29. fejezet - Zayn

Sziasztok, újra itt vagyok. :)

Elnézést a ritkulás miatt, de mostanában csak keveset sikerül írnom, így hetente max 1x lesz friss. Elnézését, komolyan. :):| Suli időszakban kb 4-5re fogok hazaérni, plusz a csomó leckém van, rossz kedv... Minden összejön szeptemberben. :):)

Megpróbálom összeszedni magamat, ígérem. :)

Addig is, élvezzétek a frissítést.

xx

A nappaliban ébredtem, és nagyon rosszul voltam. Szédelegtem, és reggel hat óra volt. Ha ennyire másnapos vagyok, sosem tudok sokáig pihenni, mert a gyomrom... áh, nem ecsetelném! Elrohantam a mosdóba kiadni a gyomrom tartalmát, majd vettem egy jó hosszú fürdőt a kedvenc kiwis tusfürdőmmel. A hajamat kimostam, majd megmostam a fogamat, de még mindig csak hét óra volt, pedig már sminkeltem is. A hajamat kontyba tettem, és felvettem egy fekete tűszoknyát, ehhez pedig egy fehér alapon falevél mintázatú pólóval. Előkerestem a kedvenc fekete magassarkúmat, betettem a fülembe egy szép, fekete fülbevalót, és lementem a konyhába. 

Nem kellett volna.
Mint egy romhalmaz, úgy nézett ki a ház, vagyis leginkább a nappali meg a konyha. Kitekintettem az ablakon, és a fűben is üvegek meg műanyag poharak voltak. Basszus. Felsóhajtottam.
 - Jó reggelt - köszöntött egy ismerős hang.
 - Szia, Ben.
 - Hát, lesz egy köröd a házzal - vigyorgott rám, mire csak fintorogtam.
 - Ez nem segít.
 - Segítenék én...
 - Nem kell, majd délután megcsinálom, amikor hazaértem a munkából.
 - Értem. - Nekidőlt a konyhapultnak. - Leila meg Anne aludt itt.
 - Igen, tudom, Leila velem egy szobában - mondtam. - Na, volt valami a lánnyal?
 - Dehogy - rázta meg a fejét, majd felnevetett.
 - Csodálom.
 - Nem megyek rá ennyire kiléten lévő lányokra - mosolyodott el -, ne nézz így rám! A fű más.
 - Igen, a mi esetünk más volt. - A hűtőhöz léptem, és pár perc alatt összedobtam kettőnknek egy-egy szendvicset. Leültünk a nappaliba, és bekapcsoltuk a tv-t, amin még mindig ott volt az a bajusz, az ivós játékunkból. Mindketten felnevettünk, majd leszedtem és enni kezdtünk.
 - Anne és Leila amúgy már leléphettek.
 - Ja. Mikorra kell beérned a munkába? - érdeklődött. - Beviszlek.
 - Nem szükséges, de amúgy nyolcra.
 - Útba esik - legyintett. - Na?
 - Elfogadom a fuvart.
Megreggeliztünk, kávéztunk és már mentünk is. Az úton egész kellemesen elbeszélgettünk, nevetgéltünk és megbeszéltünk pár dolgot az estével kapcsolatosan. Közöltem, hogy a megegyezésünk, miszerint mi lezártuk egymást, továbbra is áll. Függetlenül attól a csóktól.

 - Szia - mosolygott rám Mike.
 - Helló.
 - Másnap?
 - Ja - bólintottam, majd odaadtam neki a kávéját.- Tegnap kicsit túl durva bulit csináltunk, Louis elbúcsúztatására.
 - Ti mindig jó bulikat csináltok. - Mondja ezt úgy, hogy még egyszer sem volt a bulimon, egyiken sem. Na, ettől most kicsit lelkiismeret furdalásom lett, hogy jóban vagyok vele, elvitt motorozni, mégsem hívtam még meg sehova sem buliba. Na, ezt is felírhatom a bakancs-listámra.
Kiültünk az erkélyre és önfeledten iszogattuk a kávét, én pedig rágyújthattam végre.
 - Neked mi volt a programod hétvégén? - érdeklődtem.
 - Semmi extra, randizgattam.
 - Hogy sikerült?
 - Elmegy, nem várok a dologtól második randit - vigyorgott. - Viszont hétvégén bulit tartunk, szülinapom lesz.
 - Komolyan? - néztem rá.
 - Igen, gyertek el a directionos fiúkkal, meg még hozhatsz embereket. A legjobb haverom hétvégi villájában tartjuk - magyarázta -, szóval kellenek emberek. Jó sokan leszünk.
 - Király, hány éves lettél? Amúgy köszi a meghívást, természetesen elmegyünk, melyik nap lesz?
 - Szombaton és tizenkilenc lettem.
 - Éééééés, mit szeretnél ajándéknak? - mosolyogtam rá.
 - Semmit, csak gyere el... vagyis, gyertek el. - De jó, akkor most gondolkodhatok ezen is.
 - Oké.
Aztán már csak megbeszéltük a mai munkákat, amik egy-egy interjú előkészítése és egy szerdai leánybúcsú előkészítése.
 - Mi van Harryvel? - kérdezte. - Már vagy az ötödik hívását nyomod ki. - Legyintettem, majd tovább olvasgattam a kérdéseket. - Miről nem tudok megint?
 - A tegnapi bulin... kavarni szeretett volna velem, és hát mindketten tök részege voltunk, de valamiért mégis elutasítottam. Aztán nem sokkal később egy másik lánnyal láttam csókolózni, aztán meg a fejemhez vágta, hogy ma este vajon kik alá feküdtem be. Leribancozott, és teljesen megvolt sértve, hogy nem szexeltünk. Nagyjából ennyi - hadartam.
Én itt le is zártam volna a témát, de ő nem hagyta.
 - Hát ez mekkora bunkó - lepődött meg.
 - Ja, tényleg az - bólintottam -, gondolom mostanra sikerült realizálnia a dolgokat.
 - Én a helyedben felvenném és elküldeném a francba.
 - Lehet azt kéne, vagy felképelni párszor, de mára már elég programom van. Ház takarítás, este meg Zayn.
 - Hazajött?
 - Ühüm - mosolyogtam. - Szörnyen boldog vagyok a dolog miatt, Harry egy bunkó... nem is fogok vele foglalkozni.
Aztán csörgött a telefonom.
 - Mit akarsz már? - vettem fel.
 - Beszélnünk kell, ebédszünetben odamegyek és meghívlak kajálni - mondta.
 - Nem fogadom el, nem akarok veled találkozni. Gyűlöllek.
 - Tudom, hogy rossz dolgokat mondtam, de kérlek...
 - Hagyjál békén. - Majd letettem a telefont.
 - Szép volt - mosolygott rám az irodatársam. Összepacsiztunk.
 - Köszi.- Felsóhajtottam. - Tuti, hogy eljön értem ebédre.
 - Ne is tervezz mást.
 - Francba - motyogtam, majd tovább nézegettük a kérdéseket az interjúhoz.

Ebédszünet volt, és Mike társaságában sétáltunk ki az épületből.
 - Basszus - morogtam, mikor megpillantottam Harryt.
 - Akkor most egyedül hagylak - mosolygott rám.
 - Helló, Mike.
Aztán Harry észrevett, és elém lépett. 
 - Olivia... - lehelte.
 - Harry? - néztem rá felvont szemöldökkel. - Közöltem veled, hogy nem akarlak látni! Mit keresel itt?
 - Gondoltam kiengesztellek egy ebéddel, és bocsánatot kérek.  Ennyit megérdemelsz, kérlek. Plusz az a srác már elment, és kétlem, hogy lenne kedved egyedül enni - vigyorgott rám.
Felsóhajtottam, majd rosszallóan megráztam a fejemet. - Rohadj meg.
 - Akkor gyere, menjünk. Van itt egy jó kis hely - gondolkodott el.
 - Nem mondtam, hogy megyek...
 - De az én érveim jobbak voltak, így jössz. - Újabb mosoly, majd megadva magamat elindultunk az étterembe.
Tíz perc sétával beértünk, majd beültünk és rendeltünk. Kicsit kezdett frusztráló lenni, hogy könyökölve nézett, igen közelről és hosszasan.
 - Befejeznéd? - néztem rá mérgesen. - Zavar.
 - Szép vagy, nem nézhetlek?
 - Nem.
Felnevetett, édesen, ahogy szokott. - Meddig játsszuk még ezt? Kedvellek, te pedig belém vagy esve. Miért ne jöhetnénk össze? Vagy legalább ne legyél velem ilyen távolságtartó.
 - Mert nem akarok veled lenni, plusz múlt este megdöntötted Agiet, így hát nem hiszem, hogy oooolyan fontos lehetek neked - vontam fel a szemöldökömet.
 - Nem jelentett semmit - dőlt hátra. - Nincs kedved délután átjönni?
 - Eltaláltad.
Majd megkaptuk az ebédet, és csendesen megettük. Még hasonló beszélgetéseket folytattunk, miközben ettünk, majd a cégig visszafelé is.
 - Amúgy, tényleg - jutott eszembe, már elköszönésnél -, Mike bulit tart szombaton, tizenkilenc lesz. Hivatalosak vagyunk. 
 - Király - vigyorgott -, nos, köszönöm, hogy meghívhattalak ebédre. Bár nem bocsájtottál meg, mi?
 - Valamennyire megenyhültem, de ne számíts semmire - mondtam komolyan.
 - Este nem jössz át?
 - Eltaláltad, mással leszek - kacsintottam rá, majd otthagytam az épület előtt, én pedig besiettem.

Vártam, hogy mire hazamenjek, egyedül legyek. Vagy legalább a szemétkupaccal, ami a buli után maradt, de egyik sem jött be. Louis, Liam és Niall álltak a nappalim közepén, ami csillogott a tisztaságtól.
 - Megjött a házigazda - vigyorgott rám Louis.
 - Sziasztok.
 - Helló - köszönt íz ír és Liam egyszerre.
 - Minek köszönhetem ezt a takarító osztagot? Amiért amúgy szörnyen hálás vagyok, imádlak titeket - pusziltam meg mindegyiket egyesével.
 - Olyan jó volt a tegnapi buli, hogy ez volt a köszönet. Meg, gondoltam, mivel kicsit elkobozom a lakótársadat, ennyi kijár - mondta a szőkeség.
 - Olyan jók vagytok hozzám - nevettem fel.
 - Megyünk is - szólalt meg Liam.
 - Jaaa, még annyit - kaptam a fejemhez -, a munkatársam, Mike a hétvégén lesz tizenkilenc. Meghívott minket a bulijába, ne tervezzetek mást.
 - Zsír. Elmegyünk - mondta Louis.
 - Remek.
 - Szia, Olivia - adtak puszit. 
 - Sziasztok, és köszi, hogy kitakarítottatok - szóltam utánuk, majd bezártam a bejárati ajtót.
"Nyolcra átmegyek, ha neked úgy jó." - Állt Zayn üzenetében, ami most jött.
"Tökéletes. Várlak."

Louis szobája teljesen üres volt, ami furcsa érzéssel töltött el. Már egy jó ideje együtt éltünk, és megszoktam azt az alap rendetlenséget, ami akkor fogadott, mikor beléptem ebbe a helyiségbe. Most meg sehol semmi, néhány dolog maradt itt, teljesen kiürítette a napokban a helyet. Felsóhajtottam, majd elmentem kicsit kisminkelni magamat, és egyenesre vasaltam a hajamat.
Felvettem egy fehér alapon világos farmert, egy türkizkék, átlátszó inggel és fekete kardigánnal. Egy fekete, szegecses topánkát vettem fel, majd egy keresztes gyűrűt.

 Amint kész lettem, pár percre rá már csengettek is.
 - Szia, Zayn - leheltem halkan, mikor ajtót nyitottam neki. Óriásit dobbant a szívem, ahogy megláttam. Szélesen rám vigyorgott, majd közelebb lépett.
 - Jó estét. Hiányoztál. - Bementünk a házba, és leültünk a kanapéra.
 - Te is nekem - suttogtam, majd átölelt és beletemette az arcát a nyakamba.  - Milyen volt Bradford?
 - A családommal voltam, kellett egy kis elzártság. De... beszélhetnénk arról, miért kerestél fel?
 - Mert hiányzol, és megbántam, hogy szünetet kértem. Magányos voltam nélküled - mondtam zavartan, mire egy mosoly jelent meg az arcán.
 - Annyira magányos, hogy kavartál Hazzával? - kontrázott rá.
 - Sajnálom - motyogtam. Ezért még megölöm a göndört.
 - Tudod mit? - kérdezte hirtelen. - Ezt egy bor mellett jobban meglehet beszélni. - Majd elővett egy üveggel a táskájából.
 - Te nagyon rákészültél az estére - mosolyodtam el, megkönnyebbülve.
 - Ó, ha te azt tudnád - motyogta halkan, de nem eléggé. Én is elmosolyodtam. - Vagyis, persze, van bornyitód? Amúgy, Harry már ezzel fogadott, mikor pár órája összefutottunk.
 - Szerintem ne beszéljünk róla - adtam a kezébe a kért tárgyat.
 - Örülök, hogy ezt mondod, na de mennyire gondolod komolyan? - Töltött a poharakba, majd a kezembe adta az egyiket.
 - Amennyire csak tudom. - Koccintottunk, majd ittunk.
 - Most tényleg boldog vagyok.
 - Én is.
Egy fél órán át csak iszogattunk, egymáshoz bújva, néha pedig apró csókokat váltottunk. 
Az esténk egész jó véget ért, boroztunk, összedobtunk egy kisebb vacsit, majd nálam aludt. Ráadásul, nem jutott eszembe Harry sem, ami remek dolognak számított, így az elmúlt napok eseményeit nézve.