26. fejezet - Furcsa hétköznapok

Sziasztok, megjöttem. :)

Remélem az előző fejezettel újra felcsigáztam a Harry-imádókat. Igazság szerint, egy kicsit most is a fiatalúrral szeretnék foglalkozni, és Zaynt még pár fejezet erejéig nem hoznám vissza. :)

xx

A napok monoton módon teltek, szerdán, azaz tegnap CeCe visszatért, szóval volt munka, dögivel. Ismét fáradtan kapkodtam magamra a mai nap alapdarabjait, ami egy aszimmetrikus szoknyából, rózsaszínes topból és néhány kiegészítőből állt. A felsőt betűrtem a szoknyába, a karkötőt és a nyakláncot meg a napszemüveget felvettem, majd legvégül a fekete topánkát vettem fel. Mosolyogva fordultam meg párszor a tükörben, majd a hajamat kiegyenesítve, kibontva hagytam, a táskámba mindent beletettem és már indultam is.

Elvileg ma egy sajtótájékoztatóra kísérjük el a fiúkat, majd két interjú fog jönni, így az irodában csak maximum két órát leszünk. Kemény nap lesz a mai. 

Ezzel a gondolatmenettel sikerült beérkeznem az irodába, ahol Mike még nem volt jelen, így egyedül ültem ki cigizni az erkélyre, miközben a napirendet figyeltem.

"Tizenegykor sajtótájékoztató a Mont St. 29-ben.

Egykor interjú a Londonistnak.

Kettőkor interjú a Mirrornak."

Felsóhajtottam, majd éppen addigra ültem be az irodába az asztalom mögé, mikor CeCe és Mike megérkeztek.

 - Jó reggelt - mosolyogtam rájuk. 

 - Szia Olivia - köszöntött a főnök, majd Mike letette a kávét az asztalomra, amit egy hálás pillantással jutalmaztam. Az irodatársam adott két puszit, mint általában, majd leült az asztala mögé, és várakozóan tekintettünk CeCere. - Szóval, itt van a Mirror és a Londonist interjúanyaga is, amit szűkítsetek le 20-20 kérdésre, lehetőleg mindegyik fiú megszólalhasson. Ezt kérem tizenegyig átadni. Érthető volt? - Bólintottunk. - Remek, szeretek veletek dolgozni! Ha kell valami, az irodámban leszek.
 - Megcsináljuk, nyugi - vigyorgott rá az unokaöccse, mire csak elmosolyodott és kisétált. - Jól nézel ma ki. - Végignézett rajtam, mire csak egy vigyor volt a válaszom, először.
 - Köszönöm, igyekszik az ember.
 - Mit csináltál tegnap és tegnapelőtt? - kezdeményezett újra beszélgetést, úgy tíz perccel később. Már a Mirror kérdéseit néztem át, ő pedig a Londonistét. Letettem az asztalra a lapokat, amin voltak a  kérdések, és gondolkodni kezdtem.
 - Hm, kedden Louisal voltam egész délután, teniszeztünk és edzettünk egyet... tegnap meg Leilával,  a barátnőmmel voltam mozizni és vásárolni. Semmi extra - vontam meg a vállamat, majd ráemeltem a tekintetemet. - És te?
 - Kedden anyáékat látogattam meg, azért voltam hulla tegnap, tegnap délután meg pár haverommal voltunk motorozni.
 - Hú, motorozol? - csillant fel a szemem.
 - Igen. Egyszer elvihetlek munka után egy körre.
 - Szavadon foglak.
 - Ma mit csinálsz?
 - Umm - gondolkodtam el -, elvileg semmit, anyukámat nekem is jó lenne felhívni, de a "szerelmi" életemet nézve, inkább nem teszem meg. - Felröhögött. - Miért?
 - Ma elvinnélek motorozni, ha nem baj és ráérsz... meg, ha szeretnél. - Jézusom, ez randira hív?
 - Ja, ja, szerintem ráérek, de inkább este mennék, délután még pihennék.
Elvigyorodott. - Oké, ha leírod a címedet, elmegyek eléd... tíz?
 - Nekem jó, mindjárt leírom... - előkerestem egy lapot, és lejegyeztem. - Tessék.

Tizenegy óra előtt tíz perccel volt, már a sajtótájékoztató már mindenki itt volt, Zaynen és Harryn kívül, persze az első nem is fog megérkezni, de a göndörnek már lassan itt kéne lennie. Kínos lesz, előre látom, folyamatosan a szoknyámat birizgáltam idegességemben; hétfő óta nem találkoztam és beszéltem vele. A helyszínt rendesen berendezték, négy asztal -Zaynnel együtt lenne öt-, névtáblákkal, és ez mind egy félméteres emelvényen. Mögöttük állt CeCe, és egy másik férfi, vélhetően az, aki ezt az egészet összehívta. Én Mike társaságában az emelvény mellett párméterre foglaltunk helyet, és egy falnak nekidőlve hallgattuk a fotósok morajlását, akik betömörültek a fiúk elé.
A fiúk bejelentették, hogy az elkövetkező egy hónapban  új számuk fog megjelenni, valamit az év végén egy új albumot fognak kiadni. Ezzel kapcsolatban faggatták őket, vagy egy órán keresztül. Egész türelmesen kibírták, majd mentünk ebédelni, ők négyen, Mike és én.
 - Este nem jöttök el velünk bulizni? - kérdezte Liam, miközben falatoztunk egy pizzériában. Konkrétan ránk nézett.
 - Az igazság az, hogy programunk van.
Helyeslően bólintottam. - Mindkettőtöknek? - kérdezte Harry, most először megszólalva az ebéd alatt.
 - Együtt - mondtam.
 - De gyertek már, elvileg most még jobb lesz, mint hétfőn - mondta Liam, mire a többiek csak bólogattak, igen hevesen.
 - Bocsi, de ezt már előbb megbeszéltük - mondtam kedvesen, majd Mikera néztem és összevigyorogtok.
 - És, mi a program? - kérdezte Louis.
 - Ó, csak motorozunk egyet, megígértem, hogy elviszem egy körre - válaszolt helyettem.
 - Azért a motorozás után beugorhatnátok!
 - Meglátjuk - bólintottam, majd tovább eszegettünk.
Tíz perc csend, avagy csak olyan témák latolgatása, ami nem érdekelt, így nem szóltam hozzá.

Mindjárt tíz óra, a ház már üres, mert Louis és a többiek elmentek bulizni. Már kezdett hűvös lenni, így szeptember végén, esténként, így egy fekete farmert vettem fel, egy szürke felsővel és egy kötött, fekete poncsószerűséggel. Ehhez egy fekete bakancsot választottam, meg egy keresztes gyűrűt.

 A telefonomat, cigimet és lakáskulcsomat belemélyesztettem a zsebeimbe és már lent is voltam a bejárati ajtó előtt, mikor dudát hallottam. Mike ült a motoron és vigyorogva integetett nekem, amit csak ugyanígy viszonoztam.
 - Szia - leheltem, mikor odaértem hozzá. Adtunk egymásnak két puszit, és leszállt a motorról.
 - Jó estét. - Mellém állt.
 - Na, akkor megyünk? - kérdeztem izgatottan.
 - Hová szeretnél?
 - Hát, csak egy kört...
 - Nem gondolod, hogy csak egy körre viszlek el? - vonta fel mosollyal az arcán a szemöldökét.
 - Ööö, de?
 - Menjünk el valamerre, van időnk, plusz holnap nincs munka.
 - Mire gondoltál?
 - Egy órára innen van a kedvenc helyem, szerintem meglátogathatnánk - mondta.
 - Miféle hely az? - érdeklődtem.
 - Egy kávézó...
 - Ami ilyenkor is nyitva van?
 - Igen, este szoktam inkább menni, hajnali egyig van nyitva. Na, van kedved? - sürgetett.
 - Ah, jó - sóhajtottam, majd rávigyorogtam.

Elvarázsolt kis hely volt, az erkély részre ültünk ki. Igen, erkély, mivel a kávézó a hatodikon lett kialakítva. Az emberek csendesen beszélgettek és -gondolom, mivel negyed tizenkettő volt- teázgattak, halk zene szólt, és minden bordó, vajszínű és sötétkék volt. Furcsa párosítások, de jól néztek ki. Mike ismerősen intett a pincérnek, aki az erkély egy sarkához vezetett minket. Rendeltünk magunknak sütit és teát, majd beszélgetni kezdtünk.
 - Olyan kínosan érzem magamat - dőltem hátra a székben, miután elment a pincérsrác.
 - Merthogy?
 - Nem tudtam, hogy elakarsz valahova hozni. Máshogy öltözködtem volna, meg hoztam volna pénzt, és...
 - Állj, állj, állj, így teljesen jó vagy, ráadásul nem gondoltad, hogy engednélek fizetni?
 - Annyira pasis ez a gondolkodás - fintorodtam el. Mérgesen nézett rám. - Oké, oké, nem szóltam.
Aztán elkezdtünk beszélgetni, és egészen zárásig bent ültünk. Kiveséztük mindkettőnk életét, olyan szinten, hogy kiskoromtól fogva MINDENT elmeséltem neki, és ezzel ő is így volt. Jól elnevetgéltünk, és szörnyen boldog voltam annak, hogy amikor hazavitt, nem próbált megcsókolni, csak adott két puszit, majd elhajtott.
Még jó, hogy holnap nincs munka.
Kimerülten feküdtem be az ágyamba egy alapos fürdés után, mikor egy sms-em érkezett.

"Örülök, hogy megismertelek, és ilyen jó barátra találtam benned. :) Szép álmokat, Mike. :)"


Másnap olyan dél környékén ébredtem fel, és, mivel péntek volt, így nem dolgoztam. Kellemes hangulatban caflattam át a fürdőbe, ahol rendbe szedtem magamat, felkaptam valami kényelmeset és lementem a nappaliba, ahol épp Louis készítette a reggelit. Remélem az enyémet is.
 - Jó reggelt, Csipkerózsika - villantotta rám a vigyorát.
 - Köszi, Louis. Ugye nekem is fog jutni abból?
 - Ha szépen nézel!
 - Akkor már itt kéne lennie előttem - röhögtem fel, mire ő is hasonlóképpen cselekedett.
 - Tessék itt van - tett le elém egy szendvicset, meg pár pirítóst. Magának is félretett egy tányérba, majd a pulthoz leültünk és falatozni kezdtünk. - Amúgy, milyen volt a randi?
 - Nem randi volt.
 - Háááát, nem tudom, eléggé bazsalyogtatok egymásra!
Elővettem a telefonomat és elé toltam az sms-t. - Barátok vagyunk.
 - Hát, igen hihetetlen. De meggyőző. - Majd visszaadta a telefont.
 - Engem is meglepett - haraptam bele a reggelimbe. - Azt hittem, hogy teper, még egy tök romantikus kis kávézóba is elvitt, ami tipikusan a kedvenc helye és ezért nem sokan ismerik. Már csak azt vártam, hogy megkérdezze, leszek e a barátnője. - Drámaian felsóhajtottam.
 - Szegény, ártatlan Olivia - nevetett fel édesen.
 - Mesélj te, milyen volt a buli tegnap? - hoztam fel az új témát.
 - Kuuuurvajó - nyilatkozta. - Bővebben, mozdulni alig lehetett, de szörnyen jó zenét adtak, minden tele volt csajokkal. JÓ csajokkal - hangsúlyozta a jó szót.
 - Ma is kéne menni.
 - Ja, pénteken és hétfőn a legjobbak ott a bulik - bólogatott. - Akkor írok egy körüzenetet nekik. - Elővette kajálás közben a telefonját, és pötyögni kezdett benne. - Egyébként, neked nem mondta Zayn, mikor jön haza?
 - Egy hete... umm... "szünetet kértem". Tudod, mondtam.
A fejéhez kapott. - Ó, igen, már rémlik. Bocs, a másnapokat nem viselem jól.
 - Azt látom - nevettem fel halkan, mire szúrós pillantásokat intézett felém.