este legalább ráérsz? Elmehetnénk vacsizni. 

 - Ez most randi? - mosolyogtam rá. 

 - Miért, a párok nem randizhatnak? - vonta fel a szemöldökét, majd újra megcsókolt.
Megrántottam a vállamat. - De, menjünk.
 - Este nyolcra jövök érted!
 - Rendben... de segíts, mit vegyek fel?
 - Nekem mindegy - nevetett fel. - Mindjárt jövök! - Majd eltűnt.
Pár perc nézelődés után végül egy kicsit hosszabb szoknya, harisnya és egy kékes-zöldes blúz volt, a fekete szokásos magassarkúval és táskával. A hajamat kiengedve hagytam, majd leültem a laptopom elé.

 - Nem kell még indulnod? - hallottam Harry hangját a hátam mögül, majd éreztem, ahogy lehajtja a fejét a nyakamhoz és belecsókol.
 - De, csak CeCe elvileg az e-mailemre küldi a mai munkát - válaszoltam. - Amúgy hazadobjalak?
 - Milyen romantikus, hogy a lány viszi haza a fiút - vigyorodott el. - De nem kell, köszönöm. Minket is behívtak nyolcra a Sonyba.
 - Akkor oda fuvarozzalak?
 - Igen, kérlek. - Majd újabb csókot kaptam.

 - Egyébként milyen okból kellett nekünk is megjelenni ezen a gyűlésen? - érdeklődött Mike.
 - Fogalmam sincs. Azt sem tudom miről lesz szó - rántottam meg a vállamat.
Aztán besétált az öt srác, CeCe és a partin megismert két forma, a sminkes Eve és a stylist, Chris.
 - De már komolyan kíváncsi vagyok - fűztem hozzá az előző mondatomhoz, mire ő csak bólintott.
 - Üljetek  le, bejelenteni valóm van! - Mindenki így tett, és az épp beszédet tartani készülő CeCere néztünk. - Mint tudjátok, az új turné március 11.én, hétfőn veszi kezdetét, amire mind hivatalosak vagytok. - Itt meglepetten tekintettünk egymásra Mikeal, majd rám vigyorgott. - De a hétvégére már találjátok ki a válaszotokat, mert ha nem jöttök, találni kell másokat.
 - Én megyek - szólalt meg Eve, majd Chris és Mike is bólogatni kezdtek.
 - Nekem is jó.
 - Én is szívesen megyek!
 - Nos, Olivia? - néztek rám mind.
 - Természetesen - mosolyodtam el, majd Harryre néztem és szavakat kezdtem formálni az ajkaimmal. - Te erről tudtál? - Majd széles vigyorral az arcán bólintott. - Mondhattad volna.
 - Nos, amint befejezi Harry és Olivia a társalgást, folytatnám!
 - Bocsánat - eresztettünk mindketten meg egy mosolyt, majd az elénk kirakott egy mappát.
 - Benne vannak az útvonalak, szállások, telefonszámok, helyszínek, itt pedig koncerthelyszíneket értek, egyszóval minden.
 - Jé! Csak hat helyszín lesz? - szólalt meg Niall.
 - Kisebb problémák miatt igen, de ezekkel ti ne foglalkozzatok! Összesen tizenhat napot leszünk távol, ebből kettő elmegy az utazásra, azaz két hét lesz csak a turné.
 - Ez most tényleg rövid - állapította meg már Louis is.
 - Tényleg nem fontos, csak a "lényegesebb" nagyvárosokat érintjük, felmérést végeztünk a hivatalos honlapon - magyarázta CeCe. - Szóval, minden világos? - Itt mindenki bólintott és igenlő választ adtunk a kérdésére. - Nos, akkor köszönöm, hogy összegyűltetek. - Majd kiviharzott, és mindenki mozgolódásba kezdett.
 - Meglepett? - lépett mellém Harry.
 - Igen! Miért nem mondtad, hogy engem is vinni akar CeCe? - fakadtam ki, mire átölelt. - Teljesen magamba zuhantam, hogy nem láthatlak hetekig.
 - Ez édes.
 - Gyere már, te szőke herceg! - hallottam meg Liam kiáltását az irodán kívülről.
 - Hová kell menned? - néztem rá.
 - Megyünk reggelizni. Te nem tudsz elkéredzkedni?
 - Nem, de nem is akarok. Otthon bekaptam valami kis apróságot, plusz reggel inkább kávén élek - rántottam meg a vállamat. - Inkább hagyni akartam, hogy ötösben legyen a srácokkal, utálok ráakaszkodni a társaságra.
 - Akkor este találkozunk - mondta. - addig is, vigyázz magadra.
 - Rendben, de várj, mit vegyek fel? - kérdeztem.
 - Kényelmeset, és hozz magaddal váltóruhát. Különlegeset akarok mutatni - kacsintott rám. 
 - Nem úgy volt, hogy vacsizni megyünk?
 - De, de utána... mindegy, majd meglátod! Most rohannom kell, de még hívlak az ebédszünetedben! Szia! - Majd adott egy csókot a számra, és már ott sem volt.
Mivel előléptettek -egészen két hete!-, saját irodát kaptam CeCetől, ahogy Mike is. Most csak simán szomszédok vagyunk, mindketten saját titkárral. Oké, a titkár srác egy seggfej volt és már többször is bepróbálkozott, de szerencsére már ismeri a távolságot, amit tartania kell velem szemben. CeCe egyre közvetlenebb és jobban bízik bennem, tehát egyre nívósabb munkákat kapok és egyre többen ismernek a cégnél is. Tehát a munkával minden rendben. Szerencsére.

 - Hát te? Ilyen korán itthon? - kérdezte egyből Louis, mikor beléptem a házba.
 - Miért, vársz valakit, lelépjek? - kérdeztem egyből vissza.
 - Nem, dehogy, csak mostanában alig látlak itthon, eltünedeztél kicsit.
 - Ja, sok a munka mostanában meg Harryvel is sokat vagyok - vontam meg a vállamat.
 - Meg furcsa vagy az elmúlt hónapokban.
 - Ez nem igaz! Te voltál olyan bunkó!
 - Én nem éreztem így - állapította meg.
 - Attól még ellenszenves voltál. Volt valami gond, vagy mi?
 - Semmi, semmi - rázta meg a fejét zavartan, majd elém lépett és szorosan megölelt, én pedig viszonoztam ezt neki. - Úgy hiányoztál már.
 - Te is nekem. - Aztán elváltunk, és vigyorogva nézett rám. - Na, mit tervezel? Látom rajtad!
 - Csinálunk egy tradicionális popcorn és nutella zabálós meg kólaivós délutánt? Van egy jó filmem, most töltöttem le - vigyorgott rám.
 - Ennek ha akarnék se tudnék ellenállni! Felveszek valami kényelmeset, és jövök!
 - Addig bekészítem a kukoricát.

A filmnézős délutánunk remekül sikeredett, újra a réginek éreztem a barátságunkat, miközben egy ótvar filmet néztünk, amiből kb. semmi sem maradt meg, olyan szinten szörnyű volt. De a lényeg az volt, hogy jól szórakoztunk és megtudtuk beszélni a problémáinkat.
És most ott álltam a tükör előtt, kivasalt hajjal és teljes sminkkel és az esti szerelésemet nézegettem. Egy fekete cicanadrágot viseltem, mihez a bézs színű pólót és barnás árnyalatú kardigánt választottam. Felvettem néhány kiegészítőt, egy sálat a nyakam köré tekertem és felkaptam a cipőmet is.

A táskámba a Harry által megkért cuccokat tettem, tehát váltóruhákat és a fontosabb dolgokat. Egy cél cigit a számba tettem, majd lesétáltam az emeletről a nappaliba, ahol Louis üldögélt és laptopozott.
 - Mész is? - érdeklődött, miközben mellém sétált és együtt ültünk ki a teraszra.
 - Aham. De még van pár percem, míg ideér. Kint maradsz velem cigizni?
 - Szívesen - bólintott. - Merre mentek majd?
 - Vacsizunk és mutat nekem valami különlegeset. - Itt perverzen kezdett el mosolyogni. - Nem, nem azt. Vagyis, remélem, de szerintem itt nem arra célzott.
 - Milyen romantikus lett volna pedig - röhögött fel, mire lepisszegtem.
 - Állj le, és keress magadnak te is valakit!
 - Nem vagyok én olyan kapcsolat-ember - rázta meg a fejét.
 - Mondjuk okos dolog lenne nem egy kéthetes turné előtt becsajozni, de majd elmegyünk bulizni valahová előtte!
 - Ez az ötlet már kifejezetten jó - bólogatott hevesen. Én pedig csak elmosolyodtam, és mérgeztem tovább magamat.
 - És neked mi az esti programod? - kérdeztem.
 - Szerintem tartok egy TwitCam-ot - gondolkodott el. - Ja, ez lesz, az előbb írtam ki. Meg rendelek pizzát, tartok egy pasis estét egyedül.
 - Kicsit szánalmasan hangzik - szólalt meg egy újabb hang. Harry mondta, miközben odasétált hozzánk.
 - Te csak kussolj, Harold - röhögött fel Louis, majd kezet fogtak. Engem csak arcon csókolt Harry, miközben elnyomtam a maradék cigimet a hamutálba.
 - Mehetünk? - nézett rám. - Foglaltam asztalt.
 - Persze.
 - Amúgy jól nézel ki - mért végig -, mint mondjuk mindig.
 - Köszönöm - bújtam hozzá, mire magához ölelt.
 - Úristen, de nyálasak vagytok - mordult fel Louis. - Jóéjt! - Majd besétált a házba és becsukta maga mögött az ajtót.
 - Ennek meg mi baja? - nézett utána Harry.
 - Szimplán unja, hogy egyedül van, szóval a turné után kerítsünk neki barátnőt! Az sem érdekel, ha a város összes kocsmáját és szórakozóhelyét fel kell kutatnunk.
 - Remek ötlet. Viszont már tényleg indulnunk kéne!
Az étterem gyönyörű volt, és telis-tele olasz kajákkal, amikbe szerelmes vagyok, sőt, Ő is. A hely elvileg az elmúlt napokban nyílt meg, de nagyon elegáns és kényelmes volt, és az ételek is mind tetszettek.
Aztán egy együtt töltött romantikus vacsora után újra autóba ültünk, és a semmibe indultunk el, vagyis csak egy számomra ismeretlen helyre.
 - Amúgy merre viszel? - néztem rá értetlenül. - Már vagy egy órája jövünk, és nekem holnap munka, és...
 - Nem, nincs holnap munka, lebeszéltem CeCevel, most jövök neki egy nagy szívességgel - vigyorgott rám. - Emiatt ne aggódj, és nem is fogunk eltévedni, ezerszer jártam itt.
 - Mégis hol?
 - Majd meglátod!
Aztán újabb fél óra csendben kocsikázás után megálltunk egy ház mellett. Mit ne mondjak, teljesen oda meg vissza voltam ettől a helytől, a ház téglaépítésű volt, pici ablakokkal és virágokkal a párkányokon, természetesen az egész erdő közepén.
 - Ez... ez... fantasztikus - hebegtem. - A tiéd?
 - Mostanában tettem rá szert - mondta büszkén -, de a nővéremmel együtt vettük. Gyere, megmutatom belülről is! - Szépen besétáltunk rajta, és egyből egy elég nagy nappaliban találtuk magunkat, amivel egybe volt kötve egy konyha, ahonnan lépcsővel fel lehetett jutni az emeletre. Ott volt két hálószoba -egyik Gemmáé, másik Harryé-, és mindegyikhez volt egy-egy fürdőszoba. Harry hálószobája gyönyörű volt, teljesen lenyűgözött, hogy nagy terünk volt, nagy ablakokkal a falakon, sőt, még terasz is járt a szobához.
 - Na, hogy tetszik?
 - Ez nagyon jól néz ki - áradoztam.
 - Örülök, a ma estét itt töltjük - eresztett meg egy féloldalas mosolyt, majd elém lépett és a karjaiba zárt.
 - Ez nem jó, tényleg. Örülök, hogy megmutattad nekem - öleltem vissza.
 - Én is... egyébként nem vagy éhes? Rendelhetünk pizzát, meg van fagyi a hűtőben.
 - Nem vagyok éhes, most ettünk nemrég, de neked meg vigyáznod kéne a hangszálaiddal, így két héttel a koncertek előtt - mondtam komolyan. - CeCe engem öl meg, ha...
 - Oké, akkor nem fagyizunk - nevetett fel, és kezeit védekezően maga elé emelte. - Nézzünk meg egy filmet! Mihez lenne kedved?
 - Igazából semmilyenhez sincs kedvem, ma már néztem egyet Louisval - válaszoltam, mire újra vigyor ült ki az arcára, majd a nyakamhoz hajolt és belecsókolt.
 - Akkor mi lenne, ha beszélgetnénk? - vetette fel, bár tudtam, hogy nem gondolja komolyan, ilyen helyzetben.
 - Vagy inkább ne beszéljünk!
 - Abban is benne vagyok - suttogta a fülembe, majd felkapott és az ágy felé kezdett vinni, miközben csókolgatta a nyakamat és számat...

---- 

Amint látjátok, kitettem egy szavazást egy lehetséges (!!) új sztorival kapcsolatban. A publikálásának időpontjában még nem vagyok biztos, de a jövőben lehet, hogy megteszem. 

Segítsetek, kiről olvasnátok? :)

D

38. fejezet - Komolytalanság

Sziasztok! :)

Elhoztam a 38. fejezetet, szépen, sorban. Remélem elnyeri a tetszését a sok Hazza-fannak. :_)

Kellemes olvasást és -remélhetőleg- kommentelést/szavazást!

xx

Fáradtan és tudatlanul ébredtem, valamint beletelt néhány percbe, míg rájöttem a körbenézésem után, hogy hol is vagyok. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy Harry hálószobájában fekszem, feltehetően meztelenül. (Nem mertem benézni a takaró alá.) Igen, meztelen voltam - állapítottam meg néhány perc múlva. Aztán további negyed órát -körülbelül- töltöttem a tegnap estémről való visszaemlékezéssel, de furcsamód nem éreztem óriási lelkiismeret furdalást. Semmi negatív dolgot nem éreztem az esténkkel kapcsolatban, csupa boldogság volt most az egész lényem. Aztán nagy nehezen feltornáztam magamat, miközben a takarót magam köré tekertem, összeszedtem a szobában lévő ruháimat és felkapkodtam magamra, majd leosontam a földszintre, ahol Harry nagyban nézte a tv-t.
 - Á, hát felkeltél - pattant fel, amint meglátott és elém lépett. - Jól aludtál?
 - Igen - bólintottam, mosollyal az arcomon, ami igen levakarhatatlannak bizonyult. Nem tudom, mi történt az agyammal, de egyfolytában csak vigyorogtam, mint egy tök. Vagy vadalma.
 - Van kávé még, ha szeretnél...
 - Igazából, mennék... még van egy kis dolgom otthon. - Hazudtam, igazából hazamegyek és otthon fogok dögleni egy jó darabig. Maximum szépen, hosszasan megfürdök és telefonon elmesélek mindent Leilának, esetleg még át is jön, vagy elmegyünk vásárolni, ismét.
 - Felhívhatlak este? - nézett rám komolyan.
 - Igen, azt hiszem, lenne mit megbeszélni. - Néhány pillanatig csak úgy álltunk ott, majd dudálást hallottunk a ház elől. - Akkor, azt hiszem, a taxi már itt van, szóval megyek.
 - Majd kereslek - mondta, mire csak bólintottam, majd elindultam az ajtó irányába, mire ő a ruhámnál fogva húzott vissza magához, a karjaiba.
 - Igen? - néztem rá.
 - Gondoltam elköszönök - közölte, majd megcsókolt. - Na, már mehetsz - vigyorgott rám továbbra is.
Én pedig csak nevetve megráztam a fejemet, majd felvettem a szerencsére jó hosszú, fekete szövetkabátomat, meg a magassarkúmat, és már ültem is be a kocsiba.

 - Jó reggelt - szóltam be a házba, ahogy hazaértem. Louis pillantása szegeződött rám, amint beléptem az ajtón.
 - Neked is, amúgy a telefonod mire van? - bunkózott, mire meghökkentem.
 - A telefonom, apu, lemerült. - Felakasztottam a kabátomat, majd levettem a cipőmet és a kezemben vittem tovább.
 - Hol voltál? - jött a következő kérdés.
 - Leilánál aludtam...
 - Mindenki azt mondja, Harryel távoztál.
 - Ó - sóhajtottam. - Koncertre mentünk, ahol Leilába és a bátyjába botlottunk. Ők pedig invitáltak engem magukhoz.
 - Értem - mondta mogorván, továbbra is, miközben bólintott egyet.
 - Ennyi volt a kihallgatás? - Újabb bólintás. - Köszönöm! - Majd felmentem az emeletre, egyenesen a szobámba.
Összeszedtem valami kényelmes ruhát, majd bevonultam a fürdőszobába, ahol szépen beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a forró vizet. Egy idő után aztán kezdett kellemetlenné válni, így beállítottam rendesre a vizet, hajat mostam, alaposan megfürödtem, fogat mostam és mentem is vissza a szobámba. Bent aztán felöltöztem, majd megszárítottam a hajamat és a fejem tetejére kontyba tettem.
Dél környéke lehetett, így úgy döntöttem, hogy jó lenne enni valamit, szóval összedobtam egy szendvicset, meg kávét és kiültem a teraszra ezek után rágyújtani, így legalább teljes volt a "napom".
Egyébként fogalmam sem volt, hogy miért akadt ki így rám Louis, sosem szokott ilyen apáskodó lenni, mindig teljesen laza és maximum kedvességből érdeklődi meg, hogy merre jártam, kinél voltam.  Komolyan, most már azt várom, hogy mindjárt felront a szobámba, kopogás nélkül, majd felpofoz és három hónap szobafogságra ítél, meg elveszi a bankkártyámat és nem kapok estére kakaót. Milyen világba csöppentem?
Mérgesen, és értetlenül megráztam a fejemet, majd visszabaktattam a szobámba, ahol elővettem a laptopomat és felmentem skypera. Ekkor talált meg, szinte egyből Leila.
 - Sziasziaszia - olvastam az üzenetét, mire elvigyorodtam. 
 - Helló.
 - Hogy vagy? Mi volt a partin?
 - Igazából... hm... ez hosszú, szerintem találkozzunk és beszéljük meg.
 - Én azon mondó vagyok, hogy üljünk be valahová koktélozni - vetette fel.
 - Tökéletes, mondjuk ha nyolcra átmegyek az jó? - gondolkodtam, majd elküldtem neki.
 - Persze, várlak. Remélem izgalmas híreid vannak.
 - Mint mindig!
Aztán elkezdtem takarítani a szobámat, miközben egy régebbi Rihanna lemez egyik számát hallgattam.A szobámat körbetáncolva rendeztem át a gardróbomat, és tettem rendet az íróasztalon, majd ágyaztam meg, miközben pörögtek a jobbnál jobb, régebbi számlistám. Olyan másfél-két órámba telt, míg mindennel elkészültem, majd kisétáltam a teraszra, hogy rágyújtsak.
Aztán, mire visszatértem a szobámba, a skype jelzett, hogy írtam nekem, a feladó pedig Harry volt.
 - Szia - állt az üzenetében.
 - Szia. Nem úgy volt, hogy majd hívsz? - kérdeztem egyből.
 - De, de még csak este hat van. Majd később.
 - Áh, értem.
 - Amúgy hogy vagy? - jött a következő kérdés.
 - Igazából... furcsán, Louis nagyon furcsa és nem tudom, mi van vele.
 - Ezt hogy érted? Beszéljek vele?
 - Hát, hazajöttem reggel és tök bunkó volt, így inkább nem mondtam neki, hogy veled voltam. Azt hazudtam, hogy Leilánál aludtam, nem akartam több balhét. És reggel óta nem is beszéltünk, mindketten a szobánkban gubbasztunk - magyaráztam.
Ekkor furcsán tekintett a kamerába, miközben nagyban gondolkodott.
 - Átmenjek?
 - Nem tudom, tudnál e a dolgon változtatni vagy segíteni - sóhajtottam.
 - Öltözök és átmegyek, beszélek vele... amúgy sem beszéltem vele már egy jó ideje olyan rendesen.
 - Ahogy gondolod - vontam meg a vállamat.
 - Akkor, este felhívlak, ha onnan hazamentem.
 - Rendben. De... várj... a tegnap estéről ne mondj neki semmit!
 - Persze - mosolyodott el.
Majd befejeztük a beszélgetést.
Este nyolcig az időmet semmittevéssel töltöttem, majd néha hallottam motoszkálásokat innen-onnan, de ezt betudtam annak, hogy Harry megérkezett és Louisval ökörködnek. Aztán időben elkezdtem öltözködni, most egy fekete farmer-tört fehér, rövid póló kombó mellett döntöttem, amit néhány ékszerrel és sállal dobtam fel, megy egy magassarkúval.

A hajamat kiegyenesítettem, sminkeltem és mindent belepakoltam a táskámba. Egy szál cigivel a számban sétáltam le az emeletről, lent pedig a két srácba futottam bele.
 - Hová tartasz? - érdeklődött Louis, már kicsit több normalitással a hangjában.
 - Leilához.
 - Már megint? - Itt lopva Harryre pillantottam, majd bólintottam.
 - Igen, miért, probléma? - vontam fel a szemöldökömet.
 - Nem - rázta meg a fejét.
 - Akkor, viszlát fiúk. - Majd kisétáltam az ajtón.

Egy fantasztikus bárban ültünk, a pultnál, hangulatos zene ment és finom koktélokat kortyolgattunk, miközben beszélgettünk. Bár a Harrys sztorira még nem kerítettem sort, de tudtam, hogy nem kell hozzá kevés, hogy rákérdezzen.
 - Oké, meddig tervezed húzni a nagy sztoridat? - kérdezte pár perc elteltével, miközben mindketten előhúztuk a cigis dobozunkat és rágyújtottunk. - Vagy abban reménykedtél, hogy elfelejtem?
 - Nem, dehogy - vigyorodtam el -, ezt én sem szívesen felejteném el.
 - Naaaa, Olivia, mondd!
 - Tegnap kicsit összekeveredtem... Harryvel. Ittunk, koncerten voltunk aztán meg nála... - mondtam, miközben fülig pirultam.
 - Olyan vicces a reagálásod erre. Amúgy, jól tetted - kacsintott rám. - Harry jó pasi, te meg facér vagy! Plusz fiatal és szép. Mi itt a gond?
 - Louis fura volt egész nap, és nem tudom, mi történt vele - sóhajtottam.
 - Gondolom akkor nem tudja ezt a Harrys dolgot. - Bólintottam. - Nagyon ki lesz, hogyha megtudja és nem tőled.
 - Ettől félek én is - motyogtam, majd felhörpintettem az italomat és rendeltem egy újat.
Aztán már sokkal később volt, és kellően jó hangulatban voltunk, mikor csörgött a telefonom.
 - Szia, Harry! - szóltam bele egyből.
 - Nem zavarlak? Kicsit késő van.
 - Neeem, nem, dehogy - mondtam a kelleténél kicsit hangosabban, miközben artikulátlanul hadonásztam. - Még ébren vagyunk!
 - Merre jártok?
 - Egy bárban vagyunk, a Mansionben, azt hiszem. 
 - Hallom, hogy jó állapotban vagy már - nevetett fel édesen.
 - Mint mindig, Harry - mosolyodtam el.
 - Egyébként jól elvoltam Louisval, bár az elején kicsit ingerült volt.
 - Elmondta, mi a baja?
 - Nem, de azt igen, hogy sajnálja, hogy bunkó volt veled, és majd beszélni szeretne a dologról - magyarázta hosszasan. - Ha valamit megtudsz, azonnal üzenj.
 - Volt még valami egyébként?
 - Nem, ügyesen eltereltem a tegnapi dologról a témát, nagyon leakart buktatni minket.
 - De akkor nem sikerült neki, ugye? - reménykedtem.
 - Dehogy! - vágta rá. - Mikor tájt értek haza?
 - Szerintem még belelendülünk a dologba, szóval lehet, mi zárunk - mondtam egyszerűen.
 - Leilánál alszol? - jött a következő kérdés, mire elgondolkodtam.
 - Nem hiszem. Mert?
 - Átjöhetnél. - Szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy kajánul elvigyorodik, miközben ezt mondja.
 - De részeg leszek - mosolyodtam el én is.
 - Annál jobb. Csörgess meg, ha előttünk vagy, akármikor jöhetsz.
 - Rendben, majd hívlak.
 - Nagyon vigyázz magadra ott, elég barmok járnak arra - mondta, mire meglepődtem.
 - Természetesen. Szia!
 - Szia!
Majd letettem a telefont és Leila felé fordultam.
 - Következő kör? - kérdezte egyből, mire bólintottam.
 - Simán!

Alig álltam a lábamon, miután kiszálltam a taxiból, és elbúcsúzkodtam Leilától. Szépen odaaraszoltam Harry házának a bejáratához, majd ráfeküdtem a csengőre.
 - Hallom ám - mondta nevetve, mikor kinyitotta az ajtót, mire elengedtem a csengőt.
 - Bocsi - mosolyogtam rá, mire egyből karon ragadott és behúzott a házba. - Hallod e, te nem sokáig bírod nélkülem.
 - Miért, ez nem kölcsönös? - kérdezte vigyorral az arcán, majd segített levenni a kabátomat és szinte azonnal az ajkaimra tapadt.
 - Ha nem lenne az, szerinted itt lennék? - válaszoltam kérdéssel a kérdésére, amint engedett szóhoz jutni.
 - Jó válasz! Itt alszol?
 - Ez invitálás? - néztem rá felvont szemöldökkel, mire újra megcsókolt, eközben pedig egyenes úton haladtunk fel a szobájába.
 - Inkább parancs - nevetett fel édesen, mire én is mosolyogni kezdtem.
 - Természetesen veled alszom, Harold - kacsintottam rá, majd betörtük a szobája ajtaját és szinte rálökött az ágyára...

37. fejezet - Céges buli

Sziasztok!

A blog ismét fordulatot vesz, és kicsit nosztalgiázni fogunk ebben a fejezetben, és lehet, hogy nem csak ebben. Ezt még eldöntöm. :);) Remélem ezzel kedvezni fogok a Harry-fanoknak, mivel elég sokat kapom meg, hogy miért nem írok róla. 

Szóval, íme, hoztam egy kicsi ízelítőt, de remélem, ennek fejében én is kapok reagálásokat a fejezetemre. :)

Jó olvasást, élvezzétek!
ÉS NAGYON BOLDOG  KARÁCSONY MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK. :)

xx

A délelőttünk elég könnyen elment Mikeal, és kora délután már a pati helyszínén rendezkedtünk. Dél környékén kimentünk ebédelni egy közeli pizzázóba, majd mire visszaértünk, szinte minden a helyén volt. A legtöbben válaszoltak a kiküldött meghívókra, bepakoltunk mindent és minden tökéletesen ment.
 - Újabb gyönyörű munka - veregette meg a vállunka CeCe.
 - Köszönjük - mosolygott hátra Mike. - Mikor mehetünk?
 - Akár már most. Csak hétre még gyertek vissza, az utolsó simításokra. Amúgy nyolckor kezdődik!
 - Lehet tudni, hogy kik jönnek amúgy?
 - Hm, az itt dolgozók egy része, néhány fontos ember, modellek és a One Direction. Jut eszembe, hívjátok őket is hétre.
 - Rendben - bólintottunk. - Akkor hétre jövünk. Dress code?
 - Elegáns - mutatta fel komolyan a mutató ujját. - Csak ennyi, de ezt tartsátok be, elég nagy sajtóesemény lesz. Csak épp vörös szőnyeg nélkül.
 - Rendben - mosolyodtam el.

 - Szerinted mit vegyek fel? - kérdeztem a tükör előtt állva, hajamon egy törölköző, meg a testem körül is egy. Délután négy-öt körül lehetett. Louis besétált a szobámba, rám nézett, majd ő is mellém lépett, a gardróbom elé.
 - Valami szexit és rövidet. Bulizni akarsz, inni vagy csábítani.
 - Lehetőleg mindhárom - válaszoltam egyből.
 - Kék, zöld, lila, sárga, fehér? - jöttek az újabb kérdések.
 - Lila.
 - Akkor ezt ajánlom - vigyorodott el. - Ez kellően rövid.
Egy lila, rövid ruhát tartott a kezében, ami a mellrészénél aranyos csillogású volt, alatt pedig lila ruha, ami úgy combközépig ért.
 - Ez jó lesz - mosolyogtam rá. - Már kimehetsz.
 - Jól van, jól van - röhögött, feltett kezekkel, majd kisétált.
 A fent említtet ruha mellé egy hasonló színű (bár inkább bézs) magassarkút választottam, valamint hozzá illő táskát, fülbevalót és karkötőket. A hajamat megszárítottam, majd nagyon szépen begöndörítettem és a legvégén nekiálltam sminkelni.

 - Hét óra, és itt vagyunk - konstatáltam a helyzetben.
 - Teljes harci díszben - fűzte hozzá Louis.
Az ajtó csapódott, majd megérkezett Niall, Liam, Zayn és Harry is, mögötte értek be Mike, CeCe meg egy ismeretlen férfi és nő.
 - Mindenki itt van? - nézett körbe CeCe, és mivel senki sem adott nemleges választ, folytatta a mondandóját. - Ők itt Eve és Chris, a srácok új sminkese és stylistja. A fiúkkal már megismerkedtetek, ők itt az alkalmazottjaim, Olivia és Mike - magyarázott a két ismeretlennek.
 - Örülök a találkozásnak - nyújtotta a kezét először Chris, kezet fogtunk, majd ugyanezt megtettük Evevel is.
 - Szóval, miért kellett hétre jönni? - szólalt meg Mike.
 - Ti ketten, ellenőrizzetek mindent a listákról - mondta CeCe, majd a kezünkbe nyomott egy "kisebb" listát. - Háromnegyed órátok van rá.
 - Remek - sóhajtott fel a "társam".
 - Kellett neked megkérdezni - röhögtem.
 - Áh, sose reménykedj, CeCe sosem felejt el semmit - rázta meg a fejét. - Amúgy jól nézel ki! 
 - Köszönöm - mosolyodtam el.

Kilenc óra körül volt, mire elérte a maximum létszámot a hely, ami egyébként most egy tetőtéri szórakozóhely volt, persze a mai nemes alkalomra szépen kibérelték az egészet. Mindenki beszélgetett mindenkivel, és ez nem egy olyan esemény volt, ahol az emberek őrült pogózásba, őrjöngésbe vagy ugrálásba kezdenek egy Borgore szám felcsendülésekor. Elképzelhetetlen volt. Mindenki halálosan elegáns ruhában volt, a férfiak öltöny, meg minden, a nők körülbelül kisestélyit hordtak, csomó öreg Sony-s forma volt itt, és sehol sem láttam ismerőst, így egyedül léptem a pulthoz.
 - Mit adhatok? - nézett rám a pincér.
 - Egy Bacardi koktél lesz - mondtam, szinte azonnal. Pár pillanat múlva pedig már előttem is volt a rózsaszín ital, megköszöntem, majd már mentem is ki az erkélyre. A kis táskámból előkaptam a doboz cigimet -kivételesen nőit szívtam, mert ez fért el-, meggyújtottan, majd gondtalanul pöfékeltem, egyedül.
Egészen mindaddig, míg Zayn és Niall nem sétáltak ki mellém.
 - Jó estét - vigyorgott rám hülyén a szőke, mire felnevettem.
 - Helló, Niall. Mennyit ivott? - néztem Zaynre.
 - Kicsit sokat, a vodka és a pezsgő keveréke mindig megárt neki - röhögött. - Szóval szerintem egész este vigyázhatok rá.
 - Ez nem igaz - dőlt neki a korlátnak Niall. - De amúgy jó buli, meg én is jól vagyok.
 - Látjuk - nyugtáztam, majd újabbakat szívtam a cigimbe.
 - Amúgy kurvára várom már a szilvesztert Barcelonában. Király lesz. De mit fogunk ott inni? Legyen tequila, azt a múltkor úgy megszerettem! Emlékszel, mikor Liam fél tálca tequilát magára öntött Madridban, még egy éve? Az nagyon vicces volt - hadarta gyorsan.
 - Niall! Nyugisabban - szólt rá Zayn.
 - Nos, örültem, srácok. Megkeresem Louisékat, de még remélem összefutunk - mosolyogtam rájuk.
 - Vigyázz odabent.
Ezt igazából nem tudtam mire vélni, így vállrándítás kíséretében bementem, út közben megittam a maradék italomat, amit aztán egy mellettem elhaladó pincér tálcájára tettem rá. Majd újra kértem magamnak két ilyet, az egyiket ott lehajtottam, a másikat pedig a kezemben tartva vittem körbe. Úgy fél óra múlva meguntam a felszínes beszélgetéseket néhány ismeretlen munkatárssal, és egy újabb itallal a kezemben ültem le egy kanapéra, ismét egyedül. Ez egy ilyen este.
 - Ilyen szép lányoknak nem szabadna egyedül lenniük - szólalt meg mellettem egy hang, mire felkaptam a fejemet. Áh, csak Harry az.
 - Tökéletes alkalom, hogy betámadj, igaz? - vigyorogtam rá, mire ő is így reagált és leült mellém.
 - Rég beszéltünk.
 - Legutóbb Franciaországban, de... ja - nyugtáztam. - Arra meg nem emlékszem.
 - Én sem, de lóghatnák többet együtt.
 - Nagyon békülni szeretnél, de miért? - néztem rá felvont szemöldökkel.
 - Zavar, hogy már ritkán beszélünk...
 - Ezen talán tudunk változtatni, de még nem vagyok elég részeg. Hozz valamit.
 - Rendben - állt fel, vigyorral az arcán, majd eltűnt a kisebb tömegben. Pár perc múlva két itallal tért vissza. - Ez a kedvencem, de szigorúan meg kell innod!
 - Oké, én benne vagyok - nevettem fel, majd mindketten meghúztuk.

 - Kezd punnyadni ez a buli, nem keresünk valami más helyet? - lépett hozzám közelebb.
 - Ez már az elejétől kezdve tök punnyadt, még jó, hogy van piánk. Igyunk még, aztán tudok egy jó koncertet!
Aztán tovább ittunk, és tizenegy környékén untunk rá teljesen a helyre. Nagyon részegek voltunk, de viccesen hatott az egész, ahogy ledülöngéltünk a lépcsőn, majd beültünk egy taxiba, és a koncert helyszínére fuvaroztattuk magunkat.
A koncertet is élveztük, széttomboltuk magunkat és megint ittunk tovább.
Aztán a következő kép már Harryék háza, ahova ketten megyünk be, továbbra is nevetgélve, egymásba karolva. Majd Harry szembefordult velem, és lassan, gyengéden csókolt meg, én pedig viszonoztam a közeledését. Kicsit elítéltem magamat, de nem akartam az elfogyasztott alkoholra fogni, hogy engedtem neki, mert Harryre senki sem mondhatja azt, hogy nem kibaszottul vonzó. De az volt.
 - Sajnálom - nyögte, mikor elhúzódott tőlem, én pedig hülyén néztem rá.
 - Ezen mit kell sajnálni? - lepődtem meg.
 - Nem akartalak letámadni...  figyelj, hazaviszlek, ha nem akarsz maradni, nem kötelezhetlek, hogy...
 - Ha nem akarnék maradni, nem is lettem volna veled egész este, Harry.
 - Ez jogos - gondolkodott el.
 - Köszönöm.
 - Kérsz valamit? - lépett oda, nem túl biztosan a hűtőhöz, majd hátrafordult, hogy rámnézhessen. Én pedig ott álltam mögötte, mire becsukta a hűtő ajtaját, újra közelebb lépett és újra megcsókolt, nekinyomva a konyhapultnak.

36. fejezet - Karácsony és a munka

Újra itt, következő fejezettel. :)

Írjatok kritikát, ha úgy van, csetre vagy a kommentekhez! :)
Köszöntem.

xx

Amikor felkeltem, az óra "hajnali" hét órát mutatott, vagyis az ébresztőm ekkor csörgött. Mérgesen kinyomtam, majd mikor megfordultam az ágyban, a nagy semmivel találtam magamat szemben; Louis sehol nem volt, helyette egy levélke hevert a párnáján. Felültem az ágyában, nyújtózkodtam, majd megtörölgettem a szemeimet és a kezembe vettem a papírt.

"Jó reggelt! :)

Sajnálom, de előbb el kellett jönnöm otthonról, csütörtök reggel, vagy szerda este találkozunk. Addig is nagyon-nagyon vigyázz magadra!

Boldog karácsonyt. :) A személyes ajándékomat hazatérésem környékén adom oda. :)

Louis"

És tényleg, ma reggel volt karácsony reggel. Én pedig tök egyedül ültem az ágyban, az üres házban. Az élet szívás.

Sóhajjal, de nagy nehezen felálltam és elindultam a saját szobám felé. Meztelenre vetkőztem, majd átsétáltam a fürdőbe. Nos, az egyedüllét egyetlen jó része volt, hogy nem kellett túlságosan... felöltözni. Felröhögtem hangosan az eszmecserémről magamban, miközben beálltam a zuhany alá. Megfürödtem a kedvenc narancsos tusfürdőmmel, majd pár perc elteltével kijöttem a kabinból. Megtörölköztem, a hajamat a fejem tetejére állítottam be kontyba, végül kisminkeltem magamat. Anyáékat délre várom, elvileg majd ebéddel így gyorsan mentem felöltözni a szobámba. Egy egyszerű, fekete farmer és egy türkizkékes-zöldes inget választottam, amit megkötöttem elől. Egy kicsit táskába belepakoltam a legfontosabb dolgokat, aztán előkerestem a kedvenc téli magassarkúmat, amit felvettem, felkaptam egy fekete szövetkabátot, cigit a számba és már mentem is ki a házból. Hm, reggel nyolc, és kész is vagyok! Egyre jobb.

Anyám és Frank ünnepi étkét véletlenszerűen találtam ki a húspult előtt álldogálva, de mikor már tíz perce fagyoskodtam ott, úgy döntöttem, hogy egy csirkehúslevessel, milánóival és valamilyen almás-fahéjas süteménnyel be kell érniük. Az utam később a borokhoz vitt, ahol két ismerős arcot is felfedeztem. Liam és Zayn.

 - Sziasztok - toltam melléjük a bevásárlókocsimat, majd én is tanulmányozni kezdtem az italfehozatalt.

 - Á, szia, Olivia - lepődött meg Liam.

 - Helló - mondta kurtán Zayn.

 - Mi járatban?

 - Á, bort választok ebédhez - mondtam. - Anyáékat várom, és kéne valami finom.

 - Segítsek? - kérdezte Zayn, amin kissé meglepődtem. Most azt játsszuk, hogy hozzám szól?

 - Jó lenne - mosolyodtam el kedvesen. - Milánóit csinálok, jobb nem telik ki most. Így is örülök, ha kész leszek vele - panaszkodtam, amin én magam is meglepődtem, meg ő is. Látszott az arckifejezésén, mire egyből védekezni kezdtem. - Sajnálom, ez nyilván nem érdekelt.

 - Először is - kezdte vigyorogva -, édes vöröst ajánlanék, mert az tökéletesen menne a milánóiidhoz. Másrészt, nincs azzal semmi gond, hogy ezt főzöl. Jó szakács vagy, biztos ízelni fog nekik.

 - Köszönöm - mondtam lágyan, majd leemeltem két üveg bort, és betettem a bevásárlókocsimba. - De akkor sem tudom, hogy leszek kész. Már fél tíz!

 - Szeretnéd, hogy segítsek esetleg? Szívesen átmegyek, nincs semmi dolgom.

 - Nem akarom, hogy rám pazarold az idődet, plusz valahogy majd biztos elboldogulok. - Eközben sétált vissza közénk Liam.

 - Mi a téma? - érdeklődött mosolyogva, majd belepakolt ő is egy üveg bort a kocsijukba.

 - Á, semmi - legyintettem.

 - Nem lesz kész a családi ebéddel, de nem engedi, hogy segítsek, pedig itt panaszkodik.

 - Én is szívesen átmennék segíteni - kezdte Payne, - de ha Zayn megy, a kaja nem fuvarozza magát haza.

 - Tényleg átmegyek, ha szükséged van rám - mondta, mire felsóhajtottam.

 - Köszönöm, akkor kéne a segítséged.

 - És persze lelépek anyudék érkezése előtt - tette hozzá.

 - Ahogy gondolod, de akár maradhatsz is...

 - Nem, nem akarok zavarni.

 - Nos, akkor megyek viszont, további jó főzőcskézést - vigyorgott ránk Liam, majd sarkon fordult.

 - Már minden megvan? - kérdezte Zayn, mire bólintottam. - Akkor fizessünk és menjünk.

 - Rendben - egyeztem bele, majd így is tettünk.

Az út hazafelé csendesen telt, néha-néha megszólaltunk, lényegtelen témákat latolgattunk, miközben a rádió halkan szólt. Bepakoltunk a házba, és kiültünk a teraszra rágyújtani.

 - Nem leszünk kész, ha itt cigizgetünk - mondta.

 - Erre mindig van idő, plusz a levest már feltettem és a milánóihoz a darált húst.

 - Király vagy - vigyorgott. - És még csak tíz óra. Egyébként, hogy telnek az ünnepek?

 - Eddig nem rosszul – mondtam őszintén. – Elég pörgős volt, tegnap este Harryéknél veletek, most anyáékkal… bár lesz két semmittevős napom. Vagyis, Leilával holnap délután elvileg megajándékozzuk egymást, de ezen túl nincs programom.

 - Értem – vigyorgott.

 - Ne haragudj, hogy sokat beszélek…

 - Nem, nem – mondta széles vigyorral az arcán. 
 - Louis nélkül egyedül érzem magamat. De örülök, hogy itt vagy, furcsamód.  
Megrántotta a vállát. - Inkább azért vagyok itt, igazság szerint, hogy mondjak valamit. 
 - Várom - mosolyodtam el, miközben  majdnem megőrültem. Most miért kell túráztatni?
 - Tudom, hogy Liam elmondta a kiakadásomat tegnap, de... sajnálom, rendben? Lényegében már túlléptem rajtad, csak rossz látni még mással.
 - Érthető - bólogattam.
 - De nem akarok tőled semmit... csak simán legyünk barátok. Tudom, hogy ezt már megbeszéltük, meg egyértelmű volt, de...
 - Jobb tisztázni - fejeztem be a mondatát. 
 - Pontosan. 
Aztán már sokkal felszabadultabban beszélgettünk tovább, miközben megfőztük az ebédet. 

Pár perccel anyáék érkezése előtt lépett le, majd ők is megérkeztek. Igazából nem tulajdonítottunk a dolgoknak nagy feneket, átlagos témákat latolgatva ebédeltünk meg, majd megajándékoztuk egymást, miközben bort iszogattunk, módjával persze. Anyáék ajándéka nekem egy Chanel táska és egy gyönyörű, fekete magassarkú volt. Anyának én pedig egy nyakláncot vettem, még Zermattban, Franknek pedig egy  üveg bort vettem, a kedvencéből. Délután kettő környékén már készülődtek, mikor megcsörrent a telefonom. 
 - Ó, szia, CeCe - vettem fel. 
 - Helló, Olivia - szólt bele, körülbelül lihegve. - Szörnyen bunkó vagyok, hogy felhívtalak, nagyon sajnálom, de felsőbb erők irányítanak. 
 - Hallgatlak, mondd csak. 
 - Nagyon nagy szívességet tennél nekem, ha bejönnél egy órán belül, vagy ahogy tudsz. Mikeot már beriasztottam, meg néhány munkatársat még. Szörnyen sok a papírmunka, ráadásul vagy tíz karácsonyi interjút kéne átnézni, így nem két perces a meló.
 - Hát, nem tudom, ünnepek vannak, szabin vagyok - húztam, mire felsóhajtott a vonal végén. 
 - Jól van, jól van, adok egy hét fizetett szabadságot, ha ma meg holnap bejössz. 
 - Egy órán belül ott leszek - mondtam egyből.
 - Ezt már szeretem! Akkor, hamarosan. Szia!
 - Helló, CeCe. - Majd letettem. 
 - Akkor mi megyünk is, behívtak? - kérdezte anya, miközben már az ajtóban álltunk. Bólintottam. - Akkor, jó munkát. Majd keresünk. 
 - Vigyázzatok hazafelé - mondtam.
 - Te is magadra! És kellemes ünnepeket - fűzte hozzá Frank, mire elvigyorodtam.
 - Nektek is. Sziasztok! - Puszik, ezer szia és köszönet, majd leléptek, én pedig fénysebességgel szaladtam fel az emeletre. 
Gyors tempóban öltöztem át, a mostani szerelésem pedig egy szürke farmerból, fehér trikóból és fekete, kötött pulcsiból állt. Felvettem egy random, fekete magassarkút, tettem egy nyakláncot a nyakamba és beledobáltam néhány apróságot a táskámba. 

Tizenöt perc múlva már úton is voltam, nem sokkal később pedig már az irodába csörtettem be. 
 - Megérkeztem - kiáltottam fel, mire Mike felnevetett. 
 - Azt halljuk. De amúgy elég gyors voltál.
 - Ugye? - vigyorogtam, mire ő is így tett. - Amúgy, boldog karácsonyt - mondtam mindkettőjüknek.
 - Neked is - visszhangozták. 
 - Szóval, mit is kéne csinálni, és meddig?
 - A fiúknak lesz ma késő délután egy interjújuk, és holnap délelőtt kettő. Az ünnepi időszak mindig ilyen pörgős - fűzte hozzá. - Aztán ebből két interjúhoz kéne a csatolt képek közül válogatni párat, mert újságban fognak megjelenni, a harmadik pedig rádiós. 
 - És Louist hogy tesszük bele...?
 - Az lesz a külön feladatod, hogy felhívd és azt a pár kérdést, ami hozzá szegeződik majd, feltedd neki és majd bevágják a cikkbe. 
 - Oké - bólintottam. - És ez a sok munka?
 - Jaa, a lényeget nem mondtam - kapott a fejéhez. - Ma van kedd? - Bólintottunk. - Szerda estére hívjátok vissza Louist, elvileg akkor akar alapjába véve hazajönni... és rendezünk egy céges bulit, amire ti is, meg ők is hivatalosak. 
 - Zsír - vigyorgott Mike, miközben lazán hátradőlt a székében. 
 - Szorít a határidő, ráadásul közel a parti is, meg ünnepek vannak, szóval sok szerencsét a megszervezéséhez - kacsintott ránk CeCe, mire felsóhajtottam. Ez nehéz feladat lesz. 
 - És mikor végzünk? - kérdezte az irodatársam, mire én is kérdőn tekintettem a munkaadónkra. 
Ránézett az órájára, majd utána válaszolt csak. - Most van három... hát, amint készen vagytok mind a három interjúval és a parti alapjait elintéztétek. 
 - Szóval estig itt leszünk - mondta Mikenak, aki csak felnevetett. 
 - Azért remélem nem!
 - Én is - sóhajtottam.
 - Nos, srácok, minden nálatok van. Sok szerencsét, lent megtaláltok. - Majd távozott. 
 - Nos, akkor gyorsan együtt csináljuk meg a két Louisos interjút, aztán felhívom.  
Neki is láttunk... az volt az érdekes, hogy a kérdések legalább 80%-a nem a lányokról és a pletykák lereagálásáról szólt, hanem a februári, két hetes, amerikai turnéról akartam minél többet megtudni. Az igazat megvallva, nem is tudtam erről a turnéról és hideg zuhanyként ért, hogy akkor most hetekre megint utazhatok el/avagy maradhatok itthon, szinte tök egyedül.
 - Fura vagy, mi a baj? - nézett rám, miközben még mindig az első interjú kérdéseit nézegettük.
 - Csak én nem tudtam erről a turnéról?
 - Nekem mondta CeCe - vonta meg a vállait Mike. - Miért? 
 - Hát... meglepett. Egy srác sem közölte, hogy két hónapon belül megint elutaznak. 
 - Biztos mondani akarták - motyogta, miközben teljesen belemélyedt már a második interjú kérdéseinek olvasásába. 
 - Mindegy, hagyjuk - sóhajtottam, majd folytattam a munkát.

Louisval beszélte, aki közölte, hogy azért nem mondták a  turnét, mert nem tartották fontosnak, meg amúgy is, mivel ott kell lennem rajta (!), ezért úgyis megtudtam volna időben. Ezen kicsit kiakadtam, de nem akartam egy őrültnek tűnni, ezért az összes felgyülemlett feszültségemet egy cigarettán próbáltam letudni, a rögtönzött szünetünkben. 
 - Kiugrok vacsiért, neked hozzak valamit? - lépett ki az erkélyre Mike. 
 - Attól függ, merre mész!
 - Szerintem KFC, de elég nagy ott a választék. Te nem jössz ki?
 - Hozz nekem valami finomat, de inkább nem megyek is. Addig cigizek meg nézek helyet a partinak - mondtam egyszerűen. 
 - Oké - vonta meg a vállát, majd felvette a kabátját és eltűnt, én pedig itt maradtam a gondolataimmal. 
"Valamivel fel kéne kavarni az állóvizet."

A délután és este hátralévő részében lefoglaltuk a helyet, ettünk, baromkodtunk és néhány holnapi dolgot is foglaltunk, mint például a DJ, pultos srácok és még meghívókat is küldtünk. Így szabadultunk el olyan este tíz környékén.

35. fejezet - Karácsony este

Üdv mindenkinek. :)

Sajnos még nincs karácsony, bár nem bánnám... kicsit megcsapott ez az időjárás meg a karácsonyi hangulat, miközben írtam. :D:D

Jó olvasást!

xx

A fejem össze vissza állt. 24.-e, hétfő volt, és a már rég megbeszéltek szerint, Harry hétvégi házában tartjuk a karácsony esténket. Aztán 25.-e reggel anyáék jönnek át hozzám, Louis leutazik a családjához két éjszakára, így egyedül leszek anyáékkal. Nagyjából ezek a terveim a "szünetre", majd az újévet persze a fiúkkal és Leiláékkal fogom tölteni.
 - Lassan kikelhetnél az ágyból, még csomagolópapírt kell venni és nem akarok egyedül menni - sétált be Louis a szobámba. - És már délután három óra, kapkodd magadat!
 - De csak hétre vagyunk hivatalosak Hazzához! - fordultam meg az ágyamban.
 - Pattant ki az ágyból, és indulás. - Hallottam, ahogy a gardróbomhoz lép, turkál benne, majd hozzám vágott pár ruhadarabot. Kinyitottam a szemeimet, majd a hozzám vágott ruhákra tekintettem.
 - Ízlésesebbet, évek óta nem hordok ilyen élénk rózsaszínt - morogtam. - Mondjuk a kék mellettit... igen, azt. A cicanadrág is jó, azt a lenti, fekete magassarkút passzold még ide. Meg azt a fekete sálat, és az asztalomon lévő fülbevalót keresd már meg, kérlek. Addig fogat mosnék! Köszöntem - majd kisétáltam a szobából.
 - Nem vagyok a szolgád, Olivia - kiáltott utánam, mire felröhögtem.
 - Ha nem segítesz, sosem leszünk képesek elindulni!
Szinte hallottam, ahogy felsóhajt, majd pakolászni kezd a szobámban. A fürdőben addig fogat mostam, feltettem sminket, majd kivasaltam, úgy tíz perc alatt a hajamat.
 - Na, már kész is vagyok - léptem be újra a szobámba.
 - Akkor öltözz fel, indulnék már.

 - Egyáltalán mit akarsz venni? - kérdeztem, mikor már a bevásárlóközpontban róttuk a métereket. 
 - Csomagolópapír, bor és még néhány apróság. Anyáéknak például még nem vettem semmit. De ötletem sincs.
 - Ruha, ékszer...?
 - Nem, ők nincsenek oda az ilyen dolgokért.
 - Á, tudom - csettintettem hirtelen. - Imádni fogsz.
 - Előbb mondd, majd én eldöntöm - mondta.
 - Wellness - kiáltottam fel, majd egy, a Louis mögött lévő irodára mutattam. - Úgy tűnik, most van is valami...
 - Remek ötlet, imádlak - ölelt meg.
 - Ki nem? - röhögtem fel.
A Wellness elintézése után a hipermarketbe venni néhány kiló csokit, meg a karácsonyfánkra díszeket. Aztán a kocsinál fordultunk még egyet, és visszamentünk venni csomagolópapírokat, még több karácsonyfa díszt és egy karácsonyfa talpat is.
 - Leilának mit veszel?
 - Neki még nem sikerült semmit... anyának nyakláncot, Franknek egy jó bort, nektek... az titok. Vagyis, majd megtudod időben, de Leilának semmit eddig.
 - Esetleg neki is azt, mint az én anyukáméknak?
 - Nem is rossz... de... hú, ez jó ötlet. Egy hétvége kikapcsolódás... wáó - vigyorodtam el. - Nem is rossz ötlet, Louis.
 - Tudom, tudom.
 - Ettől függetlenül még nézzünk körbe, valamit még vennék neki. Esetleg... egy ruhát, vagy cipőt...
Felsóhajtott, majd megadóan elindultunk. - Rendben, de azért valamikor érjünk haza.
 - Nyugalom, tudom, hogy melyik ruhával szokott szemezni - mondtam magabiztosan, majd megindultunk a lift felé.
Néhány perc alatt a kiválasztott bolt előtt termettünk.
 - Itt vagyunk! - szólaltam meg, majd bementünk. Alig két perc keresgélés után A ruha előtt álltam meg. - Ő az.
 - Biztosan? - kérdezte. - Nehogy mást vegyél meg.
 - Olyat nem tennék, nem vagyok béna - mosolyodtam el, majd felmarkoltam egy M-es méretűt, és bevittem a próbafülkébe.
Pár perc próbálgatás után tökéletesnek bizonyult, majd választottam hozzá egy hozzá illő cipőt, és már a kasszánál is voltunk. Gyönyörű díszdobozba tették nekünk, aztán kifizettük és már ott sem voltunk.
 - Akkor mindent letudtunk? - kérdezte bizonytalanul.
 - Persze - bólintottam, majd beindította az autót. - Tőlem mehetünk, sok dolgunk van még.
 - Rendben - mondta halkan, majd kikanyarodtunk a parkolóházból. - Egyébként, mikor fogom megtudni, hogy mit kapunk?
 - Majd este!
 - De már majd' megöl a kíváncsiság - villantotta rám az édes mosolyát, mire felnevettem.
 - Legalább annyit mondj, tetszeni fog e, vagy mivel kapcsolatos... mekkora... érted - akadt ki, miközben hol rám, hol az útra koncentrált.
 - Remélem tetszeni fog - mondtam komolyan. - Hát, annyira nem kézzel fogható, vagyis... de... de nem egy nyaklánc, vagy egy csokoládé. És a s szilveszterrel kapcsolatos, leginkább.
 - Akkor biztos imádni fogom - vigyorgott.
Amikor hazaértünk, az óra délután ötöt mutatott, tehát még volt két óránk.
 - Akkor elkezdjük? - kérdeztem, majd mindent letettem a nappaliban található asztalra. - Nem is értem, mitől félsz, hogy nem végzünk. Egy nagy ajándékot adtok egymásnak a srácokkal, nem?
 - De, csak még van pár dolog, amit neked sem mondtam.
 - Oh, komolyan? - vontam fel a szemöldökömet, mire lehozott az emeletről négy, nagyobb fajta ajándékkosarat.
 - Apróság - motyogta. - Csak be kell csomagolni. Segítesz?
 - Persze - bólintottam, miközben egyesével becsomagolgattuk őket.
Egy óra alatt mindegyikkel végeztünk, sőt, még a családi ajándékokra is maradt időnk. Mindegyiket becsomagoltuk, és elpakoltuk a fánk alá, ami igazából még csak felállítva lett időközben.
Sietősen felrohantunk mindketten az emeltre, én pedig bevágtam magamat a fürdőszobába. A hajamat gyenge kontyba tettem, néhány szálat pedig az arcom mellett kint hagytam lógni. Piros rúzst tettem fel, kisminkeltem magamat, vagyis csak megigazítottam, majd mentem tovább a szobámba. Előkerestem egy  világosbarna-bézs farmert, amihez egy fehér felsőt és fekete kardigánt választottam. Cipőnek felkaptam egy fekete "mammutcipőt", felvettem az egyik kedvenc karkötőmet és gyűrűmet, a táskámba belepakoltam minden fontosat, majd már indulásra kész is voltam.

 - Amúgy a fát mikor tervezzük feldíszíteni? - érdeklődött Louis, miközben épp sétáltam le a lépcsőn.
 - Majd ha hazajöttünk - mondtam, mialatt a számba tettem egy szál cigit. - Kész is vagy? - Bólintott. - Hah, haladás.
 - Ne gúnyolódj - bökött meg, mire felröhögtem.

Jól megvacsoráztunk, majd beültünk a tágas nappaliba, immár az ajándékozásnál. Louival kivánszorogtunk a fagypontba az ajándékokért, majd nagy nehezen becipeltük, és leültünk a kanapéra meg a fotelekbe.
 - Szóval, ki kezdi? - szólalt meg Niall, megtörve a csendet. Csend, újra. - Akkor kezdjük mi, fiúk. Adjuk át magunknak az ajándékot.
Jöttek az apróságok, mint parfüm, hajzselé, pólók, cipők, poszterek, könyvek, lemezek, majd egy nagyobb, amibe mindenki beledobott mindent.
 - Egy közös utazásra mentek? Ez tök jó - mosolyodtam el.
 - Ja, de majd tavasszal - válaszolt unottan Zayn.
 - És tudod, mi a te ajándékod? - kérdezte Liam, mire megráztam a fejemet.
 - Ez valahogy nem képes elárulni - néztem szúrós szemmel Louisra. - Miért, mit kapok?
 - Te is eljössz velünk az utazásunkra.
 - Úúúú - vinnyogtam. - Köszönöm, srácok! Imádlak titeket - mosolyodtam el, újra. - Merre is megyünk majd?
 - Miamiba, de csak május elején, addig higgadj le - nevetett fel Harry. - Most jöhet a te ajándékod számunkra.
 - Tehát... mivel nem vagyok túl kreatív, úgy döntöttem, hogy ünnepeljük együtt a szilvesztert... de ne itthon. Az én ajándékom az lesz, hogy elviszlek titeket, meg a csajokat Barcelonába, mint nyáron! Ott ünnepeljük az új évet - mondtam.
 - Zsííír!
 - Aztaa, ez jó ötlet - vigyorgott rám Niall, mire többen összepacsiztak.
 - Jaj, féltem, hogy nem fog tetszeni az ötlet - sóhajtottam fel.
 - Hülye vagy? Ez nagyon jó - ölelt meg Louis.
 - Na, most tényleg megnyugodtam. Ennek örömére - álltam fel, majd kivettem a táskámból a cigit.
 - Kikísérlek - pattant fel a göndör, mire megrökönyödtem.
 - Rendben. - Majd csendben, együtt kiültünk a teraszra. Kivettem a dobozból egy szálat, majd a számba tettem, és meggyújtottam.
Pár perc csend után szólaltam meg.
 - Most már elmondhatnád, mit szeretnél.
 - Tényleg nem akarok semmit... csak kijöttem veled - rántotta meg a vállát. Inkább feladtam a faggatását. - Oké, deja vu-m van.
 - Ugyan mitől?
 - Nem is emlékszel, amikor eljöttél értem, mert "kicsit" eltűntem?  - lepődött meg.
 - Ó, de - bólogattam hevesen. - Az... érdekes volt.
 - Ja - mondta kurtán, majd csendben maradtunk néhány percig.- Amúgy király az ajándékod, ugyanoda megyünk vissza?
 - Nem, de nem mondhatom el, hová megyünk - mosolyogtam, majd elnyomtam a cigit. - Köszönöm, hogy kikísértél. - És nem próbálkoztál be, tettem hozzá magamban.
 - Nincs mit - állt fel ő is, majd lazán zsebre tette a kezét, és úgy kullogott be mellettem. 
Ahogy körbenéztem, a "csapat" kisebb klikkekbe rendeződve helyezkedtek el a nappali és konyha pontjaiban. Vagyis, gondolom. Harry lazán leült Niall mellé, Louis, Zayn meg Liam a konyhában voltak. A pultnak dőlve/támaszkoda beszélgettek, miközben mindegyik kezében egy üveg sör/whiskey volt.
 - Isztok, és engem nem is hívtok? - kérdeztem, miközben besétáltam hozzájuk, és megálltam Louis oldalán.
 - Na, mi van, nagylány? - mosolygott rám, majd adott egy puszit a hajamra.
 - Semmi - rántottam meg a vállamat, majd arra lettem figyelmes, hogy Zayn elhagyja a helyiséget, és csend telepedik ránk.  - Ez meg mi volt? - szólaltam meg újra, értetlen arccal.
 - Nem tudom - mondta Liam, aztán Louis kezdett el beszélni.
 - Azt taglalta, hogy nem érti, mit eszel ennyire Styleson, mert egy játszadozó hülye gyerek, aki mindenkit elvesz mindenkitől, ráadásul most tuti összejöttetek, mert együtt cigiztetek kint...
 - Hát ez bolond - morogtam.
 - Louis, ez nem kellett volna továbbadni.
 - Emiatt nem kell tartanotok, nem fogok vele beszélni - mondtam.
 - Pedig kéne - fűzte hozzá Payne, mire csak bólintottam. - De ne ma.
 - Mondjuk ja, karácsony este van, plusz lassan menni kéne, mert holnap reggel délelőtt utazom haza két napra. - Szomorúan néztem Louisra.
 - Komolyan fogalmam sincs, hogy mit csinálok majd nélküled - húztam el a számat.
 - Srácok, ez tök édes meg idilli, de nem úgy volt, hogy siettek? - vigyorgott Liam.
 - De, de! - Majd el is indult előre, mentem volna én is utána, de Liam visszahúzott.
 - Akkor kérlek beszéljetek... - súgta.
 - Foguk! További szép estét, és boldog karácsonyt - mosolyogtam rá.
 - Köszönöm, és nektek is.
Mindenkitől szépen elköszöntünk, ál és igazi mosollyal az arcomon, majd beültünk a kocsiba. Az álmosoly rész inkább Zaynnek szólt, mert nem értettem a viselkedését.
 - Állj, állj - szólaltam meg hangosan. - Én vezetek, te már ittál.
 - Jogos - mormolta, majd helyet cseréltünk.
 - Akkor, induljunk - mondtam, majd beindítottam a kocsit, és szépen, lassan elindultunk. Louis édesen integetett a fiúknak, akik az ablakból leskelődtek.
 - Tényleg beszélsz Zaynnel?
 - Mit tehetnék? Nem akarom, hogy miattam legyen köztetek valami nézeteltérés.
 - Jó kislány - kezdett el nevetni, mire szúrósan ránéztem. - Inkább az utat figyeld!
 - Ezerszer jobban vezetek, mint te, szóval csend legyen!
 - Rendben - durcázott, majd az út végéig meg sem szólalt.

Fürdés után voltunk, és már majdnem éjfélt ütött az óra.
 - Ideje lenne lefeküdni - sétáltam be Louis szobájába, aki a laptopját nyomkodta. A hangom hallatán sóhajtott egyet, majd kikapcsolta.
 - De nem vagyok álmos - nyávogott, mire közelebb léptem.
 - Aludhatok veled? Nem akarok egyedül, ráadásul elmész majd, és...
 - Persze, gyere - vigyorgott rám, majd bebújtunk a takaró alá, ő pedig átölelt hátulról. Valahogy így szoktunk mindig aludni.
 - Hiányozni fogsz.
 - Csak két napra megyek.
 - Pont elég! - sóhajtottam, mire kuncogni kezdett.
 - Jó éjszakát.
 - Neked is - motyogtam, mire szorosabban kezdett ölelni. Éreztem a leheletét a vállamnál, aminek tökéletesen nyugtató hatása volt.