Sziasztok!
Fhú, rég nem voltam ebben a blogban, de most hírt hoztam, vagyis egy új történet prológusát. Szeretném, ha kapnék rá véleményeket, és szavaznátok, hogy megéri e írnom. A történet természetesen One Direction alapú lesz. :) Ha szerintetek érdekes, szavazzatok jobb oldalt!
Íme:
Tommy
"Ott álltunk a parkban, egymással szemben és próbált
meggyőzni az igazáról. Az a barom Styles pedig eszméletlen nyugodtsággal adta
elő a történetét, én pedig már alig bírtam visszafogni magamat, hogy ne ugorjak
neki. De nem tehettem meg, hogy magamra haragítsam. Most nem.
Mérgemet visszafogva nyeltem egy nagyot, és próbáltam
higgadtan kezelni az eseményeket.
- Te megőrültél? Szó
sem lehet róla, hogy a Mayát…
- Kettőnk közül te
tűnsz őrültnek – közölte, majd karjait összefonta a mellkasa előtt és így állt
előttem. Gondolom az előbbi mondatával a hangnememre és hangerőmre célzott. –
Meg egyébként sem volt semmi ilyesmiről szó az imént, nem tudom, te miről
beszélsz.
Éreztem, ahogy lassan, de biztosan kezd felpumpálódni az
agyvizem, hogy kitágulnak az erek a homlokomon, olyan erősen szorítom ökölbe a
kezemet. Próbáltam tízig elszámolni, ahogy azt tanították, de nem ment. Úgy
háromnál szinte magától nyílt ki a szám és kezdtem beszélni.
- Egy seggfej vagy! –
tört ki belőlem idegesen. Nagyon-nagyon közel voltam hozzá, hogy ököllel
tárgyaljam meg a dolgokat vele.
- Ezt tudjuk, de
szükséged van a segítségemre.
- Szó sem lehet róla,
hogy a húgom közelébe engedjelek, túl jól ismerlek ehhez – fújtattam tovább,
mire az arcán egy mosoly jelent meg.
- Maya már kész nő,
szerintem abszolút képes rá, hogy megválogassa a társaságát. Nem kell féltened
tőlem.
- De épp az, hogy
féltem tőled, Styles! – Újra kifújtam a benntartott levegőt, majd újra
ránéztem. – Nem engedem, hogy találkozz vele, kész, vége.
- Te tudod – intett,
majd sarkon fordult és elindult.
Nem kellett néhány lépést sem tennie, mialatt az egész
életem lepergett a szemeim előtt és az, ahogy az a pszichopata állat, David
kivereti belőlem még az életet is azért a párezer fontért.
- Várj! – Megtorpant,
én pedig odasétáltam hozzá.
- Gondoltam, hogy meggondolod
magadat – villantotta rám idegesítő vigyorát.
- De egy dolgot hadd
szögezzek le – emeltem fel mutatóujjamat, mire Harry bólintott. – Ha Maya úgy
dönt, hogy nem kér belőled, nem zaklatod tovább. Hidd el, az első találkozó
után kiderül ez majd számára.
- Ez csak
természetes.
- Még valami… nem
szervezek nektek romantikus vak randit, semmilyen módon nem fogok részt venni
az ismerkedésetekben! Egyszerűen annyit engedtem, hogy egyszer kapcsolatba
léphess vele.
- Abszolút –
bólintott újra. – Délutánra a számládon lesz a pénz. Maya miatt pedig majd még
hívlak – kacsintott rám, majd elsétált.
Figyeltem, ahogy egyre kijjebb sétált a kis parkból, majd
eltűnik egy fekete kocsiban. Én pedig továbbra is földbegyökerezett lábbal
álltam az út közepén, kikerekedett szemekkel. Valahogy nem voltam rá képes,
hogy felfogjam, mit is tettem az imént a húgommal.
A seggfej, akitől már évek óta féltem, sőt, az elmúlt
időszakban fokozottan figyelek rá, most esélyt kap arra, hogy megismerkedjen
Mayával."
Köszönöm a segítségeteket!
Még találkozunk!
Dóri