40. fejezet - Visszatekintés

Hellóhelló!
Szóval, elhoztam az utolsó fejezetét ennek a történetnek... :) Muszáj hozzátennem, hogy elég nehéz szülés volt ezt lezárni, és igazából csak összeakartam csapni, de szerencsére a drága Heni barátnőm átolvasta, és közölte, hogy "ezt nem gondolhatod komolyan", így gyűjtöttünk néhány ötletet, és ez alapján jött létre eme fejezet. :)
Szóval, szeretném megköszönni mindazösszes segítséget, amit Henitől kaptam, meg másoktól a sok-sok ösztönzést akármilyen formában. :) Sokat jelentett nekem ez a sztori, és remélem, hogy néhányotoknak is. 
xx

...Párizs, 2013 augusztusa...

 - Olyan fullasztó ez a meleg - panaszkodtam, miközben egy újsággal legyeztem magamat.
 - Akkor mi lenne, ha bejönnél? Itt megy a kondi.
 - Mindenképpen ráakartam gyújtani.
 - Én meg veled akarok lenni, ha már kivettünk egy kis pihenőt - ölelt át hátulról.
 - Akkor azt ajánlom, hogy maradj kint - mosolyogtam rá, majd, mielőtt meggyújtottam a kezemben lévő cigarettát, megpördültem és megcsókoltam.
 - Hát jó - mosolyodott el ő is, majd leült az egyik kényelmesebb fonott székre, aztán én is így tettem.
Előhalásztam a zsebemből az egyik kedvenc gyújtómat, és a következő percben már pöfékeltem is. Kis ideig csak nézegettük az erkélyről az embereket, majd megláttunk egy limuzint, tele fiatalokkal elég hangosan elhaladni előttünk.
 - Pedig még nincs is ilyen késő - szólalt meg. - A részeg srácokra mondom.
 - Nyugi, mi sem voltunk jobbak szilveszterkor - vigyorogtam rá.

"December 31.-e volt, és az ígértek szerint Barcelónában töltöttük, Louis, Niall, Liam, Zayn, Harry, Matty és Bibi (Louis haverjai), meg Agie és Anne, meg persze Leila. Most egy kisebb villát béreltünk, ami saját partrésszel rendelkezett. Mindenki össze-vissza volt egy szobában, csak nekem volt külön Harryvel, ami azért nem rossz dolog. A ház egyébként már önmagában csodálatosan nézett ki, vagy nyolc szobából állt, külön fürdővel, valamint egy nagyon nagy konyhából és két hasonló nagyságú nappaliból. Bár a kedvencem a jakuzzi, amit a tetőre helyeztek el.
Már délután elkezdtünk lecipekedni a partra, letoltunk egy csomó napágyat, a srácok elmentek -remélhetőleg ipari mennyiségű- piát és nasit venni, míg mi berendeztük a lenti részeket. Vagy három műanyag asztalt levitettünk Louisval és Niallel, aztán este tíz környékén már minden "bevetésre készen" volt.
 - Mindenki itt van? - kérdezte hangosan Liam, miközben alaposan körbenézett a társaságon.
 - Itt vagyok, itt vagyok, csak bezártam a lakást!
 - Kössz, Bibi, asszem' akkor nálam lesz a kulcs, mivel én leszek ma este a legtisztább - nézegette Liam, majd belehelyezte a zsebébe.
 - Nos, kinek tölthetek? - álltam fel, majd az első kezembe akadó üveg után nyúltam.
...
Nem tudom mennyi idő telt el, de úgy döntöttünk, hogy bevánszorgunk a városba, hogy ott ünnepelhessük meg az újévet. Így nagyon-nagyon berúgtunk otthon a parton, majd teljesen véletlenszerűen indultunk el a belváros felé. Végül eljutottunk a La Ramblához, ami Barcelona fő sétálóutcája volt. És mint általában, most is nyüzsögtek itt az emberek, órási hangulat volt.
 - Mindjárt éjfél - suttogtam Harry fülébe, aki elvigyorodott, szokása szerint. 
 - Tudod, mi a hiedelem?
 - Na, mi?
 - Az újévi csókkal kapcsolatban. Ha megcsókoljuk egymást... 
 - TÍZ - kezdte kántálni a tömeg. 
 - ... akkor sok boldogság...
 - KILENC.
 - ...ér majd bennünket...
 - NYOLC
 - ...az újév során. 
 - HÉT. 
 - Nem hiszem, hogy megerőltető dolog lenne - kacsintottam rá. 
 - HAT.
Erre csak válaszul elvigyorodott, miközben újabb másodpercek teltek el. 
 - EGY! Boldog új évet - ordibálta a tömeg, bár inkább spanyol kiáltások zengték be az egész teret. Ekkor húzott magához Harry, és csókolt meg. 
Néhány másodperc múlva az idilli pillanatot Liam és Louis szakították meg. 
 - Niallt nem igazán találjuk - közölte Daddy Direction.
 - Ez komoly? - lepődtem meg, majd körbenéztem. Óriási embertömeg. 
 - Igen - bólintott Louis. - A telefonját meg nem veszi fel. 
 - Más nem tűnt el?
 - De, Bibi, Anne meg Leila. De inkább Horan miatt aggódunk - mondta Liam idegesen.
 - Megpróbálom Leilát, hátha velük van - motyogtam, majd tárcsázni kezdtett. Szerencsére gyorsan felvette. - Leila! Veletek van Niall?
 - Az előbb még velünk volt... Bibi, Niall?
 - Egy perce még itt volt - hallottam a srác hangját a vonal túlsó feléről. 
 - Titeket kerestelek - szólalt meg az ír szőkeség. 
 - Megvan... 
 - Csak lemaradtam, mert volt egy cukrászda, ahol... - kezdte magyarázni. 
 - Niallnél mindig úgy kezdődik, hogy cukrászda vagy étterem - sóhajtottam, miközben Liamékre néztem. - A Chanele üzlet előtt álljatok meg, odamegyünk - intéztem ezt már a barátnőm felé.
 - Oké. Szia! - Majd letette. 
 - Tipikus Niall - nevette el magát Harry, majd magához vont és megölelt. - Akkor most csatlakozzunk hozzájuk, és igyunk még valamit. 
 - Nekem most úgy... kedvem lenne úszni!
 - Akkor, akár vissza is mehetünk, beelőzve a tömeget, mikor mindenki egyszerre indul haza - szólt Louis. 
 - Szerintem is ússzunk - vigyorodtam el. 
 - De nincs ahhoz egy egészen picit hideg? - vonta fel Harry a szemöldökét, miközben elindultunk a célba. 
 - Ehhez sosincs hideg. 
 - Jó, igaz, nem vitatkozom - mosolyodott el, majd homlokon csókolt. 
...
Nem egészen egy óra múlva már fürdőruhában állt az egész társaság, várva Liam vagy Louis harci kiáltását. 
 - Háromra mindenki vízbe - ordibált Payne. - Egy, kettő, HÁROM! 
Ekkor Harry felemelt, igen könnyedén, majd a víz felé kezdtünk szaladni. Rohant velem pár métert, míg biztonságosan mély nem lett a víz a bedobásomra, majd elengedett, én pedig csobbantam.
 - Bejöttem volna magamtól is, Harry - mondtam mosolyogva, miközben törölgettem a szememet. 
 - Így élvezetesebb volt."

 - Iiiiigen, az vicces volt - nevetett fel édesen.
 - Ez egy szép emlék marad. Mostanában is elmehetnénk Spanyolba' - gondolkodtam el, mire egyből bólintott.
 - Amint megint lesz egy kis szabadidőm, tényleg mehetnénk - mondta. - Egyébként, mi van Leilával és Louisval?
 - Mióta egymásra találtak, elválaszthatatlanok!
 - Ebben nagy szereped van neked is.
 - Tudom, tudom - bólogattam. - Nem volt könnyű, náluk makacsabbat nem sűrűn látni.

"Valamikor március vége lehetett, és a srácok visszatérését ünnepeltük meg Leilánál egy házibuliban. Már egy ideje tartott az ivászat, így elég jó hangulata volt mindenkinek. Leilával egy hintaágyban, a kert végében, távol a többiektől jägereztünk.
 - Egyébként valamit be kell vallanom - kezdte zavarodottan. - De utálni fogsz érte. 
 - Mondhatod.
 - Szóval... ma este, meg úgy mindig, eszméletlenül jól néz ki Louis!
 - Várj, várj, várj... ezért miért haragudnék? - vontam fel a szemöldökömet, igen kételkedve. - Louis nekem csak barát, de ezt illene tudnod. 
 - Szóval... szerinted ő hogy érez velem kapcsolatban?
 - Szerintem jó csajnak tart - mondtam egyszerűen. - Tudom, milyen az ízlése, és te olyan vagy.
 - De... félek - nevetett fel. 
 - Jaaaj, ne csináld már ezt. Húzd meg a jägert. - Másfelé néztem, szemeimmel pedig Tomlinsont kerestem. - LOUIS! Gyere már ide!
 - Cssss, te bolond vagy? - pisszegett le Leila, mire elvigyorodtam. Louis ekkor sétált oda hozzánk.
 - Beszélgessetek, megyek megkeresni Harryt - mosolyogtam édesen, majd rájuk kacsintottam."

 - Szóval így indult a sztori - konstatáltam.
 - Azért az durva volt, hogy egy hónapjukba telt, hogy azután az együtt töltött éjszakájuk után elkezdjenek randizgatni - rázta meg a fejé rosszallóan Harry.
- Egyik sem túl könnyű eset, de jól megvannak, szerencsére. De még az volt az érdekes, ahogy Louis körülbelül megölt a szemeivel, mikor felhoztam, hogy összejöhetne már egy lánnyal...

"A konyhában főzőcskéztünk együtt, mikor úgy döntöttem, hogy felhozom a témát.
 - Amúgy, mostanában van valami lány?
 - Leila óta semmi - rázta meg a fejét, miközben a levest kavargatta. - Mert?
 - Nem tudom - rántottam meg a vállamat. - Csak úgy eszembe jutott, hogy már egy ideje nem volt senkid. Úgy értve, hogy komoly.
 -Tényleg a futókalandok királynője akar nekem tanácsot adni egy ilyen témában? Ez lehetséges? - ironizált, de elég bántó módon. 
 - Azért ez nem volt szép... tudod, hogy nem úgy értettem.
 - Az elmúlt évben csak össze-vissza tengődsz Ben óta, ki tudja, hány pasi fektetett meg. És oké, hogy most együtt vagy Harryvel három-négy-kitudja hány hónapja, de titeket sem tart össze semmi a szexen kívül - nézett a szemembe, és láttam rajta, hogy irtó dühös volt rám.
 - Louis...
 - Sajnálom, hogy kimondtam, de ez így van. A Leilás dolgot pedig elintézem vele, nem kellesz te ehhez! 
 - Szóval ezért voltál velem olyan bunkó az elmúlt hónapokban - esett le.
 - Igen. Nem tetszik az életmódod, hogy össze-vissza vagy mindkét sráccal, vagy többel is.
 - Hát, örülök, hogy őszinte voltál velem - hazudtam. - Elmegyek futni. 
 - Rendben. - Majd visszafordult az ebéd felé, én pedig felsiettem a szobába valami kényelmes ruhát felvenni. Oké, futni mentem, de igazából Harryhez igyekeztem és csak reménykedni tudtam benne, hogy útközben nem bőgöm el magamat. Meg persze abban, hogy otthon lesz. 
Szerencsém volt. 
 - Hát te? - lepődött meg, mikor ajtót nyitott nekem. Ott álltam előtte könnyes szemekkel, valami melegítőben. Nem voltam épp a legjobb formámban.
 - Zavarok? - kérdeztem vissza. 
Megrázta a fejét. - Te sosem zavarsz. Gyere be. - Leültünk egymással szemben a kanapéjára. - Mi történt?
 - Louis - sóhajtottam. - Felhoztam neki a Leilás témát, hogy jó lenne, ha lenne már egy komoly kapcsolata, erre nagyjából lekurvázott. A fejemhez vágta, hogy kikkel voltam a elmúlt évben, és hogy én ne mondjak semmi, ha ilyen témáról van szó. 
 - Ez egy seggfej, ne is hallgass rá - ölelt át, az arcomat pedig a nyakába temettem. Könnyeztem.
 - De olyan rosszul esett... mert igaza volt.
 - Mondott mást is?
 - Hogy minket csak a szex köt össze... és nem tudom, hogy ez igaz e. Úgy értve, hogy nem sűrűn csinálunk romantikus programokat, nem mondjuk, hogy "szeretlek". Bezavart a dolog.
 - De hát én tényleg szeretlek - mondta komolyan. - Egyáltalán nem kell arra a bolondra hallgatnod, mert tudom, mit érzek irántad.
 - Mégis...
 - Igen, tudom, hogy mik történtek köztünk, hogy nem volt túl akadálymentes, miután szakítottunk... de mindig is kedveltelek, és már szeretlek is. Csak rá kellett jönnöm. - Megsimította az arcomat, én pedig elmosolyodtam. Újabb ölelkezés következett. 
 - Louis majd megbékél... remélem - motyogta halkan. - Nyugodj meg, tényleg szerelemre van szüksége.
 - Remélem...
 - Arra pedig ne is merj gondolni, hogy nem vagyok beléd szerelmes, Olivia. Nagyon-nagyon szeretlek.
 - Ez megnyugtató, mert én is."

 - Aztán, végül Louis tényleg megbékélt, miután összejött Leilával - gondolkodott el Harry. 
 - Nem tudom mit csináltam volna vele, ha így marad. elviselhetetlen volt... - Mindketten felálltunk, én pedig elnyomtam a cigimet.
 - Látod? A szerelem mindenkit megváltoztat - vigyorgott rám, majd megfogta a kezemet és magához húzott, hogy megcsókolhasson. - Örülök, hogy eljöttél velem Párizsba.
 - Nem tudtam neked nemet mondani.
 - Mint általában - viccelődött.
 - Igazad van.
 - Gyere be, öltözzünk fel. Programunk van estére!
 - Mégis mi? - érdeklődtem, miközben visszasétáltunk a szobába.
 - Eiffel-torony - mondta egyszerűen. - Picit nosztalgiázzunk, plusz van egy meglepetésem. Tudom, hogy nem szereted őket, de ez szerintem tetszeni fog.
 - Meggyőző vagy, máris készülődöm!

Igazán meglepődtem, mikor Harry újra odaadta azt a horgonyos nyakláncot, amit körülbelül egy éve kaptam tőle, ugyanitt. Mikor eljöttem a srácokkal turnézni, és ugyanígy lepett meg.
 - A horgony a megállapodás jelképe - suttogta, miközben bekapcsolta a nyakamon.
 - Köszönöm!
 - Szeretlek, Olivia - mosolyodott el.
 - Én is - motyogtam meghatódottan.

---

Remélem, tetszett a lezárás. Ha kíváncsiak vagytok még más történeteimre is, csekkoljátok őket:

Fall down seven times, stand up eight.  

és az új:

forever and a day 

Szép napot! :)

39. fejezet - Február

Sziasztok! :)
ELŐSZÖR IS, JÓ SZILVESZTEREZÉST ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET HOLNAPRA. ;)
(Gondoltam feldobok egy fejezetet, míg józan vagyok. :D)

Kicsit megint ugrottunk az időben, de most csak kb. két hónapot, persze okkal. :) Remélem továbbra is kapok tőletek néhány ösztönző gombnyomást, vagy kommentet vagy akármit. :) Az előzőek is nagyon jól estek.

Viszont már lassan a sztori végéhez haladunk, de konkrétan még nem tudom, hol is lesz az. (Bár szerintem errefelé, tehát ezt számítsátok az utolsó előtti fejezetnek. :(:)

Addig is élvezzétek és jó olvasását!

xx

D

Február közepe környékén volt, egy esős, csütörtök reggel. Bár ezt inkább hajnalnak mondanám, mert fél hét körül lehetett, épp most nyomtam ki az ébresztést. Mérgesen és fáradtan dörzsöltem meg a szemeimet, majd gyorsba indultam venni egy reggeli zuhanyt, fogat mostam, fésülködtem, sminkeltem és fél óra alatt már a gardróbom előtt álltam egy szál törölközőben.

 - Szerintem ne vegyél fel semmit - szólalt meg egy férfihang mögülem, mire hátrafordultam.

 - Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni!

 - Semmi gond - nyújtózkodott, majd mellém sétált, átkarolt és megcsókolt. - Muszáj ma bemenned?

 - Igen. Lesz egy fontos tárgyalásom, sőt, kettő is.

 - Jogos, elvégre előléptettek. De este legalább ráérsz? Elmehetnénk vacsizni. 

 - Ez most randi? - mosolyogtam rá. 

 - Miért, a párok nem randizhatnak? - vonta fel a szemöldökét, majd újra megcsókolt.
Megrántottam a vállamat. - De, menjünk.
 - Este nyolcra jövök érted!
 - Rendben... de segíts, mit vegyek fel?
 - Nekem mindegy - nevetett fel. - Mindjárt jövök! - Majd eltűnt.
Pár perc nézelődés után végül egy kicsit hosszabb szoknya, harisnya és egy kékes-zöldes blúz volt, a fekete szokásos magassarkúval és táskával. A hajamat kiengedve hagytam, majd leültem a laptopom elé.

 - Nem kell még indulnod? - hallottam Harry hangját a hátam mögül, majd éreztem, ahogy lehajtja a fejét a nyakamhoz és belecsókol.
 - De, csak CeCe elvileg az e-mailemre küldi a mai munkát - válaszoltam. - Amúgy hazadobjalak?
 - Milyen romantikus, hogy a lány viszi haza a fiút - vigyorodott el. - De nem kell, köszönöm. Minket is behívtak nyolcra a Sonyba.
 - Akkor oda fuvarozzalak?
 - Igen, kérlek. - Majd újabb csókot kaptam.

 - Egyébként milyen okból kellett nekünk is megjelenni ezen a gyűlésen? - érdeklődött Mike.
 - Fogalmam sincs. Azt sem tudom miről lesz szó - rántottam meg a vállamat.
Aztán besétált az öt srác, CeCe és a partin megismert két forma, a sminkes Eve és a stylist, Chris.
 - De már komolyan kíváncsi vagyok - fűztem hozzá az előző mondatomhoz, mire ő csak bólintott.
 - Üljetek  le, bejelenteni valóm van! - Mindenki így tett, és az épp beszédet tartani készülő CeCere néztünk. - Mint tudjátok, az új turné március 11.én, hétfőn veszi kezdetét, amire mind hivatalosak vagytok. - Itt meglepetten tekintettünk egymásra Mikeal, majd rám vigyorgott. - De a hétvégére már találjátok ki a válaszotokat, mert ha nem jöttök, találni kell másokat.
 - Én megyek - szólalt meg Eve, majd Chris és Mike is bólogatni kezdtek.
 - Nekem is jó.
 - Én is szívesen megyek!
 - Nos, Olivia? - néztek rám mind.
 - Természetesen - mosolyodtam el, majd Harryre néztem és szavakat kezdtem formálni az ajkaimmal. - Te erről tudtál? - Majd széles vigyorral az arcán bólintott. - Mondhattad volna.
 - Nos, amint befejezi Harry és Olivia a társalgást, folytatnám!
 - Bocsánat - eresztettünk mindketten meg egy mosolyt, majd az elénk kirakott egy mappát.
 - Benne vannak az útvonalak, szállások, telefonszámok, helyszínek, itt pedig koncerthelyszíneket értek, egyszóval minden.
 - Jé! Csak hat helyszín lesz? - szólalt meg Niall.
 - Kisebb problémák miatt igen, de ezekkel ti ne foglalkozzatok! Összesen tizenhat napot leszünk távol, ebből kettő elmegy az utazásra, azaz két hét lesz csak a turné.
 - Ez most tényleg rövid - állapította meg már Louis is.
 - Tényleg nem fontos, csak a "lényegesebb" nagyvárosokat érintjük, felmérést végeztünk a hivatalos honlapon - magyarázta CeCe. - Szóval, minden világos? - Itt mindenki bólintott és igenlő választ adtunk a kérdésére. - Nos, akkor köszönöm, hogy összegyűltetek. - Majd kiviharzott, és mindenki mozgolódásba kezdett.
 - Meglepett? - lépett mellém Harry.
 - Igen! Miért nem mondtad, hogy engem is vinni akar CeCe? - fakadtam ki, mire átölelt. - Teljesen magamba zuhantam, hogy nem láthatlak hetekig.
 - Ez édes.
 - Gyere már, te szőke herceg! - hallottam meg Liam kiáltását az irodán kívülről.
 - Hová kell menned? - néztem rá.
 - Megyünk reggelizni. Te nem tudsz elkéredzkedni?
 - Nem, de nem is akarok. Otthon bekaptam valami kis apróságot, plusz reggel inkább kávén élek - rántottam meg a vállamat. - Inkább hagyni akartam, hogy ötösben legyen a srácokkal, utálok ráakaszkodni a társaságra.
 - Akkor este találkozunk - mondta. - addig is, vigyázz magadra.
 - Rendben, de várj, mit vegyek fel? - kérdeztem.
 - Kényelmeset, és hozz magaddal váltóruhát. Különlegeset akarok mutatni - kacsintott rám. 
 - Nem úgy volt, hogy vacsizni megyünk?
 - De, de utána... mindegy, majd meglátod! Most rohannom kell, de még hívlak az ebédszünetedben! Szia! - Majd adott egy csókot a számra, és már ott sem volt.
Mivel előléptettek -egészen két hete!-, saját irodát kaptam CeCetől, ahogy Mike is. Most csak simán szomszédok vagyunk, mindketten saját titkárral. Oké, a titkár srác egy seggfej volt és már többször is bepróbálkozott, de szerencsére már ismeri a távolságot, amit tartania kell velem szemben. CeCe egyre közvetlenebb és jobban bízik bennem, tehát egyre nívósabb munkákat kapok és egyre többen ismernek a cégnél is. Tehát a munkával minden rendben. Szerencsére.

 - Hát te? Ilyen korán itthon? - kérdezte egyből Louis, mikor beléptem a házba.
 - Miért, vársz valakit, lelépjek? - kérdeztem egyből vissza.
 - Nem, dehogy, csak mostanában alig látlak itthon, eltünedeztél kicsit.
 - Ja, sok a munka mostanában meg Harryvel is sokat vagyok - vontam meg a vállamat.
 - Meg furcsa vagy az elmúlt hónapokban.
 - Ez nem igaz! Te voltál olyan bunkó!
 - Én nem éreztem így - állapította meg.
 - Attól még ellenszenves voltál. Volt valami gond, vagy mi?
 - Semmi, semmi - rázta meg a fejét zavartan, majd elém lépett és szorosan megölelt, én pedig viszonoztam ezt neki. - Úgy hiányoztál már.
 - Te is nekem. - Aztán elváltunk, és vigyorogva nézett rám. - Na, mit tervezel? Látom rajtad!
 - Csinálunk egy tradicionális popcorn és nutella zabálós meg kólaivós délutánt? Van egy jó filmem, most töltöttem le - vigyorgott rám.
 - Ennek ha akarnék se tudnék ellenállni! Felveszek valami kényelmeset, és jövök!
 - Addig bekészítem a kukoricát.

A filmnézős délutánunk remekül sikeredett, újra a réginek éreztem a barátságunkat, miközben egy ótvar filmet néztünk, amiből kb. semmi sem maradt meg, olyan szinten szörnyű volt. De a lényeg az volt, hogy jól szórakoztunk és megtudtuk beszélni a problémáinkat.
És most ott álltam a tükör előtt, kivasalt hajjal és teljes sminkkel és az esti szerelésemet nézegettem. Egy fekete cicanadrágot viseltem, mihez a bézs színű pólót és barnás árnyalatú kardigánt választottam. Felvettem néhány kiegészítőt, egy sálat a nyakam köré tekertem és felkaptam a cipőmet is.

A táskámba a Harry által megkért cuccokat tettem, tehát váltóruhákat és a fontosabb dolgokat. Egy cél cigit a számba tettem, majd lesétáltam az emeletről a nappaliba, ahol Louis üldögélt és laptopozott.
 - Mész is? - érdeklődött, miközben mellém sétált és együtt ültünk ki a teraszra.
 - Aham. De még van pár percem, míg ideér. Kint maradsz velem cigizni?
 - Szívesen - bólintott. - Merre mentek majd?
 - Vacsizunk és mutat nekem valami különlegeset. - Itt perverzen kezdett el mosolyogni. - Nem, nem azt. Vagyis, remélem, de szerintem itt nem arra célzott.
 - Milyen romantikus lett volna pedig - röhögött fel, mire lepisszegtem.
 - Állj le, és keress magadnak te is valakit!
 - Nem vagyok én olyan kapcsolat-ember - rázta meg a fejét.
 - Mondjuk okos dolog lenne nem egy kéthetes turné előtt becsajozni, de majd elmegyünk bulizni valahová előtte!
 - Ez az ötlet már kifejezetten jó - bólogatott hevesen. Én pedig csak elmosolyodtam, és mérgeztem tovább magamat.
 - És neked mi az esti programod? - kérdeztem.
 - Szerintem tartok egy TwitCam-ot - gondolkodott el. - Ja, ez lesz, az előbb írtam ki. Meg rendelek pizzát, tartok egy pasis estét egyedül.
 - Kicsit szánalmasan hangzik - szólalt meg egy újabb hang. Harry mondta, miközben odasétált hozzánk.
 - Te csak kussolj, Harold - röhögött fel Louis, majd kezet fogtak. Engem csak arcon csókolt Harry, miközben elnyomtam a maradék cigimet a hamutálba.
 - Mehetünk? - nézett rám. - Foglaltam asztalt.
 - Persze.
 - Amúgy jól nézel ki - mért végig -, mint mondjuk mindig.
 - Köszönöm - bújtam hozzá, mire magához ölelt.
 - Úristen, de nyálasak vagytok - mordult fel Louis. - Jóéjt! - Majd besétált a házba és becsukta maga mögött az ajtót.
 - Ennek meg mi baja? - nézett utána Harry.
 - Szimplán unja, hogy egyedül van, szóval a turné után kerítsünk neki barátnőt! Az sem érdekel, ha a város összes kocsmáját és szórakozóhelyét fel kell kutatnunk.
 - Remek ötlet. Viszont már tényleg indulnunk kéne!
Az étterem gyönyörű volt, és telis-tele olasz kajákkal, amikbe szerelmes vagyok, sőt, Ő is. A hely elvileg az elmúlt napokban nyílt meg, de nagyon elegáns és kényelmes volt, és az ételek is mind tetszettek.
Aztán egy együtt töltött romantikus vacsora után újra autóba ültünk, és a semmibe indultunk el, vagyis csak egy számomra ismeretlen helyre.
 - Amúgy merre viszel? - néztem rá értetlenül. - Már vagy egy órája jövünk, és nekem holnap munka, és...
 - Nem, nincs holnap munka, lebeszéltem CeCevel, most jövök neki egy nagy szívességgel - vigyorgott rám. - Emiatt ne aggódj, és nem is fogunk eltévedni, ezerszer jártam itt.
 - Mégis hol?
 - Majd meglátod!
Aztán újabb fél óra csendben kocsikázás után megálltunk egy ház mellett. Mit ne mondjak, teljesen oda meg vissza voltam ettől a helytől, a ház téglaépítésű volt, pici ablakokkal és virágokkal a párkányokon, természetesen az egész erdő közepén.
 - Ez... ez... fantasztikus - hebegtem. - A tiéd?
 - Mostanában tettem rá szert - mondta büszkén -, de a nővéremmel együtt vettük. Gyere, megmutatom belülről is! - Szépen besétáltunk rajta, és egyből egy elég nagy nappaliban találtuk magunkat, amivel egybe volt kötve egy konyha, ahonnan lépcsővel fel lehetett jutni az emeletre. Ott volt két hálószoba -egyik Gemmáé, másik Harryé-, és mindegyikhez volt egy-egy fürdőszoba. Harry hálószobája gyönyörű volt, teljesen lenyűgözött, hogy nagy terünk volt, nagy ablakokkal a falakon, sőt, még terasz is járt a szobához.
 - Na, hogy tetszik?
 - Ez nagyon jól néz ki - áradoztam.
 - Örülök, a ma estét itt töltjük - eresztett meg egy féloldalas mosolyt, majd elém lépett és a karjaiba zárt.
 - Ez nem jó, tényleg. Örülök, hogy megmutattad nekem - öleltem vissza.
 - Én is... egyébként nem vagy éhes? Rendelhetünk pizzát, meg van fagyi a hűtőben.
 - Nem vagyok éhes, most ettünk nemrég, de neked meg vigyáznod kéne a hangszálaiddal, így két héttel a koncertek előtt - mondtam komolyan. - CeCe engem öl meg, ha...
 - Oké, akkor nem fagyizunk - nevetett fel, és kezeit védekezően maga elé emelte. - Nézzünk meg egy filmet! Mihez lenne kedved?
 - Igazából semmilyenhez sincs kedvem, ma már néztem egyet Louisval - válaszoltam, mire újra vigyor ült ki az arcára, majd a nyakamhoz hajolt és belecsókolt.
 - Akkor mi lenne, ha beszélgetnénk? - vetette fel, bár tudtam, hogy nem gondolja komolyan, ilyen helyzetben.
 - Vagy inkább ne beszéljünk!
 - Abban is benne vagyok - suttogta a fülembe, majd felkapott és az ágy felé kezdett vinni, miközben csókolgatta a nyakamat és számat...

---- 

Amint látjátok, kitettem egy szavazást egy lehetséges (!!) új sztorival kapcsolatban. A publikálásának időpontjában még nem vagyok biztos, de a jövőben lehet, hogy megteszem. 

Segítsetek, kiről olvasnátok? :)

D

38. fejezet - Komolytalanság

Sziasztok! :)

Elhoztam a 38. fejezetet, szépen, sorban. Remélem elnyeri a tetszését a sok Hazza-fannak. :_)

Kellemes olvasást és -remélhetőleg- kommentelést/szavazást!

xx

Fáradtan és tudatlanul ébredtem, valamint beletelt néhány percbe, míg rájöttem a körbenézésem után, hogy hol is vagyok. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy Harry hálószobájában fekszem, feltehetően meztelenül. (Nem mertem benézni a takaró alá.) Igen, meztelen voltam - állapítottam meg néhány perc múlva. Aztán további negyed órát -körülbelül- töltöttem a tegnap estémről való visszaemlékezéssel, de furcsamód nem éreztem óriási lelkiismeret furdalást. Semmi negatív dolgot nem éreztem az esténkkel kapcsolatban, csupa boldogság volt most az egész lényem. Aztán nagy nehezen feltornáztam magamat, miközben a takarót magam köré tekertem, összeszedtem a szobában lévő ruháimat és felkapkodtam magamra, majd leosontam a földszintre, ahol Harry nagyban nézte a tv-t.
 - Á, hát felkeltél - pattant fel, amint meglátott és elém lépett. - Jól aludtál?
 - Igen - bólintottam, mosollyal az arcomon, ami igen levakarhatatlannak bizonyult. Nem tudom, mi történt az agyammal, de egyfolytában csak vigyorogtam, mint egy tök. Vagy vadalma.
 - Van kávé még, ha szeretnél...
 - Igazából, mennék... még van egy kis dolgom otthon. - Hazudtam, igazából hazamegyek és otthon fogok dögleni egy jó darabig. Maximum szépen, hosszasan megfürdök és telefonon elmesélek mindent Leilának, esetleg még át is jön, vagy elmegyünk vásárolni, ismét.
 - Felhívhatlak este? - nézett rám komolyan.
 - Igen, azt hiszem, lenne mit megbeszélni. - Néhány pillanatig csak úgy álltunk ott, majd dudálást hallottunk a ház elől. - Akkor, azt hiszem, a taxi már itt van, szóval megyek.
 - Majd kereslek - mondta, mire csak bólintottam, majd elindultam az ajtó irányába, mire ő a ruhámnál fogva húzott vissza magához, a karjaiba.
 - Igen? - néztem rá.
 - Gondoltam elköszönök - közölte, majd megcsókolt. - Na, már mehetsz - vigyorgott rám továbbra is.
Én pedig csak nevetve megráztam a fejemet, majd felvettem a szerencsére jó hosszú, fekete szövetkabátomat, meg a magassarkúmat, és már ültem is be a kocsiba.

 - Jó reggelt - szóltam be a házba, ahogy hazaértem. Louis pillantása szegeződött rám, amint beléptem az ajtón.
 - Neked is, amúgy a telefonod mire van? - bunkózott, mire meghökkentem.
 - A telefonom, apu, lemerült. - Felakasztottam a kabátomat, majd levettem a cipőmet és a kezemben vittem tovább.
 - Hol voltál? - jött a következő kérdés.
 - Leilánál aludtam...
 - Mindenki azt mondja, Harryel távoztál.
 - Ó - sóhajtottam. - Koncertre mentünk, ahol Leilába és a bátyjába botlottunk. Ők pedig invitáltak engem magukhoz.
 - Értem - mondta mogorván, továbbra is, miközben bólintott egyet.
 - Ennyi volt a kihallgatás? - Újabb bólintás. - Köszönöm! - Majd felmentem az emeletre, egyenesen a szobámba.
Összeszedtem valami kényelmes ruhát, majd bevonultam a fürdőszobába, ahol szépen beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a forró vizet. Egy idő után aztán kezdett kellemetlenné válni, így beállítottam rendesre a vizet, hajat mostam, alaposan megfürödtem, fogat mostam és mentem is vissza a szobámba. Bent aztán felöltöztem, majd megszárítottam a hajamat és a fejem tetejére kontyba tettem.
Dél környéke lehetett, így úgy döntöttem, hogy jó lenne enni valamit, szóval összedobtam egy szendvicset, meg kávét és kiültem a teraszra ezek után rágyújtani, így legalább teljes volt a "napom".
Egyébként fogalmam sem volt, hogy miért akadt ki így rám Louis, sosem szokott ilyen apáskodó lenni, mindig teljesen laza és maximum kedvességből érdeklődi meg, hogy merre jártam, kinél voltam.  Komolyan, most már azt várom, hogy mindjárt felront a szobámba, kopogás nélkül, majd felpofoz és három hónap szobafogságra ítél, meg elveszi a bankkártyámat és nem kapok estére kakaót. Milyen világba csöppentem?
Mérgesen, és értetlenül megráztam a fejemet, majd visszabaktattam a szobámba, ahol elővettem a laptopomat és felmentem skypera. Ekkor talált meg, szinte egyből Leila.
 - Sziasziaszia - olvastam az üzenetét, mire elvigyorodtam. 
 - Helló.
 - Hogy vagy? Mi volt a partin?
 - Igazából... hm... ez hosszú, szerintem találkozzunk és beszéljük meg.
 - Én azon mondó vagyok, hogy üljünk be valahová koktélozni - vetette fel.
 - Tökéletes, mondjuk ha nyolcra átmegyek az jó? - gondolkodtam, majd elküldtem neki.
 - Persze, várlak. Remélem izgalmas híreid vannak.
 - Mint mindig!
Aztán elkezdtem takarítani a szobámat, miközben egy régebbi Rihanna lemez egyik számát hallgattam.A szobámat körbetáncolva rendeztem át a gardróbomat, és tettem rendet az íróasztalon, majd ágyaztam meg, miközben pörögtek a jobbnál jobb, régebbi számlistám. Olyan másfél-két órámba telt, míg mindennel elkészültem, majd kisétáltam a teraszra, hogy rágyújtsak.
Aztán, mire visszatértem a szobámba, a skype jelzett, hogy írtam nekem, a feladó pedig Harry volt.
 - Szia - állt az üzenetében.
 - Szia. Nem úgy volt, hogy majd hívsz? - kérdeztem egyből.
 - De, de még csak este hat van. Majd később.
 - Áh, értem.
 - Amúgy hogy vagy? - jött a következő kérdés.
 - Igazából... furcsán, Louis nagyon furcsa és nem tudom, mi van vele.
 - Ezt hogy érted? Beszéljek vele?
 - Hát, hazajöttem reggel és tök bunkó volt, így inkább nem mondtam neki, hogy veled voltam. Azt hazudtam, hogy Leilánál aludtam, nem akartam több balhét. És reggel óta nem is beszéltünk, mindketten a szobánkban gubbasztunk - magyaráztam.
Ekkor furcsán tekintett a kamerába, miközben nagyban gondolkodott.
 - Átmenjek?
 - Nem tudom, tudnál e a dolgon változtatni vagy segíteni - sóhajtottam.
 - Öltözök és átmegyek, beszélek vele... amúgy sem beszéltem vele már egy jó ideje olyan rendesen.
 - Ahogy gondolod - vontam meg a vállamat.
 - Akkor, este felhívlak, ha onnan hazamentem.
 - Rendben. De... várj... a tegnap estéről ne mondj neki semmit!
 - Persze - mosolyodott el.
Majd befejeztük a beszélgetést.
Este nyolcig az időmet semmittevéssel töltöttem, majd néha hallottam motoszkálásokat innen-onnan, de ezt betudtam annak, hogy Harry megérkezett és Louisval ökörködnek. Aztán időben elkezdtem öltözködni, most egy fekete farmer-tört fehér, rövid póló kombó mellett döntöttem, amit néhány ékszerrel és sállal dobtam fel, megy egy magassarkúval.

A hajamat kiegyenesítettem, sminkeltem és mindent belepakoltam a táskámba. Egy szál cigivel a számban sétáltam le az emeletről, lent pedig a két srácba futottam bele.
 - Hová tartasz? - érdeklődött Louis, már kicsit több normalitással a hangjában.
 - Leilához.
 - Már megint? - Itt lopva Harryre pillantottam, majd bólintottam.
 - Igen, miért, probléma? - vontam fel a szemöldökömet.
 - Nem - rázta meg a fejét.
 - Akkor, viszlát fiúk. - Majd kisétáltam az ajtón.

Egy fantasztikus bárban ültünk, a pultnál, hangulatos zene ment és finom koktélokat kortyolgattunk, miközben beszélgettünk. Bár a Harrys sztorira még nem kerítettem sort, de tudtam, hogy nem kell hozzá kevés, hogy rákérdezzen.
 - Oké, meddig tervezed húzni a nagy sztoridat? - kérdezte pár perc elteltével, miközben mindketten előhúztuk a cigis dobozunkat és rágyújtottunk. - Vagy abban reménykedtél, hogy elfelejtem?
 - Nem, dehogy - vigyorodtam el -, ezt én sem szívesen felejteném el.
 - Naaaa, Olivia, mondd!
 - Tegnap kicsit összekeveredtem... Harryvel. Ittunk, koncerten voltunk aztán meg nála... - mondtam, miközben fülig pirultam.
 - Olyan vicces a reagálásod erre. Amúgy, jól tetted - kacsintott rám. - Harry jó pasi, te meg facér vagy! Plusz fiatal és szép. Mi itt a gond?
 - Louis fura volt egész nap, és nem tudom, mi történt vele - sóhajtottam.
 - Gondolom akkor nem tudja ezt a Harrys dolgot. - Bólintottam. - Nagyon ki lesz, hogyha megtudja és nem tőled.
 - Ettől félek én is - motyogtam, majd felhörpintettem az italomat és rendeltem egy újat.
Aztán már sokkal később volt, és kellően jó hangulatban voltunk, mikor csörgött a telefonom.
 - Szia, Harry! - szóltam bele egyből.
 - Nem zavarlak? Kicsit késő van.
 - Neeem, nem, dehogy - mondtam a kelleténél kicsit hangosabban, miközben artikulátlanul hadonásztam. - Még ébren vagyunk!
 - Merre jártok?
 - Egy bárban vagyunk, a Mansionben, azt hiszem. 
 - Hallom, hogy jó állapotban vagy már - nevetett fel édesen.
 - Mint mindig, Harry - mosolyodtam el.
 - Egyébként jól elvoltam Louisval, bár az elején kicsit ingerült volt.
 - Elmondta, mi a baja?
 - Nem, de azt igen, hogy sajnálja, hogy bunkó volt veled, és majd beszélni szeretne a dologról - magyarázta hosszasan. - Ha valamit megtudsz, azonnal üzenj.
 - Volt még valami egyébként?
 - Nem, ügyesen eltereltem a tegnapi dologról a témát, nagyon leakart buktatni minket.
 - De akkor nem sikerült neki, ugye? - reménykedtem.
 - Dehogy! - vágta rá. - Mikor tájt értek haza?
 - Szerintem még belelendülünk a dologba, szóval lehet, mi zárunk - mondtam egyszerűen.
 - Leilánál alszol? - jött a következő kérdés, mire elgondolkodtam.
 - Nem hiszem. Mert?
 - Átjöhetnél. - Szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy kajánul elvigyorodik, miközben ezt mondja.
 - De részeg leszek - mosolyodtam el én is.
 - Annál jobb. Csörgess meg, ha előttünk vagy, akármikor jöhetsz.
 - Rendben, majd hívlak.
 - Nagyon vigyázz magadra ott, elég barmok járnak arra - mondta, mire meglepődtem.
 - Természetesen. Szia!
 - Szia!
Majd letettem a telefont és Leila felé fordultam.
 - Következő kör? - kérdezte egyből, mire bólintottam.
 - Simán!

Alig álltam a lábamon, miután kiszálltam a taxiból, és elbúcsúzkodtam Leilától. Szépen odaaraszoltam Harry házának a bejáratához, majd ráfeküdtem a csengőre.
 - Hallom ám - mondta nevetve, mikor kinyitotta az ajtót, mire elengedtem a csengőt.
 - Bocsi - mosolyogtam rá, mire egyből karon ragadott és behúzott a házba. - Hallod e, te nem sokáig bírod nélkülem.
 - Miért, ez nem kölcsönös? - kérdezte vigyorral az arcán, majd segített levenni a kabátomat és szinte azonnal az ajkaimra tapadt.
 - Ha nem lenne az, szerinted itt lennék? - válaszoltam kérdéssel a kérdésére, amint engedett szóhoz jutni.
 - Jó válasz! Itt alszol?
 - Ez invitálás? - néztem rá felvont szemöldökkel, mire újra megcsókolt, eközben pedig egyenes úton haladtunk fel a szobájába.
 - Inkább parancs - nevetett fel édesen, mire én is mosolyogni kezdtem.
 - Természetesen veled alszom, Harold - kacsintottam rá, majd betörtük a szobája ajtaját és szinte rálökött az ágyára...