27. fejezet - Szórakozás

Újra itt, helló. :)

Élvezzétek, szavazzatok, esetleg kommenteljetek is! :)

xx

Leilának most nem volt nagy kedve eljönni, lebetegedett, így Louisékkal megyek. Az átlagosnál kicsit erősebben kisminkeltem magamat, a hajamat gyenge kontyba tettem fel, néhány kósza tincset pedig hagytam az arcomnál lógni. Felvettem egy hosszú szoknyát, aminek az alja barackszínű volt, és felfelé már átmenetesen feketedett, ehhez egy csipkés felsőt, egy karkötőt, meg egy aranyozott topánkát. A kistáskámba belepakoltam mindent, majd lesétáltam a lépcsőn.

 - Megint túl jól nézel ki - sóhajtott drámaian Louis.
 - Bocs, nem fogok nagyinak öltözni és elcsúfítani magamat.
 - Nincs is rá szükség - suttogta, majd magához ölelt.- Tökéletes vagy, Olivia.
 - Ezt jó hallani - vigyorodtam el, majd elhúzódtam.
 - Viszont, mondani szeretnék valamit... remélem nem fogsz a dolog miatt fújni rám.
 - Mondd csak, nem hiszem, hogy akármi miatt tudnék rád haragudni - mosolyodtam el.
 - Szóval... Niall furcsa mostanában, és nem tudjuk mi a baja, de csak szimplán arra gondolunk, hogy magányos... így... Liammel odaköltöznénk hozzá, vagyis, ő már nála lakik egy hete, és hívtak engem is.
 - Nem kell az engedélyemet kérned, hogy elköltözhess. Elmúltál már tizennyolc - vigyorogtam rá.
 - Nem is azért mondtam, hanem a miatt, hogy te hogy éreznéd magadat egyedül - nézett rám komolyan.
 - Kifogom bírni, mostanában úgyis rám férne az egyedüllét. Költözz csak nyugodtan. De örökre?
 - Nem hiszem - rázta meg a fejét. - Csak pár hétről, esetleg hónapról volna szó, míg helyre nem jön.
 - Ez nagyon szép gesztus tőletek.
 - Háth, igen, mi már csak ilyen kurva jók vagyunk - sóhajtott, majd felröhögött. Én is így tettem.
 - Mikor költözöl?
 - Már holnap, avagy csak vasárnap, ahogy elkészülök. - Csendben maradtunk, miközben leültünk a pulthoz és tovább beszélgettünk. Ekkor csengettek, alig pár percen belül. Louis pattant fel és nyitott ajtót a srácoknak, név szerint Liamnek, Harrynek és Niallnek.
 - Sziasztok - köszöntöttem őket, mire mindegyik valamit visszanyögött. - Welcome Drink? - kérdeztem, mire felmorajlottak, így alkohol után kerestem, mindenkinek öntöttem egy picit a pohárba, majd tálcára téve sétálgattam körbe vele.
 - Egészségetekre - vigyorgott Louis, majd lehajtottuk, Liam kivételével.
 - Nem iszom, kocsival vagyok - mosolyodott el, mire csak megértően bólintottam. - Indulhatunk?
 - Tőlem igen. - Majd elindultunk.
Harry és Louis között foglaltam helyet, így az előbbi már megint túl közel volt hozzám. Louis előrehajolva beszélgetett az anyósülésen lévő Niallel. Az összeköltözést latolgatták.
Harry közel hajolt a fülemhez és suttogni kezdett. - Nagyon szexi vagy. Bár a szoknya kicsit túl hosszú.
 - Én csak Harry-biztosnak hívom - kacsintottam rá.
Az út hátralevő részében próbáltam az ablakon kinézni, de Harry kiváncsian vizslató tekintetével találtam magamat szemben, minden egyes alkalommal. Mérgesen felsóhajtottam, majd körbenéztem.
 - Komolyan ezt fogod egész este csinálni? - morogtam, még mindig a kocsiban ülve.
 - Amennyiben nem zavar...
 - De, zavar, Harry. Hagyd abba, bámuld te is a tájat.
 - De téged jobb nézni - mosolyodott el. Jaj.
 - Jól van, Styles, állj le. Nem fogok neked bedőlni - mondtam halkan.
 - Pedig hétfőn már bedőltél volna. - Hálát adtam az egének, hogy a fiúk olyan hangosan dumáltak valami meccsről, hogy ezt a kis elhatárolódott csevegésünket épp nem tudták kihallgatni.
 - Ismétlem, hogy rohadj meg - szűrtem. Felnevetett, olyan szörnyen-édesen-de-annyira-hogy-elolvadsz, miközben a kezét "észrevétlenül" átemelte a vállamon és magához ölelt, majd egy csókot nyomott a hajamra. - Na, elég lesz - húzódtam el.
 - Megérkeztünk - állt meg Liam a kocsival.
 - Remek, már kezdtem megfulladni - morogtam Harryre nézve, majd kiszálltunk a kocsiból.
Liam sztorijait hallgatva sétáltunk be a klubbig, szerencsére most újra soron kívül jutottak be a srácok, így most én is. A kanapéknál újra elfoglaltuk a helyünket, majd Liam -aki ma nem iszik, épp ezért csodálkoztunk- hozott nekünk piákat.
 - Ezt mégis mire véljük? - kérdezte Louis, a poharakat fixírozva.
 - Gondoltam kedveskedem nektek egy picit - mondta egyszerűen Liam.
 - De mi ez? - jött a következő kérdés Nialltől.
 - Absinthe, ez volt a pultos ma esti ajánlata. Elvileg nagyon üt, így csak óvatosan.
 - Játsszunk nagyban - szólalt meg Harry, majd vigyor kíséretében kettőnk elé húzza a tálcát.
 - Nem lesz az egy kicsit sok? Tizenhat van rajta - húzta el a száját Niall.
 - Nem lesz - mondta magabiztosan a göndörke.- Na, Olivia, hang vagy meginni velem.
 - Nem vagyok az - horkantottam fel.
 - Akkor fenékig - adott egy feles poharat a kezembe. Lehúztam, majd a következő kettőt is. - Basszus, ez durva.
 - Papír vagy - röhögtem ki.
 - Akkor mi most mit iszunk? - kérdezte Louis, Niall meg csak hevesen bólintott.
 - Hozok nektek is valamit - mondta a "pincérnek állt" Payne.
 - Következő hármas? - kérdeztem Harrytől, aki igen gondolkodóban volt, majd a csillogó szemét rám emelte.
 - Lehet sok lesz... de rendben, kiállom! - Felemeltük a poharat. - FENÉKIG!

Magamból kifordulva, egy egyszerű, bő, fehér trikóban ébredtem és egy bugyiban. Mérgesen fújtattam egyet, majd kontyba rendeztem gyorsan a hajamat, és felálltam. Nem szerettem volna körbenézni, de tudtam, hogy nem bírom ki, így megtettem. Harry feküdt mellettem, épp mély álomban volt. A földön, leginkább az ágy mellett a ruháink szétdobálva, igen igénytelenül. Mérgesen felsóhajtottam, újra, miközben megpróbáltam minél gyorsabban és halkabban összeszedni a cuccaimat, amit hamar felkaptam magamra és már tűntem is el.
Nem kellett nekem ez a feszültség.
Kiléptem a házból, és a megrendelt taxim már ott is állt. Még az autóból rendeltem magamnak otthonra pizzát, meg kólát. Délelőtt tízre már otthon is voltam. Épp addigra sikerült lezuhanyoznom és rendbe hoznom magamat, ameddig pont megérkezett a pizza, olyan tizenegy felé. Kényelmes ruhának elővettem magamnak egy farmert, egy fekete converse cipőt és egy fehér pólót, amin minta volt. Így álltam neki falatozni a teraszon.

 "Amúgy... hol vagy?" - állt az üzenetben, amit Louisnak küldtem.
Semmi válasz nem jött egy jó ideig, majd miután megettem egy negyed pizzát, a többit elraktam a hűtőbe, majd a cigim társaságában ültem ki, miközben még mindig válaszra vártam.
Egy óra elteltével még mindig semmi, én pedig csak ott kint ültem, így fogtam magamat és kihoztam a laptopomat. Fellépve skype-ra, majd Leilára ráírtam.
 - Helló nagylány - vigyorogtam a kamerába, aztán ő is hasonlóképpen tett.
 - Helló. Hogy sikerült a tegnapi buli?
 - Azt hiszem, kicsit nagy fába vágtam a fejszémet.
 - Ezt fejtsd ki - dőlt hátra a székében. Turmixot szürcsölgetett, és még mindig pizsamában volt.
 - Lehet történt köztünk valami.
 - Mert?
 - Mert mellette ébredtem, és most SEMMIRE sem emlékszem, az absinthe meghozta a hatását. Meg másnapos is vagyok, nagyon rossz. De lehet, nem történt köztük semmi - vontam meg a vállamat.
 - Biztos csak sakkozni vitt fel magához téged. Igen, tuti - ironizált, majd tovább szürcsölgette az italát. - Nem beszéltetek reggel?
 - Elhúztam azonnal.
 - Okos döntést - bólogatott egyetértően. - Mit csinálsz ma? Eljöhetnél megnézni velem A csodálatos pókembert. Valamint kinéztem egy ruhát az egyik boltban, meg egy kardigánt...
 - Oké, oké, elkísérlek.
Elröhögte magát. - Örülök, hogy végre nem Bent kell elcipelnem vásárolni.
 - El tudom képzelni, hogy milyen maradandó károsodásokat szenvedett azokban a napokban.
 - Jobb, ha nem is tudod.
Üzenetem érkezett, a feladó pedig Louis volt.
"Nialléknél vagyok, délután érek haza. Veled minden oké? Te és Harry nagyon eltűntetek."
Felröhögtem.
"Igen, minden rendben, de nemsokára találkozom Leilával, így ha még hazajössz, nem tuti, hogy találkozunk. Ma máris költözöl?"
 - Kivel sms-ezgetsz ennyire? Csak nem Harry? - kérdezte Leila, mikor letettem magam mellé a telefont.
 - Eltaláltad, nem ő - vigyorogtam. - Csak Louis írt, hogy Nialléknél van, már picit aggódtam érte, sajnos semmi emlékem sincs, tényleg - sóhajtottam fel.
 - Legalább volt egy jó éjszakád.
 - Csak emlékeznék rá...
"Rendben, elleszek én otthon. :) Jól kitértél a Harrys téma felől, szóval este egy filmnézős-popcorn zabálós dolgot adjunk be. Á, csak holnap, de ma délután mindent összepakolok. De van egy remek ötletem, ami tutira tetszeni fog."
"Talán nem véletlen, de ezt majd este megbeszéljük és várom az ötletedet. :)"
Majd letudva a beszélgetést, újra a barátnőm felé fordultam.
 - Ha háromkor találkozunk, az korrekt? Négykor megy a film, annak hatkor vége körülbelül... és pár óra alatt meg vásárolunk.
 - Azért kilencre jöjjünk haza, Louis filmnézős estét szeretne tartani.
 - Rendben. Akkor háromkor a mozi előtt, szia!
 - Helló. - Majd kiléptem a programból.
Egy picit még szörföztem a neten, de mivel szinte minden a fiúkkal volt tele, így fél órán belül meguntam. Úgy döntöttem, hogy tökéletes vagyok így, ahogy vagyok, szóval nem sokkal három előtt elindultam kocsival a plázába, ahol Leilával volt megbeszélve a találkozónk.

 - Elég jó film volt, nem? - kérdeztem, miközben kidobtam egy épp velem szembejövő kukába az üres popcornos dobozt.
 - Ja, lehet még egyszer megnézem.
 - De tuti nem velem.
 - Rendben - nevetett fel, majd elkezdtük járni a butikokat. - Harry nem jelentkezett azóta?
 - A-a - ráztam meg a fejemet. - De lélegzett, megnéztem.
 - Pár nap és fog.
 - Remélem nem - mosolyodtam el.
 - Még mindig belé vagy zúgva, nem fogom neked elhinni, hogy nem áhítozik érte minden egyes porcikád! Túl régóta ismerlek ehhez.
 - Igen, igazad van - emeltem fel a kezemet magam elé. - De nem dobhatom be magamat neki azonnal, nem?
 - Tényleg nem, de ne játszd a jégkirálynőt, főleg, ha lefeküdtetek. Márpedig, csak nem sakkoztatok.
 - Oké, állj le a sakkozós dumával - mondtam komolyan. - Meglátom, mit tehetek az ügy érdekében.
 - Remek, akkor most vásároljunk.
Majd felvásároltuk a fél plázát, konkrétan ha nem lett volna kocsi, nem tudtuk volna hogy hazavinni a cuccokat. Rengetek szoknyát, kiegészítőt és felsőt vásároltam be, aminek nagyon örültem.

 - Megjöttem - kiáltottam be a nappaliba -, és kéne segítség.
 - Látom megint elköltöttél egy kisebb vagyont.
 - Louis, inkább segíts mindent felhozni, leszakad a kezem.
 - Mi lenne veled nélkülem - mosolyodott el édesen, mire felemelte a cuccok nagy részét és felvittük a szobámba. Kifulladva ültem le az ágyra, ő pedig mellém.
 - Nem tudom. Választottál már filmet? - tereltem a témát.
 - Bosszúállók, amennyiben neked jó.
 - Tökéletes, imádom Tony Starkot - mosolyodtam el. - Még megfürdök.
 - Mehetek veled?
 - Nem, Louis, nem jöhetsz velem - mondtam olyan "megdorgálós" hangon, mire mindketten felnevettünk.
Szeretem, ahogy nevet.
 - Rendben, akkor lent várlak, csinálok popcornt.
 - De jó sokat!
 - Ismerem az étvágyadat - kacsintott rám, majd eltűnt a szobámból.

A szokásos, fekete hálóingemben sétáltam le a lépcsőn, a vizes hajam pedig a hátamra omlott. Louis a nappaliban ült, a kanapén, a tv már a filmre volt állítva, és vagy három nagy tál kukorica és két liter kóla várt lent.

 - Te komolyan mindig tudod, hogy mire van szükségem - szólaltam meg, mikor lehuppantam mellé a kanapéra, és hozzábújtam. Nem, ez nem volt furcsa tőlünk, általában így nézünk filmet.

 - Ez természetes, évek óta ismerlek - adott puszit a hajamra. 

Kirázott a hideg, bevillantak képek arról, amikor Harry csinálta ezt nekem, még hétfőn. 

Közben elkezdődött a film.

 - Mesélj már, mi volt Harryvel!

 - Nála ébredtem.

 - Ezt tudom, de más... részlet?

 - Azokról én is szeretnék tudni - morogtam. 

 - Esetleg keresd meg... 

 - Majd ő felkeres - mondtam halkan. - Úgysem fog, majd a munkában összefutunk, esetleg. Nem szeretnék utána futni, pedig... az lenne jó. Azt szeretném. 

 - És akkor mi lesz Zaynnel?

 - Nem tudom tovább tagadni, hogy Harrybe vagyok szerelmes - motyogtam, majd a popcornos tál felé nyúltam. Jó nagy adagot betömtem a számba, közben csendben néztük tovább a filmet.

 - Szerintem Loki jó fej - szólaltam meg, úgy a film felénél.

 - Most ölt meg egy csomó embert, erre "jó fej"? - vonta fel a szemöldökét. 

 - Jó a humora, meg Tony Starknak is. 

 - Amerika Kapitány a legjobb, meg Hulk. 

 - Inkább Hulk - fintorogtam. - A másiknak semmi életkedve nincs, meg tök... szabályos! Nem tetszik, ünneprontó. Meg a csaj is, nem is értem, mit keres a filmben.

 - Csak azért zavar, mert jó csaj. 

 - Ja, harcolnék a helyében. Amúgy nem - röhögtem fel -, semmi esélyük nem lenne. 

 - Van még valaki, akit nem utálsz a csapatból? - ironizált.

 - Sólyomszem szimpatikus, Tony Stark fergeteges, Hulk is jófej, a maga kis szerénységével és csendességével. Úgy ennyi. 

 - Thor?

 - Ilyenkor kéne sikítoznom a testéért?

 - Talán, igen - nevetett. - Vagy mégsem?

 - Nem, azt hiszem nem.

Aztán folytattuk a filmet, és egészen a végéig pár "haha, megdöglötök" kijelentésen kívül nem is szóltunk egymáshoz.

 - Egyébként, tudod mire jöttem rá? - kérdeztem, miközben kivette a dvd-t a lejátszóból, és elrakta a tokjába. Megrázta a fejét. - Megkéne állapodnom. 

 - Még nem is vagy húsz, hová szeretnél te megállapodni? 

 - Teljesen véletlenszerűen sodródom Harry, Zayn és Ben között, bár az utóbbi már lecsengett és meg is lett  beszélve - hadartam, majd kifújtam a levegőt. - Zaynt meg majd valahogy letudom, mert hozzá csak... úgy vonzódom. 

 - Avagy keress egy negyedik félt, aki mind a hármat elfeledteti veled - csettintett. 

 - Á, nem fogok én senkit sem kihasználni. - Pár perc csend. - Tényleg, mi is volt az a meglepetés ötleted?

 - Á, hogy az? Holnap este csináljunk egy kuuuurva nagy házibulit, annak tiszteletére, hogy egyedül fogsz élni. Meg ilyen Louis-búcsúztató-buli.

 - Mindig te vagy a témája a buliknak, a legutóbbi is a "Louis bocsáss meg" volt - nevettem fel. 

 - Akkor is. 

 - Jól van, jól van - adtam be a derekamat. - Lehetsz te a témája, de te fogod megszervezni!

 - Örömmel. Visszatérve az előző témához, te úgyis simán beleszeretnél, akárkiről is lenne szó. - Már épp mentem volna fel a lépcsőn, mikor újra megszólalt.

 - Te-tessék? Azt mondod, hogy én simán belezúgok akárkibe? Komolyan ilyennek tartasz? Akkor talán nem is baj, ha nem élünk majd egy fedél alatt - mondtam mérgesen, majd felmentem a szobámba. Nem érdekeltek a szólongatásai, ahogy feljött utánam a lépcsőn, és kérlelt, hogy nyissam ki az ajtómat. 

 - Nem úgy értettem, kérlek... 

 - Nem érdekel, hogy értetted - mondtam. - Hagyj aludni. A kis bulidat meg tőlem megszervezheted a házban... az sem érdekel.

 - Legalább gyere el... 

 - Eljövök... csak, tudod, nagyot csalódtam benned.- Oké, ezt egy picit talán túljátszottam, amolyan filmes jelentnek ez be is illett volna, de komolyan szíven ütöttek a szavai.

 - Rendben - mondta kintről -, jó éjszakát. 

 - Neked is - dünnyögtem, majd hallgattam, ahogy elmegy. 

Még később kivánszorogtam a mosdóba, majd meggyőződve arról, hogy Louis már nem fog zaklatni, nyitva hagytam az ajtómat és aludtam.