Október 15!

Sziasztok!
Újra itt vagyok, persze fejezet nélkül. Már megszokott. A rosszhír pedig az, hogy október 15.-én frissítek legközelebb, addig megpróbálom magamat "megszedni" fejezetekből. :) Plusz tanulnom is kéne.

Szép estét, és ne utáljatok. Izgalmas dolgokat fogok majd hozni! :)
Én már most imádom.
xx

Liebster Award - Első díjam. :) III.

Sziasztok :)
Újra kaptam díjat, amit nagyon köszönök. :) Méghozzá Henitől.
Köszönöm szépen, de a kötelező köröket most nem futom le, mert ez már nem az első. :)

1.Miért kezdtél el írni ?
Kikapcsolódás miatt.
2. Ki vagy mi inspirál ?
Az inspirál, hogy kikapcsol, ezért írok. De más ezen kívül nem, max a vélemények.
3.Mi a legnagyobb álmod ?
Nem igazán van. :)
4.Kedven zenéd , könyved ?
Könyv: Drognapló. Zene: umm, nem is tudom. :)
5.Mi a hobbid ?
Olvasás, írás, edzés, barátnőzés, zenehallgatás. :)
6.Milyen a kapcsolatod a barátaiddal, mit gondolnak rólad ?
Azt én nem tudhatom, de az igazi barátaimmal elég jó, szerintem. :)
7.Hol szeretnél élni, melyik a kedvenc városod ?
Németországban, Belgiumban, Luxemburgban vagy Hollandiában élnék. :) Nincs kedvenc város.
8.Te is olvasol blogokat ?
Persze, igen sokat. :)
9.Megosztasz velünk egy titkot vagy egy cikis sztorit ?
Én is dohányzom. :)
10.Kedvenc zene stílus ?
Dubstep vagy rock, vagy ikább valami laza r&b, de nincs kedvenc.
11.Hogyan lehet felaprítani vattacukorral egy dízelmozdonyt úgy, hogy egy moszkvai nyugdíjasok ne érezzenek késztetést arra, hogy megegyék a zsírkrétát ? - Ezt a kérdést Orsi javasolta ! xd
Ebben sajnos nem tudok segíteni :) 

Szép napot! 
xx

29. fejezet - Zayn

Sziasztok, újra itt vagyok. :)

Elnézést a ritkulás miatt, de mostanában csak keveset sikerül írnom, így hetente max 1x lesz friss. Elnézését, komolyan. :):| Suli időszakban kb 4-5re fogok hazaérni, plusz a csomó leckém van, rossz kedv... Minden összejön szeptemberben. :):)

Megpróbálom összeszedni magamat, ígérem. :)

Addig is, élvezzétek a frissítést.

xx

A nappaliban ébredtem, és nagyon rosszul voltam. Szédelegtem, és reggel hat óra volt. Ha ennyire másnapos vagyok, sosem tudok sokáig pihenni, mert a gyomrom... áh, nem ecsetelném! Elrohantam a mosdóba kiadni a gyomrom tartalmát, majd vettem egy jó hosszú fürdőt a kedvenc kiwis tusfürdőmmel. A hajamat kimostam, majd megmostam a fogamat, de még mindig csak hét óra volt, pedig már sminkeltem is. A hajamat kontyba tettem, és felvettem egy fekete tűszoknyát, ehhez pedig egy fehér alapon falevél mintázatú pólóval. Előkerestem a kedvenc fekete magassarkúmat, betettem a fülembe egy szép, fekete fülbevalót, és lementem a konyhába. 

Nem kellett volna.
Mint egy romhalmaz, úgy nézett ki a ház, vagyis leginkább a nappali meg a konyha. Kitekintettem az ablakon, és a fűben is üvegek meg műanyag poharak voltak. Basszus. Felsóhajtottam.
 - Jó reggelt - köszöntött egy ismerős hang.
 - Szia, Ben.
 - Hát, lesz egy köröd a házzal - vigyorgott rám, mire csak fintorogtam.
 - Ez nem segít.
 - Segítenék én...
 - Nem kell, majd délután megcsinálom, amikor hazaértem a munkából.
 - Értem. - Nekidőlt a konyhapultnak. - Leila meg Anne aludt itt.
 - Igen, tudom, Leila velem egy szobában - mondtam. - Na, volt valami a lánnyal?
 - Dehogy - rázta meg a fejét, majd felnevetett.
 - Csodálom.
 - Nem megyek rá ennyire kiléten lévő lányokra - mosolyodott el -, ne nézz így rám! A fű más.
 - Igen, a mi esetünk más volt. - A hűtőhöz léptem, és pár perc alatt összedobtam kettőnknek egy-egy szendvicset. Leültünk a nappaliba, és bekapcsoltuk a tv-t, amin még mindig ott volt az a bajusz, az ivós játékunkból. Mindketten felnevettünk, majd leszedtem és enni kezdtünk.
 - Anne és Leila amúgy már leléphettek.
 - Ja. Mikorra kell beérned a munkába? - érdeklődött. - Beviszlek.
 - Nem szükséges, de amúgy nyolcra.
 - Útba esik - legyintett. - Na?
 - Elfogadom a fuvart.
Megreggeliztünk, kávéztunk és már mentünk is. Az úton egész kellemesen elbeszélgettünk, nevetgéltünk és megbeszéltünk pár dolgot az estével kapcsolatosan. Közöltem, hogy a megegyezésünk, miszerint mi lezártuk egymást, továbbra is áll. Függetlenül attól a csóktól.

 - Szia - mosolygott rám Mike.
 - Helló.
 - Másnap?
 - Ja - bólintottam, majd odaadtam neki a kávéját.- Tegnap kicsit túl durva bulit csináltunk, Louis elbúcsúztatására.
 - Ti mindig jó bulikat csináltok. - Mondja ezt úgy, hogy még egyszer sem volt a bulimon, egyiken sem. Na, ettől most kicsit lelkiismeret furdalásom lett, hogy jóban vagyok vele, elvitt motorozni, mégsem hívtam még meg sehova sem buliba. Na, ezt is felírhatom a bakancs-listámra.
Kiültünk az erkélyre és önfeledten iszogattuk a kávét, én pedig rágyújthattam végre.
 - Neked mi volt a programod hétvégén? - érdeklődtem.
 - Semmi extra, randizgattam.
 - Hogy sikerült?
 - Elmegy, nem várok a dologtól második randit - vigyorgott. - Viszont hétvégén bulit tartunk, szülinapom lesz.
 - Komolyan? - néztem rá.
 - Igen, gyertek el a directionos fiúkkal, meg még hozhatsz embereket. A legjobb haverom hétvégi villájában tartjuk - magyarázta -, szóval kellenek emberek. Jó sokan leszünk.
 - Király, hány éves lettél? Amúgy köszi a meghívást, természetesen elmegyünk, melyik nap lesz?
 - Szombaton és tizenkilenc lettem.
 - Éééééés, mit szeretnél ajándéknak? - mosolyogtam rá.
 - Semmit, csak gyere el... vagyis, gyertek el. - De jó, akkor most gondolkodhatok ezen is.
 - Oké.
Aztán már csak megbeszéltük a mai munkákat, amik egy-egy interjú előkészítése és egy szerdai leánybúcsú előkészítése.
 - Mi van Harryvel? - kérdezte. - Már vagy az ötödik hívását nyomod ki. - Legyintettem, majd tovább olvasgattam a kérdéseket. - Miről nem tudok megint?
 - A tegnapi bulin... kavarni szeretett volna velem, és hát mindketten tök részege voltunk, de valamiért mégis elutasítottam. Aztán nem sokkal később egy másik lánnyal láttam csókolózni, aztán meg a fejemhez vágta, hogy ma este vajon kik alá feküdtem be. Leribancozott, és teljesen megvolt sértve, hogy nem szexeltünk. Nagyjából ennyi - hadartam.
Én itt le is zártam volna a témát, de ő nem hagyta.
 - Hát ez mekkora bunkó - lepődött meg.
 - Ja, tényleg az - bólintottam -, gondolom mostanra sikerült realizálnia a dolgokat.
 - Én a helyedben felvenném és elküldeném a francba.
 - Lehet azt kéne, vagy felképelni párszor, de mára már elég programom van. Ház takarítás, este meg Zayn.
 - Hazajött?
 - Ühüm - mosolyogtam. - Szörnyen boldog vagyok a dolog miatt, Harry egy bunkó... nem is fogok vele foglalkozni.
Aztán csörgött a telefonom.
 - Mit akarsz már? - vettem fel.
 - Beszélnünk kell, ebédszünetben odamegyek és meghívlak kajálni - mondta.
 - Nem fogadom el, nem akarok veled találkozni. Gyűlöllek.
 - Tudom, hogy rossz dolgokat mondtam, de kérlek...
 - Hagyjál békén. - Majd letettem a telefont.
 - Szép volt - mosolygott rám az irodatársam. Összepacsiztunk.
 - Köszi.- Felsóhajtottam. - Tuti, hogy eljön értem ebédre.
 - Ne is tervezz mást.
 - Francba - motyogtam, majd tovább nézegettük a kérdéseket az interjúhoz.

Ebédszünet volt, és Mike társaságában sétáltunk ki az épületből.
 - Basszus - morogtam, mikor megpillantottam Harryt.
 - Akkor most egyedül hagylak - mosolygott rám.
 - Helló, Mike.
Aztán Harry észrevett, és elém lépett. 
 - Olivia... - lehelte.
 - Harry? - néztem rá felvont szemöldökkel. - Közöltem veled, hogy nem akarlak látni! Mit keresel itt?
 - Gondoltam kiengesztellek egy ebéddel, és bocsánatot kérek.  Ennyit megérdemelsz, kérlek. Plusz az a srác már elment, és kétlem, hogy lenne kedved egyedül enni - vigyorgott rám.
Felsóhajtottam, majd rosszallóan megráztam a fejemet. - Rohadj meg.
 - Akkor gyere, menjünk. Van itt egy jó kis hely - gondolkodott el.
 - Nem mondtam, hogy megyek...
 - De az én érveim jobbak voltak, így jössz. - Újabb mosoly, majd megadva magamat elindultunk az étterembe.
Tíz perc sétával beértünk, majd beültünk és rendeltünk. Kicsit kezdett frusztráló lenni, hogy könyökölve nézett, igen közelről és hosszasan.
 - Befejeznéd? - néztem rá mérgesen. - Zavar.
 - Szép vagy, nem nézhetlek?
 - Nem.
Felnevetett, édesen, ahogy szokott. - Meddig játsszuk még ezt? Kedvellek, te pedig belém vagy esve. Miért ne jöhetnénk össze? Vagy legalább ne legyél velem ilyen távolságtartó.
 - Mert nem akarok veled lenni, plusz múlt este megdöntötted Agiet, így hát nem hiszem, hogy oooolyan fontos lehetek neked - vontam fel a szemöldökömet.
 - Nem jelentett semmit - dőlt hátra. - Nincs kedved délután átjönni?
 - Eltaláltad.
Majd megkaptuk az ebédet, és csendesen megettük. Még hasonló beszélgetéseket folytattunk, miközben ettünk, majd a cégig visszafelé is.
 - Amúgy, tényleg - jutott eszembe, már elköszönésnél -, Mike bulit tart szombaton, tizenkilenc lesz. Hivatalosak vagyunk. 
 - Király - vigyorgott -, nos, köszönöm, hogy meghívhattalak ebédre. Bár nem bocsájtottál meg, mi?
 - Valamennyire megenyhültem, de ne számíts semmire - mondtam komolyan.
 - Este nem jössz át?
 - Eltaláltad, mással leszek - kacsintottam rá, majd otthagytam az épület előtt, én pedig besiettem.

Vártam, hogy mire hazamenjek, egyedül legyek. Vagy legalább a szemétkupaccal, ami a buli után maradt, de egyik sem jött be. Louis, Liam és Niall álltak a nappalim közepén, ami csillogott a tisztaságtól.
 - Megjött a házigazda - vigyorgott rám Louis.
 - Sziasztok.
 - Helló - köszönt íz ír és Liam egyszerre.
 - Minek köszönhetem ezt a takarító osztagot? Amiért amúgy szörnyen hálás vagyok, imádlak titeket - pusziltam meg mindegyiket egyesével.
 - Olyan jó volt a tegnapi buli, hogy ez volt a köszönet. Meg, gondoltam, mivel kicsit elkobozom a lakótársadat, ennyi kijár - mondta a szőkeség.
 - Olyan jók vagytok hozzám - nevettem fel.
 - Megyünk is - szólalt meg Liam.
 - Jaaa, még annyit - kaptam a fejemhez -, a munkatársam, Mike a hétvégén lesz tizenkilenc. Meghívott minket a bulijába, ne tervezzetek mást.
 - Zsír. Elmegyünk - mondta Louis.
 - Remek.
 - Szia, Olivia - adtak puszit. 
 - Sziasztok, és köszi, hogy kitakarítottatok - szóltam utánuk, majd bezártam a bejárati ajtót.
"Nyolcra átmegyek, ha neked úgy jó." - Állt Zayn üzenetében, ami most jött.
"Tökéletes. Várlak."

Louis szobája teljesen üres volt, ami furcsa érzéssel töltött el. Már egy jó ideje együtt éltünk, és megszoktam azt az alap rendetlenséget, ami akkor fogadott, mikor beléptem ebbe a helyiségbe. Most meg sehol semmi, néhány dolog maradt itt, teljesen kiürítette a napokban a helyet. Felsóhajtottam, majd elmentem kicsit kisminkelni magamat, és egyenesre vasaltam a hajamat.
Felvettem egy fehér alapon világos farmert, egy türkizkék, átlátszó inggel és fekete kardigánnal. Egy fekete, szegecses topánkát vettem fel, majd egy keresztes gyűrűt.

 Amint kész lettem, pár percre rá már csengettek is.
 - Szia, Zayn - leheltem halkan, mikor ajtót nyitottam neki. Óriásit dobbant a szívem, ahogy megláttam. Szélesen rám vigyorgott, majd közelebb lépett.
 - Jó estét. Hiányoztál. - Bementünk a házba, és leültünk a kanapéra.
 - Te is nekem - suttogtam, majd átölelt és beletemette az arcát a nyakamba.  - Milyen volt Bradford?
 - A családommal voltam, kellett egy kis elzártság. De... beszélhetnénk arról, miért kerestél fel?
 - Mert hiányzol, és megbántam, hogy szünetet kértem. Magányos voltam nélküled - mondtam zavartan, mire egy mosoly jelent meg az arcán.
 - Annyira magányos, hogy kavartál Hazzával? - kontrázott rá.
 - Sajnálom - motyogtam. Ezért még megölöm a göndört.
 - Tudod mit? - kérdezte hirtelen. - Ezt egy bor mellett jobban meglehet beszélni. - Majd elővett egy üveggel a táskájából.
 - Te nagyon rákészültél az estére - mosolyodtam el, megkönnyebbülve.
 - Ó, ha te azt tudnád - motyogta halkan, de nem eléggé. Én is elmosolyodtam. - Vagyis, persze, van bornyitód? Amúgy, Harry már ezzel fogadott, mikor pár órája összefutottunk.
 - Szerintem ne beszéljünk róla - adtam a kezébe a kért tárgyat.
 - Örülök, hogy ezt mondod, na de mennyire gondolod komolyan? - Töltött a poharakba, majd a kezembe adta az egyiket.
 - Amennyire csak tudom. - Koccintottunk, majd ittunk.
 - Most tényleg boldog vagyok.
 - Én is.
Egy fél órán át csak iszogattunk, egymáshoz bújva, néha pedig apró csókokat váltottunk. 
Az esténk egész jó véget ért, boroztunk, összedobtunk egy kisebb vacsit, majd nálam aludt. Ráadásul, nem jutott eszembe Harry sem, ami remek dolognak számított, így az elmúlt napok eseményeit nézve.

28. fejezet - Költözés

Sziasztok, jó reggelt. :) 

Sorban meghoztam az új fejezetet, remélem kapok pár kritikát, avagy szavazatot. ;)

A Harry fanoknak ismét kedvezek, Zaynre pedig továbbra is várni kell.

xx

Igen sokáig aludtam, de Louis még engem is legyőzött. Délben keltem, ő pedig még mindig durmolt, engem átölelve.
Basszus, mi?
A drága lakótársam (vagyis már ex-lakótársam) mellettem aludt, csendesen és nyugodtan. Nem szerettem volna felébreszteni, de azt kellett volna. Csak felálltam, és elmentem fürdeni. Világmegváltó gondolatok közepette lezuhanyoztam, fogat mostam és felvettem valami kényelmeset, ami éppen egy fekete tigrises felső volt, sötétkék farmershorttal és fekte rövidszáró converse tornacipővel.

Amikor visszamentem, Louis már ébredezett.
 - Jó reggelt, Olivia - mosolygott rám, az ágyamban ülve. Továbbra sem tudtam feldolgozni, hogy mit keresett ott.
 - Neked is. - Erőltetett mosoly. - De magyarázd már meg nekem, hogy mit keresel az ágyamban!
 - Semmi rosszat, csak este nagyon bűntudatom volt... szóval, gondoltam, hogy átjövök. Ne haragudj már rám... komolyan, sajnálom, kicsúszott.
 - Kicsúszott, azaz már gondoltál a dologra...
 - Kérlek, ne forgasd már ki a szavaimat - akadt, ki majd felállt az ágyról és elém lépett, elég idegesen. - Nem terveztem azt mondani, hogy ribanc vagy, nem is gondolom így!
 - Mégis megtetted - morogtam.
 - Olivia, nagyon szeretlek - ölelt át, aminek nem tudtam ellenállni. Visszaöleltem és kifújtam a benntartott levegőt.
 - SOHA TÖBBÉ NE MONDJ ILYET NEKEM!
 - Nem is állt szándékomban, egyszer sem. - Aztán elengedtük egymást.
 - Na, rendezd meg azt a bulit, Louis.
 - Gyere el velem bevásárolni piát, meg szóljunk körbe, a többit már vállalom!
 - Még szép - vigyorogtam.

Közöltem Louisal, hogy nem vagyok hajlandó segédkezni (ez volt a büntetése), így szinte egész nap pihentem a szobában, szépség-napot tartva, bár néha azért lenéztem felé. Este kilencre hívtuk a vendégeket, és most volt fél nyolc, így úgy döntöttem, hogy így fürdés után, szépen, lassan sminkelek és felveszek valamit. Sminkeltem egyet, majd beálltam a gardróbom elé, és valami nagyon jó ruhát próbáltam kiválasztani. Végül, tíz perc gondolkodás után egy rózsaszín aszimmetrikus szoknyát választottam, hozzá egy fehér rövidke pólót, ami a mellem alatt ért véget, így kicsit mutatott belőlem. Felvettem pár kiegészítőt, mint például egy bajszos gyűrű meg pár aranyszínű és rózsaszín karkötő, majd előkerestem az egyik kedvenc fekete topánkámat.

A hajamat kifésültem, majd kiléptem a szobámból, fél órával a vendégek érkezése előtt bezártam az ajtót és a melltartómba rejtettem. Elvigyorodtam, majd lesétáltam a nappaliba. Louis épp a hűtőből pakolta ki a piákat a pultra, és a mellette lévő asztalra. A bútorok a falakhoz voltak tolva, így középen egy tánctér jöhetett létre. A kedves szervező ismét lehozta a laptopomat és a hangszórókat, így még zenénk is lesz.
 - Nem rossz, nem rossz - bólogattam.
 - Ja.
 - Csak nem elfáradtál? Gyere, töltök neked valamit.
 - Fárasztó volt, igen, egyedül(!) végigcsinálni - hangsúlyozta ki az "egyedül"-t, mire csak elvigyorodtam, és a pulthoz léptem, töltöttem egy pohár whiskeyt neki meg magamnak is, és odanyújtottam felé.
 - Tessék.
 - Ezzel nem engeszteltél ki.
 - Majd máskor - kacsintottam rá, majd meghúztam a kezemben tartott piros műanyag pohár tartalmát -ami nem volt túl tökéletes az adott ital felszolgálására-, majd töltöttem magamnak még egyet.
 - A vendégek még meg sem jöttek, de te úgy iszol máris, mintha nem lenne holnap.
Felröhögtem, majd megittam még két feles tequilát. - Ne félts, Louis - mosolyodtam el.
Aztán már csak tök alap dolgokról beszélgettünk, és kilenc környékén kezdtek az emberek beáramlani a házba. Fél óra alatt a létszám teljes volt, zene és pia be. Újra megeresztettem egy mosolyt, majd bevetettem magamat az emberek közé.
Leginkább Louiék barátai voltak jelen a bulin, nekem csak néhány barátom, még a gimiből, meg Leila és a bátyja. Aztán szépen, lassan kezdett hatni a megivott alkohl mennyiség, és felszabadultan áncoltam Leila társaságában.
Egy kis idővel később, páran kiültünk a teraszra egy asztalhoz, rágyújtottunk és kihoztunk piát. A cigizők táborát csak Leila és én alkottuk, de kijött még velünk Hazza, Ben, Matty és Bibi. Az utóbbi kettő Louis haverjai voltak. Igen, a Bibit fiúnévként szerepeltették.
 - Meséljetek magatokról, fiúkák - mondta pajkos hangon Leila, mire felröhögtem. Elég részeg volt, részegebb, mint én. Matty arcán egy nagy, széles mosoly terült el.
 - Én egyetemre járok - szólalt meg a vigyorgó -, imádok bulizni és most lettem pár napja húsz éves... rólam úgy ennyit.
 - Bibi? Te jössz - mondta Hazza, miközben a sörével szemezgetett.
 - Tizennyolc, most érettségiztem, nem rég, én főiskolára járok.
 - ÚRISTEN, TUDJÁTOK, MIT KÉNE? ÜVEGEZZÜNK! - Leila hangja valószínűleg bezengte az egész környéket, válaszul néhány kutya felvonyított. Elröhögtük magunkat.
 - Tőlem - dőlt hátra Matty -, de elég kevesen vagyunk, hozzunk még pár embert.
 - Én hozok - állt fel Leila.
 - Segítek - pattant fel Harry, és egymást besegítve tűntek el.
 - Ennek nem lesz jó vége - morfondíroztam. Kérdő tekintetek. - Nem szeretek üvegezni.
 - Hát, ilyen jó pasikkal szerintem nem bánnád meg.
 - Ben, ez tök egoista volt - nevettem fel, elég felszabadultan. - Inkább segítsetek levinni a kertbe ezt a cuccot - mutattam az asztalokra és székekre -, mert kelleni fog a hely!
 - Világos, főnökasszony.
A három srác felpattant, majd lepakoltak -bárnem túl rendezetten- mindent a kertbe, és helyet csináltunk az üvegezéshez. Bibi kihozott egy-egy üveg martinit és tequilát, meg egy üres sörösüveget. Szépen kijött Leila is, Harryvel az oldalán, nevetgélve, majd mindketten helyet foglaltak. Mögöttük sétált ki sorra Louis, egy szőke és egy barna, velem egy idős lány, meg Niall.
 - Helló, Agie vagyok - integetett át nekünk a "túlsó oldalról" a szőke lány.
 - Én meg Anne.
 - Olivia és Leila - mutatott be minket a barátnőm.
 - Szóval, most, hogy már mindenki ismer mindenkit, ismertetem a szabályokat. - Mindenki Mattyre figyelt, aki boldogan fogadta ezt. - A pia mehet körbe, játéktól függetlenül, akinél megáll az üveg szája, választhat, hogy felel vagy mer! - Picit mixelt játéknak tűnik. - Ha felel, innia kell egyet, ha mer, akkor nem. És ha akármelyiket nem teljesíti, innia kell. Nincs legdurvább feladat, max ha nagyjából mindenki annak szavazza meg. Louis kezd, mert ő a "házigazda".
 - Örömmel - nyúlt az üveg után, majd megpörgette. - Nialler! Felelsz vagy mersz?
 - Merek.
 - Vetkőzz alsógatyára, és szaladj ki az utcára, majd üvöltsd azt, hogy "IMÁDOM A ONE DIRECTIONT".
 - Ehhez még innom kell - mondta a szöszi, majd az üvegért nyúlt, meghúzta, és a feladat szerint levetkőzött, majd kiállt az út közepére. - IMÁDOM A ONE DIRECTIONT - ordította artikulátlanul. Mindannyian felröhögtünk, majd egy másik hang szólalt meg.
 - KUSSOLJ MÁR EL.
 - Ez meg ki volt? - kérdezte Hazza.
 - Bizonyára az egyik kedves szomszéd. - Újra mindenki nevetett, majd Niall is visszatért közénk, immáron már teljes ruházatban.
 - Most én jövök. - Pörgetés. - Harry! Felelsz vagy mersz?
 - Ez kérdés? Merek!
 - Akkor csókold meg... Agiet! - A göndör csak megvonta a vállát, majd rám pillantott, én pedig elkaptam a tekintetemet. Nem, nem akartam látni, ahogy csókolóznak. De mégis, mert hülye volt, mégis odapillantottam, és elkaptam, ahogy nem csak egy sima szájra puszit adnak egymásnak, hanem nagyban smárolnak, a kör közepén, egy méterre sem tőlem. Leila némán rám nézett, miközben a szoknyám szélét markolászta, én pedig csak egy picikét megráztam a fejemet, és más irányba néztem. Pár pillanat múlva kitisztult "a kép", a smároló pár már elhagyta a "színpadot", és most  Harry pörgetett.
 - Felelsz vagy mersz, Louis?
 - Inkább felelnék!
 - Akkor igyál. - Így is tett. - Sajnálod, hogy elköltözöl Oliviától? - Na mi van, Hazza, észrevetted, hogy élek és itt vagyok? Magamban szépen elmosolyodtam, bár éreztem, hogy igen gúnyosra sikeredett.
 - Eléggé, mégis csak már egy ideje egy háztartásban létezünk. De  nem fog tőlem egykönnyen megszabadulni, tuti a nyakára fogok járni - mondta.
 - Remélem is - szólaltam meg. Louis pörgetett, Leilán állt meg.
 - Hozz ki még valami piát, fogyóban vagyunk - bazsalyogott a házigazda, mire mindenki felnevetett. - Amennyiben nem felelnél.
 - Hozom - pattant fel. Pár perc múlva egy borosüveggel tért vissza, majd leült és az üvegért nyúlt. - Felelsz vagy mersz, bátyus? - Nézett Benre.
 - Merek - húzta ki magát.
 - Vedd az öledbe Oliviát és csókolózzatok! Még úgysem láttam, hogy csináljátok - kacsintott rám, mire kínomban felnevettem. Ben csak rá, nézett, elkapta a tekintetemet és összebólintottunk.
Négykézlábra tápászkodtam, és odamásztam Ben ölébe, aki csak vigyorogva köszöntött. Teljesen elpirultam, mikor megcsókolt, de még jobban akkor, mikor szinte "nekem rontott". A keze a combomon pihent, néha simított rajta egyet-egyet, mire köhécselést hallottunk. Hátrahajtottam a fejemet, és kíváncsi tekintetekkel találtam magamat szemben.
 - A feladat egy csók volt, nem szex - vigyorgott ránk Leila, mire felálltam, megigazítottam a  ruhámat és visszamentem a helyemre. Meghúztam a borosüveget, és a pörgetős üveghez nyúltam.
 - Szóóóval, Anne, felesz, vagy mersz? - néztem rá.
 - Inkább felelnék - mosolyodott el a barna hajú lány, majd egy üvegért nyúlt és jó nagyokat kortyolt belőle.
 - Akkor... kivel feküdnél le a megjelentek közül leginkább?
 - Azt hiszem, Harryvel vagy Mattyvel!
 - Nos, te jössz.
Tíz perc elteltével, még mindig ugyanolyan jó hangulatban játszottunk, és éppen Louis pörgetett.
 - ÁHÁ - kiáltott fel -, Harry, mersz?
 - Lehet nem kéne, de merek - vigyorgott hülyén a göndörke.
 - Nos, akkor költözz be öt percre Oliviával a gardróbjába, oda úgyis millióan beférnek. - Felnevetett, mire a legtöbben ugyanígy tettek, kivéve én. Basszus, ne már.
 - Rendben - állt fel Hazza, mire én is így tettem.
 - De ne csaljatok - szólt utánunk Louis.
 - Ó, dehogy - válaszolt helyettem, majd felmentünk az emeletre, kivettem a melltartómból a kulcsit és kinyitotttam a szobám ajtaját.
 - Akkor most komolyan bezárkózunk?
 - Igen - bólintott, majd maga után húzott, és beálltunk a szekrényembe. Magunkra húzta az ajtót, mi meg csak ott álltunk a sötétben.
 - És most?
 - Most jön az, hogy megcsókollak - mondta, s szinte láttam rajta a kaján vigyort. És így is tett. A tarkómnál fogva magához húzott és megcsókolt, én pedig megadóan viszonoztam a közeledését.
A hátamat simogatta, és a szoknyámat próbálta feltűrni.
 - Basszus, még az előzőt sem beszéltük meg - sóhajtottam fel, miközben hátrahajtottam a nyakamat, ő pedig azt csókolgatta.
 - Nem hiszem, hogy egy szexen annyit lehet beszélni - durmolta a nyakamba, amitől kirázott a hideg.
 - De lehet!
 - Ah, tudod mit? - hajolt el tőlem. - A megmaradt pár perc úgysem elég nekünk, majd este bepótoljuk. Akkor, mit szeretnél hallani az együtt töltött esténkről? - támaszkodott neki a gardróbom belső falának.
 - Komolyan lefeküdtünk?
 - Persze - mondta.
 - De, mégis, hogy... miért?
 - Teljesen kivoltunk, aztán felajánlottam, hogy hazakísérlek, de mégis nálunk lyukadtunk ki. Aztán történtek ott dolgok, bár sok mindenre én sem emlékszem, csak a reggeli nyomokból rémlett fel pár dolog.
 - Ez olyan kínos - suttogtam -, semmire sem emlékszem!
 - Nem csoda, nekem is alig rémlik pár pillanat.
 - És... jó volt?
 - Ez kérdés? Jó páros voltunk, vagyunk. Mindig jó. - Teljesen elpirulhattam, szóval talán nem is gond, hogy sötét volt.
 - Voltunk, már nem vagyunk együtt - emlékeztettem.
 - De lehetnénk. - Újra közelebb lépett, és az arcunk pár centire volt egymástól, mire csak felsóhajtottam.
 - Ezt már eljátszottuk, és nem lehetünk együtt. Nem akarok veled lenni.
 - Mégis, mindig hagyod magadat.
 - Mert részeg vagyok, szinte mindig! Te meg kihasználod.
 - Hagyjuk már, hogy kihasznállak - mosolygott rám ádázul. Olyan közel volt, hogy már tisztán kivettem a vonásait. - A részegségről meg annyit, hogy józanul sem utasítanál vissza, mert nem tudsz.
 - Olyan bunkó vagy - toltam volna arrébb, de nem engedte. - Amint Zayn visszajön, újra megkérem, hogy jöjjünk össze, mert KEDVELEM és ő is engem, és boldogok voltunk együtt.
 - Az addig rendben, de akkor miért feküdtél le velem?
 - Azt a kis ballépést betudtam az alkoholnak és annak, hogy egyedül voltam, na meg a nosztalgia.
 - Zayn nem fog örülni.
 - De, mert tudja, hogy sajnálom azt, ami megtörtént - húztam ki magamat -, és, Harry! - Itt rám nézett. - Nem szeretném, ha többet... történne köztünk valami.
 - Akkor legalább egy búcsú szexet hadd kérjek - vigyorgott rám, mikor már a szobám közepén álltunk. Most komolyan teper nekem?
 - Nem, Harry. Nosztalgia szexnek sem kellett volna lennie - motyogtam.
 - Ami késik nem múlik - mondta, miközben kisétáltunk a szobámból, én pedig újra bezártam és elrejtettem a kulcsot.
 - Ne reménykedj! További szép estét, Harry - mosolyogtam á, majd a pult felé sétáltam. Nem terveztem visszaszállni az üvegezésbe, elég volt ez mára nekem.
Kikerülve őket, kiültem a kert elejébe és rágyújtottam.
 - Olivia, nem szállsz vissza? - kérdezte Louis, jó néhány méterre tőlem.
 - Inkább nem, bocsi!
 - Te tudod. - Majd folytatták.
Kifeküdtem a fűbe, és a csillagokat figyeltem, ahogy fénylenek, miközben néha-néha beleszívtam a cigimbe. Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonomat, és sms-t írtam Zaynnek.
"Hiányzol, mikor jössz haza?" - állt az üzenetben.
"Épp Bradfordban vagyok, de holnap délelőtt már megpróbálok hazautazni. Te is nekem. :)"
"Akkor akár munka után átjöhetnél."
"Benne vagyok, amint hazaértem, hívlak. Puszillak." Mosolyogva raktam le a telefonomat, majd tovább kémleltem az eget.
Később, mikor arra került a sor, hogy mindenki bement, persze rajtam kívül, úgy döntöttem, hogy inkább én sem maradnék ki a buliból. Így hát besétáltam, és azonnal beszippantott a felgyülemlett embertömeg és a hangos zene. Szerintem most többen is voltunk itt, mint amennyi embert alapból meghívtunk. Egy vállrándítással elhessegettem ezt a gondolatot, majd beálltam táncolni Louis, Leila és Anne mellé.
 - Kicsit eltűntél - mondta Leila, két szám között.
 - Zaynnel sms-eztem.
 - Mi ez a nagy váltás? 
 - Harry egy bunkó - mondtam, miközben próbáltunk áttörni a tömegen. Miután sikerrel jártunk, elvettünk egy felbontott whiskeys üveget az asztalról, és kiültünk a teraszra. Vagyis, akartunk, de befoglalta egy csókolózó pár a helyünket, ahova szerettünk volna menni.
 - Oh, bocsi, nem tudtuk, hogy foglalt - mondta Leila. Harry ránk nézett, majd Agie is.
 - Gyere, menjünk be - szólalt meg Agiehoz Hazza.
 - Ne, maradjatok, majd mi találunk másik helyet - mondtam gúnyos vigyorral az arcomon. Harry ettől függetlenül felállt, és velem szemben állt meg. Szikrázott a levegő, de nem attól, amitől szokott körülöttünk.
 - Hozok valami italt - sétált el mellettem a szőke lány, majd Leila előrébb sétált a kertben együtt maradtunk, de nem szóltunk egymáshoz pár pillanatig.
 - Szerintem rossz Donovant hoztál ki magaddal - röhögött a képembe, mire teljesen felment bennem a pumpa. - Na, mi van, vele máris megvolt? Ki alá feküdtél még ma este be? Esetleg a Bibi vagy a Matty alá? Csak velem nem akarod csinálni, mi? - Szörnyen részeg volt, de nem felmentés arra, amit mondott. Alig bírt megállni a lábán.
 - Rohadj meg, Styles. Tűnj a szemem elől! - ordítottam a képébe, könnyes szemekkel.
 - Megyek is - vigyorgott rám bután. - Gyere, Agie, hívtam taxit.
 - Felmegyünk hozzád?
 - Ühhüm - bólintott a göndör, majd előttem szájon csókolta, majd rám kacsintott mikor elhagyták a teraszt és az utcán kezdtek sétálni.
 - Ne foglalkozz vele - tette a vállamra Leila a kezét, mikor visszaaraszolt hozzám.
 - Elment a mai naptól a kedvem. Lefekszem aludni, vagy valami.
 - Ne már, Olivia! - szólt rám, igen artikulátlanul. - Játsszunk ivós játékot!
 - A bajszosat?
 - Igen, kapcsoljuk be a tv-t.
 - Rendben - sóhajtottam. Lehet nem kéne többet innom, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel.
Beültünk a tv elé, egy-egy borosüveggel és egy random helyre a képernyőre ragasztottunk egy bajuszt. A játékszabály az volt, hogy inni kell, mikor valakinek az arcán landol az adott műsor, film alatt.
Jól berúgtunk, de igen képszakadás lett a vége.

27. fejezet - Szórakozás

Újra itt, helló. :)

Élvezzétek, szavazzatok, esetleg kommenteljetek is! :)

xx

Leilának most nem volt nagy kedve eljönni, lebetegedett, így Louisékkal megyek. Az átlagosnál kicsit erősebben kisminkeltem magamat, a hajamat gyenge kontyba tettem fel, néhány kósza tincset pedig hagytam az arcomnál lógni. Felvettem egy hosszú szoknyát, aminek az alja barackszínű volt, és felfelé már átmenetesen feketedett, ehhez egy csipkés felsőt, egy karkötőt, meg egy aranyozott topánkát. A kistáskámba belepakoltam mindent, majd lesétáltam a lépcsőn.

 - Megint túl jól nézel ki - sóhajtott drámaian Louis.
 - Bocs, nem fogok nagyinak öltözni és elcsúfítani magamat.
 - Nincs is rá szükség - suttogta, majd magához ölelt.- Tökéletes vagy, Olivia.
 - Ezt jó hallani - vigyorodtam el, majd elhúzódtam.
 - Viszont, mondani szeretnék valamit... remélem nem fogsz a dolog miatt fújni rám.
 - Mondd csak, nem hiszem, hogy akármi miatt tudnék rád haragudni - mosolyodtam el.
 - Szóval... Niall furcsa mostanában, és nem tudjuk mi a baja, de csak szimplán arra gondolunk, hogy magányos... így... Liammel odaköltöznénk hozzá, vagyis, ő már nála lakik egy hete, és hívtak engem is.
 - Nem kell az engedélyemet kérned, hogy elköltözhess. Elmúltál már tizennyolc - vigyorogtam rá.
 - Nem is azért mondtam, hanem a miatt, hogy te hogy éreznéd magadat egyedül - nézett rám komolyan.
 - Kifogom bírni, mostanában úgyis rám férne az egyedüllét. Költözz csak nyugodtan. De örökre?
 - Nem hiszem - rázta meg a fejét. - Csak pár hétről, esetleg hónapról volna szó, míg helyre nem jön.
 - Ez nagyon szép gesztus tőletek.
 - Háth, igen, mi már csak ilyen kurva jók vagyunk - sóhajtott, majd felröhögött. Én is így tettem.
 - Mikor költözöl?
 - Már holnap, avagy csak vasárnap, ahogy elkészülök. - Csendben maradtunk, miközben leültünk a pulthoz és tovább beszélgettünk. Ekkor csengettek, alig pár percen belül. Louis pattant fel és nyitott ajtót a srácoknak, név szerint Liamnek, Harrynek és Niallnek.
 - Sziasztok - köszöntöttem őket, mire mindegyik valamit visszanyögött. - Welcome Drink? - kérdeztem, mire felmorajlottak, így alkohol után kerestem, mindenkinek öntöttem egy picit a pohárba, majd tálcára téve sétálgattam körbe vele.
 - Egészségetekre - vigyorgott Louis, majd lehajtottuk, Liam kivételével.
 - Nem iszom, kocsival vagyok - mosolyodott el, mire csak megértően bólintottam. - Indulhatunk?
 - Tőlem igen. - Majd elindultunk.
Harry és Louis között foglaltam helyet, így az előbbi már megint túl közel volt hozzám. Louis előrehajolva beszélgetett az anyósülésen lévő Niallel. Az összeköltözést latolgatták.
Harry közel hajolt a fülemhez és suttogni kezdett. - Nagyon szexi vagy. Bár a szoknya kicsit túl hosszú.
 - Én csak Harry-biztosnak hívom - kacsintottam rá.
Az út hátralevő részében próbáltam az ablakon kinézni, de Harry kiváncsian vizslató tekintetével találtam magamat szemben, minden egyes alkalommal. Mérgesen felsóhajtottam, majd körbenéztem.
 - Komolyan ezt fogod egész este csinálni? - morogtam, még mindig a kocsiban ülve.
 - Amennyiben nem zavar...
 - De, zavar, Harry. Hagyd abba, bámuld te is a tájat.
 - De téged jobb nézni - mosolyodott el. Jaj.
 - Jól van, Styles, állj le. Nem fogok neked bedőlni - mondtam halkan.
 - Pedig hétfőn már bedőltél volna. - Hálát adtam az egének, hogy a fiúk olyan hangosan dumáltak valami meccsről, hogy ezt a kis elhatárolódott csevegésünket épp nem tudták kihallgatni.
 - Ismétlem, hogy rohadj meg - szűrtem. Felnevetett, olyan szörnyen-édesen-de-annyira-hogy-elolvadsz, miközben a kezét "észrevétlenül" átemelte a vállamon és magához ölelt, majd egy csókot nyomott a hajamra. - Na, elég lesz - húzódtam el.
 - Megérkeztünk - állt meg Liam a kocsival.
 - Remek, már kezdtem megfulladni - morogtam Harryre nézve, majd kiszálltunk a kocsiból.
Liam sztorijait hallgatva sétáltunk be a klubbig, szerencsére most újra soron kívül jutottak be a srácok, így most én is. A kanapéknál újra elfoglaltuk a helyünket, majd Liam -aki ma nem iszik, épp ezért csodálkoztunk- hozott nekünk piákat.
 - Ezt mégis mire véljük? - kérdezte Louis, a poharakat fixírozva.
 - Gondoltam kedveskedem nektek egy picit - mondta egyszerűen Liam.
 - De mi ez? - jött a következő kérdés Nialltől.
 - Absinthe, ez volt a pultos ma esti ajánlata. Elvileg nagyon üt, így csak óvatosan.
 - Játsszunk nagyban - szólalt meg Harry, majd vigyor kíséretében kettőnk elé húzza a tálcát.
 - Nem lesz az egy kicsit sok? Tizenhat van rajta - húzta el a száját Niall.
 - Nem lesz - mondta magabiztosan a göndörke.- Na, Olivia, hang vagy meginni velem.
 - Nem vagyok az - horkantottam fel.
 - Akkor fenékig - adott egy feles poharat a kezembe. Lehúztam, majd a következő kettőt is. - Basszus, ez durva.
 - Papír vagy - röhögtem ki.
 - Akkor mi most mit iszunk? - kérdezte Louis, Niall meg csak hevesen bólintott.
 - Hozok nektek is valamit - mondta a "pincérnek állt" Payne.
 - Következő hármas? - kérdeztem Harrytől, aki igen gondolkodóban volt, majd a csillogó szemét rám emelte.
 - Lehet sok lesz... de rendben, kiállom! - Felemeltük a poharat. - FENÉKIG!

Magamból kifordulva, egy egyszerű, bő, fehér trikóban ébredtem és egy bugyiban. Mérgesen fújtattam egyet, majd kontyba rendeztem gyorsan a hajamat, és felálltam. Nem szerettem volna körbenézni, de tudtam, hogy nem bírom ki, így megtettem. Harry feküdt mellettem, épp mély álomban volt. A földön, leginkább az ágy mellett a ruháink szétdobálva, igen igénytelenül. Mérgesen felsóhajtottam, újra, miközben megpróbáltam minél gyorsabban és halkabban összeszedni a cuccaimat, amit hamar felkaptam magamra és már tűntem is el.
Nem kellett nekem ez a feszültség.
Kiléptem a házból, és a megrendelt taxim már ott is állt. Még az autóból rendeltem magamnak otthonra pizzát, meg kólát. Délelőtt tízre már otthon is voltam. Épp addigra sikerült lezuhanyoznom és rendbe hoznom magamat, ameddig pont megérkezett a pizza, olyan tizenegy felé. Kényelmes ruhának elővettem magamnak egy farmert, egy fekete converse cipőt és egy fehér pólót, amin minta volt. Így álltam neki falatozni a teraszon.

 "Amúgy... hol vagy?" - állt az üzenetben, amit Louisnak küldtem.
Semmi válasz nem jött egy jó ideig, majd miután megettem egy negyed pizzát, a többit elraktam a hűtőbe, majd a cigim társaságában ültem ki, miközben még mindig válaszra vártam.
Egy óra elteltével még mindig semmi, én pedig csak ott kint ültem, így fogtam magamat és kihoztam a laptopomat. Fellépve skype-ra, majd Leilára ráírtam.
 - Helló nagylány - vigyorogtam a kamerába, aztán ő is hasonlóképpen tett.
 - Helló. Hogy sikerült a tegnapi buli?
 - Azt hiszem, kicsit nagy fába vágtam a fejszémet.
 - Ezt fejtsd ki - dőlt hátra a székében. Turmixot szürcsölgetett, és még mindig pizsamában volt.
 - Lehet történt köztünk valami.
 - Mert?
 - Mert mellette ébredtem, és most SEMMIRE sem emlékszem, az absinthe meghozta a hatását. Meg másnapos is vagyok, nagyon rossz. De lehet, nem történt köztük semmi - vontam meg a vállamat.
 - Biztos csak sakkozni vitt fel magához téged. Igen, tuti - ironizált, majd tovább szürcsölgette az italát. - Nem beszéltetek reggel?
 - Elhúztam azonnal.
 - Okos döntést - bólogatott egyetértően. - Mit csinálsz ma? Eljöhetnél megnézni velem A csodálatos pókembert. Valamint kinéztem egy ruhát az egyik boltban, meg egy kardigánt...
 - Oké, oké, elkísérlek.
Elröhögte magát. - Örülök, hogy végre nem Bent kell elcipelnem vásárolni.
 - El tudom képzelni, hogy milyen maradandó károsodásokat szenvedett azokban a napokban.
 - Jobb, ha nem is tudod.
Üzenetem érkezett, a feladó pedig Louis volt.
"Nialléknél vagyok, délután érek haza. Veled minden oké? Te és Harry nagyon eltűntetek."
Felröhögtem.
"Igen, minden rendben, de nemsokára találkozom Leilával, így ha még hazajössz, nem tuti, hogy találkozunk. Ma máris költözöl?"
 - Kivel sms-ezgetsz ennyire? Csak nem Harry? - kérdezte Leila, mikor letettem magam mellé a telefont.
 - Eltaláltad, nem ő - vigyorogtam. - Csak Louis írt, hogy Nialléknél van, már picit aggódtam érte, sajnos semmi emlékem sincs, tényleg - sóhajtottam fel.
 - Legalább volt egy jó éjszakád.
 - Csak emlékeznék rá...
"Rendben, elleszek én otthon. :) Jól kitértél a Harrys téma felől, szóval este egy filmnézős-popcorn zabálós dolgot adjunk be. Á, csak holnap, de ma délután mindent összepakolok. De van egy remek ötletem, ami tutira tetszeni fog."
"Talán nem véletlen, de ezt majd este megbeszéljük és várom az ötletedet. :)"
Majd letudva a beszélgetést, újra a barátnőm felé fordultam.
 - Ha háromkor találkozunk, az korrekt? Négykor megy a film, annak hatkor vége körülbelül... és pár óra alatt meg vásárolunk.
 - Azért kilencre jöjjünk haza, Louis filmnézős estét szeretne tartani.
 - Rendben. Akkor háromkor a mozi előtt, szia!
 - Helló. - Majd kiléptem a programból.
Egy picit még szörföztem a neten, de mivel szinte minden a fiúkkal volt tele, így fél órán belül meguntam. Úgy döntöttem, hogy tökéletes vagyok így, ahogy vagyok, szóval nem sokkal három előtt elindultam kocsival a plázába, ahol Leilával volt megbeszélve a találkozónk.

 - Elég jó film volt, nem? - kérdeztem, miközben kidobtam egy épp velem szembejövő kukába az üres popcornos dobozt.
 - Ja, lehet még egyszer megnézem.
 - De tuti nem velem.
 - Rendben - nevetett fel, majd elkezdtük járni a butikokat. - Harry nem jelentkezett azóta?
 - A-a - ráztam meg a fejemet. - De lélegzett, megnéztem.
 - Pár nap és fog.
 - Remélem nem - mosolyodtam el.
 - Még mindig belé vagy zúgva, nem fogom neked elhinni, hogy nem áhítozik érte minden egyes porcikád! Túl régóta ismerlek ehhez.
 - Igen, igazad van - emeltem fel a kezemet magam elé. - De nem dobhatom be magamat neki azonnal, nem?
 - Tényleg nem, de ne játszd a jégkirálynőt, főleg, ha lefeküdtetek. Márpedig, csak nem sakkoztatok.
 - Oké, állj le a sakkozós dumával - mondtam komolyan. - Meglátom, mit tehetek az ügy érdekében.
 - Remek, akkor most vásároljunk.
Majd felvásároltuk a fél plázát, konkrétan ha nem lett volna kocsi, nem tudtuk volna hogy hazavinni a cuccokat. Rengetek szoknyát, kiegészítőt és felsőt vásároltam be, aminek nagyon örültem.

 - Megjöttem - kiáltottam be a nappaliba -, és kéne segítség.
 - Látom megint elköltöttél egy kisebb vagyont.
 - Louis, inkább segíts mindent felhozni, leszakad a kezem.
 - Mi lenne veled nélkülem - mosolyodott el édesen, mire felemelte a cuccok nagy részét és felvittük a szobámba. Kifulladva ültem le az ágyra, ő pedig mellém.
 - Nem tudom. Választottál már filmet? - tereltem a témát.
 - Bosszúállók, amennyiben neked jó.
 - Tökéletes, imádom Tony Starkot - mosolyodtam el. - Még megfürdök.
 - Mehetek veled?
 - Nem, Louis, nem jöhetsz velem - mondtam olyan "megdorgálós" hangon, mire mindketten felnevettünk.
Szeretem, ahogy nevet.
 - Rendben, akkor lent várlak, csinálok popcornt.
 - De jó sokat!
 - Ismerem az étvágyadat - kacsintott rám, majd eltűnt a szobámból.

A szokásos, fekete hálóingemben sétáltam le a lépcsőn, a vizes hajam pedig a hátamra omlott. Louis a nappaliban ült, a kanapén, a tv már a filmre volt állítva, és vagy három nagy tál kukorica és két liter kóla várt lent.

 - Te komolyan mindig tudod, hogy mire van szükségem - szólaltam meg, mikor lehuppantam mellé a kanapéra, és hozzábújtam. Nem, ez nem volt furcsa tőlünk, általában így nézünk filmet.

 - Ez természetes, évek óta ismerlek - adott puszit a hajamra. 

Kirázott a hideg, bevillantak képek arról, amikor Harry csinálta ezt nekem, még hétfőn. 

Közben elkezdődött a film.

 - Mesélj már, mi volt Harryvel!

 - Nála ébredtem.

 - Ezt tudom, de más... részlet?

 - Azokról én is szeretnék tudni - morogtam. 

 - Esetleg keresd meg... 

 - Majd ő felkeres - mondtam halkan. - Úgysem fog, majd a munkában összefutunk, esetleg. Nem szeretnék utána futni, pedig... az lenne jó. Azt szeretném. 

 - És akkor mi lesz Zaynnel?

 - Nem tudom tovább tagadni, hogy Harrybe vagyok szerelmes - motyogtam, majd a popcornos tál felé nyúltam. Jó nagy adagot betömtem a számba, közben csendben néztük tovább a filmet.

 - Szerintem Loki jó fej - szólaltam meg, úgy a film felénél.

 - Most ölt meg egy csomó embert, erre "jó fej"? - vonta fel a szemöldökét. 

 - Jó a humora, meg Tony Starknak is. 

 - Amerika Kapitány a legjobb, meg Hulk. 

 - Inkább Hulk - fintorogtam. - A másiknak semmi életkedve nincs, meg tök... szabályos! Nem tetszik, ünneprontó. Meg a csaj is, nem is értem, mit keres a filmben.

 - Csak azért zavar, mert jó csaj. 

 - Ja, harcolnék a helyében. Amúgy nem - röhögtem fel -, semmi esélyük nem lenne. 

 - Van még valaki, akit nem utálsz a csapatból? - ironizált.

 - Sólyomszem szimpatikus, Tony Stark fergeteges, Hulk is jófej, a maga kis szerénységével és csendességével. Úgy ennyi. 

 - Thor?

 - Ilyenkor kéne sikítoznom a testéért?

 - Talán, igen - nevetett. - Vagy mégsem?

 - Nem, azt hiszem nem.

Aztán folytattuk a filmet, és egészen a végéig pár "haha, megdöglötök" kijelentésen kívül nem is szóltunk egymáshoz.

 - Egyébként, tudod mire jöttem rá? - kérdeztem, miközben kivette a dvd-t a lejátszóból, és elrakta a tokjába. Megrázta a fejét. - Megkéne állapodnom. 

 - Még nem is vagy húsz, hová szeretnél te megállapodni? 

 - Teljesen véletlenszerűen sodródom Harry, Zayn és Ben között, bár az utóbbi már lecsengett és meg is lett  beszélve - hadartam, majd kifújtam a levegőt. - Zaynt meg majd valahogy letudom, mert hozzá csak... úgy vonzódom. 

 - Avagy keress egy negyedik félt, aki mind a hármat elfeledteti veled - csettintett. 

 - Á, nem fogok én senkit sem kihasználni. - Pár perc csend. - Tényleg, mi is volt az a meglepetés ötleted?

 - Á, hogy az? Holnap este csináljunk egy kuuuurva nagy házibulit, annak tiszteletére, hogy egyedül fogsz élni. Meg ilyen Louis-búcsúztató-buli.

 - Mindig te vagy a témája a buliknak, a legutóbbi is a "Louis bocsáss meg" volt - nevettem fel. 

 - Akkor is. 

 - Jól van, jól van - adtam be a derekamat. - Lehetsz te a témája, de te fogod megszervezni!

 - Örömmel. Visszatérve az előző témához, te úgyis simán beleszeretnél, akárkiről is lenne szó. - Már épp mentem volna fel a lépcsőn, mikor újra megszólalt.

 - Te-tessék? Azt mondod, hogy én simán belezúgok akárkibe? Komolyan ilyennek tartasz? Akkor talán nem is baj, ha nem élünk majd egy fedél alatt - mondtam mérgesen, majd felmentem a szobámba. Nem érdekeltek a szólongatásai, ahogy feljött utánam a lépcsőn, és kérlelt, hogy nyissam ki az ajtómat. 

 - Nem úgy értettem, kérlek... 

 - Nem érdekel, hogy értetted - mondtam. - Hagyj aludni. A kis bulidat meg tőlem megszervezheted a házban... az sem érdekel.

 - Legalább gyere el... 

 - Eljövök... csak, tudod, nagyot csalódtam benned.- Oké, ezt egy picit talán túljátszottam, amolyan filmes jelentnek ez be is illett volna, de komolyan szíven ütöttek a szavai.

 - Rendben - mondta kintről -, jó éjszakát. 

 - Neked is - dünnyögtem, majd hallgattam, ahogy elmegy. 

Még később kivánszorogtam a mosdóba, majd meggyőződve arról, hogy Louis már nem fog zaklatni, nyitva hagytam az ajtómat és aludtam. 

Mini-hír!

Üdv mindenkinek.

Nem frissítettem, vagyis nem hoztam fejezetet, de hétfőig ne is várjatok. Mostantól minden hétfőn fogok csak újat hozni, mert a suli miatt nem igazán tudok írni, hétvégén meg pihennék, vagy mást csinálnék. (Suliból minden nap fél5-re érek haza, plusz az a millió lecke és dolgozat, amik már most kísértenek.) Tényleg ezer bocsánat azért, hogy ez így jött ki, sajnálom, de amint van feláldozhatóbb időm, egyből blogger és írok. :) Eskü! :)
Viszont egy észrevétel és egy kérés van a bloggal kapcsolatban, sőt, két kérés. Igen.
1. észrevétel: átírtam a vélemény gombokat "tetszett"-re és "elolvastam"-ra. Remélem ugyanúgy fogjátok őket nyomogatni, mert nekem nagyon fontosak a véleményeitek, akár csak egy "tetszett" gombnyomás formájában is! :)
1. kérés: ha tehetitek kövessetek be twitteren, az oldalsávban, a modulok között van az accountom címe. :):)
2. kérés: amennyiben rendelkeztek google fiókkal a bloggerben, kérlek titeket, hogy kövessétek be a blogot. ;)

Egyelőre ennyit szerettem volna közölni veletek. :)
Hétfőn jelentkezem új fejezettel. :)
xx

26. fejezet - Furcsa hétköznapok

Sziasztok, megjöttem. :)

Remélem az előző fejezettel újra felcsigáztam a Harry-imádókat. Igazság szerint, egy kicsit most is a fiatalúrral szeretnék foglalkozni, és Zaynt még pár fejezet erejéig nem hoznám vissza. :)

xx

A napok monoton módon teltek, szerdán, azaz tegnap CeCe visszatért, szóval volt munka, dögivel. Ismét fáradtan kapkodtam magamra a mai nap alapdarabjait, ami egy aszimmetrikus szoknyából, rózsaszínes topból és néhány kiegészítőből állt. A felsőt betűrtem a szoknyába, a karkötőt és a nyakláncot meg a napszemüveget felvettem, majd legvégül a fekete topánkát vettem fel. Mosolyogva fordultam meg párszor a tükörben, majd a hajamat kiegyenesítve, kibontva hagytam, a táskámba mindent beletettem és már indultam is.

Elvileg ma egy sajtótájékoztatóra kísérjük el a fiúkat, majd két interjú fog jönni, így az irodában csak maximum két órát leszünk. Kemény nap lesz a mai. 

Ezzel a gondolatmenettel sikerült beérkeznem az irodába, ahol Mike még nem volt jelen, így egyedül ültem ki cigizni az erkélyre, miközben a napirendet figyeltem.

"Tizenegykor sajtótájékoztató a Mont St. 29-ben.

Egykor interjú a Londonistnak.

Kettőkor interjú a Mirrornak."

Felsóhajtottam, majd éppen addigra ültem be az irodába az asztalom mögé, mikor CeCe és Mike megérkeztek.

 - Jó reggelt - mosolyogtam rájuk. 

 - Szia Olivia - köszöntött a főnök, majd Mike letette a kávét az asztalomra, amit egy hálás pillantással jutalmaztam. Az irodatársam adott két puszit, mint általában, majd leült az asztala mögé, és várakozóan tekintettünk CeCere. - Szóval, itt van a Mirror és a Londonist interjúanyaga is, amit szűkítsetek le 20-20 kérdésre, lehetőleg mindegyik fiú megszólalhasson. Ezt kérem tizenegyig átadni. Érthető volt? - Bólintottunk. - Remek, szeretek veletek dolgozni! Ha kell valami, az irodámban leszek.
 - Megcsináljuk, nyugi - vigyorgott rá az unokaöccse, mire csak elmosolyodott és kisétált. - Jól nézel ma ki. - Végignézett rajtam, mire csak egy vigyor volt a válaszom, először.
 - Köszönöm, igyekszik az ember.
 - Mit csináltál tegnap és tegnapelőtt? - kezdeményezett újra beszélgetést, úgy tíz perccel később. Már a Mirror kérdéseit néztem át, ő pedig a Londonistét. Letettem az asztalra a lapokat, amin voltak a  kérdések, és gondolkodni kezdtem.
 - Hm, kedden Louisal voltam egész délután, teniszeztünk és edzettünk egyet... tegnap meg Leilával,  a barátnőmmel voltam mozizni és vásárolni. Semmi extra - vontam meg a vállamat, majd ráemeltem a tekintetemet. - És te?
 - Kedden anyáékat látogattam meg, azért voltam hulla tegnap, tegnap délután meg pár haverommal voltunk motorozni.
 - Hú, motorozol? - csillant fel a szemem.
 - Igen. Egyszer elvihetlek munka után egy körre.
 - Szavadon foglak.
 - Ma mit csinálsz?
 - Umm - gondolkodtam el -, elvileg semmit, anyukámat nekem is jó lenne felhívni, de a "szerelmi" életemet nézve, inkább nem teszem meg. - Felröhögött. - Miért?
 - Ma elvinnélek motorozni, ha nem baj és ráérsz... meg, ha szeretnél. - Jézusom, ez randira hív?
 - Ja, ja, szerintem ráérek, de inkább este mennék, délután még pihennék.
Elvigyorodott. - Oké, ha leírod a címedet, elmegyek eléd... tíz?
 - Nekem jó, mindjárt leírom... - előkerestem egy lapot, és lejegyeztem. - Tessék.

Tizenegy óra előtt tíz perccel volt, már a sajtótájékoztató már mindenki itt volt, Zaynen és Harryn kívül, persze az első nem is fog megérkezni, de a göndörnek már lassan itt kéne lennie. Kínos lesz, előre látom, folyamatosan a szoknyámat birizgáltam idegességemben; hétfő óta nem találkoztam és beszéltem vele. A helyszínt rendesen berendezték, négy asztal -Zaynnel együtt lenne öt-, névtáblákkal, és ez mind egy félméteres emelvényen. Mögöttük állt CeCe, és egy másik férfi, vélhetően az, aki ezt az egészet összehívta. Én Mike társaságában az emelvény mellett párméterre foglaltunk helyet, és egy falnak nekidőlve hallgattuk a fotósok morajlását, akik betömörültek a fiúk elé.
A fiúk bejelentették, hogy az elkövetkező egy hónapban  új számuk fog megjelenni, valamit az év végén egy új albumot fognak kiadni. Ezzel kapcsolatban faggatták őket, vagy egy órán keresztül. Egész türelmesen kibírták, majd mentünk ebédelni, ők négyen, Mike és én.
 - Este nem jöttök el velünk bulizni? - kérdezte Liam, miközben falatoztunk egy pizzériában. Konkrétan ránk nézett.
 - Az igazság az, hogy programunk van.
Helyeslően bólintottam. - Mindkettőtöknek? - kérdezte Harry, most először megszólalva az ebéd alatt.
 - Együtt - mondtam.
 - De gyertek már, elvileg most még jobb lesz, mint hétfőn - mondta Liam, mire a többiek csak bólogattak, igen hevesen.
 - Bocsi, de ezt már előbb megbeszéltük - mondtam kedvesen, majd Mikera néztem és összevigyorogtok.
 - És, mi a program? - kérdezte Louis.
 - Ó, csak motorozunk egyet, megígértem, hogy elviszem egy körre - válaszolt helyettem.
 - Azért a motorozás után beugorhatnátok!
 - Meglátjuk - bólintottam, majd tovább eszegettünk.
Tíz perc csend, avagy csak olyan témák latolgatása, ami nem érdekelt, így nem szóltam hozzá.

Mindjárt tíz óra, a ház már üres, mert Louis és a többiek elmentek bulizni. Már kezdett hűvös lenni, így szeptember végén, esténként, így egy fekete farmert vettem fel, egy szürke felsővel és egy kötött, fekete poncsószerűséggel. Ehhez egy fekete bakancsot választottam, meg egy keresztes gyűrűt.

 A telefonomat, cigimet és lakáskulcsomat belemélyesztettem a zsebeimbe és már lent is voltam a bejárati ajtó előtt, mikor dudát hallottam. Mike ült a motoron és vigyorogva integetett nekem, amit csak ugyanígy viszonoztam.
 - Szia - leheltem, mikor odaértem hozzá. Adtunk egymásnak két puszit, és leszállt a motorról.
 - Jó estét. - Mellém állt.
 - Na, akkor megyünk? - kérdeztem izgatottan.
 - Hová szeretnél?
 - Hát, csak egy kört...
 - Nem gondolod, hogy csak egy körre viszlek el? - vonta fel mosollyal az arcán a szemöldökét.
 - Ööö, de?
 - Menjünk el valamerre, van időnk, plusz holnap nincs munka.
 - Mire gondoltál?
 - Egy órára innen van a kedvenc helyem, szerintem meglátogathatnánk - mondta.
 - Miféle hely az? - érdeklődtem.
 - Egy kávézó...
 - Ami ilyenkor is nyitva van?
 - Igen, este szoktam inkább menni, hajnali egyig van nyitva. Na, van kedved? - sürgetett.
 - Ah, jó - sóhajtottam, majd rávigyorogtam.

Elvarázsolt kis hely volt, az erkély részre ültünk ki. Igen, erkély, mivel a kávézó a hatodikon lett kialakítva. Az emberek csendesen beszélgettek és -gondolom, mivel negyed tizenkettő volt- teázgattak, halk zene szólt, és minden bordó, vajszínű és sötétkék volt. Furcsa párosítások, de jól néztek ki. Mike ismerősen intett a pincérnek, aki az erkély egy sarkához vezetett minket. Rendeltünk magunknak sütit és teát, majd beszélgetni kezdtünk.
 - Olyan kínosan érzem magamat - dőltem hátra a székben, miután elment a pincérsrác.
 - Merthogy?
 - Nem tudtam, hogy elakarsz valahova hozni. Máshogy öltözködtem volna, meg hoztam volna pénzt, és...
 - Állj, állj, állj, így teljesen jó vagy, ráadásul nem gondoltad, hogy engednélek fizetni?
 - Annyira pasis ez a gondolkodás - fintorodtam el. Mérgesen nézett rám. - Oké, oké, nem szóltam.
Aztán elkezdtünk beszélgetni, és egészen zárásig bent ültünk. Kiveséztük mindkettőnk életét, olyan szinten, hogy kiskoromtól fogva MINDENT elmeséltem neki, és ezzel ő is így volt. Jól elnevetgéltünk, és szörnyen boldog voltam annak, hogy amikor hazavitt, nem próbált megcsókolni, csak adott két puszit, majd elhajtott.
Még jó, hogy holnap nincs munka.
Kimerülten feküdtem be az ágyamba egy alapos fürdés után, mikor egy sms-em érkezett.

"Örülök, hogy megismertelek, és ilyen jó barátra találtam benned. :) Szép álmokat, Mike. :)"


Másnap olyan dél környékén ébredtem fel, és, mivel péntek volt, így nem dolgoztam. Kellemes hangulatban caflattam át a fürdőbe, ahol rendbe szedtem magamat, felkaptam valami kényelmeset és lementem a nappaliba, ahol épp Louis készítette a reggelit. Remélem az enyémet is.
 - Jó reggelt, Csipkerózsika - villantotta rám a vigyorát.
 - Köszi, Louis. Ugye nekem is fog jutni abból?
 - Ha szépen nézel!
 - Akkor már itt kéne lennie előttem - röhögtem fel, mire ő is hasonlóképpen cselekedett.
 - Tessék itt van - tett le elém egy szendvicset, meg pár pirítóst. Magának is félretett egy tányérba, majd a pulthoz leültünk és falatozni kezdtünk. - Amúgy, milyen volt a randi?
 - Nem randi volt.
 - Háááát, nem tudom, eléggé bazsalyogtatok egymásra!
Elővettem a telefonomat és elé toltam az sms-t. - Barátok vagyunk.
 - Hát, igen hihetetlen. De meggyőző. - Majd visszaadta a telefont.
 - Engem is meglepett - haraptam bele a reggelimbe. - Azt hittem, hogy teper, még egy tök romantikus kis kávézóba is elvitt, ami tipikusan a kedvenc helye és ezért nem sokan ismerik. Már csak azt vártam, hogy megkérdezze, leszek e a barátnője. - Drámaian felsóhajtottam.
 - Szegény, ártatlan Olivia - nevetett fel édesen.
 - Mesélj te, milyen volt a buli tegnap? - hoztam fel az új témát.
 - Kuuuurvajó - nyilatkozta. - Bővebben, mozdulni alig lehetett, de szörnyen jó zenét adtak, minden tele volt csajokkal. JÓ csajokkal - hangsúlyozta a jó szót.
 - Ma is kéne menni.
 - Ja, pénteken és hétfőn a legjobbak ott a bulik - bólogatott. - Akkor írok egy körüzenetet nekik. - Elővette kajálás közben a telefonját, és pötyögni kezdett benne. - Egyébként, neked nem mondta Zayn, mikor jön haza?
 - Egy hete... umm... "szünetet kértem". Tudod, mondtam.
A fejéhez kapott. - Ó, igen, már rémlik. Bocs, a másnapokat nem viselem jól.
 - Azt látom - nevettem fel halkan, mire szúrós pillantásokat intézett felém.