Liebster Award - Első díjam. :) III.

Újabb díj :)

1. Miért írod a blogodat?
Mert szeretek írni, és érdekel ezekről az emberek véleménye. :)
2. Szoktál könyveket, blogokat olvasni?
Mindkettőt. :)
3. Van testvéred?
Igen, húgom van.
4. Hány éves vagy?
17
5. Mióta szereted a srácokat?
Két hónapja kb... :)
6. Milyen előadókat szeretsz az 1D-n kívül?
Szinte mindent meghallgatok, dubstep, rock, pop, minimal, r&b... nem tudok kiemelni. :)
7. Ki a kedvenced a bandából?
Zayn
8. És miért?
mert szörnyen jól néz ki.:D
9. Melyik a kedvenc 1D dalod?
i want. meg a more than this.
10. Kedvenc tantárgyad?
talán a töri.
11. Hány blogot írsz?
most csak 1et. agyis 1 1d-st. :)

25. fejezet - Visszarázódás, békülés és a buli

Helló mindenki! :)

Újra itt vagyok, bár igen sokat ültem ezen fejezet fölött. 

Nincs sok mondanivalóm, remélem cseten kapok pár kritikát, meg alul pár véleményt gombok formájában.

Valamint elnézést kérek a lapos fejezetek miatt, de még váratni kell a csodát. Hamarosan!

Szebb napot.

xx

Jól esett két napnyi ellazulás, teljesen kiürítettem a fejemet. Vasárnap este volt, és a szobámban feküdtem, miközben a laptopommal szórakoztam. Féltizenegykor jött egy sms-em.

"Átugorhatnék? Ben."
"Persze, gyere" - írtam neki vissza, majd felkaptam magamra valami kényelmeset.

Húsz perc múlva csengettek, majd beszélgetés hangjait hallottam lentről, léptek a lépcsőn, majd kopogás az ajtómon.
 - Gyere be!
 - Szia - bújt be Ben az ajtón. Egy fekete, v nyakú pólót és vajszínű gatyát viselt, a haja pedig tökéletesen be volt állítva.
 - Ülj le - ütögettem meg magam mellett az ágyamat. Helyet foglalt, majd kémlelni kezdett. - Mi van?
 - Ezt inkább én kérdezném...
 - Leila ignorál - motyogtam. - Nem veszi fel a telefont, meg semmi... nem tudnál vele beszélni?
 - Próbáltam, hidd el - sóhajtott fel. - De nagyon megvan rád sértődve, hogy nem meséltük el neki... át kéne jönnöd valamikor. Megbeszélhetnétek.
 - Tuti kibújna ez alól - mosolyodtam el.
Elvigyorodott ő is. - Vannak eszközeim. Holnap délután, munka után várlak.
 - Ötre átmegyek, addig... csináld meg.
 - Rendben. Akkor, nem is zavarnálak tovább...
 - Nem zavarsz, Ben, itt maradhatsz - mosolyogtam rá.
 - Leila tudja, hogy ide jöttem, így jobb lenne minden pletykát elfojtani. - Mindketten felálltunk.
 - Szóval, ezzel azt akarod mondani, hogy befejeztük? - kérdeztem az amúgy is nyilvánvalót.
 - Nem akarom, hogy a húgommal miattam legyetek rosszban - ölelt át, majd magához szorított, jó erősen. - Ez így tűnik logikusnak, ráadásul most van az a lány. Már mesélt róla Leila neked... kezd komollyá válni... érted?
 - Persze, Ben, ne erőlködj - eresztettem meg egy apró mosolyt. - Gondoltam, hogy nem lesz köztünk semmi komoly. - Megsimította az arcomat, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Elakadt a lélegzetem, te pár pillanat után visszacsókoltam. Lassan, lágyan.
Kis idő múlva eltávolodtunk egymástól, majd köhécselni kezdett. Kínos pillanat.
 - Erről sem kéne tudnia - szólalt meg halkan.
Bólintottam. - Persze. - Újabb ölelést kaptam.
 - Köszönök mindent, Ben - öleltem vissza, az arcomat pedig a nyakába fúrtam, mire felsóhajtott.
 - Most mennem kell - köszörülte meg újra a torkát, és az ajtó felé araszolt. - Akkor, holnap várlak, ha valami változik, írok.
 - Szia - integettem neki, majd visszadőltem az ágyamba. A fejemet a párnámba temettem, miközben hallottam az ajtóm csapódását.

Hamar eljött a reggel, én pedig teli gondolatokkal zuhanyoztam le, mostam fogas és tettem kontyba a hajamat a fejem tetején. Visszasétáltam a szobámba, majd magamra húztam a tegnap már előkészített ruhát, azaz egy farmer rövidnadrágot, fehér ingszerű felsőt, aranyozott topánkát, gyűrűt, a fejemre tettem a napszemüvegemet és beledobtam mindent az új, fehér táskámba.

Mosolyogva köszöntem el Louistól, majd besiettem a munkahelyemre, kocsival. nyolc előtt pár perccel értem be.
 - Jó reggelt - köszöntött Mike, mosolyogva. - Hoztam neked kávét.
 - Még jó, múlt héten én hoztam neked - kacsintottam rá, ugyanúgy mosolyogva. - Amúgy, köszi. - Majd felemeltem és kiültem az erkélyre rágyújtani és meginni. Ilyenkor ez a "megszokott" rendje a reggeleinknek, szóval most is így történt, sőt, Mike még ki is ült mellém.
 - Hogy telt a hétvégéd? - kérdezte.
 - Wellness - nyújtózkodtam, majd beleszívtam a cigimbe. - Neked?
 - Haverokkal buliztam párat, minden oké, csak másnapos vagyok.
Elvigyorodtam. - Az jó.
 - Ja... de mitől voltál olyan furcsa péntek este?
 - Összejöttek a problémák.
 - Bővebben? - kérdezte, felvont szemöldökkel.
 - Biztos akarod hallani?
 - Azért kérdeztem!
 - Szóval... a legjobb barátnőm bántjával lefeküdtem párszor, amikor kitudódott... akkor, még mindig szerelmes vagyok az exembe, és a  mostani barátomba pedig kevésbé...
 - TUDTAM - szólalt meg kicsit hangosan.
 - Mike - sóhajtottam fel. - Szóval, úgy ennyi.
 - Megoldás?
 - Leilával, a barátnőmmel ma beszélek... Zaynnel meg szünetet tartunk, Harryt meg hagyom a francba - dőltem hátra. - Kiszeretési-státuszban vagyok vele.
 - Az mindig jó.
 - Egyébként, ma mit csinálunk? - érdeklődtem.
 - CeCe ma nincs bent, néhány papír munka, meg két interjú elrendezése, de ennyi. Lazulunk ma - vigyorgott.
 - Remek - dőltem hátra mosolyogva.

A megbeszélt időpontra mentem át Leiláékhoz. Ben nyitott ajtót, kicsit frusztráltan, majd adott két puszit és beljebb tessékelt.
 - Velem már szóbaáll, de rád még fúj - mondta gyorsan, miközben felsiettünk az emeletre. - Nálam leszek, ha kéne valami. - Majd kopogott helyettem.
 - Gyere be - szűrődött ki Leila hangja, mire összeszedtem minden bátorságomat, és beléptem. - Hát te meg mit keresel itt? - pattant fel az ágyából.
 - Gondoltam beszélhetnénk. Hoztam neked a kedvenc sütidből és jeges csokidból.
 - Tudod, hogy annak sosem tudok ellenállni - fújta ki a levegőt, majd visszaült az ágyára. - Ülj le te is, ne álldogálj ott.
 - Köszi - mosolyodtam el, majd már ülőhelyzetben átnyújtottam neki az ajándékát.
 - Karamellás! - sóhajtott fel, majd beleszürcsölt. - Te tényleg a végzetemet akarod, avagy csak nagyon békülni.
 - Figyelj, sajnálom, ami történt! Tudtam, és tudom is, hogy a legjobb barátnő bátyja mindig is tabu volt... értsd meg, hogy hülye vagyok... ne haragudj már rám...
 - Legalább elmondtad volna - nézett rám mérgesen -, megértettem volna! - Közben elkezdte majszolni a duplacsokis sütijét. Nem, Leila, nem értetted volna meg. Csak ezt béküléskor nem készséges közölni a mérges féllel.
 - Hibáztam - motyogtam. - Lehetnénk újra jóban?
 - Csak egy feltétellel!
 - Mégpedig? - vontam fel egy picit a szemöldökömet.
 - Legyen kettő... egy, ha többet nem hozol nekem ilyet! El fogok hízni. - Felnevettem, majd bólintottam. - Kettő, ha eljössz velem bulizni ma este, egy jó bár tegnap nyitott, és mindenki ódákat zeng már róla, nekem meg nincs kivel elmenni.
 - Poor Leila - röhögtem fel. - Elfogadom a feltételeket, mikorra jössz át?
 - Nyolc? - nézett rám elgondolkodva.
 - Okés, kilenc-fél tízre meg odamegyünk. Remek! - Igazán boldog voltam. - Végre egy csajos este.
 - Már ezer éve nem buliztunk együtt, hiányzott - ölelt át, mire viszonoztam a közeledését. - Túl sokat dolgozol.
 - Csak heti négy napot - dünnyögtem. - De eskü, megpróbálok már több időt szentelni rád, megtanultam a leckét.
 - Reméltem - kacsintott rám. - Most pedig, mesélj el mindent, ami az elmúlt napokban történt veled. Mi van Zaynnel?
 - Szóval - kezdtem el sóhajtozva -, az úgy volt, hogy...
Majd minden részletet elmeséltem neki, főleg a péntek estéről, hogy Harry miket mondott nekem, miként koptattam le Mikeot és a haverjait, meg Zaynt és a szünetünket. Nagyon meglepődött, de leginkább a Zaynes sztorin, mert ő imádja azt a srácot, és nem érti, hogy én miért inkább Hazzáért vagyok oda.
 - Ó, ha én azt tudnám - mosolyodtam el.
Fél hét környékén jöhettem el tőlük, Benre még vigyorogva rákacsintottam, majd kiléptem az ajtón. Ráérősen értem haza, közben rágyújtottam párszor.

 - Hm, szerinted mit vegyek fel? - kérdezősködtem, miközben a gardróbom előtt támaszkodtam Leilának.
 - Valami nagyon szexit, bár olyan szexi úgysem lehetsz, mint én - húzta el a száját, majd ő is kutakodni kezdett.
 - Nagyon vicces ma este valaki!
 - Bocsi - röhögött fel, majd mindketten hahotázásba kezdtünk. - Ez? - Egy fekete, nyakba kötős miniruhát szedett ki, aminek a mellrésze vajszínű volt. - Igen, ez tökéletes, vedd csak fel. - Így tettem. - És ehhez egy a magassarkú, és itt egy jó kis karkötő... tökéletes!

 - Ezt jól megbeszélted magaddal!
 - Tán' nem tetszik? - vonta fel a szemöldökét.
 - De, de, imádom, és köszönöm. - Beálltunk a tükör elő, és háromnegyed kilenckor. - Jó csajok vagyunk.
 - Tény - vontam meg mosolyogva a vállamat.
Még kisminkeltük egymást, és kilenc után nemsokkal sikerült is leérnünk a nappaliba, ahol Louisal futottunk össze.
 - Sziasztok, csajok! - Széles vigyorral az arcán üdvözölt minket.
 - Hali - integetett neki a szőke barátnőm.
 - Hát te? Itthon, hétfő este? - Felnevetett.
 - Ja, mindenki bulizik a bandából szinte, én meg itthon poshadok, nincs most kedvem inni meg pörögni. Van egy jó könyv, amit kiolvasnék - legyintett.
 - Ki vagy te, és mit csináltál a lakótársammal?
Újabb Louis féle nevetés, majd Leila is csatlakozott. - Semmit, csak Harry, Liam és Niall kipróbálnak valami új helyet, én meg most nem érzem a partizást.
 - És Zayn?
 - Elutazott, pihenni akar, az elmondása szerint - vonta meg a vállát. - Viszont holnap Olivia-Louis tenisz parti, ne tervezz programot.
 - Ú, az jó szokott lenni - mondtam, majd bólintottam. - Akkor, szép estét.
 - Vigyázzatok magatokra. Ja, és csinik vagytok.
 - Tény - röhögtünk fel barátnőmmel, majd kisétáltunk az éjszakába.

Mosolyogva álltunk be az új klub hosszú, kígyózó sorába. Korunkbeliek, fiatalabbak és idősebbek is voltuak a közelünkben, de szerencsére az átlagkorhatár meghaladta a tizennyolc-tizenkilencet. Leilával összemosolyogtunk a fél órás várakozás után, miközben beléptünk a klubba.
Szűk, sötét folyosó, Ahogy beléptem, oldalt lila fotelek, előttük fehér dohányzóasztalokkal, és ezek mind egy-egy emelvényen, majd a club végében volt egy hosszú bárpult. A hely közepén hatalmas tánctér, reflektorokkal és nagy hangszórókkal a földön, meg a mennyezetről lelógva, a táncparkett pedig néhol emelvényekkel volt feldobva.
 - Elég jó hely - mondta, majd a pult felé sétáltunk. Még nem voltak bent sokan, de tudtuk, hogy percek, fél óra kérdése és ez megváltozik.
 - Két Mojitót - mosolyogtam a pincérre, aki bólintással jelezte, hogy értette. Azonnal elkezdte csinálni, mi meg a beáramló embereket fixíroztuk.- Hallod, azok ott nem Harryék? - kérdeztem, miközben egy másik bejárat felé pillantottam.
 - De, úgy tűnik, menjünk már oda hozzájuk...
 - Leila, lehet nem kéne nekem - kezdtem bele, mire a pincér kitette az italokat. - Köszönjük.
 - De muszáj odamennünk, naaaaa - kérlelt.
Felsóhajtottam. - Rendben, menjünk. - Felkaptuk az italokat, és a srácok asztalához sétáltunk, akik széles vigyorral fogadtak minket.
 - Jól néztek ki, lányok - köszöntött minket két-két puszival Liam, majd Niall és Harry is. Az utóbbi tekintete talán kicsit túl sokáig is elidőzött rajtam, de nem foglalkoztam vele. Leila, Liam, Niall, Harry és én voltunk a sorrend, ahogy ültünk. Mosolyogva beszélgettem Harryn keresztül Niallel, amiért az érintett kicsit szúrós tekintettel nézett rám, majd, miután a szőke elment valahova, kénytelen voltam a göndörrel szóba állni.
 - Azt hittem már, hogy majd egész este úgy teszel, mintha nem léteznék.
 - Nem akartam úgy tenni - dőltem hátra, majd letettem a már üres mojitós poharamat.
 - Nem is tudnál - villantotta rám a mosolyát. Egy szó jutott eszembe: gyönyörű.
 - Ne csináld ezt velem. - Felállt. - Most hová mész?
 - Hozok pár kör piát kettőnknek.
 - Gondolom nem tudlak visszatartani...
 - Nem. - Újabb mosoly, majd eltűnt a tömegben.

 - Jössz táncolni? - hajolt oda hozzám a göndörke. Már csak mi ketten ültünk az asztalunknál, előttünk pár feles pohár. A tömeg felé pillantottam.
 - Inkább kihagynám - vontam meg mosollyal az arcomon a vállamat.
 - Nem tudod, KIT hagysz ki.
 - De, tudom - húztam mosolyra az ajkaimat.
 - Áh, nem hagyom, hogy életed legnagyobb hibáját elkövesd - szólalt meg, kis hallgatás után, majd a csuklómnál fogva álló helyzetbe tornázott engem és a tánctér felé húzott. 
 - Azzal komolyan ezt tenném? - kérdeztem, mire csak bólintott. Beálltunk egymással szemben, és a zene ritmusára kezdtünk táncolni.
Jól elszórakoztunk, bár a keze néha-néha a pólóm alá került, vagy a fenekemre, amire csak grimaszoltam egyet neki. Erre általában csak egy vigyor volt a válasza, majd tovább táncolgattunk.
Kis idő múltán elfáradva és kimelegedve jöttünk ki a tömegből, és a hátsó ajtó fel araszoltam rágyújtani. És, mint kiderült, a drága kis göndörke követett. Beálltunk egymás mellé, és nekidőltünk az épület falának. Előkotortam a kistáskámból a cigimet, majd a gyújtómat és rágyújtottam.
 - Jól érzed magadat velem? - kérdezte halkan, mire felé fordultam.
Megpróbáltam nem csillogó szemekkel ránézni. Remélem azért sikerült. - Persze, bírlak.
Aztán, míg el nem szívtam, kínos csend.
Majd elindultunk, ellöktem magamat a faltól, és a bejárat felé szedtem a lépteimet. Hallottam, ahogy Harry is megmozdul mögöttem, aztán rántást éreztem a csuklómnál, majd a szemeivel találtam magamat szemben.
 - Mit szeretnél? - néztem rá angyali mosollyal az arcomon. A falnak nyomott, bár nem durván, miközben az egyik kezével a hátamat simogatta, a másik kezével pedig a csípőmön állapodott meg. Az arcunk pár centire volt csak egymástól, majd lassan a nyakamhoz hajolt, és apró csókokat hintett rá. Teljesen lefagytam, és csak hagytam, hogy puszilgassa a nyakamat, kulcscsontomat és az államat.
Megakartam csókolni, de egyszerűen a számig sosem jutott el. Aztán pár perc ilyen pózban való álldogálás után újra megállapodott az ajkunk, néhány milliméterre egymástól, mire én csak behunytam a szememet, arra várva, hogy megcsókoljon.
Már szinte éreztem a leheletét magamon, mikor hirtelen elvette a kezét a hátamról és csípőmről, és mikor újra kinyitottam a szememet, egy méter távolságból meredt rám, széles vigyorral az arcán.
 - Mi az, kislány? - kérdezte elégedett mosollyal.
 - Rohadj meg, Styles - löktem el magamat a faltól, majd mikor az utamba szeretett volna állni, arrébb löktem, és nekiindultam gyalog az éjszakának. Hallottam, ahogy párszor utánam szól olyanokat, hogy "Olivia, ne vedd már ilyen komolyan" meg "Igyunk már meg még valamit, légyszi", de nem fordultam hátra, csak határozottan bemutattam neki a középső ujjamat.
Nem érdekelt, és dühös voltam.
Leilának még írtam egy gyors üzenetet.

"Leila, ne haragudj, de Styles eléggé kikészített, muszáj hazajönnöm. Baj lenne?"
"Nem, dehogy, Niallékkel eléggé jól elvagyok. :) Vigyázz magadra, holnap beszélünk! Puszi."

Kifújtam a bent tartott levegőt, majd fogtam egy taxit és hazaautóztam. Mindenhol sötét volt, mikor beléptem a házba, így némán, hang nélkül lépdeltem fel az emeltre, majd a fürdőben lezuhanyoztam, a hajamat kontyba tettem, felvettem egy kényelmes pizsamát és bedőltem az ágyba aludni.
Holnap tuti vagy nyolc kávéval kell kelnem.

---

20 szavaz után jön a folytatás. :)

24. fejezet - A koktélparti és az előkészületei

Szépjónapot'

Meghoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog.

U.i.: Imádom ezt a képet. :) Nem hiszem el, hogy valaki lehet ilyen tökéletes. :)

xx

Isteni érzéssel töltött el a tudat, hogy nem késtem el. Sietősen kapkodtam magamra a mai nap alapdarabjait, ami egy fekete, majdnem térdig érő ruhából, magassarkúból állt. A hajamat kontyba tettem hátul, és kisminkeltem magamat.

Időm már nem volt kávét inni, így a munkába menet ugrottam be a starbucksba, és ott vettem egyet magamnak. Sietősen meneteltem be az épületbe, majd kb. rohantam, hogy ne késsek el. Tíz perc, nem sok az, ráadásul csak Mike üldögélt bent az íróasztala mögött. 

 - Jó reggelt - mosolyogtam rá. 

 - Jó reggelt. Késtél.

 - Bocsi, főnök - röhögtem.

 - CeCe már keresett, de mondtam, hogy a mosdóban vagy, így jössz nekem eggyel. 

 - Akkor ma ebédeljünk együtt? - kérdeztem, miközben lehuppantam a helyemre, és az előttem heverő mappát kezdtem tanulmányozni. 

 - Remek ötlet, elfogadom a meghívást - dőlt hátra, vigyorral az arcán, mire csak felsóhajtottam. 

 - Király. Mikor megyünk át a rendezvény helyszínére?

 - Kilenckor, szóval addig semmi dolgunk, meg igazából ott sem lesz sok, csak CeCe nyomában kell lennünk - vonta meg a vállát -, de ennyi. A parti este kilenckor kezdődik, és a főnökség szívesen lát minket ott, itt vannak a meghívók.

 - Mégjobb' - motyogtam, majd elvettem tőle.

 - A szőnyeget egyenesen a bárpult elé tegyétek, a virágokat pedig a terem sarkainál, a kanapék mellé - utasította a férfiakat CeCe.
 - Mi miben segíthetünk? - kérdezte Mike.
 - A szállítók még csak most érkeztek meg a virágokkal és az italokkal a bárpultba. Segítsetek nekik felhozni, utána mindent tegyetek a helyére, lehetőleg nulla kárral. Utána nézzetek utána a szőnyegeknek, kettő bézs színű még nem érkezett meg, valamint érdeklődjétek meg a mixert, akit lefoglaltam az estére. Ebéd előtt végezzetek ezzel, aztán szünet, majd fél egykor mondom tovább.
 - Húh, oké - mosolyodtam el, majd elindultam a lift irányába. Mike lemaradt egy picit, de végül bevártam a liftnél, és együtt mentünk le, bár csendben.
 - Mit csináltál tegnap este? - kérdezte, miközben már visszafelé mentünk, ól megpakolva a liftet virággal és alkohollal. 
 - Niallel kocsmáztam, aztán Harrynél voltam.
 - Nem úgy volt, hogy Zaynnel jársz? - vonta fel a szemöldökét, mire oldalba böktem.
 - De, és így is van. Csak fontos dolgunk volt.
 - Gondolom - röhögött.
 - Nem minden a szex körül forog.
 - Ezt nagyon kétlem - nézett rám.
 - Pasiból vagy, és nincsenek érzelmeid, nem is vártam mást - vontam meg a vállamat, majd amint kinyitódott az ajtaja a liftnek, kiléptünk rajta, jól megpakolva.
 - Két napos ismeretség után, biztosan állíthatsz rólam ilyeneket...
Felsóhajtottam. - Így beszélsz.  Meg az első benyomás is sokat számít. - Bólintott, majd elment elintézni a virágokat, én meg addig elkezdtem pakolászni az üvegeket a helyére és helyet foglaltam a bárpult mögött a földön. Így tevékenykedtem tovább. Közben a többi segédkező ember felhozta a többi piát, és már mindent beterítettek, Mike pedig leült mellém, segíteni.
 - Szóval ez volt az első benyomásod rólam? - szólalt meg pár perccel később.
 - Ühüm - bólogattam. - Meg nagyképű vagy.
 - Miért, van mire, nem?
 - Pont erről beszéltem - sóhajtottam fel, majd elvigyorodtam, és tovább pakolásztam.
 - Adj esélyt rá, hogy megváltoztassam a véleményedet.
 - Nem igazán van rá szükségem.
 - De attól még az ebéd áll, ugye?
 - Persze - mosolyodtam el, mire ő is hasonlóképp reagált.

 - Akkor ti is jöttök? - kérdeztem Louist, miközben a szobámban ácsorogtunk.
 - Persze, CeCe kötelezővé tette. - kivettem egy fekete magassarkút, meg egy szoknyát, miközben tovább tanakodtam. - Harryvel találkoztál? Mesélte Niall.
 - Aha, átmentem hozzá.
 - Hol volt?
 - A hétvégi házban...
 - És mi a baja?
Sóhajtás. - Lényegében... féltékeny és szarul érzi magát...
 - Ezt így kimondta?
 - Igen...de hagyjuk, jó? Ma kicsit beiszok, szóval előre is bocsánat. Kimennél? Öltöznék - fordultam felé, miközben a kezemben tartott bézs színű pólót szorongattam.
 - Persze - bólintott, majd így is tett.

Az első úgy másfél órában ment a jópofizás, egészen addig, míg a nagyobb fejek jelen voltak. Aztán előkerült egy fiatal dj srác, az idősebbek leléptek, és a maximum korhatár huszonöt-harminc körül volt. Elmosolyodva néztem végig a beáramló tömegen, akik csak a buli részére jöttek el. A fiúkon, Mikeon és épp épp besétáló Leilán kívül senkit sem ismertem itt. Az utóbbi pedig nem is jött oda hozzám, átnézett rajtam, és valami más társasággal volt, amin elég nagyot néztem.
Nagy levegő.
Felkaptam a pultról a már megrendelt martinimat, és kisétáltam az erkélyre rágyújtani. Kicsit megszédültem, mikor lepillantottam a tizedikről, majd visszahúzódtam a korlát biztonságosabb oldalára, és csendben vettem elő a cigimet, majd gyújtottam meg. Gyújtó kattanása. Mélyet szippantottam belőle, miközben a bent morajló tömeget fixíroztam, azon belül is az épp pörgő Leilát.
 - Miért ignorálsz? - suttogtam. Megráztam a fejemet, majd újabb kortyolt nyeltem le az italból. Mérgesen tettem le a mellettem lévő asztalra, mikor már üres volt. Felsóhajtottam, mikor megkopogtatták a vállamat.
 - Szia - dőlt neki mellettem a korlátnak Harry.
 - Ó.
 - Micsoda köszönés.
 - Szia - mondtam egyszerűen. - Mit szeretnél?
 - Köszönöm, hogy tegnap megkerestél... nem tudom, mi lett volna, ha nem jössz át...
 - Egyedül ittad volna le magadat - eresztettem meg egy apró mosolyt.
 - Komolyan beszélek. Sokat jelentett nekem az, hogy ott voltál, Olivia. - Jaj, ne, közeledik... és azok a szemek! Én itt halok meg. Védelmére szóljon, hogy látszólag nem akart megcsókolni. - De ki kell, hogy ábrándítsalak; azt is komolyan gondoltam, amit mondtam neked. Rólunk. 
 - Van olyan, hogy rólunk? - Újabb szívás.
 - Volt. - Majd kifúj.
 - Múlt időben. - Még egy. Próbáltam nem meggondolatlan maradni. - Nem vagy, voltál belém szerelmes, ne tégy úgy, mintha... nem te vagy az életem közepe. - De.
 - Jobb választás vagyok, mint Zayn.
 - Mindjárt jövök - mondtam, majd visszasétáltam a klubba, rendeltem még két martinit és kimentem. Harry még mindig ott állt, és bámult. Az előbbi helyemet foglaltam el, majd azonnal benyakaltam az első pohárral, újabb cigi és újabb pohár. Ő meg csak végignézte.
 - Jobb? - kérdezte.
 - Igen - bólintottam, majd ráemeltem a tekintetemet. - Miért csinálod ezt velem?
 - Miről beszélsz?
 - Tudod, hogy még mindig szerelmes vagyok beléd, erre itt játszol velem. Könyörtelen és szívtelen vagy, Harry Styles!
Csend. Percekig. - Tudtam.
 - Nos, igen, tudtad, mert egyértelmű - keltem ki magamból. - Remélem ez elég indok arra, hogy békén hagyj és ne szólj hozzám egy jó ideig.
 - Nem értem, miért akarod ezt...
 - Csak menj el... - motyogtam, mire felvont szemöldökkel, de távozott az erkélyről.
Visszamentem, és leültem a bárpulthoz. Egy fél órán keresztül csak csendesen iszogattam, ki tudja, hány pohár vodka-narancs fogyott el. Ez olyan egyedül-ülős-bánatos-iszogatás volt. Még Mike és a haverja is odajöttek hozzám, de pár mondat beszélgetés után realizálták, hogy nem vagyok most vevő senkire. Aztán jött Zayn, és elhívott táncolni.
 - Nem szeretnék - próbáltam túlkiabálni a tömeget.
 - Naaa, ne legyél már szégyellős. - Édesen mosolygott rám, de hozzá sem volt hangulatom.
 - Ne haragudj, de most nem érzem magamat túl jól szellemileg. Inkább hazamennék.
 - Részegen? Inkább hazaviszlek, vagy kísérlek!
 - Nem, kérlek, egyedül szeretnék lenni - mondtam ellentmondást nem tűrően, majd felkaptam a táskámat.
 - Akkor majd reggel hívlak.
 - Ne, ne hívj. Most egy kis... pihenőt szeretnék kettőnk közt.
 - De... miért? - hőkölt hátra.
Megvontam a vállamat, de nem sikerült lazának tűnni. Görcsös, inkább. - Összegeznem kell a dolgokat. Engedj el, haza akarok menni - néztem a csuklómra, amiről lassan lekerült a keze.
 - Jó éjszakát.

A napjaim innentől kezdve monoton teltek, már péntek is volt. Leila továbbra sem volt hajlandó velem szóba állni, megtudta, hogy a bátyjával néha együtt voltam. Harry azóta sem keres, és ez Zaynre is igaz volt.
Kicsit sem megnyugodva, de úgy döntöttem, hogy a hétvégét egy wellnessben fogom tölteni. Kell a kikapcsolódás.
Jövőhéten meg megoldom a problémáimat.

----

minimum 15-20 értékelés után hozom a következő fejezetet! :)

23. fejezet - Harry?

Köszönök mindent, mindenkinek.

- Nem, ez még nem a vége, csak szeretlek titeket. :)
És remélem, ez a fejezet kielégíti a Harry-Olivia párosra szavazó embereket. :):)

Kellemes olvasást. 

xx

Kedd volt, és a tegnap reggeli teendőimet ismételtem meg, ami már most a monotonság érzését keltette fel bennem. Trappolva jöttem ki a fürdőből, majd öltözködtem fel. Egy fekete blézert és cicanadrágot, meg egy rózsaszín, selymes, kivágott felsőt választottam a mai napra, e mellé pedig a szokásos, fekete táskámba pakoltam bele a fontosabb dolgaimat, és fekete magassarkúba bújtam. 

 - Jó reggelt - köszöntem be az irodánkba, mikor megérkeztem, nyolckor.

 - Szia. 

Út közben sikerült betérnem egy starbucksba, ahol vettem magamnak egy kávét, amit most kiültem elfogyasztani az erkélyre, egy arany davidoffal együtt.Leültem az egyik székre, a lábamat pedig felpakoltam a korlátra, és úgy néztem vissza az irodába, az ajtón át.

 - CeCe már szólt, hogy ma mi lesz a programunk? - szóltam be, miközben élveztem a kávé és a cigarettám nyújtotta élvezeteket.

 - Holnap este lesz egy koktélparti, amit a cég rendez. A meghívókat elektronikus levél formájában, meg rendes, postai úton is kézbesíteni kell, bár nem nekünk, de a millió és egy minta közül ki kell választanunk a tökéleteset. 

Megvontam a vállamat, majd mélyeket szippantottam. - Nem tűnik bonyolultnak.

 - Nem, nem is az. Pendriven odaadta már a mintákat, meg az e-mail címeket is. Hetven darabot kell kézzel megírnunk., délután egyre... 

 - Ez már nem tetszik. - Újabb szippantás a nikotinrúdból, meg korty a kávémból, ami hamar el is fogyott.

Elvigyorodott. - Lazulós munka, hallottam már rosszabbról is. 

 - Ez után?

 - Ennyi. Mondta, hogy próbáljuk elhúzni a nap végéig, mert éppenséggel most nincs más. Holnap meg egész délelőtt a helyszínen leszünk, és be kell rendeznünk.

 - Király. - Elnyomtam a cigit, majd besétáltam az irodába és lehuppantam a székemre. - Talán elkezdhetnénk, ha befejezted a bámulásomat. 

 - Nem rossz ötlet. - Kisfiúsan elvigyorodott, és aprót bólintott.
Végül sikerült egy letisztult, vajszínű, dőltbetűs mintát kiválasztani, a meghívók megírását pedig fele-fele arányban intéztük el.  Mindkettőnknek elég szép kézírása volt, így CeCe javaslatára inkább kézzel végeztük el a dolgot. Délre ezzel készen is voltunk, meg apróbb megrendelésekkel a holnap estére.Aztán újra Zaynnel kajáltam, majd fél óra elteltével visszaérkeztem az irodába.

Kicsit pörögtem, mikor sikerült hazaérnem, úgy négy-öt óra környékén. Letusoltam, a hajamat kontyba fogtam, majd felléptem a laptopomon skypera.
 - Szia - jött az üzenet egyből, majd a feladóra tekintettem.
 - Szia, Niall. Rég beszéltünk.
 - Egyetértek...
 - Miújság?
 - Este, amennyiben ráérsz, eljöhetnél velem egyet sörözni... tudoood, mint spanyolban'.
Elgondolkodtam. - Holnap nyolckor munka...
 - Éjfélre saját magam viszlek haza, valamint vállalom CeCe előtt a felelősséget miattad a holnapi napon... kérlek, Olivia, legyen már szíved. - Felsóhajtottam.
 - Ketten?
 - Igen, valószínűleg.
 - Hol? - Jött a következő kérdésem.
 - Ördögsarok?
 - Király - vágtam rá. Ránéztem az órámra. - Mikor?
 - Tízkor? Esetleg kilenc?
 - Legyen tíz, addig még pihenek egy picit.
 - Akkor ott találkozunk, és köszönöm - zárta le a beszélgetést. - Helló.
 - Szia, Niall.

Nem volt kedvem túlzottan kiöltözni, így egy virágos ruhát, meg egy sötétzöld kardigánt vettem ki a szekrényből, amihez hozzá illő sötétzöld magassarkú párosult, a szokásos, fekete táskámmal.

A hajamat kontyban hagytam, majd gyalog indultam el az éjszakába, megkeresni a találkozónk helyét.
Mosolyogva integetett nekem egy asztal mellől, ahova azonnal ledobtuk magunkat, a szokásos pusziszkodós-köszönés után.
 - Na, mesélj csak - nyitottam meg a beszélgetést. 
 - Jól vagyok. - Hátradőlt, majd intett a pincérnek.
 - Hozhatok valamit? - lépett oda az idős férfi hozzánk.
 - Egy fröccsöt kérek.
 - Én meg egy kevertet - mosolyodtam el, mire ő csak bólintott, és elment. - Umm, hát dolgozgatok, elvagyok. - Újabb mosoly, majd rágyújtottam. - Zaynnel is minden rendben... úgy nagyjából teljes mindent.
Ja, azt csak nem mondom majd, hogy nem vagyok az ő legjobb haverjába szerelmes, hanem annak a barátjába, akitől történetesen mindenki félt. Igen, kissé tényleg kesze-kusza, de talán ez az igazság... sőt.
 - Én is jól vagyok... köszönjük... - emelte rá az épp minket kiszolgáló pincérre a tekintetét. Aprót bólintottam a férfinak, aki újra eltűnt.
 - De?
 - De... Harry furcsa... - Jaj. - Van, hogy kisebb időszakokra eltűnik, a mobilját nem veszi fel... nagyon furcsa lett. Múlthéten napokra eltűnt... aztán néha-néha ha szükséges egy-egy interjúra felbukkan, de ennyi... féltjük... nem tudsz róla valamit?
 - Ezért kerestél fel?
Összeszorította a száját. - Tudom, hogy már semmi közötök egymáshoz, de Louisnak volt egy furcsa mondata... amiben arra utalt, hogy talán te tudsz valamit. - Kis félénken próbálta adagolni a mondanivalóját, de én pofátlanul félbeszakítottam, miközben szívogattam a cigimet.
 - De hát én nem tudok Harryről semmit - mondtam meglepetten.
 - Mikor találkoztál vele utoljára?
 - Ömm... múlthét hétfőn volt a szülinapi bulid... talán kedden.
 - És akkor mi volt? - Mi ez, kihallgatás?
 - Az egész sztorit mesélem akkor... szóval a bulidon Zaynnel igen elvoltunk, aztán Harry közölte, hogy ez neki nem tetszik, mire elküldtem a búsba. Aztán másnap egy virággal állt az ajtóm előtt, hogy ő bocsánatot akar kérni... mire újra elküldtem, csak durvábban. - Bólogatott.- Nagyjából ennyi, szerintem erre célzott Louis.
 - Így már világos - dünnyögte.
 - Nem hiszem, hogy miattam akármilyen depresszióba esett volna Harry. - Megvontam a vállamat.
 -Az összefüggést keresd - mondta, miközben egy gömböt kezdett a levegőben formálni a kezével előttem, mire felvont szemöldökkel néztem rá. - Amikor magyarázok valamit, így szoktam csinálni.
 - Furcsa.
 - Igen, tudom...
 - Visszatérve - vettem nagy levegőt, miközben lassan elnyomtam a cigarettámat a hamutálban -, mit tehetnék az ügy érdekében?
 - Keresd meg és beszélj vele.
 - Azt sem tudom, hol lakik.
 - Megadom a címeket... neked talán kinyitná az ajtót... mégis csak barátnője voltál.
Hevesen bólogatni kezdtem. - Megteszem, rendben. Ha most odaadod őket, még ma este felkeresem.
 - Rendben - virult fel. - Tessék, számítottam rá, hogy segítesz. - Átnyújtott egy papírt.
 - Köszönöm. Akkor most... indulnék is - álltam fel. Ezek a címek úgy fél óra kocsiútra lehettek tőlünk.
 - Mi köszönjük - ölelt meg. - Azonnal írj, amint megtudtál valamit.
 - Ígérem - öleltem vissza, majd adtunk egymásnak puszit és el is rohantam. Gyorsan leintettem egy taxit, majd odanyújtottam neki az egyik címet, ami Harry lakása volt.

Idegesen dobogtam a lábammal, mikor újra taxiban ültem, már a második helyszín felé. Igen, vagyis, nem, Harry nem volt otthon, így a hétvégi házába vettem az irányt a sofőrrel, ahol újabb fél óra alatt voltunk ott. Kifizettem, majd elhajtott.
Égtek a villanyok.
Halkan lépdeltem a bejárati ajtóig, majd kisebb gondolkodás után becsengettem. Pár perccel később hallani lehetett, ahogy letrappol a lépcsőn, majd kinyitja nekem az ajtót.
 - Olivia - lehelte meglepetten.
 - Harry - tettem ugyanígy.- Már annyira kezdtem miattad aggódni! - Falfehér volt és bűzlött az alkohol szagától.
 - Mit keresel itt? - küszködött a szavakkal. Elég szarul nézett ki.
 - A srácok azt mondták, hogy... baj lehet veled, így eljöttem hozzád. - Még az eső is eleredt, miközben cseverésztünk az ajtóban. Kirázott a hideg.
 - De nincs velem semmi baj, remekül megvagyok - mondta, a mondat végén pedig felnevetett. - Már elmehetsz.
Deja Vu.
Karma.
Sors.
 - De én maradni akarok! - Mérgesen csengett a hangom, és elkaptam az épp rám záródó ajtót és újra kitártam. Simán rám csapta volna.
 - Menj már haza, a drága barátod vár - dőlt neki újra az ajtófélfának.
 - Mekkora seggfej vagy.
 - Gyere csak be - tárta ki az ajtót, mire csak morogtam egyet és -bár már szinte csuromvizesen- de betrappoltam a házba.
 - Kössz' - szűrtem ki a fogaim között, majd körbenéztem a nappaliban. Minden tiszta szemét, pizzás dobozok szanaszét, meg sörös dobozok és néhány töményebb a dohányzóasztalon.
 - Foglaljon helyet, hölgyem - szólalt meg igen nagy gúnnyal a hangjában.
 - Jót állok én itt!
 - Minek jöttél?
 - Aggódtam érted - motyogtam, mire felröhögött.
 - Érdekes, pár napja még nem érdekelt.
Egyre dühösebb lettem. - Most ez miért olyan fontos? Az, hogy mit mondtam, nem arányos azzal, amit... érzek igazából.
 - Még mindig nem világos, miért vagy itt - ült le a kanapéra, és újra a tömény után nyúlt.
 - Ne csináld már ezt, Harry! Kérlek. - Belekortyolt, majd grimaszolt egyet, mikor lenyelte az italt, aztán újra rám nézett.
Csendben voltunk, percekig. Iszogatta a piáját, én meg csak ott álltam. Aztán arra lettem figyelmes, hogy ő is állóhelyzetbe tornázza magát és elém lép, bár igen bizonytalanul. A kezeit megtámasztja mellettem a falnál, így itt ragadtam, "a karja között". Szitkozódtam párat magamban, majd kérdő tekintettel meredtem rá.
 - Mi... az? - motyogtam, újra.
 - Azért vagy itt, mert kedvelsz, még mindig. Az érzelmeid felém nem tűntek el nyomtalanul. - Sehogy sem tűntek el. - Mondd, hogy hazudok, Olivia, és elmehetsz.
 - Én... én... - kezdtem el szipogni.
 - Mondd ki - hajolt hozzám közelebb.
 - Hagyj már békén - mondtam, miközben ellöktem magamtól és a szememből már csordultak ki a könnyek.
 - Te vagy az én házamban - tárta szét a karjait, széles vigyorral az arcán.
 - Részeg vagy, nem tudod, mit beszélsz.
 - Dehogynem... ne játsszunk már, tudom, hogy belém vagy szerelmes.
 - Ebben nem lehetsz addig biztos, míg nem én mondom azt - sziszegtem.
 - Akkor mondd! - Elkapta a csuklómat, és magához rántott.
 - Harry, engedj el! - Kikaptam a kezéből, és lekevertem neki egy pofont. Hátrált fél métert, és a sajgó testrészét fogta, majd megrázta a fejét és újra rám tekintett. - Neked meg mi bajod?
 - Nem akarom, hogy Zaynnel legyél.
 - Hát, pedig nem fogok miattad szakítani vele. Zayn szerelmes belém, és én is kedvelem...
 - Ch...
 - Inkább arra válaszolj, miért csinálod ezt magaddal!
 - Komolyan nem esett le?
 - Nem...
 - A lány, akit kezdtem megkedvelni, megcsalt többször is. Majd szakít velem, pedig én nem szerettem volna ezt, mellesleg. Később pedig elkezdi kúrogatni az egyik legjobb barátom. - Felröhögött, gúnyosan. - Nem túl jó kilátások, nemde?
 - Te nem voltál belém szerelmes, ellenben én igen beléd - kezdtem mérgesen beszélni -, én sokkal többet vesztettem abból a kapcsolatból, mint te.
 - Úgy tűnik, az én időm most jött el ahhoz, hogy veszítsek. - Nemtörődöm módon megvonta a vállát.
Realizálva az egész helyzetet, felzokogtam és a padlóra csúsztam, amit Harry csak bamba nézéssel fogadott. Nem akartam sírni, főleg előtte nem, de azok a szemét, alattomos könnyek elárasztották az arcomat és szememet. Megadtam magamat nekik. Elgyengülve dőltem neki a falnak, és hagytam, hogy a felszabaduló stressz átvegye a hatalmat az ép ész felett.
Nem tudom, meddig sírdogálhattam ott, de párszor szólongatott, majd megragadta a karomat és álló helyzetbe emelt. Kimerülve lépkedtem mögötte, és a kertbe húzott, ahol leültünk a fonott kinti székekbe. Kutakodni kezdett a táskámban, majd a cigis dobozomat vette elő, majd kiszedett belőle egy szálat. A szájába tette, és ott gyújtotta meg, majd az én kezembe adta. Meglepetten tekintettem rá, majd elvettem tőle és beleszívtam.
 - Megvagy?
 - Persze, én mindig megvagyok - mosolyodtam el lágyan. Az eső már csak lassan szemerkélt idekint.
 - Kihozom a piát - szólalt meg, majd beszaladt.

 - Tudod, csak az a baj, hogy nekem holnap dolgozni kell mennem - mondtam halkan, mikor ránéztem az órámra, és hajnali egyet mutatott. Már több, mint egy órája ültünk kint és ittunk. Kellemes alaphangulat alakult ki.
 - Majd fedezlek CeCenél.
 - Nem szükséges - dőltem hátra. - Megyek.
 - Ne menj mááár.
 - De - álltam fel. - Akármennyire is leitattál, nem fogok színt vallani arról, hogy szerelmes vagyok beléd.
 - Ennyi nekem elég is - kacsintott rám.
 - Rohadj meg - húztam ki magamat, majd elkezdtünk sétálni a az utcára, ahova hívtam néhány perce taxit. Azt megvárta velem, majd két puszival köszönt el.

---

15-20 szavazat után jön új fejezet!

Közvélemény-kutatás!

Sziasztok, jó estét!
Hazaérve a tűzijátékról, gondoltam felteszek egy új kérdést. Csekkoljátok és válaszoljatok, plíz'.
Az a szomorú egyébként, hogy szörnyen nincs ihletem, bár most egy kép felsegített és pár szám, szóval reménykedni még lehet, kb egy hétnyi post -azaz 2 fejezet- várakozóban van. :) Addig összekapom magamat, ígérem.
Imádlak titeket, és köszönöm a nézettséget, jó volt erre hazatérni.

xx

D

22. fejezet - Az első munkanap

Szasz'tok! :)

Na, ennél a fejezetnél kezdett elfogyni az ihletem, ha az igazat akarom megvallani. Szóval bocsánat, ha kissé lapos lett. 

Kéretik szavazgatni, kommentelgetni. :)

xx

Hétfő reggel hét óra volt, és most ébredtem fel a telefonom hangos csörgésére. Minden reggeli szenvedésem ellenére széles vigyorral indult a napom. Tíz perc alatt elintéztem a reggeli dolgaimat a fürdőben, majd a már tegnap este előkészített szűk, magas derekú, fekete szoknyámat és a betűrt, úgyszintén szűk fehér ingemet vettem fel. Cipőnek a szokásos topánkát választottam, a hajamat copfba tettem hátul, majd egy picit kisminkeltem magamat.

Épp a világmentő kávémat csináltam, miközben a rádióban az egyik kedvenc dalomat hallgattam. Egy régebbi Lana Del Rey szám volt az, mindig is a kedvencek között volt a helye.

 - „Diet mountain dew, baby, New York City can we get it down low down and gritty, do you think we'll be in love forever? Do think we'll be in love?” - énekelgettem.Tovább énekeltem, majd a Million Dollar Mant is, meg a Carment. 
 - Ha már ennyire pörögsz, nekem is csapathatnál egy kávét - ült le a pulthoz Louis. 
 - Én ma dolgozom, csinálj magadnak! - Majd továbbénekeltem a Carment.  
 - Oliviaaaa. 
 - Ne gyere a nagy szemeiddel! - mondtam felemelt kézzel. 
 - Ooooooliviaaaa. 
 - Ah, tessék, ott van az enyém, idd meg. Majd csinálok másikat. 
 - Köszi - vigyorgott rám, majd felpattant és megpuszilt.  Nagy sóhajtás keretei között felálltam, és újabb kávét tettem fel magamnak, ami tíz perccel később -vagy annyival se- de készen lett. Tovább dalolászva ültem ki a teraszra, majd rágyújtottam. 
Tipikus reggelek. 

Majdnem nyolcra sikerült csak beérnem -forgalom- a munkahelyemre. Ez de furcsa. Igen nagy irodaházról volt szó, mondjuk mit is hittem, ez az SME. Vagy tizenöt emeletes lehetett, mindenhol ablakok, a járdákon pedig rohangáló emberek. Megállapítottam, hogy nem öltöztem túl. Na jó, talán egy picit.
Izgatottan szálltam be a liftbe, majd nyomtam meg a tizenkettedik emelet gombját. A lift csendben indult meg, és szörnyen jól nézett itt ki minden. Halk zene morajlott fel az apró hangszórókból a tetőn. Néhány pillanat alatt elértem a célomig, majd nyitódott az ajtó, és kiléptem a liftből. Néhányan kérdő tekintettel mértek végig, én pedig elveszetten körbenéztem. 
Az emelet nem volt túl nagy, középen egy társalgó rész volt, bőrgarnitúrákkal és dohányzóasztallal. Ahogy előre, majd jobbra és balra néztem, három igen nagy iroda került a szemem elé. Az egész helyiség fekete-bézs és fehér színekben pompázott, ami igen modern stílust kölcsönzött az egésznek. Széles, bátor mosollyal az arcomon indultam el az ajtók irányába, és kezdtem olvasgatni a névtáblákat rajta. A középsőhöz érve álltam meg, és realizáltam, hogy megérkeztem. Körbenéztem, majd aprót kopogtattam. 
 - Gyere be - szólt ki az ismerős női hang. Lassan, kissé újra félve, de kinyitottam az ajtót. - Á, épp időben, gyere, csüccs le! - Valahogy másként viselkedett és beszélt, szinte már angyalinak volt mondható. Aztán megpillantottam egy srácot, aki vele szemben ült.
 - Sziasztok, jó reggelt - mondtam halkan, majd helyet foglaltam az ismeretlen mellett. 
 - Olivia, ő itt az unokaöcsém, Michael! - Kezet fogtunk. 
 - Örülök, hogy megismerhettelek - mosolyogtam rá.
Elvigyorodott. - Hasonlóan én is. - Végignéztem rajta. Egy lezser világos farmert, fehér v kivágású felsőt és egy sötétkék zakót viselt. Világos szemei, és -számomra igen elmondhatatlan színű-, talán vöröses-sötétbarnás haja volt, ami oldalt megvolt nyírva. Világítóan világos zöld szemei voltak, igen. 
Krákogva néztem újra CeCere. 
 - Miért is vagyunk itt mindketten? - A vörös első értelmes mondata eddig. Korombeli lehetett. 
 - Az asszisztensi állást fogjátok betölteni. 
 - Ketten?
 - Igen, igen, ketten - bólogatott. - De nem versengve, hanem együtt dolgozva. Ezt már most szeretném leszögezni, remélem világos voltam. 
 - Lesz saját irodám?
 - Nem, Michael, nem. - Nagyot sóhajtott, majd felnevetett. - De lesz egy közös irodátok, a tizenötödiken. Csak ott volt üres és nagy. 
 - Nem nem úgy volt, hogy az tök kihalt meg lerombolt? - vonta fel a szemöldökét. 
 - Felújították az elmúlt hónapokban. - Felém fordult. - Eddig raktérként szolgált, de mára már mindent elrendeztek. Tök üres most, csak a ti irodátok lesz majd azon az emeleten elhelyezve. 
 - Azonnal elfoglalhatjuk? Már ma? - kérdeztem.
 - Persze. 
 - És mit fogunk csinálni pontosan? - érdeklődött az "irodatársam". 
 - Arról majd kaptok listát, de nagyjából a banda napjainak a megszervezése, sajtótájékoztatók és koncertek rendezése, program szervezés. 
 - Nem túl pontos - dünnyögte. 
 - A "masszírozd meg Zaynt" kéréstől egészen egy turné pontos állomásainak a kiválasztásáig bármit kikaphattok feladatként. De csak szépen sorjában. 
 - Mivel kezdünk?
 - A fiúk a délután interjúra mennek, felfaxolom a kérdéseket, amiket át kell néznetek, hogy mi mehet és mi nem. Utána ezt kell a fiúknak elküldeni, dél a határidő, négykor van az egész. 
 - Király - bólintottam egy aprót, majd az ajtó felé pillantottam.
 - Mehettek fel, tizenötödik emelet. 

Az iroda tényleg nagy volt. Ahogy beléptem, teljesen beszippantott a helyiség modern stílusa, az alapszínek pedig össze voltak hangolva az egész hellyel. Azaz itt is a fekete-fehér-bézs színek fordultak elő, de a bútorok leginkább fából voltak. Balra volt egy nagy, az egész oldalsó falat beterítő könyvespolc, ami előtt egy dohányzóasztal, néhány fotellel, ez puha szőnyegre volt ráhelyezve. Jobbra pedig két íróasztal, egymás mellé tolva. Ezek mögött is volt egy könyvespolc. (Mindehol könyvespolcok?) Valamint díszítésnek néhány gyönyör kép volt a falakra aggatva, de még mindig nem végeztem a feltérképezéssel. Egy kisebb erkély is volt az irodánkhoz "csatolva", ami már most személyes kedvenc volt. Kint két szék és egy asztal volt elhelyezve. 
 - Nem rossz - állapította meg, majd levetette magát az erkélytől távolabbra eső székre, ami az asztal mögé volt betolva. Szerencséje, mivel a másikat már magamban lefoglaltam. 
 - Ja. - Majd én is hasonlóképpen cselekedtem. 
 - Egyébként, hívj csak Mikenak. 
 - Olivia. - Majd kezet ráztunk.

Aztán ebédszünetig -ami reálisan délben volt, fél órás, mint megtudtuk- addig elfaxolták nekünk "lentről" a kérdéseket, amit néhány óra alatt át is nyálaztunk, CeCe nagy örömére. 
 - Merre mész ebédelni? - kérdezte mosolyogva. 
 - Egy barátommal eszem, valahol errefelé egy kínaiban. 
 - Á, nem ami itt van két utcányira? Az a Jing Li....? 
Megvontam a vállamat. - De, de, elvileg oda megyünk. 
 - Akkor majd máskor - közölte, semmi mosollyal az arcán. Ez sose mosolyog? (Na, jó, talán egyszer láttam eddig ilyesmit az arcán.)És miért közölte velem, hogy majd máskor fogok vele ebédelni? Az, hogy szeretnék e, úgy tűnik, nem fontos. 
Megeresztettem egy gúnyos mosolyt, majd felkaptam a táskámat az asztalról, amint idő volt, és kiindultam az irodából. Nem tartottam szükségesnek köszönni, csak némán beszálltam a liftbe és lementem a földszintre. Az épület bejárata előtt álldogált az én drágaságom, Zayn. Épp CeCevel csevegett. 
 - Sziasztok - sétáltam ki mosolyogva, majd megöleltem Zaynt és adtam egy puszit az arcára. 
 - Ebédelni jöttél érte? - kérdezte a főnököm tőle.
 - Aha - vigyorgott, majd bólintott. 
 - Megkaptad a kérdéseket?
 - Igen, megkaptuk - válaszolta. - Amint visszaértem, együtt elkezdjük őket nézegetni, nyugi.
 - Remek - engedett fel a vörös hajú, majd a táskájában kezdett kotorászni. - Akkor, hagylak is titeket. Fél egyre várlak vissza, Olivia. 
 - Értettem. Helló, CeCe. 
 - Jó étvágyat - szólt utánunk. 
Gyalog indultunk el az étterem felé, kézen fogva.  
 - Hogy telik az első munkanapod? Mindent hallani akarok. 
Felnevettem, ma először ilyen felszabadultan. - Érdekesen, de egyelőre tetszik. A hely fantasztikus, meg az irodám is, az meg plusz pont, hogy veletek foglalkozhatok. 
 - Munkatársak milyenek? - jött a következő kérdés, mire elgondolkodtam.
 - CeCe aranyos, meg az unokaöccse... hát... őt még nem sikerült megismernem, de valószínű, lesz rá alkalmam... közös iroda. - Értetlenül nézett rám. - Ő is új, és CeCe mindkettőnket beszervezett a munkába. 
 - Hát, a lényeg, ha jól érzed ott magadat - mondta, miközben puszit lehet az arcomra. Megálltunk a kajálda előtt, majd bementünk. Igen, belülről is inkább egy kínai gyorskajáldának tűnt, mintsem étteremnek. Kértünk magunknak valamit, majd leültünk falatozni egy, a sarokban lévő boxba. 
Eszegettünk, nevetgéltünk és elmeséltem neki nagyjából az egész napomat. 

Munka után szinte egyből az adott interjú helyszínére siettem. A fiúk már nagyjából ott voltak, kivéve Niallt és Zaynt, de rajtuk kívül már Mike és CeCe, meg az interjútok is megjöttek. Az utolsó öt percben érkeztek be a fent említettek, és Zayn azonnal felém indult meg, széles mosollyal az arcán. Megállt előttem, majd lehajolt hozzám megcsókolni. 
 - Szeretlek - suttogta, majd rohant is beülni a helyére. Én pedig Mike mellé totyogtam. 
 - Ő volt a barátod?
 - Úgy tűnik - mosolyodtam el. 
 - Akkor miért nem mondtad neki, hogy szereted... viszont? - kérdezte alig hallhatóan, vigyorral az arcán. 
 - Nem kell mondanom ahhoz, hogy számára is nyilvánvaló legyen - mondtam összepréselt ajkakkal, majd a fejemet felszegve sétáltam a "főnök" mellé, és figyeltem az eseményeket. 
Közben csak sikitozásokat hallottam a fejemből. Gondolatok.
"HAZUDSZ, HAZUDSZ, HAZUDSZ."
És igazuk volt a hangoknak. 

Az interjú után mindketten szépen meglettünk dicsérve, majd felajánlották a fiúk, hogy menjünk el velük -a bandával- vacsizni, pizzázni, inni valahová. Mike belement, de én inkább nemet mondtam a dologra. 
Fáradtan slattyogtam haza, nyűgös voltam és a ruha is kezdett kényelmetlenné válni. Ahogy hazaértem, mentem fürdeni, majd fogat mostam, felkaptam a hálóingemet és "jó éjt cigi" nélkül aludtam el, pillanatok alatt.

Liebster Award - Első díjam. :) II.

Sziasztok!
Hazaértem a kis lazulgatásomból, ihlettel meg mindennel. És, mivel kaptam egy díjat, most Minitől, válaszolgatok a kérdésekre, de mivel már volt ilyenem, nem fogom továbbküldeni. :)

Mióta szereted a One Directiont? - Július eleje óta.
Életed legjobb élményét megtudnád-e nevezni? - Sajnos nem, de ez a balaton rettentően jó volt.
Kedvenc könyved vagy akár könyveid van/vannak-e? - Drognapló
Mivel töltöd a szabadidődet? - Olvasok, írok, zenét hallgatok, a barátaimmal vagyok és napozok. :)
Mennyi blogot olvasol és megtudnád nevezni a kedvenceidet? Már kintvannak a kedvenceim, de vagy 10-15öt biztos.
Milyen nyelveken beszélsz? - Angol és német.
Az országon kívül,hol fordultál még meg? - Sajnos még sehol :(
Melyik külföldi várost vennéd lakhelyül? - Luxemburg, Monaco, Amszterdam... :) London, NY, Miami
A közösségi oldalakat hasznosnak vagy ártalmasnak tartod? - Hasznos.
I. Erzsébet királynő uralkodását eltudnád mesélni? (Bocsánat,de ez csak úgy eszembe jutott) - HAHANEM:D
Szoktál eljárni bulizni? - Nem igazán, nem preferálom az olyan helyeket. :)

Zzzz

Sziasztok. :)
Holnap elutazom, így csak jövőhéten lesz friss fejezet. Ezer bocsánat.
További szép napot.

xx

21. fejezet - "Anya"

 Új fejezet!

Kéretik a végén kommentelni, ha lusták vagytok, szavazni! :) Avagy fordítva.
Valamint ezer köszönet a (számomra) sok szavazatért.

xx

Egy gyönyörű szombat reggelre ébredtem. Aztán ránéztem a telefonom kijelzőjére, ahol a dátum visszarángatott a fájdalmas valóságba. Egy órán belül itt lesznek anyáék. Anya, meg a mostani pasija, Frank. Na jó, ez kicsit túlzás, mert már vagy két éve együtt vannak, de akkor is, nem az apám, és nem kedvelem Franket. Ilyen gondolatok között foglaltam el a fenti fürdőt fogat mosni, megfürdeni, és valami kényelmes ruhába öltözni. Louis is hasonlóképpen cselekedett.
Épp, mire elkészültünk, csöngettek. A kukucskálón kinéztem, és anya meg Frank volt ott. Mosolyogva nyitottunk nekik ajtót.
 - Jaaaj, hát sziasztok! - köszöntött minket anya bájvigyorral az arcán. - De megnőttetek megint, esztek ti rendesen? Olyan vékonyak vagytok!- Idegesen méregetett minket a nagy, zöld szemeivel, miközben bele-beletúrt a vállig érő, szigorú, egyenes hajába. Amióta az eszemet tudom, ő így hordja, ez pedig már a védjegyévé vált. Anyu már közeledett a negyvenöthöz.
 - Sziasztok, fiatalok - intett nekünk Frank. Neki barna haja és barna szeme volt, egyszerű, negyven körüli pasasnak látszott. Oké, talán sosem tudtam volna megmondani, hogy miért is nem kedveltem, de biztosan megvolt rá az okom, még egy éve, mikor megismertem és elköltöztem otthonról.
 - Gyertek be - zökkentett ki Louis hangja, majd bekísértük őket a nappaliba, és leültünk a kanapéra.
 - Köszönjük, de nem maradunk sokáig - mondta anya "kedvesen".
 - Akkor este gyertek át, főzünk nektek valamit.
 - Köszönjük a meghívást - bólintott Frank.
 - Mikorra jöjjünk?
 - Este nyolc?
 - Remek, addig meglátogathatjuk Frank rokonait is - mondta anya. - Nos, akkor nem is zavarnánk, este nyolcra jövünk. Kérdés: hozzunk valamit?
 - Valami finom bort a vacsorához? - kérdezett Louis vissza.
 - Rendben! - Mindannyian felálltunk, és a bejárati ajtó felé vettük az irányt.
 - Sziasztok - köszöntek egyszerre, majd elmentek.
Néhány percig csendben álltam az ajtó előtt, míg meg nem győződtem róla, hogy elment. Ekkor a konyhapulthoz szaladtam, hogy elvegyem a cigimet, majd rágyújtottam a nappaliban. Ó.
 - Ne itt - kiáltott rám Louis, majd kifelé kezdett tolni.
 - Bocs - pöfékeltem, már a teraszon állva, és leültünk egymás mellé a napágyakra.
 - Sosem értettem, miért izgulod túl az anyáddal való találkozást.
 - Talán most túlzásba vittem, de Zayn találkozni akar vele, és alig bírtam róla lebeszélni! Emlékszel, hogy mi volt Bennel.
 - Ó, talán nem is baj, ha most két napig távoltartod magadat tőle.
 - Vagy akár csak ma estére... holnap már max csak beköszönni jönnek.
 - Nem lesz nehéz - villantotta rám a mosolyát, majd fintorogni kezdett. - Csak ne lenne ilyen büdös az a cigi!
 - Nem hatsz rám - nevettem fel, majd belenyúltam a zsebembe, és felvettem a csörgő telefonomat. - Igen?
 - Itt Leila, zavarlak?
 - Ó, szia, dehogy zavarsz! Mizujs'?
 - Épp ezt szerettem volna kérdezni - mondta. - Nem tudnál átjönni a délután folyamán? - Rápillantottam a kijelzőn lévő órára, majd visszatettem a fülemhez a telefont.
 - Inkább délelőtt, akár fél órán belül ott vagyok... csak délutánanyáékat látjuk vendégül.
 - Á, világos. Akkor fél óra múlva. Puszi.
 - Szia - mondtam, majd letettem a telefont.

 - Szia - köszöntöttem mosolyogva, mikor kinyitotta nekem az ajtót.
 - Hellóóóó - borult a nyakamba.
 - Na, mivan', ennyire hiányoztam? - kérdeztem vigyorogva, miközben elkezdtünk az emeletre sétálni, majd kiültünk Ben mellé az erkélyre.- Helló, Ben - köszöntem neki.
 - Szia, Olivia - viszonozta, majd adott két puszit. Szépen leültünk a szokásos helyünkre, és csak néztünk ki a fejünkből, míg Leila meg nem szólalt.
 - Ú, képzeld el, Ben összeszedett valami kiscsajt magának!
 - Ó, komolyan? Gratulálok!
 - Nem lényeg, jó csaj, bírom.
 - Reggel a csaj sikítozására keltünk - tette hozzá barátnőm, majd felröhögött.
 - Miért sikitozott? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
 - Azt mi sem tudjuk - nevetett fel Ben. - Bírom, csak néha vannak... butaságai.
 - Mióta is ismered...?
 - Szerintem úgy... egy hete? Vagyis... egy hete "járunk"... össze - itt megköszörülte a torkát -, de kb egy hónapja már ismerem. Csaaaak akkor még másra vártam.
 - Hm, ezt még nem is mesélted - vigyorgott rá a húga. - Amúgy ti kértek kávét? Most csinálnék.
 - Igen - szólaltunk meg egyszerre, mire csak bólintott és lement.
 - Szóóóóóval, vártál valakire? - kérdeztem halkan, felhúzott szemöldökkel.
 - Talán rád - mondta egyszerűen.
 - Ezt velem miért felejtetted el közölni?
 - Sosem közlöm az ilyen dolgokat - vonta meg a vállát.
 - Oliviaaaaa, lejönnél segíteni? - hallottunk lentről a kiabálást, mire mindketten felálltunk. Sietve indultam volna meg az erkélyről kifelé, mikor Ben megfogta a csuklómat, és magához rántott.
 - ... és még mindig - mondta halkan, szinte már az ajkaimba. Aprót bólintottam, és mégközelebb hajoltam hozzá. - Egyik este átjöhetnél, ha gondolod!
 - Leila...
 - Megoldjuk, meg amúgy is, szinte sosincs itthon! Na, kérlek, nem hiszem, hogy megbánnád - vigyorgott rám. Na, ennek sosem tudok ellenállni.
 - Na, jó... ha egyik este üres a ház, megoldhatjuk - mondtam egy sóhajtás kíséretében.
 - Oliviaaaa - jött az újabb ordítás a konyhából.
 - Megyek mááááááár! - Ben felnevetett. - Majd írj.
 - Nem hagyom ki.
Lecaflattunk a konyhába, ahol az idegbeteg Leilával találkoztunk össze. Minden tiszta kávé volt.
 - Ezt hogy sikerült? - röhögött Ben, mire én is elmosolyodtam.
 - Forró volt, és megfogtam, és leesett - hüppögött. Körbenéztem, és adtam egy rongyot a kezébe, majd kerestem egyet magamnak is, és elkezdtük a barna folyadékot, ez esetben kávét törölgetni.
Fellélegezve, egy újabb kávé után ültünk ki beszélgetni Leilával -már a bátyja nélkül- az erkélyre. Rég volt ilyenre alkalmunk. Mindent elmeséltem neki Niall szülinapjáról, meg arról, hogy Zayn szerelmet vallott és anyával akar találkozni. De talán a legmeglepőbb -még számomra is- Harry megjelenése a rózsával c. előadás volt.

Előételnek bazsalikomos zöldborsólevest, főételnek kapros-halas krokettet zöldsalátával, majd desszertnek egy egyszerűbb áfonyás tortát készítettünk Louisal. Volt húsz percem anyáék érkezéséig, így felszaladtam az emeletre, és beálltam a szekrényem elé. Úgy döntöttem, hogy nem öltözködöm túl; egy fekete, bő felső, és egy egyszerű farmer mellett voksoltam.

A hajamat kifésültem és hullámosan hagytam meg, és egy picit kisminkeltem magamat.
A csengő megszólalt, és Louis rohant mosolyogva eléjük, hogy beengedje őket.
 - Sziasztok, gyertek be! - Majd puszik és ölelések hada. - Üljetek le! - Mindenki elfoglalta a helyét a gyönyörűen megterített asztalnál, én pedig felszolgáltam az előételt.
 - Hmm, Olivia, kislányom, nagyon kitettél magadért!
 - Vagyis, kitettünk - mondtam. - Louis isteni szakács!
 - Mindig is mondtam, hogy házasodjatok össze, úgy kedvelem ezt a gyereket! - Majdnem a torkomon akadt az épp' lenyelt falatom. Lou csak édesen elmosolyodott.
 - Micsoda bók, köszönöm!
 - Anyu, mi csak barátok vagyunk - néztem rá gyilkos tekintettel.
 - Sosem volt jó ízlésed.
 - Hagyjuk - sóhajtottam.
 - Ha már itt tartunk... van barátod? - kérdezte félénken Frank.
 - Nincs - ráztam meg a fejemet. Frank kérdő tekintettel nézett rá Louisra.
 - Ó, nekem sincs, de nem is lenne időm barátnőre, turnék, meg ilyenek...
 - És milyen volt Spanyolország?
 - Jó - mondtuk egyszerre.
Aztán ilyen témákról beszélgettünk, miközben jóízűen falatoztunk. Egyre kezdtem ellazulni, ahogy telt az idő, és már a desszertet is befejeztük. Épp a kanapén ülve társalogtunk. Aztán teljesen váratlanul csengettek, mire Lou pattant fel és vigyorogva nyitott ajtót.
Ekkor teljesen lefagytam, mivel Zayn sétált be a házba, széles vigyorral, két csokor virággal és egy üveg borral a kezében. Jaaaajajj.
 - Jó estét, Zayn Malik vagyok  nyújtott kezet Franknek -, egy kicsit lekéstem a vacsorát, de ezt önnek hoztam.
 - Frank Jones. - Aztán anya felé igyekezett.
 - Zayn Malik.
 - Arabella Davis - mondta a szokásos hangnemében anya, majd kezet csókolt neki Zayn, és mosolyogva átvette tőle a virágot.
 - Ezt pedig neked hoztam - lépett oda hozzám egy másik virággal, és adott a számra egy puszit.
 - Benned kit tisztelhetünk? - nézett rá anya. - Nem a nevedre vagyok kíváncsi, azt hallottam.
 - A barátom - mondtam.
 - Nem úgy volt, hogy...
 - Ez bonyolult - vágtam rá, mire anya megdermedt egy picit, majd nagy levegőt vett.
 - Szívesen megismerkednék magukkal - nézett "a barátom" anyáékra.
 - Ennek nem állhatunk az útjába - mosolygott (!) anya, majd leültette közé és Frank közé Zaynt.
Naaagyon-nagyon sokáig beszélgettek, ami már szinte megrémített, de anya mosolygása és hangos fel-felnevetgélése teljesen megnyugtatott. Louis is a társaságukban volt, míg én a konyhában "szórakoztam" a mosatlanokkal.
 - Kell egy kis segítség? - kérdezte, miközben mellém lépett.
 - Ó, igen, köszi.
 - Úgy látom, nagyon elvannak - dünnyögte Lou, miközben törölgette a vizes tányérokat.
 - Nem láttam anyát még ilyen normálisan viselkedni fiú társaságában. Vagyis, fiúm társaságában.
 - Ez pozitív, ne agyalj ezen ennyit, jól elnevetgélnek - bökött oldalba játékosan, mire elmosolyodtam.
Zayn nem maradt sokáig, olyan fél tizenkettő körül ment haza, anyáék pedig tíz perccel később. Már a taxi is megérkezett, mikor anya felém fordult és megölelt.
 - Szeretlek, kislányom.
 - Én is, anyu!
 - Holnap nem jövünk már, még van egy kis dolgunk.
 - Rendben - mondtam, miközben egy aprót bólintottam.
 - Még annyit, hogy ez Zayn gyerek egy... jó srác, ne hagyd elmenni.
 - Anya, ez meglepő mondat tőled - nevettem fel, mire elmosolyodott.
 - Találtál végre egy rendes fiút magadnak, olyan büszke vagyok rád.
 - Ben is az volt - motyogtam.
 - Őt hanyagoljuk, elköltözött. Becsüld meg ezt a Zayn gyereket - ismételte magát.
 - Arabella, indulnánk - szólt ki a taxiból Frank.
 - Vigyázz magadra, Olivia.
 - Szia, anya - mosolyogtam rá, majd adtunk egymásnak két puszit és elmentek.
Amint meggyőződtem róla, hogy igen távol vannak az utcában, a levegőbe boxolva sikítottam fel az örömtől, amit Louis készségesen nézett végig -igen nagy vigyorral az arcán- az ajtóból.
 - Gyere te harcos - vezetett be a házba. - Már késő van, ne ugrálj az utcán is sikoltozz.
 - Annyira boldog vagyok, jobban nem is sülhetett volna el!
 - Na, akkor köszönd meg.
 - A te érdemed? - érdeklődtem meglepetten.
 - Ahamm - mondta bólogatva, majd felmentünk az emeletre.
 - Köszönöm, Louis - néztem rá mosolyogva. Válaszul csak rám vigyorgott, majd mindketten elfoglaltuk a szobánkat.
Kellemes meglepetések napja volt a mai.

Liebster Award - Első díjam. :)

Jó dolog arra kelni, hogy kaptam egy Díjat Henitől. :)

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)





1.

1. Alig másfél hónapja vagy Directioner, de azóta hihetetlenül megszerettem őket. :)
2. A karaktereim általában azért cigiznek -kivéve persze Zaynt- mert én is, és mindig olyan programokat csinálok nekik, ahova én is járok/elmennék.
3. Kedvenc számom az 1D-től a More Than This, Stole My Heart és az I Want. Zseniálisan jók.
4. Sosem gondoltam volna, hogy az vagyok, de igen befolyásolható vagyok, mint az utóbbi időben kiderült.
5. Imádom a Twitteremet és a Tumblrömet. Már többet vagyok azokon az oldalakon, mint fb-n.
6. Néha vannak "engem-senki-sem-érthet-meg" eszméim, és ilyenkor általában a dolog depresszióba torkollik.
7. Éppenséggel most is szerelemes vagyok - szóval bocsánat, ha túl sok a "nyál" a fejezetekben. :3
8. Nagyon hangos, harsány és ambiciózus vagyok, szerintem.
9. Szeretem a sört és az aranypénteket, a kedvenc piám meg a vodka-akármi meg a tequila. Talán ezért is iszik ennyit ezekből Olivia. :)
10. Az ismerőseim 95%-a ferde szemmel néz rám, mikor közlöm, hogy Directioner vagyok.

2.

- Milyen típusú történeteket szeretsz olvasni? Általában romantikus.
- Mi a legnagyobb álmod? Kiköltözni Németországba, Luxemburgba, vagy Hollandiába. Valamint körbejárni Európát és Észak-Amerikát. :)
- Miért írsz? Mert felszabadít, nekem az írás egy igen titkos dolog, nem tudnak sokan a közeli ismerőseim közül erről a dologról. Vagyis, akikkel nap, mint nap együtt vagyok. Meeeg, általában akkor írok, ha éppen túl vagyok valakin. Kivéve most. :D
- Mi alapján választasz főszereplőt egy történethez? Tumblrön általában random keresgélések alapján, név meg ami tetszik, a személyiség meg állapotomtól függ.
- Miből merítesz ihletet? Általában fürdés közben jönnek, így erre nem tudok válaszolni, elég véletlenszerűek az ötleteim.
- Szoktad hirdetni a blogodat? :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Igen. (Ez jó kérdés volt.:D) De úgy vagyok vele, hogy egy új írónak a bloggeren kell a hirdetés, mert egy blog nem -vagy csak igen nehezen- indul el magától.
- Ki a kedvenc énekesed/bandád? Nem igazán van, mert szörnyen sokféle zenét meghallgatok.
- Mi motivál? Az írásnál? Az olvasók véleménye és a látogatottsági szám. Meg az, hogy jót kreáljak.
- Melyik 1D taggal randiznál szívesen? Zayn. :3
- Milyennek képzeled el magad 10 év múlva? Az a szomorú, hogy én 30 éves korom után nem tervezek (és ezt halál komolyan) -bár most nem 20 vagyok, hanem nemsokára 17- szóval erre sem tudok annyira válaszolni. A naiv ének két kisgyereket képzel el, családi házzal és álom-férjjel, de úgy sem így lesz. :)
- Szoktál kommentelni/értékelni blogokat? Ha nem, miért nem? Szinte mindig csak értékelek, mert a bloggeren szar kommentelni, azt meg max az ilyen cbox-os helyeken szoktam csinálni.

3.

Hány éves vagy, mi a neved és hol laksz?
Mióta és milyen indentitásban vagy Directioner?
Ki a kedvenc bandatagod?
Mit hallgatsz éppen most?
Általánosságban milyen zenéket hallgatsz? Milyen a zene stílusod?
Mióta írsz?
Sokan tudják a környezetedben, hogy írsz? Ha igen, azt is, hogy mit? 
Mit tartasz életed egyik legnagyobb hibájának?
Mi volt/lesz a terved (még) a nyárra?
Szerelmes vagy éppen, most?

4.

Hát, nem hiszem, hogy sokan rájönnek majd, hogy én jelöltem őket, plusz szinte mindenkinél láttam már ezt a díjat, így csak néhánynak tudtam elasszolni.
És elnézést a megszólításokért, fogalmam sincs, kit miként hívnak. :)

Alexa L. Wozde
Lilla Bukus
"A megmentő" - sajnos nincs kiírva a neve.
Heni Miklai - igen, most visszaadom, hogy továbbírd ezt a sztorit. A pokol tüzén fogok elégni.
Lauuc

És mégegyszer, köszönöm Heninek a díjat. :) 

Imádlak. :)

xx

Kérdés!

Üdv! Ismét nem fejezettel jöttem.
Kitettem egy igen sürgős közvélemény kutatást, amire kéretik válaszolni.
Valamint azt se bánnám, ha kapnék a cset-ablakba néhány cukiságot. :)

xx

20. fejezet - Nézzünk szembe a tetteink következményével

Itt az újabb fejezet. :) Remélem tetszeni fog.

D

Reggel valahogy úgy sikerült felébrednem, hogy Zayn szorításában/ölelésében voltam. Annyira édesen aludt(unk), hogy nem mertem megmozdulni, mert valószínű, hogy felkelteném. Azt hallgattam néhány nyugalmas percig, ahogy elbűvölően szuszog mögöttem, majd ez abbamaradt és elkezdett mocorogni. Pár perc múlva még szorosabban kezdett ölelgetni, és apró csókot adott a tarkómra.
 - Hát felébredtél? - suttogtam, miközben szembefordultam vele.
 - Igen, bár egy ideje fent vagyok. Csak olyan jó volt melletted ébredni, hogy nem akartam felkelni. - Újabb csókot kaptam a számra. - Örülök, hogy veled lehettem az este.
 - Én is - bólintottam. - Merre van a fürdő? Lezuhanyoznék - néztem végig magamon. Zayn egyik pólója volt rajtam, és egy bugyi.
 - A folyosó végén jobbra, a cuccaid valahol itt lehetnek.
 - Á, köszönöm!
Pár perc keresgélés után összeszedtem a szétdobált ruhadarabjaimat, majd megkerestem a fürdőszobát. Szépen lezuhanyoztam, lemostam a sminkemet, és felvettem a tegnapi ruháimat. Fél óra készülődés után léptem be újra Zayn szobájába, aki már megágyazott, rendet tett és felöltözött.
 - Zayn, asszem' nekem mennem kéne most. Nem túl higiénikus a tegnapi ruhámban lenni - vigyorogtam rá. - De este átjöhetnél, talán van mit tisztáznunk a tegnapi napból.
 - Szóval emlékszel arra, amit mondtam?
 - Igen, és hihetetlenül boldog vagyok miatta - mosolyodtam el, majd elé léptem és megcsókoltam. - Nyolcra várlak.
 - Ott leszek.

Amint hazaértem átöltöztem a hálóingembe és bedöglöttem az ágyamba pihenni. A laptopomat a combomra tettem, és egy spanyol filmet kezdtem el nézni, aminek a címe "a felhők fölött három méterrel" volt. Néhányan már ódákat zengtek erről a filmről, így egy nagy adag popcorn és fagyi mellett muszáj volt megnéznem.

A film felénél kopogtattak.
 - Bújj be - szóltam ki, és megállítottam a filmet. Louis dugta be a fejét, besétált és leült az ágyam szélére.
 - Naaaagyon másnapos vagyok - törölgette a szemeit.
 - Most ébredtél?
 - Ja, bár olyan nyolc körül felkeltem hányni... mióta vagy itthon?
 - Olyan egy-két órája. - Most volt két óra. - Zaynnel voltam - vigyorogtam.
 - Nagyon szerelem szag van itt a levegőben - nevetett fel.
 - Te nagyon ráérzel a dolgokra... tegnap este azt mondta, hogy "kibaszottul szeretlek".
 - Húú, bevallotta? - lepődött meg. - Nem hittem volna, hogy bevallja, azt meg főleg nem, hogy ilyen romantikusan teszi ezt meg.
 - Te-tessék?
 - Jaaaa - kapott a fejéhez -, ezt nem kellett volna elmondani, de mi tudtunk róla. Vagyis én és Niall, a többiek annyira nem, főleg Hazza.
 - És... nem szóltál?!
 - Zayn az orrunkra kötötte, hogy nem adhatjuk tovább - vonta meg a vállát -, de már úgyis tudod.
 - Ja - dünnyögtem.
 - Szóval, jó volt az estétek? - kérdezte vigyorogva.
 - Azt hiszem, nagyon. - Közben felálltam, és a telefonom után kezdtem kutakodni. - Á, és este jön át, szóval...
 - ... tűnjek el?
 - Nem kell - legyintettem mosolyogva.
 - Igen, persze, aztán hallgathatom azt, hogy "óh, igen, Zayn, gyerünk" meg "gyorsabban, gyorsabban" - mondta nőies, magas hangon, aztán elkezdett nevetni.
 - Na, elég lesz - néztem rá komolyan.
 - "GYERÜNK ZAYN, BELJEBB, GYERÜNK!"
 - Louis, tűnés ki a szobámból - mondtam, már kiabálva és elkezdtem kifelé lökdösni, majd az orra előtt csaptam be az ajtót. - Seggfej vagy!
 - "ÚGY SZERETLEK, CSINÁLD MÉG!"
 - ÉS MÉG VICCES IS...
 - Jó, boccs' - nevetett fel, már rendes hangon.
 - Örihari - mondtam a tipikus duzzogó hangomon, majd kulcsra zártam az ajtót, és elindítottam a filmemet. Elég nehézkesen, de sikerült végignézni. 

 - Olivia, vendéged van!
 - De hát még nem is kéne itt lennie - mondtam magamnak, miközben lesiettem a lépcsőn.
 - Téged keres, de azt mondta, kint megvárna.
 - Ó - lepődtem meg, mikor kitekintettem a kukucskálón. Gödör hajzuhatag, édes mosoly. - Ó, istenem, kérlek hagyj minket magunkra, Lou.
 - Ez csak természetes - mosolyodott el, majd felment.
Nagy levegőt véve nyitottam ki az ajtót.
 - Szia - köszöntött. - Ezt neked hoztam - nyújtott át egy szál vörös rózsát felém.
 - Nincs rá szükségem - tettem karba a kezemet.
 - Bemehetek? Mondani szeretnék valamit.
 - Nem.
 - Akkor mondom itt.
 - Ha nagyon muszáj - sóhajtottam, majd nekidőltem az ajtófélfának.
 - Ne legyél már velem ilyen, és fogadd már el ezt a rózsát. Nem jelent semmit, csak ne haragudj rám... a tegnap esti viselkedésemért.
 - Nem kell a rózsád, Harry, és megkértelek, hogy hagyj élni! Egyáltalán nem szeretném, ha majd a munkán kívül különösebben el kelljen téged viseljelek. Tűnj el az életemből, kérlek! - Megkeményedett az arckifejezése, és már előre láttam, hogy eddig tartott a kedvessége. Mély levegőt vett, és idegesen méregetett.
 - Fogsz még te sírni az ajtóm előtt...
 - Kétlem. A viszontnemlátásra' - mondtam, majd becsuktam az orra előtt az ajtót.
Nagyot sóhajtva ültem le a konyhába, és csináltam magamnak egy szendvicset. Lassan, elgondolkodva nyammogtam fölött, miközben a kedves... barátom sétált le a lépcsőn.
 - Ezt talán szebben is elintézhetted volna - mondta, majd töltött magának ásványvizet.
 - Csak így fog annyira megutálni, hogy ne szóljon hozzám, és ne szeressem.
 - Világos...
 - Hidd el, működni fog.
 - Bízom benne, ha már ilyen drasztikus módszerekhez folyamodtál.
 - Én is - néztem fel rá a szendvicsemről.

Már igen este felé járhatott, mikor úgy döntöttem, ideje felöltözni. Először kontyba varázsoltam a hajamat, majd felkaptam egy fekete cicanadrágot, fehér trikót és végül egy fekete, kötött, bő pulcsit. Néhány perce hívott, hogy mindjárt a házunk előtt van.

Csengettek, én pedig az eszemet elveszítve szaladtam lefelé. (Újra) nagy levegőt vettem, mielőtt kinyitottam volna az ajtót -nem akartam a nyakába ugrani- , majd kinyitottam.
 - Helló - mosolygott rám csábosan -, bemehetek? - Most mondtam volna, hogy nem?
 - Szia, ez természetes - mondtam kedvesen, és kitártam az ajtót.
 - Csá, Louis - köszönt neki, majd lepacsiztak. - Máris mész?
 - Hagylak titeket enyelegni - mondta gúnyos vigyorral. - Császtok'. - Majd kiment a bejárati ajtón.
 - "Enyelegni?" - húzta fel a szemöldökét, majd leültünk a kanapéra, egymással szembe.
 - Louis mindent tud rólam - vontam meg a vállamat, majd közelebb hajoltam. - A tegnap estét is!
 - Ó - vigyorgott pajkosan. - A tegnap este kifejezetten tetszett, mint minden este veled...
 - Óh, ne hozz zavarba. - Felnevetett. - Amúgy...mondd, amit szeretnél mondani.
 - Ó, csak elismételném, amit tegnap mondtam.
 - Ismételd, nem hallottam tisztán!
 - Ne játssz velem. És tudod, hogy nagyon szeretlek, Olivia. - Hozzábújtam, és apró csókot leheltem a nyakára, majd még egyet és még egyet. - Kérdezhetek valamit?
 - Ühümm - majd folytattam.
 - Leszel a barátnőm? - Itt hagytam abba a dolgot, eltávolodtam tőle, és ijedten néztem rá. - Valami rosszat mondtam?
 - Nem, nem... csak anya szülinapja alkalmából minden szeptember közepe felé meglátogatnak. Ilyenkor... nincs barátom, úgymond - magyaráztam frusztráltan, de félbe akart szakítani, mire leintettem és csendben maradt. - A fiúk bemutatása nála... hihetetlen nagy tortúra anyám számára, Bennel is majdnem szakítottunk, az exemmel, mikor anyát megismerte és hidd el, nem kívánom azt neked, hogy ismerned kelljen.
 - Az anyukákkal mindig jól kijövök.
 - Anyám egy... két napig lesz itt, addig hanyagoljuk egymást, de utána beszélhetünk róla - vontam meg a vállamat.
 - Miért nem akarsz bemutatni neki?
 - Mert nem élné túl a "fiatal kapcsolatunkat" anyám megjelenése.
 - És... ha kibírnám? - nézett rám komolyan.
 - Olyan nincs.
 - De ismerni szeretném.
 - Ne erőlködj, nem veszel rá - dőltem hátra, karba tett kézzel. - Nem akarod, hidd el.
 - De nagyon, nagyon szeretném megismerni anyukádat.
 - Szó sem lehet róla, de utána keress fel, és megbeszélhetjük ezt a járás dolgot - öleltem át.
 - Hihetetlen vagy! - mérgelődött. Ekkor álltam fel, és kisétáltam rágyújtani. Amint ezt realizálta, ő is utánam jött és hasonlóan cselekedett.
 - Semmi esélyem sincs? - kérdezte.
 - Nincs - ráztam meg a fejemet. Néhány percig csendben bagózgattunk, majd felé fordultam. - Nem maradsz itt estére? Főzhetnénk valamit, aztán...
 - Aztán? - húzta fel vigyorogva a szemöldökét.
 - Aztán... felmehetnénk a szobámba, befeküdhetnénk az ágyamba...
 - éééés?
 - És aludhatnánk egyet - kacsintottam rá, mire elnevette magát és magához húzott megcsókolni.
 - Azt hiszem, egy jó alvásban benne vagyok - vigyorgott, majd még egy puszit adott. - Mit szeretnél főzni?
 - Nem tudom, de Louis miatt szinte minden van itthon.
 - Egy jó lasagne? Imádom! - mondta csillogó tekintettel.
 - Oké, oké, akkor legyen lasagne - nevettem fel.

 - Azt hiszem, van itthon mindent - szólaltam meg, már a konyhapult mögött állva. - Lehet sajtszószos?
 - Ühüm - jött a válasz a kanapéról.
 - Örülök, hogy segítesz - morogtam, majd elkezdtem a húst pirítani. Néhány pillanaton belül hátulról ölelt át Zayn, és apró csókokkal hintette a vállamat és nyakamat. - Inkább ezt csináld meg - adtam át neki a fakanalat.
 - Oké - sóhajtott szomorúan.
Fél óra alatt az előkészületeket megcsináltuk, majd maradt egy újabb harmincöt percünk a sütés végéig.
Ezt ki is használtuk a kanapén. Amint kész lett a lasagne, kellemesen megvacsoráztunk, majd felmentünk a szobámba...

---

NE FELEJTSETEK EL SZAVAZGATNI :)

ITT LENT (TETSZIK-NEM TETSZIK)