16. fejezet - Európai turné V. - Milánó, Róma... aaand surprise!

Sziasztok! :)

Nos, sosem szoktam kertelgetni, meg ilyenek, de köszönöm szépen a visszajelzéseket -tetszik-nemtetszik gomb- meg a magas nézettséget is! :) (Vagyis, nekem magas.)

Valamennyire próbálom az ízlésetek szerint kreálni a blogot, de ne legyetek biztosak abban, hogy hamar megállapodok egy ... fiú mellett. :)

Remélem, tetszeni fog a fejezet. 
U.i.: nekem ez a fejezet egyáltalán nem tetszik, és ez nem a szánalmas nyavalygás témakör, mert tényleg nem oldottam meg jól a dolgokat - szerintem.  
Majd kiengesztellek titeket.

Pusszancs; 

D

2012. augusztus 11, szombat

  - Louis égen-földön keres - lépett ki az erkélyre Harry. Nem rég érkeztek meg a fotózásról, este nyolc körül járhatott.
 - A szobában nehezére esett volna?
 - Lehet, de szerintem menj át. Nagyon be van valami miatt pörögve.
 - Futni akar velem - mondtam egyszerűen. - Régi hagyományunk.
 - Á.
Ezzel kiléptem az ajtón, és átcsoszogtam a szomszéd szobába.
 - Kerestél? - léptem be, néhány kopogtatás után.
 - Öltözz át valami kényelmesbe, futni megyünk.
 - Naaamá', moooost? - nyavalyogtam.
 - Igen, max két óra lesz az egész, kell neked a levegőváltozás! Kapj fel valamit, mert két perced van. Már útvonaltervem is van.
 - Félek - sóhajtottam, majd visszamentem a szobámba.
Harrynek gyorsan elhadartam, hogy mi a terve Louisnak, majd elővettem egy fekete rövidnadrágot és egy szintén fekete sportmelltartót, egy kényelmes adidas cipőt, és már mentem is.

Hullaként tértem haza, tizenegy óra környékén. És valószínűleg meg is fáztam, mert hidegebb lett a vártabbnál, és én alig felöltözve indultam neki a 315468 km-es távnak, este. Na jó, nem lehetett olyan sok, de a tüdőm sajnos már nem a régi, így nem bírtam túl jól. Fáradtan álltam be a zuhany alá, majd megmostam a hajamat, és mint egy halott, úgy vettem át a pizsamámat, és dőltem be az ágyba. Ami üres volt.
Hamar elnyomott az álom.


2012. augusztus 19, vasárnap

Végre, nyugodtan dögölhettem az ágyamban, körülbelül délig. Kipihentem végeztem el a reggeli teendőimet, majd kiültem egy köntösben az erkélyre elfogyasztani a reggeli kávémat és cigarettámat. Harry még mindig nagyban durmolt, s fogalmam sem volt, mikor jöhetett este haza.
Nem tudom, meddig ülhettem kint, de Harry mászott mellém, és leült egy székre.
 - Jó reggelt - dünnyögte.
 - Neked is. - Pár perc csend. - Milyen volt a tegnapeste?
 - Jaajó, bár nem valami nagy szám az a hely, ahol voltunk - megonvta a vállát. - Viszont ma eljöhetnél velem várost nézni.
 - Neked tegnap nem volt elég?
 - De, de te még nem láttad... így nézelődhetnénk - mosolygott rám.
 - Oké, oké, de előtte menjünk valamerre kajálni.
 - Fél óra múlva akár indulhatunk is, hívd a többieket.
 - Oké... - Én már naívan azt hittem, hogy egyedül akar velem lenni.
Átcaflattam a fiúkhoz, és mindenkinek egyesével elmondtam, hogy mikor, hol, és már mentem is vissza átöltözni. Egy narancssárga ruha mellett döntöttem, aminek a melle alatt egy barna, vékonyka öv volt. Mellé egy barna topánkát és táskát választottam.

Már megjártuk a Galleriát és a San Siro stadiont. Épp a milánói dómnál voltunk, mikor mindenki figyelme egy picit lankadt, és ekkor hívott el Louis.
 - Mi az? - néztem rá kérdően
 - Valamit tegnap elfelejtettél nekem mesélni!
 - Szerintem mindent elmeséltem, amit akartam - mondtam egyszerűen, majd leesett. - Te pontosan miről is beszélsz? - Közben méterekkel arrébb mentünk, majd teljesen leváltunk tőlük.
 - Zzzz...
 - Aaa - kaptam a fejemhez.
 - Beszéltem vele...
 - Mivan', ilyen jó spanok lettetek?- húztam fel a szemöldökömet. Megálozottan éreztem magamat. Úgy éreztem, mintha "kiadott" volna Louisnak.
 - Mindig is jóban voltunk - vonta meg a vállát -, de a lényeg az, hogy nem... lebaszni akarlak... de nem is megdicsérni. Remélem, az eset most segít majd a döntéseden.
 - Igen, mester - hajoltam meg előtte játékosan, majd felnevettem. - Persze. De nem tudom, mi lesz, szerintem offolom' azt, hogy gondolkodom ezen. Harryvel fogok foglalkozni - vigyorogtam.
 - Azok után, ami történt veletek? Úgy értem... erre képes lennél? Miért nem szakítasz vele, és leszel Zaynnel? - kérdezte, majd széttárta a karjait. - Az lenne a logikus.
 - Úgy tűnik, akkor nem vagyok az. - Bocsánatkérően nézett rám. - Akkor is.
 - Már megint nem hallgatsz rám...
 - Sosem szoktam.
 - Este menjünk futni!
 - Remek...

2012. augusztus 23, csütörtök

Még mindig turnéztunk, hihetetlenül belefáradtam a dolgokba. De inkább abba, hogy együtt kell élnem mindenkivel, akivel nem szeretnék, egyéb okok miatt. Szabadságot szerettem volna, és ebbe a dologba már majdnem belebolondultam. Rákellet jönnöm a tényre, hogy nem bírom én ezt a stresszt, a megalázottság érzését és úgy mindennek a negatív hátulütőjét, amit valaha is tettem. Akárcsak az elmúlt napokban, újra a sírás határán táncoltam, majd újra és újra megtörtem. Ilyenkor kellett azt tettetnem, hogy elalszom, de nm volt könnyű halkan sírni úgy, hogy Harry a szobában van. Igen, még mindig Rómában voltunk, és szombat reggel megyünk csak Münchenbe.
 - Mit szipogsz - lépett az ágyam mellé. - Olivia, te már megint sírsz.
 - Valamit muszáj elmondanom, azt hiszem. - Rázkódtam az idegességtől, amit észrevehetett, és leült mellém. Szorosan ölelt át, de remélem érezte, hogy ezt perceken belül megbánja.
 - Mondd csak... nekem elmondhatod. Kedvellek.
 - Ne mondj már ilyeneket - szipogtam tovább.
 - Bökd már ki. 
 - Ezt még úgyis visszaszívod... - emeltem rá a tekintetemet, most először. - Lefeküdtem valakivel, míg otthon voltunk, többször is - motyogtam.
 - Ne viccelődj.
 - Komolyan mondom... és sajnálom. - Semmi válasz, csak bámult tovább. - Úgy hiszem, hihetetlenül beléd szerettem, de nem érdemellek meg. - Nagyot sóhajtottam, majd folytattam. - A repülőgépem délután négykor, két óra múlva indul vissza Londonba. Nem kell semmit sem mondanod, összepakoltam már, és itt a nyakláncod is. Még elköszönök a többiektől, és eltűnök.
Nem is vártam semmiféle nagyobb szabású reagálást, csak csendben ült tovább az ágyon, majd kiviharzott a szobából. Felkaptam valami egyszerű outfitet, majd átsasszéztam Louis és Zayn szobájába.
Kopogtattam, majd egy "jöhetsz" kiáltás után benyitottam. A srácok nyugodtan üldögéltek az ágyon és olvastak/laptopoztak.
 - Lou, megtennéd, hogy áthívod Niallt és Liamet? Harryt kérlek ne - mondtam komolyan.
 - Hm, persze - bólintott, majd eltűnt.
 - Mi történt? - lépett közelebb hozzám Zayn.
 - Megmondtam Harrynek, hogy megcsaltam. - Meglepődött. - Egy sráccal, még a turné előtt Londonban. Rólad szó sem esett, soha nem ócsárolnálak be, megnyugodhatsz.
 - De... miért találtál ki ilyet?
 - Ez nem kitaláció, de inkább ezt mondtam el neki.
 - Jogos.
Néhány perc elteltével mind a négy fiú már a szobában tartózkodott. Közöltem velük, hogy lassan indul a gépem, az okot megkérdezhetik Harrytől, de amúgy magánügy és igen személyes. Valamint megkértem Louist, hogy beszéljen CeCevel és kérjen mindenképpen bocsánatot tőle.

Hello, LONDON!

Bejelentés!

Sziasztok!
Indítottam egy új blogot. 1D-s, természetesen!
DESTROY WHAT DESTROYS YOU - KATT

A történet lényegében egy Cassie nevű lányról szól, aki legjobb barátjával él együtt, Aaronnel. Huszonegy éves, gyönyörű lány, aki a drogszakmában munkálkodik. Egy véletlen alkalommal találkozik össze először Zaynnel, majd a többi sráccal is.
Természetesen összebarátkoznak a fiúkkal, és egyre jobban egymás életének részévé válnak majd.

Ha kíáncsivá tettelek titeket, nézzetek fel a blogra. :)
Új fejezet hétfőn! Köszönöm a türelmet.
További szép napot!
xx 

DESTROY WHAT DESTROYS YOU

 

15. fejezet - Európai turné IV. - Milánó

Ismét császárian gyors voltam. 

Taps nekem. 

D

2012. augusztus 16, csütörtök

Épp Milánó felé tartottunk, már csak fél óra volt az útból. Az elmúlt x órát (nem is merem megszámolni) azzal töltöttük, hogy buszoztunk. Ezeket a szakaszokat általában alvással vészelem át, de most olyan hosszú volt az út Liszabonból ide, hogy már olvasnom is kellett, meg tv-t nézni a srácokkal. Persze valami angliai focicsapatok játszottak, akik sosem érdekeltek. Meg úgy, mint minden focicsapat... Újra fogtam magamat, és beültem az ágyamra könyvet olvasni, de alig telt el öt perc, és újra kopogtak.
 - Nos, felkereslek most, ha nem zavarok - dugta be a fejét Zayn.
 - Nem zavarsz - nevettem fel halkan. - Gyere.
Megpaskoltam egy ülőhelyet magam mellett az ágyamon. Egymással szemben, törökülésben ültünk.
 - Mit szeretnél mondani? - kérdeztem.
 - Louis beszélt velem, és ahogy mondta, veled is... rólunk. - Ó, van olyan, hogy rólunk? - A szokásainkról részegen - vigyorodott el édesen.
 - Pontosan?
 - "Mindig megtaláljuk egymást" - idézte.
 - Nekem is ezt mondta... szóról szóra.
 - Ühüm. - Néhány perc csönd.
 - És most... már ne is haragudj, de mit kezdjek ezzel az információval? Most akkor kerüljük egymást, vagy mit vársz tőlem? - Egyre szarkasztikusabban beszéltem. - Esetleg dobjam Harryt, és jöjjek össze veled, ezzel újabb veszekedéseket generálva?
 - Nem, én semmi ilyet nem kérnék tőled, ignorálni pedig nem tudnálak, azt hiszem - mondta ingerülten. - Csak... fogd fel, hogy van valami, nem kell tagadnod.
 - Mi? Az, hogy részegen véletlen összefutunk?
 - Nem, hanem az, hogy részegen mindig csókolózunk, vagy csak majdnem, de általában egymás ágyában kötünk ki.
 - De nem csinálunk semmit - szólaltam meg.
 - Talán pont ezért különleges valami ebben az egészben, nem gondolod? Nem a szex jelenléte jelenti egy kapcsolatban azt, hogy szoros e az. Láttad a "csak szexre kellesz" című filmet? - Bólintottam. - És emlékszel a végére? - Nemet intettem a fejemmel, mire folytatta. - És arra a jelenetre, amikor a csaj kiakadt, mert attól fognak egymáshz kötődni, ha ruhában, összebújva alszanak?
 - Emlékszem, de mi ettől nem fogunk egymáshoz kötődni. Édes dolog, de ez a valóság! - Megrázta a fejét.
 - Vond le a tanulságát a filmnek. Ha nem lenne köztünk egyetlen egy apró, kicsi szikra sem, nem kötünk ki soha úgy, ahogy történt a dolog.
 - De...
 - Mondd, hogy nem érzel, és sosem éreztél irántam semmit. Soha. Soha, soha.
 - Ezt nem mondhatom - vágtam rá egyből. - Hazudnék.
 - Akkor miért... csinálod ezt?
 - Mert belé vagyok szerelmes - mutattam a ajtó felé.
 - Mert elérte, hogy belészeress - mérgelődött.
 - Miért, akkor te most miért küzdesz ennyire velem? - néztem rá kérdő tekintettel. - Hogy érezzek irántad valamit.
 - Az már megvan, erőlködés nélkül - mondta -, azért erőlködöm, hogy ezt bevalld.
 - Bevallom, hogy éreztem, és talán még szikrája is maradt annak, amit érzek irántad. De Harry felé ez... erősebb. Szerelmes vagyok Harrybe - böktem ki -, és fáj kimondani, mert senki sem támogat ebben.
 - Imádom őt, de ezt a "mindenkit" is megtudom érteni - nézett rám komolyan.
 - Nem kell újra elmondani, hogy "én megmondtam".
 - Pedig én megmondtam. - Felnevetett. Mérgesen belebokszoltam a vállába, majd mindketten felnevettünk.
 - Nem segít - dőltem hátra fáradtan.
 - Én elvégeztem a küldetésemet - állt fel mosolyogva. - Este eljössz velünk bulizni?
 - Hol van az még...
 - Két óra van, már nemsokára ott vagyunk.
 - Nem hiszem - sóhajtottam. - Hulla vagyok, majd az afteren találkozunk. Ha oda megyek...
 - Most direkt nem fogsz inni, hogy úgy állítsd be, mintha nem lenne igazam?
 - Nem akarok helyet adni a bűntudatnak. - Mintha Ben nem lenne elég indok arra, de mindegy.
 - Hogy... esetleg történik valami? - húzta fel a szemöldökét.
 - Nem, nem történne semmi, nem erről van szó. Csak most... nem érzem ezt az életmódot. Ráadásul elkezdtem egy remek könyvet, ami érdekel, mielőbb befejezném.
 - Azért a milánói aftert ne hagyd ki.
 - Megpróbálom. - Azzal kiment a szobából.

A szokásos szobafelosztásnál maradtunk, a szokásos szálloda kinézetnél, de a hangulat más volt. Harry erőltettet mosolya lepte be az egész szobát. Most én léptem oda hozzá.
 - Te is mész este bulizni? - kérdeztem.
 - Nem - válaszolta. - Meg már a srácok is elmentek. Kilenc óra van.
 - Á, értem. - Leültem az ágyra, és átvettem a hálóingemet. - Fel sem tűnt.
 - Hogy viseled az utat?
 - Jól, elpihengetek, csak zavar a bezártság - vontam meg a vállamat. Leült mellém. Szorosan. - De jól vagyok.
 - Nem bántad meg, hogy eljöttél?
 - Nem, dehogy. Nem bírnám ki azokat a heteket nélküled, amikor távol vagy - motyogtam.
 - Úgy imádlak - ölelt magához.
 - Hm, ennek örülök. Nincs kedved velem zuhanyozni? - kérdeztem kacéran, mire felcsillant a szeme.
 - Ahhoz mindig van!

2012. augusztus 17, péntek

Eljött a koncert napja is. CeCe újabb bevásárló listáját sikerült teljesítenem, egyre jobb idővel és részeredményekkel, egyedül. Már nagyon büszke voltam magamra.
A srácok már az öltözőben készülődtek a koncertre, kivéve Harryt. Vele a színpad mellől figyeltük a beáramló embereket. Lassan, de biztosan töltötték meg a teret. Fáradtan dőltem neki a vállának.
 - Na, mi van, kimerültél? - kérdezte mosolyogva.
 - Egész délelőtt ide-oda futkároztam - sóhajtottam.
 - Köszönjük - lehet apró puszit a számra. - Az afterre már szedd össze magadat, király lesz. Az olaszok tudnak bulizni.
 - Meg ti is... a koncert után egyből lesz?
 - Ahamm, de előbb éljük túl ezt.
 - Ne stresszelj, isteni vagy a színpadon - öleltem meg.
 - Hallgatok rád - ölelt vissza, majd percekig úgy álltunk.
 - Srácok, elég ebből - szólalt meg a hátunk mögött CeCe. - Harry, te koncentrálj a koncertre, és melegítsd be a hangodat. Olivia, te pedig... hagyd kibontakozni.
 - Már megvolt - válaszolt vissza neki Harry.
 - Nyugi van, fiatalok - vigyorgott ránk, majd eltűnt.
 - Sok szerencsét.

Egy órán belül kezdődik az after. Elővett nekem a stylist egy barna, csillogó szoknyát, és egy kicsit bővebb, kivágott, fekete felsőt, meg egy fekete magassarkút és levéltáskát. Mosolyogva bólintottam neki egyet, mire elhagyta a hotelszobát, így felöltözhettem. A hajamat hullámosan hagytam, és kisminkeltem magamat.

 - Mehetünk? - kérdezte Harry.
 - Persze.
 - Jaj, mekkorát fogunk ma bulizni - vigyorgott, miközben besétáltunk a liftbe. Zayn és Niall is bent voltak.
 - Innen senki sem megy úgy haza, hogy józan - szólalt meg a szőkeség, mire észrevétlenül egymásra néztünk Zaynnel. Elmosolyodott.
 - Hát ez király - sóhajtottam halkan.

 - Komolyan nem fogsz inni? - ült ki mellém az óriási erkélyre Zayn. - Nem így kéne bizonyítanod magadnak.
 - Egyáltalán nem akarok magamnak bizonyítani.  - Megvontam a vállamat, majd lekaptam egy pezsgőspoharat az éppen mellettünk elsétáló pincértől, és felhörpintettem. - Látod?
 - Nem csinálnék veled semmit, ha nem akarnád - szólalt meg halkan. - Nem akarom, hogy félj tőlem.
 - Nem félek tőled.
 - Akkor, hajlandó vagy sétálni egyet velem? Nem érzem ezt az aftert.
 - Persze - álltam fel lassan -, de már csak azért is, keresek egy üveg piát.

Egy üveg rummal a kezünkben indultunk neki Milánó estéjének. Újra és újra csak ámuldoztam azon, hogy milyen fantasztikus ez a hely, miközben kellemeseket kortyolgattunk az italunkból. Nevetgélve, egymásba kapaszkodva sétáltunk végig a keskeny, kivilágított, hangulatos utcákon. Lenyűgöző. A legtöbb ember azt gondolja, hogy Olaszországba csak a tengerpartra éri meg lemenni, de nekik nem szabad hinni. Fantasztikus volt.
Nem tudom, végül hol kötöttünk ki, de egy zöld rengetegben lehettünk. Milánó központjában. Zayn a telefonjával babrált, majd elkezdett egy táblára világítani.
 - Orto... Botanico... di Brera - olvasta szaggatottan, majd megvonta a vállát.
 - Micsoda olasz kiejtés - nevettem fel.
 - Haha, vicces vagy, de inkább azon agyalj, hogy hol lehetünk, mert itt nincs semmi - vakargatta a tarkóját, miközben párszor körbenézett. Az egész hely olyan volt, mint egy nagy botanikus kert, amelynek a végében egy épület állt, amit benőttek a növények, fák. Ijesztő volt, így késő éjszaka.
 - Kezdek részeg lenni - ültem le a fűbe, és elővettem a cigimet.
 - Veszem észre, már egy ideje az vagy.
 - Mikről beszélsz te - vigyorogtam rá pajkosan, majd az eget kezdtem bámulni. Hátradőltem, a puha, szép zöld fűbe. Mellém feküdt, és együtt kémleltük a csillagokat.
 - Örülök, hogy rávettelek erre a kiruccanásra - suttogta.
 - Én is. És... nem félek tőled, sosem féltem, sőt... szeretek veled lenni.
 - Én is szeretek veled lenni - mondta, még mindig suttogva.
Lassan fogta meg a kezemet, majd összekulcsoltuk. Így feküdtünk egymás mellett, már nem is a csillagokat nézve, hanem egymást.
Lassan ültem fel, majd ugyanolyan tempóban magasodtam fölé. Meglepett arcot vágott, mire egyre gyorsabban közelítettem felé. Hirtelen felindulásból hajoltam le hozzá, és csókoltam meg. Először meglepődött, majd visszacsókolt, és felült, majd engem döntött le a fűbe. A szoknyámat egy picit feltűrte, és lassan, gyengéden kezdte simogatni a combomat, miközben már a nyakamat hintette meg apró csókokkal. Hihetetlenül jól esett az érintése, és teljesen megbolondultam.

2012. augusztus 18, szombat

Épp az ágyamban fetrengtem, miközben Harry valami vígjátékot nézett a laptopján. Én pedig úgy tettem, mintha aludnék, pedig csak haldokoltam a bűntudattól.
 - Jól vagy? - szólalt meg halkan. Észrevette, hogy már ébren vagyok.
 - Másnap - sóhajtottam.
 - Mikor jöttetek haza tegnap?
 - Fogalmam sincs - sóhajtottam. - És te?
 - Utánad értem haza, olyan öt körül.
 - Miért, most mennyi az idő?
 - Délután kettő - vigyorgott.
 - Hm, akkor én elmegyek fürdeni. Mikor is indulunk tovább?
 - Hát csak kedden délelőtt - válaszolt.
Elvonultam a fürdőbe, majd maximális sebességre kapcsolva zuhanyoztam le. Tegnap este nem mosakodtam meg, miután visszajöttünk abból a... "botanikus kertből". Kimostam a hajamból minden piszkot, amit ott összeszedtem, majd boldogan, felfrissülve szálltam ki a zuhany alól. Fogat mostam, meg arcot, és törölközőben léptem ki, majd álltam be a szekrény elé.
 - Faszomat' ebbe is - morogtam, majd elővettem egy másik hálóinget és bebújtam az ágyba.
 - Egész nap feküdni fogsz?
 - Aha, pontosan ezt tervezem - bólintottam. Nagyot ásítottam, és elnyújtóztam az ágyamban.
 - Van valami különösebb oka is, hogy egész nap nem fogsz csinálni semmit?
 - A-a, csak szimplán dögleni van kedvem - vontam meg a vállamat. - Miért, van valami dolgotok ma?
 - CeCe elakar minket vinni a nevezetességekhez, hogy fotókat csinálhasson rólunk egy fényképész. De azon nem kell megjelenned - mosolygott rám, majd adott a homlokomra egy puszit.
 - Legalább tudok nyugton pihengetni egyet.

Az óra délután négyet mutatott. A srácok már egy ideje elmentek, én pedig egyedül maradtam a szobában. Újra meg újra gyötrő bűntudat lepte el az elmémet, így az tűnt a legjózanabb döntésnek, ha lemegyek és veszek magamnak sok csokit, kólát és jégkrémet, avagy fagylaltot. Csajos délutánt tartottam, teljesen egyedül. Harry engedélyével felcsatlakoztam a skypera, és azonnal megnyitottam Leila ablakát.
 - Üdv - integettem neki, amikor mindkettőnknek sikerült bekapcsolni a kamerát.
 - Ó, sziaaaa O' - vigyorgott, majd megigazította a haját. - Merre vagy?
 - Milánóban - mondtam egyszerűen.
 - Ó, hogy rohadnál meg! És, mit csinálsz?
 - Épp unatkozom, felfaltam egy csomó csokit és jégkrémet, és vagy két liter kólát megittam az elmúlt órában - sóhajtottam. Ő érteni fogja.
 - Mesélj, mit csináltál megint.
 - Semmit - legyintettem mosolyogva.
 - Ismerlek. Ha fagyizol és csokizol, már nagy lehet a probléma; viszont nagyobb, ha iszol mellé kólát. Már kitapasztaltam. - Nagyot sóhajtottam. - Olivia, bökd már ki, vagy odamegyek hozzád és felképellek...
 - Azt hiszem... tegnap lefeküdtem Zaynnel... egy kertben, kissé részegen - motyogtam, mire kikerekedtek a szemei.
 - Komoly. Harryvel még mindig együtt vagytok?
 - Igen, és ez már elég hivatalos, mivel interjúban beszélt rólam, ráadásul kaptam egy szép, horgonyos nyakláncot tőle.
 - Horgonyos? - kérdezett vissza. - Tudod minek a jelképe a horgony? A megállapodásnak.
 - Valószínű, hogy csak véletlen. Nem hiszem, hogy Harry megállapodna mellettem - mondtam összeszűkült szemekkel. - Pillanat. - Kiültem a laptoppal az erkélyre, és rágyújtottam. - Na, ellenkezhetsz.
 - Oké... és ha igen? - Felnevettem.
 - Olyan nincs - ráztam meg a fejemet. - Ő Harry Styles - dőltem hátra zaklatottan -, és nem fog mellettem kikötni. - Mérgesen szívtam bele az arany davidoffomba.
 - Attól még nem kellett volna megcsalnod, ráadásul egy barátjával...
 - Megbolondultam néhány órára, legalábbis addig, míg vele voltam. Louis azt az eszmét osztja, hogy mi ösztönösen találunk egymásra részegen... aminek, érted... lehet valami oka. Louis teljesen belém ültette ezt az eszmét.
 - Lehet van is alapja.Most mi lesz?
 - Mindenki ezt kérdi... de én sem tudom... francba - szitkozódtam halkan. - Nyilván nem tudja meg senki, maximum Lou. De lehet ez már neki is sok lenne.
 - Melyikőjüket támogatja inkább?
 - Zayn, mint mindenki. Harrytől féltenek, általában - vágtam rá.
 - Inkább fordítva kéne lennie - szólalt meg, kisebb gondolkodás után -, mármint Harryt kéne tőled félteni.
 - Ma is vicces vagy! Inkább mesélj te, mi van otthon.
 - Ömm, semmi... apa már megint elutazott egy üzleti útra, amerikba. Anya meg a barátnőivel nyaral, így ketten vagyunk itthon - vonta meg egy kicsit a vállát. - Hazajöhetnél már, még mennyi időd van ott?
 - Egy hónap - számolgattam.
 - Kár, a nyár végi bulik a legjobbak. Nem kéne lemaradnod róla.
 - Lehet nem is fogok... a tegnapi után komolyan tervezem, hogy hazamegyek. De komolyan, ez kezd bonyolulttá válni.
 - Attól még nem kell elmenekülnöd.
 - Már megint erről van szóóó - nyavalyogtam. -Bátyáddal mivan'?
 - Jaaa, semmi, a haverjaival van egész nap vagy a szobájában ül. Antiszoc.
 - Á, értem, hát üdvözlöm!
 - Beeeen, Oliviaaa üdvözööööl - kiáltozott, majd néhány másodpercen belül csapódott az ajtó, majd még egy.
 - Mi a faszt kell ennyit ordibálnod? - morgott rá Ben, majd a kamerába nézett. - Ó, helló Olivia - lepődött meg.
 - Üdvözöl - szólalt meg Leila.
 - Ja - nyögtem ki.
 - Szia - ült le egy másik székre, és csak nézett. - Milyen... európa?
 - Király, bár anglia is az... épp Milánóban vagyok. Semmi extra - vigyorogtam.
 - És, mikorra várhatunk itthon? - érdeklődött Ben.
 - Mindjárt jövök, kajás vagyok, addig beszélgessetek - állt fel Leila. Aprót bólintottam.
 - Elment? - kérdeztem.
 - El. Hogy vagy?
 - Jól...
 - Barátod, Harry?
 - Megvagyunk, bár vannak furcsaságok. De nem tud... arról.
 - Örülök. Nos... jó veled beszélni, örülök, hogy összekavarodtunk - vigyorgott. Tipikus Benes széles mosoly volt.
 - Elég sok problémát okozott ez nekem. - Újra rágyújtottam.
 - Sajnálom.
 - De megérte - vigyorogtam rá én is.
 - Siess haza, és bulizzunk egyet.
 - Mindenképpen. Na, most mennem kell, majd még beszélünk. Puszilok mindenkit, főleg téged és Leilát, és mondd meg neki, hogy még felkeresem.
 - Remélem is. Vigyázz magadra. Szia.
 - Helló - motyogtam, majd kiléptem a programból és kikapcsoltam a gépet.
Legalább otthon jól mennek a dolgok.

14. fejezet - Európai turné III. Monaco

Jó... estét! :)

2012. július 27, péntek

Újra elfoglaltunk egy jó kis szállodát. A rajongók újra ellepték a parkoló és a szálloda bármely bejárata között lévő szakaszt, így testőrökkel az oldalunkon tettük meg ezt a távot.

 - Azért ez már beteges - fújtam ki a levegőt, mikor beértünk a szálloda biztonságot adó falai közé.

 - Sziasztok - köszöntött minket CeCe boldogan, mosolyogva.

 - Hogy lehetsz ilyen fitt reggel négykor? - tette fel a költői kérdést Niall.

 - Hát, pont így! Aludjátok ki magatokat, délután négykor jelenésetek van egy interjún. Olivia, az emberek rád is kiváncsiak. 

 - Oké, oké - bólogattunk, majd elfoglaltuk a szobáinkat. 

Újra Harryvel kerültem egy szobába, jobbra tőlünk Liam és Niall, mellettük pedig Zayn és Louis. Ó-ó. Nem tetszett ez a felállás. 

Az egész gondolatmenetemet a szakította meg, hogy Harry elém állt, és az arcomat a kezébe vette. Kérdőn, felhúzott szemöldökkel nézett rám. Elvettem a kezeit az arcomról, majd átöleltem és az arcomat a nyakába temettem. Mélyeket szippantottam az illatából, ami teljesen megbabonázott. Lassan odaoldalaztunk az ágyhoz, aminek a szélére ült le, én pedig vele szembe álltam, és az ölébe helyezkedtem el. Így ültünk percekig, miközben gyengéden simogatta a hátamat.

 - Tudod - köszörülte meg a hangját - nem ismerlek régóta, de eddig azt hittem, hogy kiismertelek. - Nem mozdultam, de még csak meg sem szólaltam. - De az elmúlt napokban teljesen kifordultál magadból, Olivia. Nem tudom, mit tehetnék veled, hogy visszatérjen a régi önmagad, ami már úgy hiányzik. 

Percekig csendben, mozdulatlanul maradtunk mindketten.

 - Mondj már valamit, kérlek - suttogta.

 - Lefekszem aludni.

 - Olivia - sóhajtotta, majd elengedett, amikor felkeltem az öléből. 

Csendben átvettem a fekete pizsamámat, majd bebújtam a takaró alá. Nem is tudnám leírni azt az érzést, amit éppen átéltem. Olyan üres voltam, hirtelen.

 - Járok egyet. - Éreztem, ahogy az ágy felemelkedik, ahogy a súly is róla. Egyszerre, szinkronban történt ez a váltás. Pár másodperc után az ajtó is csapódott.

Mit tettem?

Három körül ébredtem arra, hogy valaki rázogat, és a nevemen szólongat.

 - Olivia, lassan itt az interjú ideje. Nem élheted le az életedet az ágyadban. - Louis volt az, és az ágyam szélén üldögélt. Hirtelen felemeltem a fejemet, és körbenéztem. - Nincs itt. 

 - Hahh - sóhajtottam.

 - Beszélt velem, hogy valahogy rázzalak helyre, és nekem már van is programom.

 - Arra kíváncsi leszek. - Felálltam, és megkértem, hogy várjon meg, míg fürdök egyet és sminkelek. - Mit vegyek fel az interjúra?

 - Valami egyszerűt, de csinosat.

 - Ez jó lesz? - Kiemeltem egy nyári ruhát, ami bézs színű volt, rajta virágokkal. 

Hiába, a bézs a kedvenc színem, meg a fekete. A hajamat kivasalva, kiengedve hagytam, felvettem egy fekete magassarkút és előkerestem a fekete levéltáskámat, amibe újra a legfontosabb dolgokat tettem bele: cigi, pénz és telefon.

 - Rekordidő alatt, mindössze fél óra alatt készen lettél.

 - Hol lesz az interjú?

 - Egy másik szállodában - válaszolta. 

 - Harry hol van?

 - Ők már a helyszínen, szóval mi is induljunk el, nehogy elkéssünk.
Közben elindultunk, de továbbra sem hagyott nyugodni az, hogy nem tudom, mi a terve.
 - Nos... mi is a terved a "megváltoztatásomra?" - kérdeztem.
 - Emlékszel, hogy régen több közös programunk volt? Futás, teniszezés, meg bowling, satöbbi... és ezek mostanában elmaradtak - magyarázta, miközben haladtunk. - Ezt hozzuk vissza.
 - Ó.

A srácok egy nagy asztal mögött foglaltak helyet, és öt hely volt. Na, legalább nekem nem kell majd ott feltűnnöm. Az irodaépület falához voltak a srácok ültetve, ami pont egy padlótól-a mennyezetig típusú ablak volt. A háttér gyönyörű, az fix. Egy nő ült tőlük úgy két méterre, mellett egy kamera állt egy operatőrrel mögötte. Mindössze két perc volt a forgatás kezdetéig. Megálltam az operatőr mellett álló CeCe mellé.

 - Elkezdted már beszerezni a holnapi koncertre a dolgokat? - kérdezte halkan.

 - A-a, még nem voltam túlzottan top állapotban, de ez után nekikezdek.

 - Ne felejts el semmit. Ha segítség kell, vidd el valamelyik fiút. 

 - Louist - mondtam egyből.

 - Legyen úgy - bólintott.

 - Kezdünk - szólalt meg egy fiatal, huszonnyolc éves nő. Körülbelül. Szőke, egyenes hajú bombázó volt.
Leült a kis székébe, majd elővett egy lapot, amire kérdések voltak írva. Néhány pillanatig nézegette őket, majd elkezdett folyamatosan beszélni, de mivel nem érdekelt, már maga az interjú sem, nem túlzottan figyeltem. Leginkább a koncertek háttértitkairól,magáról a turnéról és a honvágyról kérdezte őket a nő, aztán teljesen már irányba kanyarodott el a téma.
 - Srácok, meséljetek a szerelmi életetekről - mondta a nő kedvesen. - Kinek van barátnője?
 - Nekem épp nincs senkim - szólalt meg Zayn.
 - Még kiszemelted sincs? Lányok milliói vetnék magukat a lábad elé!
 - Kiszemeltem az van, de ő kevésbé "vetné magát a lábaim elé". - Elmosolyodtam.
 - Louis? -nézett rá a riporter.
 - Ó, nekem egyáltalán nincs senkim, se barátnő, se kiszemelt.
 - Liam?
 - Nekem van egy barátnőm, odahaza, de ezt már mindenki tudja - mondta egyszerűen, majd hátradőlt a székében.
 - Niall?
 - Csatlakozom Louishoz.
 - Akkor, Harry, már csak te maradtál - nézett a szőke nő az illetőre.
 - Nekem van barátnőm, már egy kis ideje - vigyorgott, mire meghökkentem. Ne már! Ezt most beakarjuk vallani a média előtt?
 - Mesélj róla, hogy hívják? - kérte.
 - Oliviának hívják, tizennyolc éves... mit szeretnél róla tudni?
 - Honnan ismered, mióta vagytok együtt?
 - Louis legjobb barátja, és velünk volt a nyaralásunkon, ahonnan pár hete jöttünk haza. Umm, nem tudom pontosan - rám nézett, kérdő tekintettel. - Nem tudni, mióta vagyunk együtt, néhány hete. - A nő hátra nézett, majd megállapodott rajtam a tekintete.
 - Ó, csak nem Oliviához van szerencsénk? - kérdezte álmosollyal az arcán. Szélesen mosolyogva bólintottam egyet. - Lelkes barátnő lehet, ha még interjúzni is elkísér. - Harry bólintott, majd rám kacsintott.
Legalább nem haragszik a hajnali beszélgetésünk miatt.
A nő még vagy egy órát kérdezgette őket, kevésbé izgalmas dolgokról, szóval nem figyeltem annyira.

 - Srácok, ismét alakítottatok - mondta CeCe.- A riportert teljesen levettétek a lábáról.
 - Lenyűgözőek vagyunk, tudjuk - vigyorgott Louis.
 - Szabad foglalkozás, holnap este koncert, a megbeszélt időpontban és helyen legyetek ott.
 - Rendben, oké, értettük - hangzottak a válaszok.
 - Olivia, nem beszélhetnénk? - lépet oda mellé Zayn, miközben lefelé sétáltunk az irodaház lépcsőházában. - A buszban nem sikerült befejeznem a mondandómat.
 - Az igazság az, hogy a mai nap folyamán még néhány cuccot be kell szereznem nektek, de máskor beszélhetünk.
 - Oké, akkor majd megkereslek később. - Bólintottam, majd odaszálguldottam a drága Louis barátomhoz.
 - Lehet egy kisebb kérésem? - néztem rá édesen.
 - Mondd, kedves.
 - Eljönnél velem egy kis körútra? CeCe adott egy kis munkát, ha már az asszisztense vagyok. Néhány dolgot meg kéne vennem, még a holnapi koncert előtt. Elkísérhetnél, és segíthetnél. - Kis csend. - Ráadásul magyarázattal tartozol nekem - súgtam oda neki.
 - Örömmel elkísérlek.
 - Remek.

 - Na, mivel is tartozom magyarázattal? - kérdezte.
Éppen a bevásárlóközpontban mászkáltunk, és annyi cuccot kellett összeszednünk, hogy egyszer már nem bírtuk, és a csomagtartóba kellett egy kört tennünk. Aztán újra feljöttünk. A srácok nassolni valója már meg is volt, valamint azok a cuccok, amiket a sminkesek és fodrászok használtak rájuk.
 - Beszéltél Zaynnel.
 - Egy szobában lakunk, nem könnyű megállni, hogy ne tegyük - nézett rám komolyan. Betértünk egy ruhaüzletbe, majd célirányosan ruhákat kezdtem keresni a felsoroltak és a képek, méretek alapján.
 - Nem, nem most, még a buszon akart valamit mondani, ami eléggé gyanús volt nekem.
 - Mit mondott?
 - Hogy beszéltél vele - mondtam komolyan. - Mit mondtál neki?
 - Csak amit neked.
 - Miért kavarsz? - kérdeztem, már magamból kikelve.
 - Nem kavarok, ez az igazság, neked is elmondtam és neki is van joga tudni azt, ami vele kapcsolatos! Emiatt ne akadj már ki, Olivia. Inkább a Harryvel való kapcsolatodat próbáld helyre hozni, ő sem tudja, mi tévő legyen veled. Hajnalban idegbeteg fejjel jött át.
 - Beszélek vele - sóhajtottam.
 - Jól teszed.
 - Menjünk ki rágyújtani, és együnk valamit. Utána majd megvesszük a ruhákat.
Így is történt.

2012. július 28. szombat

 Már egy ideje ott üldögéltem az ágyon, mikor Harry ébredezni kezdett.
 - Jó reggelt - suttogtam, majd adtam az arcára néhány puszit.
 - Mi ez a fantasztikus ébredés? Nem szoktam meg - nyújtózkodott. - Többször csinálhatnánk ilyeneket. Má jobban vagy?
 - Igen, és arra gondoltam, elmehetnénk valamerre reggelizni, utána nézhetnénk valami filmet.
 - Á, filmet - vigyorodott el kajánul. - Ha megvárod, míg felöltözöm, mehetünk.
 - Én is átöltöznék - néztem végig a hálóingemen, mire csak mosolyogva bólintott egyet, és elment fürdeni.
Egy egyszerű fekete póló-farmer párosításnál maradtam.
 - Indulhatunk? - lépett ki a fürdőből, már felöltözve.
 - Persze - mosolyogtam rá.
 - Mi történt? Nagyon boldog vagy - állapította meg.
 - Megpróbálom élvezni az életet - válaszoltam egyszerűen.
 - Örülök, hogy ennek a részese lehetek - ölelt meg a liftben, majd megcsókolt. - Biztos akarunk mi menni reggelizni? Nem foglaljuk el inkább a szobánkat?

 - Éhes vagyok, szóval együnk - mondtam. - Utána vagy délig ráérsz, nem? Sőt, kettőig, háromkor kezdődik csak a próba.
 - Legyen - sóhajtott, majd újra megölelt.

Valamiféle másvilági boldogság kerített a hatalmába, újra. A dolgok kezdenek helyre jönni.

Közérdekű

Sziasztok!
Nem, megint nem fejezettel érkeztem, sajnálom, de szerdára időzítem a következőt. :) Két infót hoztam:
1.) eléggé... előrehaladottan szeretek írni, és már a 20. (!!) fejezetnél tartok az írásban, így minél több tetszik-nem tetszik (remélhetőleg inkább az 1.) gombnyomást kapom, annál hamarabb hozom. :) A kommentekről pedig ne is beszéljünk.:)
2.) kövessetek twitteren! ott minden nap írok valami apróságot (bár nem viszem túlzásba, mert nem az elsődleges accountom), hogy hogyan is állok az aktuális fejezettel, és mikor frissítek.
twitter.com/doriii_1D 

Bejegyzésfrissítés: 
Végetért a szavazás. Kérdés: "Mit szeretnétek, kivel kerüljön közelebbi kapcsolatba Olivia?"
Választási lehetőségek:
Harry: 23 (46%)
Liam: 1 (2%)
Zayn: 21 (42%)
Niall: 6 (12%)
Louis 5 (10%)
Köszönöm a segítséget!


további szép estét.
D

13. fejezet - Európai turné II. Párizs

Újra itt. Remélem tetszik, és szavaztok nekem egyet, esetleg még kommentárt is írtok. :)

D

2012. július 24, kedd

Odaléptem a ruháimhoz. Egy fekete alapon virágmintás miniruha volt, aminek az ujja a könyökömig ért.

Ehhez odatettek nekem egy fekete magassarkút, a hajamat pedig hagytam hullámosan leomolni a vállamra, és hátamra. Feltettem egy kicsit erősebb sminket, mint amit szoktam, majd már csak Harryre kellett várnom. Ő a farmer-fehér, v nyakú póló-sötétkék öltöny formációnál maradt. Gyorsan beledobtam a levéltáskámba a cigimet, telefonomat, kulcsot és némi készpénzt, majd Harry elragadott.
 - Kurvajól nézel ki - vigyorgott rám, majd magához húzott és megcsókolt.
 - Micsoda kedves bókok!
 - Gyere, menjünk - húzott maga után.

A szálloda szórakozóhelyét valahogy nem így akartam elképzelni. Sokkal elegánsabb volt, mint hittem. Mindenhol remekül felöltözött emberek, mindenki kezében egy pohár pezsgő és halk zene szólt.
 - Valahogy nem így képzeltem el azt a bulit, ahol ti megünneplitek az első koncertet - súgtam oda Harrynek, mire elvigyorodott.
 - Ők egy órán belül lelépnek. Látod azt a pár arcot, akik ott tevékenykednek? - mutatott a DJ pult felé. - Ők csinálják meg a mi bulinkat.
 - Akkor miért vagyunk most itt?
 - Bájcsevej, fotózások. Ide beengedik a médiát - magyarázta, majd elvett két pohár pezsgőt, aztán az egyiket odanyújtotta nekem. - Tessék, hölgyem.
 - Én nem akarok a médiában szerepelni.
 - Ez az akaratod már akkor elavult, mikor igent mondtál a felkérésre, hogy elgyere a turnéra. - Kérdőn néztem rá. - Ráadásul együtt fogunk mutatkozni, amin CeCe majd kiakad, mert ő ismét nem tudott a nőügyeimről.
 - Majd most megtudja - kacsintottam rá, majd megcsókoltam.

Harrynek igaza lett, egy órán belül, azaz éjfélre már teljesen átvették a hely fölött a hatalmat a korunkbeliek. A srácokon kívül nem igazán ismertem itt senkit, de velük pont jól megvoltam. Elfoglaltuk hirtelen ötlettől vezérelve a bárpultot, és szépen leültünk egymás mellé sorba.
Szépen, egymás után húztuk le a feleseket, én pedig már megint hihetetlen állapotokig csúsztam. Már egy ideje ott ülhettünk, és egész jól voltam, úgy a "tökéletesség" állapot és a "holvagyok" között lebegtem. Egyfolytában csak nevetgéltem, majd teljesen okvetlenül felálltam.
 - Hová mész? - kérdezte Harry és Louis, egyszerre. Elgondolkodtam.
 - Rágyújtok.
 - Megyek én is - pattant fel Zayn, majd utánam szaladt. Elindultam a legközelebbi erkélyre. - Ne ide - mondta, majd megfogta a kezemet és másfelé kezdett húzni. Kiléptünk a helyről, és az utcán kötöttünk ki.
 - Hova viszel? - kérdeztem. Egy szökőkút mellé ültünk le. - Á, értem.
 - Ez a hely megtetszett, ráadásul bent inkább ne gyújts rá... meg... friss levegő, tudod - hadarta, majd mindketten rágyújtottunk. - Jól vagy?
 - Királyul - válaszoltam egyszerűen.
 - Jól érzed magadat a turnén?
 - Igen, jól vagyok.
 - Harry boldoggá tesz? - kérdezte pár perc múlva.
 - Igen. Vagyis, próbál, de továbbra is boldogtalan vagyok, tudod? Pedig, azt hiszem, kezdek beléesni, nagyon csúnyán - vallottam be.
 - Pedig nem kéne megtörténnie ennek - mondta halkan.
 - Nem mondod... - vigyorogtam rá. Ekkor vettem észre, hogy nagyon is közel ülünk egymáshoz, talán túlságosan is közel.
 - Vigyázz már magadra - suttogta, majd közelebb hajolt hozzám. Ekkor tettem egy csodálatos kitérő manővert, és arrébb húzódtam pár centivel. - Bocs.
 - Én sajnálom. Szeretem.
 - Elhiszem, de ez csak egy... megbotlás volt. Tényleg ne haragudj.
 - Nem haragszom, de már visszamehetnénk - mosolyogtam rá.
Elszívtuk a cigit, majd visszatántorogtunk a többiekhez, akik már nagyban a táncolós részénél voltak az estének. Csatlakoztam, és Louisal kezdtem táncolgatni, aztán Harryvel, és hajnali kettőre már mindenkivel voltam így néhány kört...


2012. július 25, szerda

 - Jó reggelt - súgta a fülembe Harry. - Jól vagy?
 - Persze. Elfoglalom a fürdőt, jó? - mondtam semleges hangon. Ő csak bólintott.
Bevonultam a fürdőbe, alaposan lezuhanyoztam, megmostam a fogamat és normál kinézetűvé varázsoltam magamat. Mivel egy kicsit hűvösebb nap volt, mint amire számítottam, felvettem egy hosszú farmert, kék csíkos topot és bőrkabátot, majd elindultam Louis szobája felé.

Liam nyitott ajtót vigyorogva.
 - Hát, szia. Louis?
 - Aha - bólintottam félénken. Ő volt az a tag, aki körülbelül csak a koncerteken volt megtalálható.
 - Gyere beljebb - invitált, amit el is fogadtam és beljebb sétáltam. - Louis, gyere már ki a fürdőből - kiabált.
 - Ismerős - sóhajtottam, majd leültem a székre, ami mellettem volt, magányosan.
 - Hihetetlen vagy - szólalt meg megint Liam.
 - Már jövök is - lépett ki. - Na, mi volt ilyen sürgős? - lépett oda hozzám, majd adott egy puszit.
 - Gyere el velem valamerre sétálni - húztam a kezét. - Szia, Liam.
 - Csá - intett neki Louis is, majd kiléptünk az ajtón. - Na, mi volt ilyen fontos? - kérdezte azonnal.
 - Csinálj velem valamit, kérlek! Ölj meg, pofozz fel, ölj meg, vagy valamiiii - sikítottam már a végét, mire többen rám tekintettek, majd franciául mondtak néhány kifejezést, amit lehet, nem akartam megérteni.
 - Nyugi, kislány, mi történt? - fogta a kezei közé az arcomat. Mindig így próbál lenyugtatni.
 - Srácok, mi volt ez a sikítás? - kérdezte Zayn, mikor megállt előttünk.
 - Arra én is kíváncsi lennék - nézett rám Louis. - Gondolom csak valami zavar az agyában, megesik - magyarázta.
 - Barom - sziszegtem.
 - De hát ez így van - röhögött fel Lou. Egyikőnk sem nevetett, csak ő.
 - Inkább menjünk - húztam magam után.
 - De komolyaaan, mi a baj? Harry?
 - Ha csendben maradnál, talán könnyebb lenne - mondtam. - Zayn még hallótálvolságon belül volt.
 - Ó, szóval ő volt a tárgya a dolognak - esett le neki, amikor már a lifttel mentünk le.
 - Igen. - Nagyot sóhajtottam. Kiértünk a szállodából, és sétálgatni kezdtünk.
 - Mesélj csak.
 - Tegnap este... Zayn majdnem megcsókolt, amikor elmentünk rágyújtani - vallottam be. - Valamint... azt hiszem, hogy nagyon beleszerettem Harrybe.
 - Jézusom - dőlt hátra. - Kezdem Harryvel, az váratlanabb. Figyelmeztettelek! Zaynről pedig nem mondok semmit, gondoltam, hogy... érted, ez lesz.
 - Szidj már le, ez nem vall rád. Teríts észhez, mint régen.
 - De már felnőtt vagy - mondta, mire csak bólintottam egyet. - Akkor, összegezzük. Harry párszor elvitt randizni nagyon szép, és romantikus helyekre, párszor lefeküdtetek, majd vett neked egy nyakláncot és te máris szerelmes vagyok, pedig MINDENKI megmondta, hogy Harry a lehető legrosszabb választás ötünk közül. - Néhány másodpercig csendben maradt, míg én elővettem a cigimet és egyet meggyújtottam a számban.
 - Hibáztam - fújtam ki a füstöt. - Mérgezem magamat.
 - Harryvel vagy a cigivel? - Felnevettem.
 - Harry mérgez engem... hm... ez tetszik - mosolyodtam el.
 - Meg te saját magadat - szólalt meg.
 - Mit tegyek? Nálam te vagy az ésszerűség mintaképe.
 - Ez édes - ölelt át. - Ha Harryvel minden jó, maradj vele. Zayn pedig csak részeg volt, biztos.
 - Ezzel még magadat sem tudnád beetetni - vigyorogtam, majd újra beleszívtam a cigimbe.
 - Kíváncsi vagy a véleményemre? - Bólintottam. - Józanon elvagytok, bár nem túlzottan, ekkor merül fel a kínos csend dolog, viszont részegen... mindig megtaláljátok egymást. És mindig csináltok valamit. - Furcsán néztem rá, mire leintett. - Nézzük... spanyol' elején smároltatok, aztán együtt aludtatok, aztán már nálunk is aludtatok együtt, meg... tegnap majdnem csókolóztatok.
 - És ez mindig részegen volt - néztem kikerekedett szemekkel a földre.
 - Ó, szóval ez tényleg így van! Nem hittem volna, hogy majd igazat adsz nekem - magyarázott.
 - De igazad van, és ez ijesztő... - suttogtam megtörten. - Most komolyan, mit tegyek?
 - Csak ismételni tudom magamat: ha jó Hazzával, akkor legyetek csak együtt, de amint furcsa lesz, szakíts. És próbálj meg nem ugrani az első szavára, amit mond.... ez a lényeg - mosolygott rám. - Viszont... témaváltás: kajás vagyok, beugrunk valahová enni valamit?
 - Persze! Ma még én sem ettem.

2012. július 26, csütörtök

Összepakoltunk mindent a szállodában, és indultunk is a turnébuszhoz. Újra elfoglaltuk a szokásos helyünket, én pedig hulla fáradtan dőltem be az ágyamba. Nem tudtam az elmúlt két napban olyan sokat aludni.

2012. július 27, péntek


 - Mikor leszünk már ott?  kérdeztem, amikor sikerült felébrednem. Ahogy ránéztem az órára, két-három órával később. Hajnali egy volt.
 - Még feküdj vissza párszor, úgy három-négy óra van még.
 - Köszi, Lou - motyogtam, majd visszadőltem az ágyamba. De elaludni már nem tudtam.
Kopogtak.
 - Gyere be - mondtam, majd az ajtó kinyílt, és Zayn sétált be rajta. - Mit szeretnél? - fordultam felé, majd beljebb helyezkedtem, és megütögettem az ágyam azon részét, ami most felszabadult. - Ülj le.
 - Hát, nem zavarok? - állt tétlenül. Megráztam a fejemet, majd leült. - Igazából, csak jöttem beszélgetni - mosolygott.
 - Ja, az after óta nem is beszéltünk - állapítottam meg.
 - Tényleg sajnálom azt, amikor akkor történt. - Kínos csend, és újabb pont Lounak, hogy igaza volt.
 - Tényleg nem vettem magamra, emiatt ne rágd magadat.
 - Amúgy... az igazság az, hogy beszélt velem Louis, és érdekes dolgokat mondott. Leginkább erre szerettem volna rákérdezni, de... - ekkor tört be Harry a szobába.
 - Ó, boccs, nem tudtam, hogy itt vagytok. Zavarok? Igazából Oliviához jöttem - hadarta vigyorogva. Odasandítottam Zaynre, aki kicsit mérges volt, de mosolyt varázsolt az arcára, és úgy válaszolt.
 - Dehogy, semmi gond - mondta lazán. - Már menni akartam.
 - Oké - rántotta meg a vállát Harry, majd a táskájához lépett, és kutatni kezdett benne. Zayn intett nekem, és annyit sikerült leolvasnom a szájáról, hogy "folytatjuk", majd kiment.
 - Mit keresel? - ültem fel.
 - A töltőmet - hazudta. Dehogy kereste, csak feltűnt neki, hogy kettesben vagyunk. Szánalmas vagyok, összeesküvés elméleteket gyártok egyfolytában. Jaaaj. - Meg is van - kapta ki, majd feltette a telefonját tölteni. Tényleg megbolondultam.
 - Király - dőltem hátra.
 - Hm?
 - Semmi - motyogtam. Mosolyogva sétált oda az ágyamhoz, majd bebújt mellém a takaró alá.
Szorosan bújtam hozzá, a kezem pedig felvándorolt a pólója alá, mire szélesen kezdett vigyorogni.
 - Na, így szeretek pihenni - suttogta, miközben átölelte a derekamat. - Örülök, hogy itt vagy.
 - Én is.
 - Mindig hordod? - kérdezte, miközben a kezébe vette a medált.
 - Persze - bólintottam egy aprót -, hiszen tőled kaptam.
 - Úgy imádlak - ölelt jobban magához.

Arra jöttem rá, hogy csak akkor rossz minden, ha nem vele vagyok. Ha igen, akkor szárnyalok, boldog vagyok és minden tökéletes. Mint amilyen volt az elmúlt egy óra.

 - Itt vagyunk - tört be ujjongva Louis a szobába.
Megérkeztünk Monacoba.

12. fejezet - Európai turné I. Párizs

Sziasztok! 

Hoztam egy újabb fejezetet. Kellemes napot.

Puszi, D

2012. július 23. hétfő

 - Üdv, Olivia Brown vagyok - mondtam illedelmesen, majd kezet nyújtottam az előttem álló nőnek. CeCe volt az, akit most láttam életemben először. A harmincas évei elején járt, karcsú, vörös hajú nő volt.
 - Celia Rhodes - ráztunk kezet. - Már sokat hallottam rólad Louistól.
 - Remélem, csak jókat - mondtam a sablon szövegemet.
A kompon álldogáltunk, és már majdnem Calaisban voltunk.Louis elhívta CeCet, én pedig a könyvem társaságában maradtam. A fiúk épp a komp körbejárása c. túrán voltak, amit maguknak terveztek.
 - Na? - kérdezte Louis. Alig hallottam valamit abból, amit beszéltek.
 - Lehetne lazább, látszik rajta, hogy ideges. Amúgy szép lány, de a tanultságáról egyelőre nem tudok semmit, de gondolom okos lehet, mert nem tűröd meg az unintelligens társaságot - mondta monoton CeCe. - Kb. ennyi a véleményem róla.
 - Okos lány.
 - Elhiszem, de szoktasd már le erről a "remélem csak jókat" dologról - mosolyodott el enyhén a nő. - De tőlem maradhat, csak... okosan.
 - Persze, vigyázok a hírnevünkre.
 - Ő amúgy... valakinek a valakije?
 - Nekem a legjobb barátom - mondta egyszerűen Louis, majd nekidőlt a korlátnak.
 - Nem pont erre céloztam.
 - Ó... hát erről inkább őt is Harryt kérdezd. Nem fogok helyettük magyarázkodni.
 - Oké, szóval van valami - sóhajtott. - Ezek a fiatal tini bandák mindig meglepetésekkel várnak, főleg ti.
Ennyi volt a beszélgetés, én pedig úgy tettem, mintha olvasnék, mikor CeCe leült mellém.
 - Neked az jó, ha a fiúkkal vagy egy buszban? - kérdezte.
 - Nekem igen - emeltem fel a fejemet, és ránéztem. - Miért, te...?
 - Igazából... én csak a koncerteken és az azok előtt lévő sajtótájékoztatókon, interjúkon leszek ott, az átutazást pedig lakókocsiban oldom meg. A fiúk nekem túl hangosak - magyarázott.
- Ó, hát én már megszoktam őket - mosolyodtam el.
 - Örülök, nos, akkor ezt megbeszéltük.

Kikötöttünk, majd rövid sétálgatás után előállt a turnébusz. Óriási volt, és fehér, oldalán, hogy "one direction" és a srácok egymás mögött állva, szélesen vigyorogva. Aranyos volt.
Ahogy beléptünk, felsétáltunk néhány lépcsőfokon, egy igen nagy "nappaliszerű" helyiség jött velünk szembe. A busz oldalánál vajszínű kanapék voltak, néhány asztal, minibárral és egy plazma tv-vel. Egy ajtó vezetett át minket egy négyszemélyes miniszobába, ahol csak ágyak egymás felett, és szekrények voltak. Aztán továbbsétálva feltűnt még egy ugyanilyen szoba, majd annak a végéből nyílt egy újabb helyiség, a minifürdőszoba.
 - Hát ez király - csúszott ki a számon.
 - Ki hol alszik? - kérdezte CeCe, majd odasúgott nekem valamit. - Ebből mindig probléma van.
 - Én alszom Niallel, és Liammel - szólalt meg Zayn -, az első szobában. Akkor ti - mutatott rám, Louisra és Harryre -, lehettek együtt a második szobában.
 - Fürdőszoba felosztás? - jött az újabb kérdés CeCetől. - Ez is egy probléma szokott lenni köztük.
 - Mindenki kap tíz percet, max tizenötöt - jött a válasz Liamtől.
 - Igen, Louis - nézet csúnyán Zayn az említettre.
 - Azért Harry, meg te sem szoktatok keveset bent lenni - durcáskodott Louis, majd karba tette a kezét.
 - Srácok, ennek semmi értelme - szólalt meg CeCe. - Elrendeztétek a szobákat, most készülődjetek, mert mindjárt indul a busz.
 - Mi az első állomás?
 - Párizs. - A papírjait kezdte nézegetni, majd egy példányt adott egy útitervből. - Holnap este koncert, fiúk, szóval mindenki pihenjen le, és ne erőltessétek meg a hangszálaitokat - szólt rájuk a menedzserük, majd kisétált a helyiségből. - Ja! És indulunk, szóval helyezzétek magatokat kényelembe! Az út úgy három-három és fél óra.
 - Értettük - szólt vissza a szőkeség, vagyis Niall. CeCe csak bólintott mosolyogva, majd eltűnt.
Fogtam magamat, és a három órás útból úgy majdnem kettőn azzal foglalatoskodtam, hogy olvastam és Niallel beszélgettem, ismét nagyon jókat. Egy unalmas pillanatomban elővettem az útitervet, és tanulmányozni kezdtem.

"Franciaország-Párizs - július. 24 (kedd)

Monaco-Monaco - július 28. (szombat)

Spanyolország-Madrid - augusztus 03. (péntek)

Spanyolország-Barcelona - augusztus 06. (hétfő)

Portugália-Liszabon - augusztus  10. (péntek)

Olaszország-Milánó - augusztus 17. (péntek)

Olaszország-Róma - augusztus 20. (hétfő)

Németország-München - augusztus 27. (hétfő)

Németország-Berlin - augusztus 30. (csütörtök)

Hollandia-Amszterdam- szeptember 6. (csütörtök)"

 - Nem foglaljuk el a szobát? - kérdezte pajkos mosollyal az arcán Harry. A papírt fogtam, összehajtottam,és visszatettem a pulcsim zsebébe.
 - Mindenki itt van a buszban - néztem rá. - És, amúgy is, szombaton lehettünk volna együtt, de neked fontos dolgod volt...
 - Igen, meg ideges voltam az út miatt! Ráadásul halaszthatatlan megbeszélés volt a bandával. Hidd már el - bújt oda hozzám. Ilyenkor szoktam megadni magamat egy sóhajtás keretei között. Letettem magam mellé a könyvemet, és Harryhez bújtam, aki leült mellém. - Sajnálom, majd most bepótoljuk.
 - Most tutira nem - motyogtam. - Szégyellős vagyok ennyi emberrel... együtt... érted. Majd a szállodában. Hány napot is maradunk Párizsban? - kérdeztem hangosabban.
 - Hát, huszonhatodikán, este indulunk el - mondta Liam. - Kicsit több, mint két napot maradunk, akkor.
 - Elég nagy pihenők vannak a koncertek között - gondolkodtam el, visszaemlékezve az ütemtervre.
 - Igen, az előző turné nagyon széthajtott minket, meg a hangszálainkat is.
 - Azóta CeCe, meg mi is igyekezünk többet pihenni, hogy mindenki azt kapja, amit várt egy koncerttől - magyarázta Zayn. A többiek bőszen bólogatni kezdtek.
 - Muszáj a sok pihenő, plusz így várost is tudunk nézni - szólalt meg Louis.
 - Értem... hát, kössz az infót. De most lefekszem aludni - mondtam, majd ásítottam egyet.
 - Elkísérlek - ölelt át Harry hátulról, majd elfoglaltuk a szobánkat.
A jobboldali emeletes ágy volt az enyém, annak is a legalsó ágya. Levettem a pulcsimat, és egy farmerben és pólóban feküdtem bele az ágyba. Harry pedig befeküdt mögém. Az oldalamra feküdtem, arccal kifelé, ő pedig átölelte a derekamat hátulról. Tényleg álmos voltam, de nem tudtam rendesen elaludni, mert mindig kirázott a hideg, amikor a hideg lehelete hozzáért a nyakamhoz, és tarkómhoz.
 - Te tényleg megsértődtél rám? - suttogta a fülembe. Újra kirázott a hideg. Aztán megfogta a vállamat, és a hátamra fordított, egy centire (se) magától.
Nem tudtam rendesen gondolkodni, ha pontosan a szemébe kellett néznem. Elvarázsolt. És erről ő is tudott, gondolom.
 - Picit - motyogtam. MÁR MEGINT AZOK A SZEMEK, ÉS AZ A MOSOLY. Hát én itt halok meg.
 - Sajnálom... komolyan - suttogta az ajkaimba, majd megakart csókolni, de elfordítottam az arcomat.  - Naaa, Olivia, ne sértődj már meg, komolyan dolgom volt. Tudod, hogy legszívesebben csak veled lennék, de ez nem ilyen egyszerű. Vannak kötelességeim, amelyeknek meg kell felelnem.
 - Tudom - sóhajtottam, majd visszafordítottam a fejemet.
 - Este menjünk el valahová, és kiengesztellek - suttogta, újra az ajkaimba, de most hagytam, hogy megcsókoljon.
 - Nem vagyok az a fajta lány, aki odadobja magát egy vacsitól és egy sétától - mosolyodtam el.
 - Örülök neki, mert nem azt tervezem. Csak. Na, mindegy, meglepetés - vigyorgott édesen, majd adott egy újabb puszit a számra, és kikászálódott az ágyamból.

A szállodánk egyszerű volt. Közös megegyezés alapján Harryvel lettem összerakva. A szoba egyszerű volt, középen egy franciaágy, egy kis fürdő, erkély. Már este felé lehetett, én pedig a bőröndöm előtt álldogáltam.
 - Mit vegyek fel? - kérdeztem.
 - Nem mondom meg, hova megyünk.
 - De nem mindegy, hogy lovaglóruhát veszek fel, vagy szoknyát. Nem kell megmondanod, hogy hová, csak bólints rá valamelyikre - magyaráztam.
 - Oké, oké, de valami egyszerű szoknyával, vagy ruhával.
 - Akkor már meg is van!
Felvettem a fekete szoknyámat, fehér topomat és rá pedig egy tört fehér kardigánt.Megkerestem a fehér magassarkúmat, kevés sminket tettem fel, majd a hajamat kontyba tettem.

Újra egy taxiban ültünk, lassan tíz óra környékén. Még mindig titok volt előttem, hogy hová visz, de gondolhattam volna, hogy az eiffel toronyba vezet majd az utunk.
 - Voltál már itt korábban? - kérdeztem.
 - Igen - bólintott, majd kézen fogott, mikor kiszálltunk a kocsiból. Elindultunk a célunk irányába, lassan sétálgatva, romantikusan. Viszont én hihetetlenül frusztrált voltam, még mindig, és fogalmam sem volt róla, hogy miért.
Megvette a jegyet Harry, majd lifttel mentünk fel a torony tetejére. Ilyenkor tájt már alig voltak néhányan fent. Minden rossz érzésem elmúlt, amikor realizáltam az eseményeket. Itt állok Párizsban, az eiffel torony tetején, és élveznem kéne az életet, mivel éppenséggel Harry Styles akármit megtenne értem. Talán egy pici túlzással.
 - Ez gyönyörű - mondtam halkan, majd fogtam magamat, és odaléptem hozzá. - Köszönök mindent.
 - Még el sem kezdődött az este - mosolyodott el, amolyan édesen, majd adott egy apró csókot a számra. - Ne köszönj még semmit.
 - Akkor is - öleltem meg.
 - Szóval még nem voltál itt?
 - Még csak Írországban, Olaszországban és az USAban voltam, szóval sok helyet meglátogatunk még, ahol nem voltam - magyaráztam egyszerűen. Lenyűgözött a párizsi éjszaka.
 - Akkor legalább sok ilyen helyen tudunk majd randizni.
 - Ennek én is örülök - bújtam újra hozzá.
Egy ideig hagyott gyönyörködni a tájban, majd megszólalt.
 - De még nem ért véget az esténk, ugye tudod? - Aprót bólintottam, bár nem magabiztosan. - Még lesz egy utunk a kedvenc helyemre.
 - Kedvenc hely? Ez nem elég jó neked? - vontam fel a szemöldökömet.
 - Van egy nagyon édes kis étterem, de menjünk, nehogy bezárjon.
 - Rendben - motyogtam, majd újra kézen fogott, és lelifteztünk.

 - Hát, erről lemaradtunk - sóhajtott. Az étterem nyolckor zárt, és lassan már éjfél volt. - De van "b" tervem!
 - Halljuk.
 - Inkább lássuk!

Újra taxiban voltunk, majd egy úgynevezett "la defense negyed" előtt tett le minket. Az egész hely hihetetlenül modern volt, egy mesterséges tavacska, bár inkább szökőkút volt középen, ami téglalap alakú volt. Ezt ölelte körül jó néhány modern épület, és fák. Újra meg újra letudott nyűgözni ez a város.

 - Naa, tudod, miért hoztalak ide? - kérdezte vigyorogva, majd elém állt. Vagyis ugrott, nagyon elemében volt.
 - Randizni?
 - Másért... is. A minap találtam neked valamit, vagyis, te jutottál eszembe róla. Csukd be a szemedet.
Így is tettem, majd megéreztem az érintését a nyakamnál. Valamit birizgált. Egy nyakláncot tett a nyakamba.
 - Kinyithatod - suttogta.
Így is tettem, bár félve pillantottam le a nyakamra, ahol egy ezüst nyaklánc pihent, medálja pedig egy kis horgony volt.
 - Ez... nagyon szép.... Harry, nem kéne... ennyit költened rám! - motyogtam halkan. Az említett a derekamra tette a kezét, és közelebb húzott magához. Megölelt.
 - Nem hagyhattam ott, azonnal eszembe jutottál.
 - Köszönöm szépen.
 - Igazán nincs mit.

2012. július 24, kedd

Épp a szálloda éttermében reggeliztünk a srácokkal, mikor Louis kiszúrta a nyakláncomat.
 - Új nyaklánc? - bökött az említett tárgy felé. Hirtelen mindenki rámnézett, én pedig fülig pirultam.
 - Tegnap este kaptam Harrytől - válaszoltam egyszerűen, majd a kávémat kezdtem fixírozni.
 - Világos - vigyorgott Louis.
Felálltam, és kimentem a szállodából. Leültem a bejárat melletti padra, és elkezdtem zenét hallgatni. Kellett a kis nyugalom... Bár úgy tűnt, hogy ezt senki sem szeretné, hogy megtörténjen, így Zayn ült le mellém. Együtt gyújtottunk rá, majd néhány percig csendben maradtunk.
 - Jó reggelt - köszöntött mosolyogva. Már találkoztunk.
 - Szia.
 - Hogy vagy?
 - Remekül - mondtam, majd akaratlanul is az új nyakláncomra néztem, mire ő is rápillantott. - Este koncert, nem félsz?
 - Kicsit sem, ez már megszokás.
 - Miért hazudsz? - vigyorogtam rá.
 - Most mondjam azt, hogy minden koncert előtt halálosan rettegek? - kérdezte felvont szemöldökkel. - Az nem menő, mindenkinek azt kell hinnie, hogy ennyi koncert után már nem félünk.
 - De nem így van.
 - Pontosan - bólintott.

Az utolsó néhány óra este nyolcig igen felkavaróan gyorsan elment. A srácok főpróbát tartottak, majd mindenkinek egy órája volt elkészülni.
 - Na, srácok, nyugalom - szólalt meg hangosan CeCe. - Jók vagytok, és jók is lesztek a színpadon. Most mindenki menjen az öltözőjébe.
 - CeCe, én hol öltözzek?
 - Louis és Liam öltözőjében még van egy hely, a ruhádat már odavitték - válaszolt. - Na, srácok, hajrá.
Bementünk az öltözőnkbe. Úgy nézett ki, ahogy azt az ember elképzeli. Balra voltak fogason a ruhák, alul a cipők, jobbra pedig asztalok sminktükrökkel. (Vagy valahogy így hívják.)
 - Kimenjünk, amíg öltözöl? - kérdezte Liam.
 - Nem kell. Nekem nincs külön ruhám, direkt erre a koncertre vettem fel ezt - mondtam, majd végignéztem magamon.Egy kék farmert és egy fehér, átlátszó peace jeles felső választottam a koncertre.

 - Fiúk, húsz perc a színpadra lépésig - rontott be CeCe idegesen. - Volt már itt fodrász és sminkes?
 - Előtted mentek el - válaszolta Liam. - Na, Louis, gyere! - Az említett felállt, és elindultak a kijárat felé.
 - Te ne jössz? - kérdezte a vörös hajú nő.
 - Szabad? - néztem fel rá.
 - Persze, gyere, elvégre gyakorlati időn vagy. Tudod mit? - kérdezte, amikor már haladtunk el az öltözők folyosóján. - Kapsz egy kis munkát. Néhány alapvető dolgot be kell szerezned a fiúk következő koncertjére, Monacoba. Nem nagy dolog, csak lesni kell a kívánságaikat.
 - Köszönöm a lehetőséget.
 - Ugyan - nevetett fel. Odavezetett a színpadhoz, majd egyenesen fel rá. A srácok már ott nevetgéltek. - Menj fel, kívánj nekik sok szerencsét!
 - Szabad?
 - Ha azt mondom, hogy tedd meg, akkor azt szabad - mondta komolyan. - Gyerünk. - Zavartan feltipegtem a srácokhoz, majd egyesével mindegyikőjüket megölelgettem. Zaynnel kicsit gondolkodtam, hogy szabad e, de mosolyogva bólintott, így nem zavartattam magamat, és őt is nagyon megszorongattam. Harrytől még egy puszit is kaptam.
 - Este after. Ez éltet - vigyorodott el Zayn.
 - After?
 - A legtöbb koncert után bulizunk.
 - Hát ez király - vigyorodtam el.

Az egész one direction koncertet oldalról néztem végig, tökéletes rálátással. CeCetől megkaptam a listát, amit a Monacoi koncert előtt be kell szereznem.
 - Jók voltatok - pacsiztam le velük, amikor leszaladtak.
 - Öltözzetek át, tizenegykor after a szállodai klubban - mondta a vörös.
Alig várom.

11. fejezet - Új állás

2012. július18, szerda

Július közepe volt már, jó néhány nap és hét telt el azóta, hogy megrendeztük a "Louis bocsáss meg" bulit. És azóta keresek magamnak állásokat, lehetőleg menedzser szeretnék lenni, de az újságírótól az irodás asszisztensig már mindenhol voltam. De sehol semmi.
Épp egy újabb állásinterjúról sétáltam haza, ahol ismét közölték, másfél órás nyalás után, hogy nincs üresedés, de azért meghallgattak! 
 - Na, valami? - kérdezte Louis, mikor fáradtan estem le mellé a nappaliba.
 - Semmi - sóhajtottam. - Meghallgattak, aztán közölték, hogy nincs üresedés. Jaaaj, mi lesz velem?
 - Asszem' telefonálok egyet - állt fel, majd kisétált a nappaliból.

Míg ő telefonálgatott, én összedobtam egy ebédet magamnak. Épp kajálás közben rontott be a szobába, óriási vigyorral az arcán.
 - Mi van? - kérdeztem, mire mégnagyobb vigyort öltött az arcára. - Na, Louis, beszélj!
 - Megbeszéltem CeCevel, a menedzserünkkel, hogy mint gyakornok, te is velünk tarthass a turnénkra! - Ha lett volna valami a számban, nagy valószínűséggel már kiköptem volna, annyira meglepődtem.
 - De... hogyhogy? Miért?
 - Mondtam neki, hogy nem tudsz elhelyezkedni, pedig voltál képzésen és ez volt a fő szakod a gimnáziumban is... mire mondta, hogy akkor tarts velünk a turnéra, és ha beválsz, mint CeCe asszisztense, felajánl neked egy rendes munkát a cégénél.
 - Jézusom, köszönöm - ugrottam a nyakába. - Mikor is mentek? Jövőhéten?
 - Jövőhét hétfőn indul a komp, a turnébusz pedig Calaisban vár minket - sorolta. - A pontos megállóhelyeket nem tudom, de elvileg új a turnébusz, ami királyul néz majd ki, azt elhiheted. Már a régi is kurvajó volt, de ez most nagyobb és modernebb!
 - Nagyon szállsz - vigyorogtam. - Nem kell megismerkednem CeCevel, mielőtt alkalmazna?
 - Majd ott megismerkedtek, gondolom - felelte.

2012. július 19, csütörtök

Felkaptam egy fekete leggingset, topánkát és egy fehér, hosszú, kissé átlátszó felsőt. Hajamat kivasaltam, majd indultam is. A cél Leila otthona volt.

Már egy ideje kint ültünk, és iszogattunk, mikor épp végeztem a turnés sztori elmesélésével. Spanyolországot már kiveséztük az elmúlt egy órában.
 - El sem hiszem, hogy mész a bandával turnézni - vigyorgott rám Leila. Épp a kastély méretű házukban ültünk, azon belül is az erkélyen. Leila szobája után ez volt a második kedvenc helyem a házban.
 - Én sem - dőltem hátra a székemben.
 - Én sem - ült le mellénk Ben. - Mit is?
 - Olivia bejárja európát a one directionnal - válaszolt neki helyettem Leila.
 - A mondat első feléért irigyellek, de a másodikért már kevésbé - villantotta rám a féloldalas mosolyát.
 - Na, ne legyél gonosz - ütöttem bele játékosan a vállába. - Jó lesz ez, két hónapig utazgatni fogok.
Majd' egy órán át dumálgattunk kint, aztán Leila hirtelen felpattant, majd beszaladt a házba.
 - Teljesen elfelejtettem, hogy ma még apával kell találkoznom - rohant be a szobájába, majd két perc múlva felöltözve futott ki hozzánk. - Hazavigyelek, vagy még maradsz?
 - Ömm, Ben, maradhatok? - kérdeztem.
 - Ja, rég dumáltunk úgyis.
 - Maradok, de azért köszi - néztem Leilára.
 - A turné előtt még találkozzunk - mondta, majd adott egy puszit és már ott sem volt.
 - Lehetőleg - kacsintottam rá.   - Na, mit csináljunk? - kérdeztem, már Ben felé fordulva. 
 - Mesélj, milyen volt spanyolország.
 - Jó, bár a nagy részére nem emlékszem - nevettem fel, mire csak édesen elmosolyodott. - Aztáááán, elég sokat néztünk várost, strandoltunk, esténként meg berúgtunk nagyon. Jól kikapcsolódtam egy hétre.
 - Ééértem.
 - Te mit csináltál?
 - Dolgoztam, meg buliztam, bár inkább a második - válaszolta lazán. Pár percig csendben néztünk ki a fejünkből, majd váratlanul megszólalt. - Van kedved szállni? - kérdezte vigyorogva. Ó, igen, Ben kifejezetten ilyen volt.
 - Ó, ahhoz mindig van kedvem!
 - Pillanat - suttogta, majd bementünk a szobájába.

A szobájában ültünk, az ágyán, egymás mellett. Már a cigi végénél jártunk, és nagyban nevetgélni kezdtünk a világ dolgain. Felálltam, és a falára ragasztott képeit és posztereit kezdtem nézegetni.
 - Te mit szeretsz Nicki Minajon? - néztem rá kérdően. - Undorító az a nő.
 - Dehogy undorító - állt fel, és mellém sétált. - Nézd, milyen jó segge van - mondta, majd a képre mutatott. - Mondjuk, te sem panaszkodhatsz - nézegetett, miközben mögöttem állt.
 - Tesssééééék? - lepődtem meg, és forogtam egyet. Így pont egymással szemben álltunk.
Már éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.
Percekig csak álldogáltunk egymás előtt, majd közelebb lépett hozzám egy lépéssel, és az arcát a nyakamba fúrta, miközben a kezei a derekamon pihentek. Beleremegtem, ahogy megéreztem a nyakamnál, ahogy a lehelete hozzáér a bőrömhöz. Újra és újra kirázott a hideg, ahogy percekig csak álldogáltunk. Halk sóhaj hagyta el a számat, ahogy apró csókokkal hintette a nyakamat, és az arcomat. Majd az ajkaink megtalálták egymást.
Ott vesztettük el mindketten a  kontrollunkat.

 - Ideadnád a pólómat? - kértem, mire odadobta nekem. Felkaptam, majd a cicanadrágomat is felhúztam magamra.
 - Na, mi legyen? - kérdezte, majd újra közelebb lépett. Lehajolt hozzám, és megcsókolt.
 - Felöltözöm, és megyek - mondtam egyszerűen. Abban a pillanatban, ez tűnt talán a legnormálisabb választásnak.
 - Arról, ami történt.
 - Jaaa - kaptam észbe. - Umm, még nem tudom, de nekem most sürgősen haza kell érnem.
 - Szóval, ez a Harry nem tudhatja meg - dőlt neki az ajtófélfának. Nem volt semmi gúny a hangjában, amin csodálkozom, mivel sosem szoktam komolynak látni.Nem volt az a típus.
 - Pontosan. Kérlek, Ben...
 - Oké, oké, nem terveztem neked bekavarni, csak tudnom kellett. Nem szólok senkinek sem, megnyugodhatsz.
 - Lekötelezel - mosolyodtam el, majd felkaptam a táskámat és topánkámat, majd lekísért a kapuig.
 - Nos, remélem, még látlak - kacsintott rám, majd két puszival köszöntünk el.
 - A turné előtt még eljövök - ígértem meg. - Majd hívlak. És, kérlek, Leila se tudjon róla.
 - Természetes. Na, helló.
 - Szia - köszöntem el, majd hazasétáltam.

2012. július 20, péntek

 - Szia, Olivia - szólt bele a telefonba Harry, ahogy felvettem. - Hallom, hogy jössz a turnéra.
 - Jaaaa, már csak néhány nap. Addig tudnánk találkozni?
 - Lehet, hogy néhány órára igen, de sok dolgunk van a srácokkal. Ma, olyan délután négy körül összefuthatnánk, már hiányzol.
 - Oké, négyre gyere értem - mondtam.
 - Merre menjünk?
 - Vásároljunk, jó néhány cuccot kéne vennem, két hónapra - gondolkodtam el.
 - Jaaaj - sóhajtott. - Muszáj vásárolni?
 - Igen - mondtam ellentmondást nem tűrően.
 - Oké, oké. Akkor, négyre megyek.
Beálltam a gardróbom elé, és válogatni kezdtem. Végül egy rózsaszín, kötött pulcsi és egy szürke farmer mellett döntöttem.

Négy óra volt, és Harry épp ekkor dudált egyet, jelezve, hogy itt is van. Felkaptam a táskámat és tornacipőmet, majd kimentem és beültem mellé a kocsiba.
 - Szia, drágám - suttogta, majd megcsókolt.
 - Hali  - mondtam mosolyogva, miután elhúzódtam, és bekapcsoltam az övemet. A motor halkan bőgött fel, majd el is indultunk a pláza irányába.
 - Milyen napod volt?
 - Remek, egész nap otthon ültem.
 - Leilával találkoztál a buli óta? Olyan furcsa az a lány, de a bátyja jó arc, vele akkor beszéltem.
 - Én mindkettőjüket szeretem - mondtam egyszerűen, majd megrántottam a vállamat. - Mondjuk Bennel sosem voltam jóban, max az elmúlt évben beszéltem vele pár szót, de ő túlzottan is távoli nekem. Mindig is az volt.
 - Leila meg...?
 - Leila meg már ezer éve a legjobb barátnőm...
Órákig vásárolgattunk, majd több felsővel, gatyával, pulcsival és cipővel is gazdagodtam, úgy este nyolcra.
 - Harry, nem jössz fel? - kérdeztem pajkosan, amikor megálltunk, már hazafelé a házunk előtt.
 - Bocs, de most nincs időm, sietnem kell - mondta rezzenéstelen arccal. - Tudod, a turné előtti cuccok.
 - Akkor Louis sincs itthon... - nézelődtem, és a kocsija nem volt a lehajtón.
 - Ja, fél órán belül kell bent lenni.
 - Akkor, majd hétfőn találkozunk - suttogtam, majd megfogtam a cuccaimat, és úgy mentem be a házba, hogy vissza sem néztem. Hallottam, hogy a motor még a ház előtt ment. Nem indult el.
Tehát mégsem lehet olyan fontos dolga, mindegy, talán csak lefárasztottam, és/vagy rossz napja volt. Biztos ideges a turné miatt, igen.
 - Szia - integetett az arcom előtt Louis.- Hé, itt vagy?
 - Jaaa, de neked nem valahol kéne lenned? - Furánnézett rám. - Valahol... a bandával és CeCevel, tudod, turné előtti megbeszélés.
 - Ó, az már meg volt pár napja. Nem vagy kajás? Rendelhetnénk egy pizzát.
 - De, az jó lenne...
Hát jó. Ez felettébb különös volt.

2012. július 21, szombat


Délután kettő körül volt, amikor is feküdtem az ágyamban, és a plafont néztem. Louis ismét nem volt itthon, valami csapatépítésen kellett megjelenniük.
"Üres a ház, úgy estig. Mikor tudnál jönni? Ben" - állt az sms-ben, amit az imént kaptam.
"Indulok."
A szekrényemből teljesen véletlenszerűen kaptam ki egy sötétkék hosszú farmert, meg egy fehér felsőt, és így indultam útnak.

El sem hiszem, hogy ekkora ribanc vagyok. Először zayn, Harry, Zayn, Ben, Harry és Ben, pár hét leforgása alatt.
 - Mik ezek a grimaszok? - kérdezte vigyorogva Ben. Észre sem vettem, hogy grimaszoltam, és mindig ez van. Kicsit mérges vagyok, mérgelődöm, és bevágok ilyen fejeket.
 - Bocsánat, fáradt vagyok - motyogtam, majd a hasamra fordultam. - Meg ideges.
 - Senki sem fogja megtudni, mit is csináltunk - mondta komolyan. - Ha mást nem is, de ezt fontosnak gondolom.
 - Köszönöm, Ben. - Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam.
Hihetetlennek tartottam, hogy annyira frusztrált voltam a megcsalás, Harry életkedve és a két hónapos turné miatt, hogy nem tudtam teljesen kiélvezni Ben társaságát. Pedig nem volt semmi, róla álmodozom (igen nagy titokban) már vagy két éve, de eddig sosem vett észre, most meg...
Elvetettem minden kósza gondolatot, ami nem éppen az engem csókolgató félistenhez tartozott, és teljes mértékben próbáltam meg rákoncentrálni.
Sikerült is.

2012, július 22, vasárnap

Ha nem egész nap pakoltam, akkor semmit sem csináltam. Vagy három bőröndöt pakoltam meg mindenféle cuccal, majd Louis közölte, hogy a stylist az én ruháimról is gondoskodik, így szortíroztam, számolgattam, és egy nagy bőröndbe belefértem.

Nem várom ezt a két hónapot...

Francokat nem, alig bírtam vasárnap este elaludni.

10. fejezet - A buli

 Na, sziasztok! :)

Újra itt vagyok, és remélem, hogy tetszeni fog  fejezet. 
U.i.: Ben és Leila később (is) fognak szerepelni, de a képeiket már régebben kitettem. :)

puszi; D

Hétfő reggel volt, kilenc óra környékén. Louis egész nap nem lesz itthon, így én tudok rendesen takarítgatni. A nappalit már egyből berendeztem az estére, mégpedig az bútorokat oldalra toltam, és néhány asztalt is elhelyeztem, amikre poharakat tettem, és az összes, itthon lévő piát, valamint keverőket. Jó pár embert meghívtam, és mindegyik meghívónak az aljára biggyesztettem, hogy minimum egy üveg erősebb piát hozzon mindenki magával.

 - Itthon vagyooook - tört be az ajtón Louis. Épp a szobámban voltam, de még ott is hallottam az üvöltözését, mire egy kis sóhaj hagyta el a számat.  - Wáó, te aztán kitettél magadért.
 - Ja, köszi - rohantam ki elé. - De segíts már levinni a hangszórókat - kérleltem, mire csak bólintott, és segített lecipekedni. A konyhapultra tettük a laptopot, és a pult elé meg a hangszórókat.
 - Így már jó lesz - mondta Louis. - Amúgy, hoztam piát, a kedvencedet!
 - Tequila, tequilaaaaa - nyivákoltam izgatottan.
  - Miután kimondtad a vendégek előtt, amit ígértél - húzta el a kezemből a kedvenc italomat, mire csúnyán néztem rá. - Nem hat rám ez a nézés!
 - Sajnos - sóhajtottam. 

A bulira egy fekete-bézs csíkos szoknyát, meg egy fekete bő felsőt választottam, amit a szoknyába tűrtem bele. Egy kényelmes, fekete topánkát kaptam még fel hozzá. A hajamat hullámosan, kiengedve hagytam, és kevés sminket viseltem.
Este kilencre-fél tízre hívtuk a vendégeket, de a teljes létszám csak tízkor érkezett meg. Megérkezett Leila és Ben is, a bátyja. Leila évek óta a legjobb barátnőm, csak az elmúlt hónapban utazgatott amerikában, így nem sűrűn találkozgattam vele. A földszintet nagyjából belepték az emberek, megérkezett a one direction banda többi tagja is, akik elfoglalták egy-egy üveg alkohollal a kezükben. Néhányan még őrült táncba is kezdtek, a hangos zene hallatán. Nevetve néztem végig az összegyülteken: voltak itt one direction-haverok, régebbi barátaink, meg néhány ismeretlenebb arc is. Fogtam egy üveg vodkát, majd leültem a kanapéra, Harry ölébe.
 - Szia - üdvözölt, majd belecsókolt a nyakamba, miközben a kezét a derekam köré fonta.
 - Sziasztok, srácok - mosolyogtam rájuk.
 - Jó bulit csináltál - mondta Niall, majd lehúzta a piáját. Ír whiskeyt tartott a kezében -mi mást-, és már most látom, hogy hatunk közül ő lesz ki talán a legjobban. Talán.
 - Amúgy, miért is? - kérdezett vissza széles vigyorral az arcán Louis.
 - Mert nem hittem neked, hogy a srácok normálisak - húztam el a számat. - És ebben egyeztünk meg. Ha két nap után hazajöttem volna, többet nem erőltette volna azt, hogy találkozzak veletek. De, mivel nem így volt, rendeztem neki egy "bocsánat kérő" bulit.
 - Érthető.
 - Már várom, hogy a tömeg előtt nyilvánítsd ki, hogy mindig igazam van.
 - Oké, oké, Louis, de még nem ittam eleget.
 - Imádom a Jamisont - kiáltott fel a szőkeség, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Újat kortyoltam a vodkámból, majd elindultam táncolni, Harry társaságában.
Újra elkezdtünk táncolni, szorosan egymáshoz simulva, hosszasan csókolózva. Ujjaim közben beletúrtak a kicsit hosszú, gyönyörű, göndör hajába, miközben egyáltalán nem engedték el egymást az ajkaink. Néha-néha felnevettem, ahogy csikizett, mikor lefuttatta a mellemtől a csípőmig az ujjait, ekkor csak édesen mosolygott rám. Olyan gyönyörű szemei voltak, amelyekbe rendszeresen, majd' órákra belezuhantam, elvesztem. Hihetetlenül sokat szerettem volna neki mondani, ahogy a random emlékek és szavak az eszembe jutottak, de szinte mindent elfelejtettem, körülbelül azonnal. És ez ment hosszasan. Olykor leálltunk, hogy igyunk pár felest, kimentem vele cigizni (bár még mindig utálta, és csúnyán nézett rám, de most elnézte). Hirtelen olyan világi boldogság kerített hatalmába, amelyet még sosem éreztem.
 - Kérhetnék egy kis figyelmet? - állt fel a pultra Louis, miközben egy cigi után dülöngéltem be, Harryvel az oldalamon a házba. - Á, itt van Olivia, gyere fel - nyújtotta felém a kezét, majd eszembe jutott, hogy mire is megy ki a játék. - Olivia szeretne az összegyülteknek mondani valamit!
 - Nos, sziasztok - mondtam, bár kissé akadozva. - Kinyilvánítanám a tiszteletemet Mr. Louis Tomlinson iránt, akinek MINDIG, MINDENBEN igaza van!
 - Miben is?
 - Mindenben. De itt abban, hogy a one directionos srácok hihetetlenül jófejek! Köszönök mindent, Louis - mondtam hangosan. - Köszönöm a figyelmet.
 - Én köszönöm - súgta oda Louis, majd adott egy puszit az arcomra.
A buli folytatódott, a zene újra felhangosult, én pedig megkaptam a jól megérdemelt tequilámat. Nincs is olyan szó, hogy felhangosult. Felnevettem a saját logikátlan mondatomon, majd tovább táncoltam, már Leila társaságában. Egy ideig így voltunk, majd kimentünk rágyújtani.
 - Na, mesélj csak a kis titokzatos Harry barátodról - mondta azonnal, majd vigyorogva beletúrt a hosszú, szőkés hajába.
 - Hát, még spanyolba' közölte, hogy simán rám mászna, de úgy érzi, hogy Zaynnek is bejövök, így nem startolt egyből rám. Aztán Zayn kicsit felbaszott, így hagytam, hogy Harry megcsókoljon - magyaráztam, mire leesett az álla. - Aztán, utána már párként viselkedtünk, és most itt tartunk.
 - Ácsi, ácsi! Szóval, Zaynnek is bejössz?
 - Aham - bólintottam.
 - Köztetek nem volt semmi?
 - De, még az elején csókolóztunk, amikor részeg voltam, meg ő is, és kettesben voltunk - mondtam. - De megbeszéltük, és nem lett belőle semmi, csak Niall és Louis tud az esetről, a többiek nem.
 - Harry sem tudja? Ez előtte volt?
 - Ja, nem tudja, és ja, előtte volt.
 - Húha, két ilyen király pasi verseng érted, mázlista - nézett rám csúnyán.
 - Tudom - vigyorodtam el szélesen.
 - És, Styles-al mi volt? - kérdezősködött tovább.
 - Jaaaj, nagyon szép helyekre vitt el utolsó este, asszem' csütörtökön. Ja, akkor.
 - Arra vagyok kiváncsi, hogy megvolt e - nézett rám pajkosan, mire felnevettem, és körbenéztem. Sehol senki.
 - Aha - bólintottam magabiztosan.
 - Ó, te mázlista ribanc - kiáltotta, mire felnevettem, újra, még hangosabban.
 - Tudom - vontam meg a vállamat, majd elnyomtuk a ciginket. - Akkor, igyunk még pár kört.
Amint beléptünk a házba, Harry fájdalmas tekintettel meredt rám.
 - Mi a baj? - kérdeztem, miközben arrébb húzott.
 - Holnap hirtelen közbejött valami, így nem tudok maradni estére - húzta el a száját. Megnyugodtam, hogy nem az előbbi beszélgetésemet hallgatta ki, ami elég kínos lett volna. - De máskor bepótoljuk.
 - Ó.
 - Felmegyek az emeletre, vagy ki... hívok egy taxit.
 - Oké, oké. Vigyázz magadra - mondtam, majd megcsókoltam.
 - Inkább te, te részeg nőszemély - nevetett ki. - Majd találkozunk.
 - Oké, oké - mosolyogtam rá, majd elment, én pedig újra elvesztem a tömegben.
 - Téged kereslek - huppant mellém le Leila, majd a kezembe nyomott egy tequilát. - FENÉKIG! - Aztán egy újabbat. - EZT IS, TE RIBI! - Meg egy újabbat, újabbat, és még vagy kilencvenet.
 - Lányok, lazábban - vigyorgott ránk szélesen Ben, Leila bátyja. Bennél sem sűrűn lehet látni jóképűbb pasit, az tuti, csak ő már huszonkettő. 
 - A húgod nagyon belemerült a dologba - böktem az említett felé.
 - Családban marad! - Ben egyszerűen megfogta a feles poharamat, és megitta a tartalmát.
Hihetetlenül részeg voltam, és azt sem tudtam, merre van az arra, amin újra felnevettem. Leilával karöltve táncoltunk, majd Zayn és Louis csatlakozott hozzánk. Louis azonnal elkapta a barátnőmet, így Zaynnel kezdtem táncolgatni, igen lightosan.
 - Harry? - kérdezte, mikor már kint cigizgettünk.
 - Dolga van holnap, ezért inkább elment - válaszoltam.
 - Ahhaaaa, értem.
 - És, ti ittalszotok?
 - Abban reménykedünk, hogy négyünket  felosztva beengedtek a szobátokba - vigyorgott. - Vagyis, hármunkat. Ja, nem, Liam is már lelépett. Akkor már csak elférünk.
 - Tőlem jöhet egyikőtök - bólintottam nyugodtan, vagyis, próbáltam.
 - Sokat ittál - állapította meg.
 - Mint általában, de mindenki sokat ivott, kivéve te. Meg is van az esti programom. - Kérdőn nézett rám. - Hát, leitatlak.
 - Mégis hogy? - vigyorgott magabiztosan.
Mutattam, hogy egy pillanat, és visszajövök. Beszaladtam egy üveg vodkáért, majd visszatértem az üres teraszra. Zayn leült az egyik napágyamra, én pedig mellé helyezkedtem.
 - Fekete-fehér-igen-nem - kiáltottam fel. - Ha elrontod, iszol egy kortyot.
 - Veszélyes.
 - Tudom! Na. Hogy hívnak?
 - Zayn.
 - Zayn?
 - Nem - mondta, mire vészjóslóan néztem rá.
Így sikerült leitatnom, alig fél óra alatt így most ő volt részegebb nálam, de nagyon nagyon!
 - Rendben vagy? - kérdeztem. Már csak néhány arc bulizott bent, a legtöbben már kidőltek és hazamentek, vagy bealudtak a ház legrandomabb pontjain. Zaynnel még mindig kint üldögéltünk.
 - Aham - bólintott lassan. - De nagyon álmos vagyok.
 - Nem szabad lefeküdni részegen aludni, és téged még nem láttalak ennyire ki! Gyere, nézzünk egy filmet, vagy sétáljunk, akármi. Oké? - néztem rá.
 - Sétáljunk egy nagyot - választott.

A kedvenc kis tavacskámhoz indultunk el, ami úgy húsz perc sétára lehetett. Egymástól pár centi távolságra haladtunk, de néha összeértek a vállaink, ahogy lődörögtünk. Belőlem, mivel már vagy egy órája nem ittam, már lassan kezd kijönni az alkohol hatása, de Zaynben még csak mostanában kezdődik majd el.
 - Játsszunk kérdezz felelek-et - vetette fel. - Alig ismerlek.
 - Oké. Van barátnőd, kiszemelted? - kezdtem.
 - Van. Szerelmes vagy Harrybe?
 - Nem. Ismerem?
 - Talán - mondta. - Akkor mit érzel Harry iránt?
 - Kedvelem, nagyon.
 - De alig ismered.
 - De figyelmes, kedves és nagyon nagyon jól érzem magamat vele - vallottam be -, de nem érzem úgy, hogy szerelmes lennék belé.
 - Mint a barátod mondom, hogy Harry nőcsábász, tényleg ne szeress belé - intett.
 - Nem te vagy az első, aki ezt mondja. Na, én kérdezek - gondolkodtam el. - Akkor miért nem lépsz a csaj irányába?
 - Mert már kismilliószor léptem, és nincs válasz, meg amúgy is... túl... bonyolult - fogalmazta meg lassan. - Hm, szűz vagy?
 - Nem. Te?
 - A-a. Harryvel már eljutottatok odáig...?
 - Ez intim kérdés - mondtam.
 - Akkor is, ennek ez a lényege - erőlködött.
 - Igen, lefeküdtünk.
 - Ó, értem - hőkölt hátra. - Már kezdek jobban lenni, talán visszamehetnénk filmezni. Szerintem már úgyis kiürült a ház.
 - Ja, menjünk - gondolkodtam el, majd vissza is indultunk a házba. - Mást nem is tudok belőled kiszedni, ami érdekelne.

Hihetetlen, a nappali körülbelül romokban volt, viszont, szerencsére nem voltak hányásra utaló nyomok, amiért fellélegezhettem. Kitártam az összes ablakot, majd felmentünk Zaynnel a szobámba. Még összeszedtem a laptopomat, és beültünk az ágyamba filmezni.
 - Na, mit nézzünk?
 - Párizsból szeretettel - válaszoltam. Egyik kedvenc filmem volt.
Beültünk, szorosan egymás mellé a takaró alá, nekidőlve a falnak, és az ölébe tette a laptopomat. Már nagyon késő lehetett, és el is voltam fáradva. Valahogy úgy aludtam el, hogy a vállának döntöttem a fejemet, ő pedig átölelte a derekamat...

---

Esti ruha