Szünet!

Sziasztok!
Rövidebb szünetet tartok a blogban, a frissítés várható időpontja pedig december 10, hétfő. Elnézést a rossz hírért!
Kellemes napot.
xx

D

34. fejezet - Svájci síelés 6. nap; Hazatérés

Sziasztok!

Ez egy kicsit rövidke fejezet lesz, inkább képekkel. Komolyan bocsánat érte. :)

Majd kiengesztellek titeket. :)

Addig is kellemes olvasást, remélem kapok kritikát/szavazatot.

xx

D

december 23, vasárnap.
VI. nap - Utolsó nap

  - Van valami baj? - kérdezte Louis.
 - Csak nem tudom, mit vegyek fel - vigyorogtam rá, majd végül az ágyra terítettem pár lehetséges outfitet.
Végül, közösen egy világos farmer mellett döntöttünk, amihez egy fekete, átlátszó inget vettem fel. A fülembe tettem  a kedvenc fülbevalómat, felvettem pár karkötőt, majd kivasaltam a hajamat. Fél óra alatt még sminkelni is sikerült, majd kifelé menet felkaptam egy kabátot, meg a fekete bakancsomat, és már ott is állt Ben.

 - Jó reggelt - mosolygott rám édesen, mire én is hasonlóképpen reagáltam. - Jó látni.
 - Neked is, és... köszönöm? - Zavarban voltam. Most először néztem végig rajta. Legelőször a két kávé szúrta ki a szememet.
 - Ezt neked hoztam - nyújtotta oda az egyiket. - Dupla karamellás, egy cukorral.
 - Ó, hát még emlékszel.
 - Nehéz lenne elfelejteni. - Erre lépett ki a házból Zayn. Nagyon álmos feje volt, mostanában kelhetett.
 - Jó reggelt - nyöszörögte, majd megállt mellettünk. - Zayn Malik.
 - Ben Martin. - Kezet fogtak.
 - Nem akarunk menni? - szólaltam meg.
 - Jaa, de, gyere, foglaltam asztalt a kedvenc helyemre itt - vigyorgott Ben. - Még találkozunk, örültem!
 - Hasonlók - morogta oda, mikor már indultunk is.

 - Szóval - kezdtem -, ez a kedvenc helyed?
 - Igen, nem voltál még itt?
 - Á, nem - ráztam meg a fejemet.
 - Pedig jó hely. Mit választasz? - Ekkor érkezett meg a pincér is.
 - Rád bízom magamat.
Rendeltünk, majd hozattunk fehérbort is. De csak fél órával később indult be a beszélgetés.
 - Hogy telt az elmúlt két éved? - kérdeztem.
 - Őszintén? Teljesen összetörtem, hogy ide kellett költöznünk. Nagyon szerettelek, és szörnyen sokáig tartott magamban legyűrni azt, hogy valószínűleg soha többé nem láthatlak, érinthetlek... - Itt nagy levegőt vett. - Aztán a dolgok picit elfajultak.
 - Elakarod mondani?
 - Azt hiszem, igen.
Miközben folyamatosan beszélt, csendesen eszegettünk.
 - Hetekig, hónapokig depressziós voltam és drogoztam. Hiányoztál, és nem tehettem semmit sem a szakítás után. Rossz társaságba keveredtem, apámmal összevesztem, nem tanultam és ez majdnem végleges is lett. Ráadásul elkezdtem cigizni, és néhány dologgal mai napig nem tudok leállni...
 - Ugye... most... csak... viccelsz? - dőltem hátra, kikerekedett szemekkel.
 - Nem viccelek - mosolyodott el.
 - Ha tudtam volna, hogy ennyire tönkreteszlek, sosem lépek be az életedbe... annyira sajnálom, Ben!
 - Nem tetted tönkre az életemet, fogd már fel. - Kedvesen rám mosolygott.
 - De... amiket felsoroltál? Az mind negatív.
 - Azóta már minden helyre jött.
 - Ezt most csak azért mondod, hogy ne akadjak jobban ki - néztem rá komolyan, mire felnevetett.
 - Igen, valóban nem szeretném, hogy miattam kiakadj... de nem hazudnék neked. Apámmal kibékültem, bár a házasságuk olyan szinten el van romolva, hogy azt már nem igen lehetne helyrehozni - fújta ki a levegőt.
 - Na és a társaság, a drogok?
 - Már annak is vége - mondta komolyan, miközben mindketten belekortyoltunk a borunkba. - A srác, aki mindenbe belekevert, most börtönben van. Nincs félnivalód, nem fogok visszaváltozni.
 - És ha mégis? Nem te irányítod ezt, Ben.
 - Úgy beszélsz velem, mint az anyám - vigyorgott, mire felnevettünk .
 - Csak - fújtam ki a levegőt -, féltelek.
 - Nem vagyunk már egymás életének a része.
 - De ettől függetlenül nem örülnék, ha eltűnnél belőle - motyogtam, lehajtott fejjel.
 - Sosem látsz... nem mindegy?
 - Baszd meg, Ben! Most miért beszélsz így velem? - akadtam ki, miközben indulatosan az asztalra csaptam.
 - Halkabban - szólt rám. - Egyébként is, nem értem, miért vagy kiakadva. Megváltoztam, más lett a modorom.
 - Azt vettem észre...
 - Kérlek, ne keltsd a feszültséget. Tudok magamra vigyázni, így huszonegy után.
 - Oké, oké, igazad van - emeltem fel beszéd közben a kezemet, védekezésképpen.
 - Örülök, hogy sikerült lenyugodnod.
... ebéd után sétálni indultunk.
 - Lányokkal hogy állsz? - kérdeztem, miközben megkínált cigivel. - Köszönöm, van. - Majd elővettem a sajátomat, megkerestem az öngyújtómat és rágyújtottam.  Ő is így tett.
 - Nem igazán volt komoly kapcsolatom, de az egyetemen vannak "áldozataim" már - vigyorgott. 
 - Na, erre csak ilyen szinten voltam kíváncsi - mosolyodtam el, miközben továbbra is sétálgattunk az utcákon. - Szeretsz itt lakni?
 - London jobb volt egy picivel, de meg lehet szokni - rántotta meg a vállát, miközben egy padhoz irányított minket. - Milyen London nélkülem?
 - Egy évig Louisval laktam, de pár hónapja már egyedül tengetem a napjaimat.
 - Srácok? Akadnak, gondolom.
 - Mindig akadnak - nyújtózkodtam el.
 - Konkrétat.
 - Jártam jó néhány hónapig azzal a sráccal, akivel találkoztunk a háznál, tudod... Zayn... a napokban szakított - mosolyodtam el. - Meeeg, előtte Harryvel is egy rövidebb ideig. - Megvontam a vállamat.
 - Szóval nem volt komolyabb, mi?
 - Mint ahogy neked sem.
 - Jól összehoztuk mi ezt - mondta, mire csak bólintottam.
Pár percig még csendben üldögéltünk, mikor megszólalt a telefonom.
 - Igen, Louis?
 - Lassan hazajöhetnél, egy óra múlva indulunk a repülőtérre.
 - Basszus, tényleg. Már ennyi az idő? - lepődtem meg. - Bocsánat, sietek. - Majd letettem a telefont.
 - Menned kell, gondolom - szólalt meg, mire bólogatni kezdtem.  - Akkor - állt fel -, örülök, hogy  láttalak.
 - Mikor jössz Londonba? - kérdeztem, miközben újra elindultunk hazafelé.
 - Szilveszterkor ott leszek!
 - Akkor mindenképpen üzenj, vagy keress meg.
 - Nem felejtem el - kacsintott rám.
 - Na, sietnem kell. Még látjuk egymást. Komolyan, örülök, hogy beszélhettünk, iszonyatosan szoktál néha hiányozni - vallottam be, mire közelebb lépett és adott két puszit, majd megölelt.
 - Ugyanez van nálam is. Na, menj csak, nehogy elkéssetek miattam. Szia!
 - Köszönöm - mosolyodtam el. - Vigyázz magadra, Ben!
 - Tudom - vigyorgott szélesen, majd sarkon fordultam és sietősen elindultam a házunk felé.

Már a repülőn voltunk, személy szerint Louis mellett foglaltam helyet, és a vállán pihentettem meg a fejemet.
 - Mindjárt elalszol - szólalt meg.
 - De te nem hagyod, mert beszélsz hozzám.
 - Bocs, de ha elalszol, egyedül leszek, ahhoz meg nincs kedvem.
 - Jól van... cserébe... megkérhetnélek valamire?
 - Persze, mondd - mosolygott.
 - Költözz vissza hozzánk, kérlek!
 - Lehet róla szó - mondta vigyorral az arcán, mire beleboxoltam a karjába. - Oké, oké, visszaköltözöm. A Nialles para már úgyis lecsengett.
 - Köszönöm - mosolyogtam rá, majd megpusziltam az arcát.

33. fejezet - Svájci síelés 5. nap

Ezer bocsánat a heti-egy-fejezet szokásom miatt, így utólag és előre is. :)

Remélem azért tetszeni fog a fejezetem most nektek, és kapok ösztönzést. :)
Mellé EZT a számot ajánlom. Tekintve, hogy ezt hallgattam, mikor írtam.
xx
D

december 22, szombat.
V. nap

Leírnám a reggelem első néhány óráját, de nem volt túl izgalmas két órán keresztül a wc mellett gubbasztanom a másnaposság miatt. De a legviccesebb talán az volt, hogy először fel sem ismertem, hogy hol vagyok. Pár perc gondolkodás -és a gyomrom tartalmának kiürítése után- sikerült realizálnom a helyzetet, hogy egy csíkos pólóban és francia bugyiban térdelek a wc kagyló mellett, a fejem pedig majd' szétszakad.
De minden rendben.
Négykézláb visszaaraszoltam a szobába, ahol Louis aludt az ágyban és hangosan horkolt. Elmosolyodtam, majd gyorsan magamhoz vettem néhány ruhadarabot és visszamentem a fürdőbe. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá, és percekig csak folyattam magamra a meleg, majd hideg vizet, de nem segített semmit. Semmit. Ez után lezuhanyoztam, a hajamat pedig megpróbáltam összerendezni, de nem sikerült, így a fejem tetejére tettem kontyban. Lemostam a tegnapi sminket, és újat tettem fel, majd fogat is sikerült mosnom.Felrángattam magamra egy világos farmert és egy fekete, arany kereszt mintás, elől megkötős pólót és egy fekete bakancsot.

Visszatérve a szobába, felvettem pár gyűrűt, majd lementem a cigis dobozommal a konyhába, körbenézni.
Azt hiszem, nem kellett volna, mert a nappali olyan volt, mint egy romhalmaz. Felsóhajtottam, majd mentem tovább, egyenesen le, és kiültem az "új helyemre". Vagyis, inkább csak nem akartam Louist felébreszteni, így kikényszerültem ide. Összehúztam magamon a kardigánomat, és mélyeket szívtam a cigimből, majd fáradtan fújtam ki.
Mikor végeztem, megpróbáltam lenyomni egy szendvicset a torkomon, de nem sikerült, így landolt a kukában több, mint a fele. A lefőzött kávémmal, meg Louiséval sétáltam fel az emeltre, mikor Agie jött le.
 - Sziaaaa - borult a nyakamba -, rendben vagy?
 - Persze, miért ne lennék?
 - Este ramatyul festettél - mondta. - Á, az arckifejezésedből látom, hogy velem beszélsz ma reggel először.
 - Igen - bólintottam vigyorogva.
 - Amúgy kinek viszed a kávét? Harrynek?
 - Miért vinném neki? - kérdeztem vissza meglepett arccal, mire csak mögém nézett.
 - Mindegy - zárta le a témát, mire csak vállrándítással válaszoltam és megpördültem, majd mentem fel tovább. Vagyis mentem VOLNA, ha épp nem Hazza jön velem szembe. Majdnem feldöntött.
 - Bocsánat, vagy valami?
 - Este eltűntél - mondta szűkszavúan.
 - Biztos dolgom volt - motyogtam, majd neki is hátat fordítottam és végre eljutottam a szobánkig. Louis az arcát a tenyerébe temetve ült az ágy szélén, majd mikor meglátott, felállt és elém pattant.
 - Rendben vagy, - nézett rám kérdő tekintettel, mire csak bólintottam. - Semmi másnap, akármi?
 - Reggel nagyon rosszul voltam, hánytam, aztán egy óra után kicsit jobb lett, de picit még rosszul vagyok. Miért? Semmire sem emlékszem, de most komolyan.
 - Azt nem csodálom - mondta.
 - Amúgy hoztam kávét, addig mesélj el mindent.
 - Az én emlékeim sem épek teljesen - mosolyodott el, majd elvette a bögrét és leültünk az ágyra.
 - Szóval? - sürgettem.
Aztán ahogy mesélte, úgy ugrottak be az emlékeim is...

" - Na, ez már tényleg sok lesz - röhögött fel Leila, mikor újra töltöttem magamnak. 
 - Ne félts minket - vigyorogtam rá magabiztosan, majd a másik két lány felé vettem az irányt. - Tessék, igyunk a születésnaposra!
 - Nemár, megint? 
 - Örülj neki, hogy rád iszunk!
 - Egye fene - nevetett fel, majd meghúztuk a poharat.
 - Lányok... ti túl sokat isztok - ült le mellém Loui, majd átölelt a derekamnál fogva.
 - Louis, olyan ünneprontó vagy - pöcköltem meg az arcát, mire mindketten felnevettünk. - Inkább igyál te is!
 - Hát jó! - Majd megfogta az üveget, és meghúzta. A vodka izétől kicsit eltorzult az arca, néhány másodpercre, majd újra az üveg után nyúlt.
 - Mindjárt jövök - mondtam, majd lassan felálltam és az emelet irányába sétáltam a nappaliból. 
 - Ó, helló, Olivia! - állt meg előttem Zayn, mire megdermedtem.
 - Szia. 
 - Merre tartasz?
 - Fel a telefonomért.
 - Felkísérjelek?
 - Ne - mondtam egyszerűen, majd kikerültem és felsétáltam. 
Mikor megtaláltam a keresett tárgyat, és már mentem volna a lépcső felé, Harry jött ki előlem a szobából."

 - Hogy mit csináltunk? - lepődtem meg.
 - Elvileg kristálynak* hívják. Az rémlik, hogy azt motyogtad.
 - De pont vele? - kérdeztem.
 - Úgy tűnik - vigyorgott.
Egy darabig még néhány érdektelen információt megosztott, majd magamra hagyott, én meg kiültem az erkélyre.
Ekkor jöttek a következő képek.

" - Jól vagy? - ültem le mellé, mire rám emelte a nagy, gyönyörű szemeit.
 - Annyira sajnálok mindent - sóhajtotta. Továbbra is a szemembe nézett, majd az asztalra nézett, ahova egy kisebb mennyiségben ki volt öntve a por. - Akkora lúzer vagyok. Nem kellett volna megüsselek és úgy beszélnem veled, sajnálok mindent. 
 - Ezt már elmondtad. Haragszom rád.
 - Nem lennél itt, ha haragudnál - mosolygott rám, majd újra visszavánszorgott az asztalhoz, lehajolt majd rám nézett. - Te nem?
 - Áh, de csak egy kicsit.
... rövid csíkok... 
 - Hé, velünk vagy? - rázogatott. Kint ültünk a hóban, egy szál kardigánban, szorosan egymás mellett és mindketten cigiztünk. 
 - Én mindig itt vagyok neked - válaszoltam. - A szívem... mintha kiakarna ugorni, úgy dobog. 
 - Olivia, neked lila a szád!
 - Jól vagyok, csak szédülök és émelygek - soroltam, miközben Harry lábra állított, majd a karjaiban vitt fel az emeletre, a fürdőbe. Leültetett a mosdókagyló mellé, mire rosszullét jött rám, pont jókor."

 - Baszki - morogtam fel, majd meggyújtottam a cigimet és beleszívtam.

"Már jóval sötétebb volt, sőt, hajnali egy volt, mikor utoljára ránéztem az órámra.
 - Boldog születésnapot - borultam Anne nyakába.
 - Köszönöm, de ahogy látom, már te jobban kivagy, mint én - röhögött fel, majd elengedett, én pedig próbáltam kapaszkodni.
 - Ja, zsír, jól vagyok - hadováltam.
Hányinger.
 - Louis - kiáltottam fel, mikor a folyosó végén megpillantottam.
 - Olivia? Rád sem ismerek! - Ez az a pont, mikor tudom, hogy nem akarok tükörbe nézni. - Büdös vagy.
 - Te meg túl kedves - morogtam, mire megragadott a karomnál fogva és behúzott a fürdőbe.
 - Most szépen megfürdünk - mondta, akár egy csecsemőnek, majd beállított ruhástul a zuhany alá, és rám engedte a meleg, majd hideg vizet."

Talán ennyi elég volt az emlékekből. Megráztam a fejemet, majd tovább cigizgettem az erkélyen ülve.
Miután összeszedtem magamat, lementem a konyhába, de étvágyam még mindig nem volt. Lefőztem egy citromos teát, és beültem törökülésbe a nappaliba a kanapéra filmezni Liam és Niall mellé.
 - Helló, jól vagy?
 - Komolyan nem értem, miért kérdezgeti ezt mindenki - vigyorogtam rájuk -, de jól vagyok, köszönöm. Vagyis, jobban.
 - Majd nézd meg Anne telefonján a tegnapi képeket - röhögött fel a szőkeség, mire oldalba böktem.
 - Nem ér röhögni rajtam, valami rémlik.
 - Valami, ilyetszól'!
 - Liam! - kiabáltam rá, majd nyugodtságot színlelve belekortyoltam a teámba. Mérgesen néztem rájuk, mikor újra nevetésben törtek ki. - Kussoljatok.Ti is voltatok már ilyen állapotban, sőőőt - mondtam, miközben mutogattam az ujjammal.
 - Hah, rendben, békén hagyunk - vigyorgott a szőkeség. - Amúgy neked van kedved eljönni velünk moziba?
 - Mit takar az, hogy "velünk"? - kérdeztem vissza.
 - Liam, Leila, Louis és én, a többiek lusták és inkább síelnének.
 - Valami szar vígjátékot akarnak megnézni - rántotta meg a vállát Payne. - Délután hatkor kezdődik, lent ahol voltak tegnap cirkuszban.
 - Örömmel - bólintottam, majd megittam a maradék meleg teámat is.
Aztán a nevemet hallottam.
 - Igen? - fordultam meg. Harry állt mögöttem. Hirtelen pattantam fel, és néztünk egymás szemeibe.
 - Beszélgetünk?
 - Van miről?
 - Igen, van. Na, ne kéresd magadat, gyere ki.
 - Ah - sóhajtottam fel, majd letettem a bögrémet, és lementünk az emeletről a földszintre, és a bejárati ajtó előtt álltunk meg.
Maga felé fordított, és rám nézett.
 - Igen?
 - Valami fontosat szeretnék mondani...
 - Ugye nem feküdtünk le?
 - Csak majdnem - mondta azonnal, mire kifújtam a bent tartott levegőt.
 - Akkor...?
 - De az még a kristály előtt volt... tequiláztunk, a hasamról nyaltad fel a citromot meg a sót, én meg a melleidről... és csókolóztunk... meg ilyenek. De Leila betört a szobába, és valami mackóról kezdett neked hadoválni.
 - Óh - dőltem hátra a falnak. - Akkor most... nem vagyunk együtt, ugye?
 - Akkora baj lenne, ha együtt lennénk? - Bólintottam. - Tegnap este nem zavart volna.
 - Ne vigyorogj, Harry - mondtam komolyan -, ez nem vicces! Igen, biztos jó volt, mert ismerem magunkat, és...
 - Jó páros vagyunk!
 - Igen, igen, tudom - sóhajtottam fel. - De itt most nem ez a lényeg, miről kell még tudnom? Annyi rémlik, hogy karban vittél a fürdőbe, rosszul voltam és nagyon másnaposan ébredtem.
 - Csak a kristály és a pia együttes hatása - vonta meg a vállát. - Én is hasonlóképpen végeztem. - Tényleg elég fáradtnak tűnt.
 - Mindegy - ráztam meg a fejemet. - Ennyi volt?
 - Igen, de várj... - A karomnál fogva húzott vissza magához. - Most újra ignorálva leszek?
 - Nem, ha elengedsz! - Így tett. - Nem akarlak, és nem is tudlak. Nem érzek irántad semmit, és nem is lesz köztünk semmi, de nincs kedvem ezzel vesződni megint.
 - Értem.
 - És most, ha megbocsájtasz... - Majd visszamentem a szobámba.

A mozi előtt álltunk sorban, a bevásárlóközpontban, amiről azt hittem, hogy kicsi lesz, de majdnem eltévedtünk benne. Vagyis, meg is tettük, azt hiszem. Egy kedves, idős pár igazított minket útba, majd mikor megvettük azt a néhány jegyet, kiderült, hogy még lesz két óránk itt a filmig, így úgy döntöttünk, hogy beülünk egy kávézóba.
 - Olivia, szerintem nézz hátra - mondta halál komolyan Leila, én pedig így is tettem.
 - BASZDMEG - csúszott ki. Előre néztem, a barátnőmre, miközben megérkezett a pincér. Leadtuk a rendelésünket, miközben az agyam folyamatosan kattogott, és szó szerint azt sem tudtam, mit csináljak. Kiakadtam.
 - Mekkora esélye van, hogy ő az?
 - Beavatnátok minket is? - érdeklődött Liam.
 - Ben az - böktem hátra a szőke srác felé, aki egyedül kávézott.
 - Azaz...?
 - Az exem, baszki - borultam ki.
 - HÉ, BENJAMIN - kiáltott felé Louis, mire az említett hátrafordult. Először leírhatatlanul meglepődött, majd elvigyorodott. - Nem ülsz át?
 - De, szívesen - szólt vissza, még mindig mosollyal az arcán, majd fogta a kávéját és leült velem szembe. - Mit kerestek ti itt? Ja, amúgy, elnézést. Ben Martin vagyok.
 - Liam Payne - nyújtott kezet neki.
 - Niall Horan.
 - Örvendek - mosolygott Ben rájuk, majd Louisékra nézett. - Titeket meg már ismerlek. Szóval, mi szél hozott titeket Svájcba?
 - Sítúra - mondtam kedvesen -, de holnap már megyünk is haza.
 - Szólhattál volna, hogy itt vagytok, körbevezettelek volna titeket. Plusz ezer éve nem láttalak.
 - Holnap délelőtt? Csak kettőkor indulunk vissza.
 - Rendben, add meg a címet és odamegyek - kérte, mire csak leírtam egy papírra és odanyújtottam neki. - Á, remek, ez jó hely.
 - Ti egyébként honnan is ismeritek egymást? - kérdezte felvont szemöldökkel Niall, mire Ben válaszolt neki.
 - Az exe vagyok.
 - Óó, ő az a Benjamin? - csillant fel a szeme.
 - Meséltem róla?
 - Még Barcelonában - bólogatott hevesen.
 - Remek - nevetett fel édesen. - És mit csináltok itt?
 - Leugrottunk valami filmet megnézni. Te?
 - Vettem pár pólót, már teljesen kifogytam belőlük - magyarázta. - Viszont nekem mennem is kell most, anyáékkal vacsorázom. Olivia, akkor holnap odamegyek.
 - Rendben - bólintottam aprót.
 - Örültem a találkozásnak, sziasztok!
 - Helló - hangzottak a köszönések, majd kisietett a kávézóból.
 - Rendes srác - szólalt meg Niall.
 - Tudom - dőltem hátra, majd belekotyoltam a zöld teámba. - Majd veszünk nachost? Szörnyen éhes vagyok. Meg hazafelé pizzát, és fagyit. Leila, átjöhetnél filmezni.
 - Érdekes, akkor nem voltál ilyen beszédes, mikor itt volt Ben - röhögött Louis, mire sípcsonton rúgtam.
 - Rohadj meg.
 - Nekem jó - mondta Leila, tettetett komolysággal. Szúrósan ránéztem, mire elröhögte ő is magát. - Esetleg valami nyálas filmet ne rakjunk be, és sírjunk közben?
 - Nem szükséges - mosolyodtam el én is.

 - Két óriás pizza, egy vaníliás és csokis fagyi, egy nagy cola és két adag nachos. Nem lesz sok egy kicsit?
 - Négyen vagyunk lányok, Niall - mondta Leila, majd mindent kipakoltunk a konyhapultra. Este kilenc körül volt.- Inkább segíts mindent felvinni.
 - Louis, kölcsönkérhetjük a hordozható DVD lejátszódat? - kérdeztem.
 - Inkább lelkizzünk - mondta Anne. Észre sem vettem, hogy a szobában van.
 - Tőlem - vigyorogtam.
Felmarkoltuk az édességeket és nasikat, majd négyen lányok felmentünk a hármas szobába, Leiláékhoz.

Aztán végül egész jó esténk lett, jól bezabáltunk, és úgy hajnali egy környékén vonultam el fürdeni. Lezuhanyoztam, átvettem a fekete hálóingemet, majd egyenesen a szobába mentem. Louis édesen feküdt az ágyban, már rég aludhatott. Hang nélkül befeküdtem mellé, és odahajoltam hozzá, hogy jóéjt puszit adjak az arcára. Miután megtettem, kinyitotta a szemeit.
 - Azt hittem, már alszol.
 - Megvártalak - nyújtózkodott, míg én befeküdtem mellé, neki háttal.
 - Átölelhetlek?
 - Szerintem ez nem kérdés - mosolyodtam el, amit ő nyilvánvalóan nem láthatott. Meg is tette, átölelt és így aludtunk el.

-------------
* kristály: látatlanban elég annyit tudni róla, hogy általánosságban orrba felszívandó drog