32. fejezet - Svájci síelés 2-4. nap

Sziasztok!

Meghoztam az újabb fejezetet, remélem elnyeri a tetszéseteket és kapok kommentet vagy akármilyen más visszajelzést. Jól esik, és köszi az eddigieket. :)
xx
D

december 19, szerda.
II. nap

 - Már lassan felkelhetnél - bökdösött oldalba Louis. - Tudom, hogy ébren vagy.  Már egy jó ideje.
 - Na, ne mondd - sóhajtottam fel, majd ülő helyzetbe tornáztam magamat az ágyába. - De nincs semmi kedvem felkelni.
 - Pedig már mindenki hazatért.
 - Egyáltalán hol voltak?
 - Én sem tudom pontosan.
 - Átmegyek, átöltözöm - álltam fel, majd az ajtóhoz sétáltam -, Zayn is itt van?
 - Ja - bólintott.
 - Remek - motyogtam, majd átsétáltam a mi szobánkba.
Ahogy beléptem, az a csodálatos kép tárult elém, ahogy Zayn épp öltözött, nekem háttal.
 - Szia, cica - bújtam hozzá hátulról, és átöleltem. - Tegnap jól eltűntél.
 - Én sem tudom, mi történt velem. - Felnevetett, én pedig hasonlóan cselekedtem. - Valami olyan játék volt, hogy aki utoljára ér le, az fizet mindenkinek, azért iramodtunk meg annyira.
 - Világos - dőltem neki a falnak. Így figyeltem, ahogy felveszi a pólóját és a farmerét, majd megáll előttem.
 - Ne haragudj.
 - Nem haragszom, nem vagyunk egymáshoz láncolva - vontam meg a vállamat, és most kivételesen komolyan gondoltam.
 - Ennek örülök - mondta, majd homlokon csókolt -, itthon volt valami? Merre jártál este, hol aludtál?
 - Louisnál, utálok egyedül aludni - válaszoltam, miközben a bőröndöm felé lépkedtem. - Mai program?
 - Niall és Leila azt mondta, hogy ők ma este mennének le a vásárba, de gondolom - itt ránézett az órájára -, az csak később lesz. Még csak dél múlt. Nem vagy éhes? Én nagyon. - Csak úgy ömlöttek belőle a szavak, nagyon vicces volt. Pörgött.
 - De, de, én is éhes vagyok. Csak felöltözöm, addig csinálhatnál valamit.
 - Rendben, drága. - Majd újabb csókot kaptam, és kisétált a szobából.
Még nem tudja, és én nem is tervezem neki elmondani.
Gyorsan átlopakodtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, a hajamat kontyba tettem, majd visszaszaladtam a szobánkba.
Egy bézs, strasszos felső mellett döntöttem, amit egy fekete nadrággal és kardigánnal próbáltam fel, valamint a nyakam köré tekertem egy szürke sálat. Előhalásztam a fekete "mammut csizmámat", és kiültem az erkélyre rágyújtani.

  - Omlett jó lesz? - érdeklődött Zayn, miközben haladtam felé. Nekidőltem a konyhapultnak, és figyeltem, ahogy tétlenkedik.
 - Ne segítsek?
 - Nem kell, egyedül is össze tudok dobni egy reggelit - vigyorgott rám.
 - Zayn, egy pillanatra! - Liam volt az, és a lépcsőnél állt.
 - Épp főzök.
 - Hagyd, Liam - formáltam az ajkaimmal felé, mire csak intett egyet, hogy nem. - Kérlek!
 - Olivia, ezt befejeznéd?
 - Persze - sóhajtottam egy picit. A tűzhely mellé léptem, míg Zayn és Liam sutyorogva elvonultak, fel.
Idegesen készítettem el a reggelinket, letettem két tányérra, majd leültem a pultra. Ekkor toppant be Harry, elég szarul festett és mikor meglátott, megállt, majd a nappali felé vette az irányt. Alig telt el öt, csendben eltöltött perc, hallani lehetett fentről, hogy úgy csapják ki az ajtót, hogy az majd' kiszakadt. Lecsörtettek, miközben artikulálatlanul ordított.
 - Hol van az a seggfej? - üvöltött, majd körbenézett és meglátta a nappaliban álló Harryt, és nekirontott. - Mégis hogy van benned annyi, hogy megütsz egy nőt?! Komolyan, Harry, sokkal többét néztem ki belőled!
 - Nem tehetek róla! - Durr, egy ütés, amit a göndör kapott meg, majd másik néhány is követte ezt.
 - Zayn, nyugodj le - rohantam oda, és próbáltam lefogni, de ellökött.
 - Ne védd már, Olivia! Annyira feltűnő, hogy szerelmes vagy belé, kérlek, legalább ilyenkor ne dörgöld az orrom alá - ordibált már velem is, mire meghökkentem. Ekkor sietett hozzánk Liam és Louis, és szétszedte a két srácot.
 - Ugye most csak viccelsz? - kérdeztem remegő hangon.
 - EGYÁLTALÁN NEM - kiabálta, majd egyszerűen kirohant a szobából, egyenesen a lépcső felé, majd pár pillanat múlva hallottuk meg a bejárati ajtó óriási csapódását.
 - Ki ordibál így? - kérdezte Leila álmos hangon, mögötte pedig a másik két lány, majd Louis jelent meg.
Remek, az egész ház végighallgatta, ahogy Zayn ordibált Harryvel meg velem.
 - Annyira sajnálom a tegnap estit - lépett elém Hazza, és végigsimított a vállamon, mire kirázott a hideg.
 - Ne érj hozzám - húzódtam el, majd felszaladtam a szobámba.

december 21, péntek.
IV. nap

Épp az ágyon feküdtem, szétterülve, a pizsamámban. Péntek reggel volt, vagyis nekem reggel, amúgy délután kettő környékén járhatott az idő.
 - Még mindig nem tervezel csatlakozni a társasághoz?
 - Nem hiszem - mosolyodtam el, majd nagy lendülettel, de felültem. Magamra kaptam a kabátomat, és kiültem az erkélyre cigizni, Louis pedig mellém.
Most ő lett a szobatársam, úgy, hogy Niall Zaynnel, Liam pedig Harryvel alszik a veszekedés óta. Zayn és Hazza nem is szólnak egymáshoz, se hozzám, így igen fagyos lett mostanában a légkör a házban.
 - Amúgy ma van Anne szülinapja - szólalt meg mellőlem.
 - Ez komoly?
 - Igen, bár titokban akarja tartani - vigyorgott. 
 - Ezt nem szabad hagynunk - csaptam össze a tenyereimet, majd pacsiztam egyet vele is. - Mire gondolsz?
 - Minimum egy meglepetés buli!
 - Úgy imádom, hogy egy rugóra jár az agyunk - pattantam fel, majd adtam egy puszit az arcára. - De mégis hogy hozzuk össze? Kicsit feltűnő lenne egy beszélgetés, ahol mindenki ott van, csak Anne nem!
 - Én észrevétlenül átmegyek Harryékhez és Zaynékhez, de Agievel és Leilával te beszélsz!
 - Gondolom milyen észrevétlen lesz!
 - Ne nevess ki - bökött oldalba játékosan, majd felállt. - Nos, megkezdem a dolgot.
 - Amint elszívtam, megtudakolom a lányoktól, mi az esti program.

Felvettem egy farmert, hozzá a mammut cipőmet és egy fehér, mintás felsőt, meg egy fekete kardigánt.

 A nyakam köré tekertem egy sálat, majd átlopakodtam a lányok szobájába, ahol csak Leila volt ott.
 - Hát, szia - köszönt rám mosolyogva, majd felállt és megölelt -, kicsit eltűntél.
 - Áh, már gondolkodom a visszatérésemen. - Itt mindketten felnevettünk.
 - Miben segíthetek?
 - Igazság szerint, ma van Anne szülinapja, amit el akar titkolni - kezdtem bele -, és bulit szervezünk neki, meglepetésből Louisval. Ehhez kéne pár infó.
 - Hallgatlak.
 - Mit terveztek ma?
 - Valami vándorcirkusz jön a városba, innen egy órára, azt nézzük meg. Már kérdezni is akartam, hogy jöttök e, mert a fiúknak nem volt sok kedve, kivéve talán Niallt és Harryt.
 - Remek, akkor menjetek el öten, addig mi mindent elrendezünk! Vagyis, Niall, Harry, Anne, Agie és te.
 - Megbeszélem velük. Amúgy hatkor kezdődik, szóval már fél öt környékén lelépünk a jó hely reményében, és olyan kilencre érünk haza, de majd írok, ha elindultunk.
 - Köszi, köszi - öleltem át, majd kirohantam a szobából, le a konyhába reggelit csinálni magamnak.
Niallel ettünk együtt, miközben nevettünk hangosan a tévében épp történő baromságokon.
 - Te is jössz a cirkuszba este? - kérdezte, mikor már mosogattam.
 - Nem, most kihagynám, nem vagyok még a toppon - mosolyodtam el. - Majd még találkozunk - mondtam, majd kimentem a ház elé. Kivételes alkalmak egyike volt, hogy idáig kimerészkedtem, ráadásul kurva hideg volt, és a kabátom még csak a közelemben sem volt. Helyet foglaltam a ház melletti kis padon, ami egy fa mellett volt és előhalásztam a cigimet. Épp, hogy eltelt pár perc, társaságot kaptam, méghozzá Zayn személyében.
 - Zavarlak, ha ideülök? - kérdezte nyugodt hangnemben, mire csak megráztam a fejemet, és elfordultam. Próbáltam tőle a lehető legmesszebb ülni. És igen, hozzám szólt, két nap után. - Nézd - szólalt meg. - Nem lett volna szabad úgy beszélnem veled, egy barom voltam. Szörnyen dühös voltam, mert iszonyatosan szeretlek, még mindig és akkor is így éreztem. Csak valami a hatalmába kerített.
 - Értem - erőltettem mosolyt az arcomra. - Vicc, hogy én is szeretlek, mégis itt szenvedünk!
 - Az igazság az, hogy beszélni akartam veled. Csak két napig tartott. - Túl komoly volt, ami nem sok jót jelentett. - Nem akarok egy olyan kapcsolatban élni, ahol nem vagyok biztos benne, hogy én vagyok az egyetlen. El nem tudom mondani, mit érzek irántad, annyira veled lennék 0-24, de...
 - ...de szakítani akarsz - mondtam halkan -, világos, nyugodtan. Már úgyis kezdtem magamat jól érezni - mondtam óriási szarkazmussal a hangomban. - Szakíts csak, ha úgy látod jónak, Zayn.
 - Úgy látom, de már most megbántam.
 - Sajnálom, hogy egyszerűen nem voltam neked elég jó!
 - Itt nem erről van szó - akadt ki, és mindketten felpattantunk. Én már könnyeztem. - Nagyon szeretlek.
 - Én is, épp ezért nem értem, miért szívod a véremet! De tudod mit? Nyugodtan, ha ez így neked jó. Vége, nem foglak keresni és nem foglak üldözni. - Elpöcköltem a cigicsikkemet a hóba, majd karba tett kézzel besétáltam.
Komolyan így akar szakítani? Ilyen nívósan?

Délután öt óra környékén volt, és nem rég indult el Niall, Harry, és a három lány cirkuszba, mi pedig fent maradtunk. 
 - Akkor, hogy csináljuk? - kérdezte Liam.
 - Ti lemehetnétek piát venni, mi addig rendezkedünk - osztottam ki a feladatokat.
 - Oké - fűzte hozzá szűkszavúan Zayn, majd felosztottuk a pénz részét a dolognak és elment a két srác.
 - Szerintem a mi szobánkat zárjuk majd be - gondolkodtam el.
 - Igen - nevetett fel, majd hozzá is láttunk a törékeny tárgyak eltávolításához, valamennyire rendet tettünk, összerámoltunk és este nyolcra mindent bekészítettünk a helyére. Igazából semmin sem változtattunk, csak minden értékes tárgyat elzártunk a helyére, majd mikor megérkeztek a piákkal Zaynék, lehűtöttünk mindent.
Vagyis a piákat, mert a hangulat már amúgy is fagyos volt.
Szánalmasan felnevettem a szar poénomon, ami szerencsére csak magamban sütöttem el, majd töltöttem magamnak az egyik kint maradt whiskeys üvegből egy pohárnyit, tettem bele két jeget és kiültem egy kardigánba az előbbi helyemre, a ház mellé a padra.
"Indulunk" - állt az üzenetben, amit az imént kaptam.Újra a farmerom zsebébe süllyesztettem a fekete készüléket, majd a távolba bámulva mérgeztem magamat tovább.

 - Már akármikor megjöhetnek - basztatott Louis, miközben az ágyon fetrengtem.
 - Ez a pohárka elálmosított, mindjárt bealszom - fordultam egyet, majd morogva, de felkeltem.
 - Wá, wá, wá - kiáltott, majd röhögött fel Loui, miközben elkapott, mert majdnem elestem. - Téged egy biztos helyre fogunk állítani, mikor előugrunk. Gyere le - mondta, majd maga után húzott.
A szenvedésem az ágyban c. történetem alatt Zaynék felvarázsoltak egy "boldog szülinapot, Anne!" feliratot, majd elbújtunk.
Louisnak igaza volt, mert pár perc sem telt el, és máris nyúlt a lenti ajtó, mi meg kussban lapítottunk.
 - BOLDOG SZÜLETÉSNAPOOOOT - kiáltottuk, miközben rendezett sorokban puszikkal halmoztuk el a szülinapos lányt. 
 - Egyáltalán nem kellett volna - mosolygott ránk, mire én a hűtőhöz léptem, előszedtem feles poharakat, és töltöttem vodkát beléjük. Pontosan kilenc darabot, majd odaléptem hozzájuk és mindenki kezébe nyomtam egyet.
 - Inkább ezeket nem kellene - mondtam, mikor a szülinapos kezébe adtam egy pohárral. - De fenékig!

Új blog... valamikor.

Sziasztok!
Szeretnék egy új blogot nyitni, amihez kéne a segítségetek. Igazából még nem tudom, hogy az öt fiú közül ki/kik (engem ismerve) legyen középpontban majd.
A legegyszerűbb módja a megsegítésemnek az lenne, ha oldalra pillantanátok, és szavaznátok a közvéleménykutatásomon! :) Előre is köszönöm!

D

FRISSÍTVE:

Valamiért nem akarja mutatni a közvleménykutatás az eredményt, pedig vagy 15en szavaztatok, amit köszönök is. :)
Itt az új blog, egyelőre csak első fejezettel:

http://standupeight-onedirection.blogspot.hu/

31. fejezet - Svájci síelés 1. nap

Sziasztok, itt van a 31. fejezet. Remélem tetszeni fog. :)

xx

december 18, kedd.
I. nap

 - Szóval, pontosan melyik részére is megyünk Franciaországnak?
 - Zermatt - ejtette ki Louis.

 - Ez a ház csodálatos - csúszott ki Agie száján.
 - Nem rossz, nem rossz - reagált rá Harry.
 - Két óra buszozgatás után, végre sikerült eljönnünk ide. Néhány óra utazgatás, ajd vagy másfél óra sorban állás és szenvedés, de itt vagyunk - sóhajtott fel örömteli hangon Niall, majd ledobta a házunk elé a cuccát.
 - Itt a kulcs - nyújtotta oda Liamnek Zayn.
Az első volt a nappali, konyha és egy szoba, amit Niall és Liam kaptak, valamint egy fürdő. A második emeleten pedig három másik kétszemélyes szoba volt, Louisnak és Harrynek, a három lánynak, majd nekem és Zaynnek. Itt fent is volt egy külön, nagy fürdőszoba. A földszinten volt házimozi "szoba", ami szinte az egészet beterítette.
Ahogy beléptünk, egy folyosó fogadott minket, majd balra volt egy ajtó, ami a házimozi szobához vezetett, jobbra pedig egy csigalépcső, fel a emeletre. A konyha mellett értünk fel, velünk szemben a nappali, majd a helyiség másik végül nyílt a szoba, továbbsétálva újabb csigalépcső meg a fürdő. Ismét egy folyosón találjuk magunkat, jobbra nyílt két szoba, balra egy, meg egy mosdó.
 - Stip-stop miénk az fürdő melletti szoba - kiáltott fel Agie, mire összepacsiztak a szobatársaival.
 - Akkor a miénk ez - mutatott a lányok szobájával szemben lévő helyiség ajtajára Harry.
 - Nekünk meg ez maradt - nyitottam be.
A szobában minden fából volt, a bútorokat illetve. Szemben  az erkély ajtaja, balra egy szekrénysor, ami előtt egy dohányzóasztal és két szék volt. Emellett pedig egy franciaágy volt, a kerete pedig fából készült, az ágynemű meg hófehér volt. Éjjeliszekrények helyezkedtek el mellette, majd szinte egyből az óriási ablak, ami tökéletes kilátást nyújtott. Az ággyal szemben egy tv volt, meg néhány kép a falon. Nem volt túldíszítve.
 - Hoztál mindent? - kérdezte.
 - Nem véletlen vagyok két bőrönddel - vigyorogtam rá. Közelebb léptem hozzá és mosolyogva átöleltem a derekánál.Lábujjhegyre állva csókoltam meg, majd elengedtük egymást. - Kijössz velem cigizni? - kérdeztem, mire csak bólintott. Mindketten a táskánkhoz nyúltunk, majd kivettük belőle a cigiket és kimentünk az erkélyre.
Kint volt két szék, az egyikre Zayn ült le, én pedig nekitámaszkodtam a korlátnak.
 - Mi lesz a mai program? - érdeklődtem.
 - Valószínűleg megnézzük a pályát, de jobb ötletem nincs. Lemegyünk esetleg a városba, vásár van.
 - De jó, vásárolhatok - vigyorogtam.
 - Annyira tipikus. Minimum három bőröndöddel fogsz hazamenni, ha minden jól megy.
 - Annyit nem tervezek azért venni - nevettem fel, majd tovább dohányozgattunk.
Pár percen belül kopogásra lettünk figyelmesek. - Gyere be - szólt ki Zayn.
Niall dugta be a fejét, meg Leila. - Büdös dohányosok - sétáltak ki.
 - Olyan kedves vagy, Leila - röhögtem fel. - Amúgy mi kéne?
 - Csak körbenézünk a házban - felelt Niall.
 - Ja, meg ez - bökött a mellette álló, másik szőkére -, éhes. Összedobunk valamit?
 - Akár - mondtam, majd elnyomtam a cigimet. Zaynnel kézen fogva sétáltunk le, előttünk meg a két szőke ment. Harry és Louis kivételével mindenki a konyhában, avagy a nappaliban volt.
 - Mit szeretnétek enni? - kérdeztem a társaság felé fordulva.
 - Mi a legegyszerűbb?
 - Talán sült krumpli rántott hússal? - kérdezett vissza Louis. - Mi Harryvel lemehetünk venni, tíz perc alatt megjárjuk.
 - Akkor menjetek, vegyétek meg - szólalt meg Liam.
A srácok csak bólintottak, majd már ott sem voltak.

 - Én akkor is félek - tettem durcásan karba a kezemet -, egyáltalán nem tudok síelni! Ne erőltesd, Zayn! - megfogta a kezeimet, és húzni kezdett. A sílécek már a lábamon voltak, és a lejtő tetején álltunk.
 - Ennek nem lesz jó vége - nézett le a lejtő tetejéről, mellőlünk Liam.
 - Ne szórakozzatok már, az utolsó fizeti az estét - kiáltott fel Harry, aztán már száguldott is le a kisebb tömeg, amit mi alkottunk. Már csak Zayn, Niall, Liam és Leila álltak fent, az utóbbi kettő szorosan egymásba kapaszkodva méregették a terepet.
 - Zavarna, ha meglöknélek?
 - És, ha kitekerném a nyakadat? - néztem csúnyán vissza Zaynre, mire csak közelebb jött, kinyújtott karokkal felém.- Ne, ne, ne! - Elkezdtem hátrálni, és sikerült annyira hátrafelé lépkednem, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és lezúgtam a lejtőn.
Szerencsére úgy másfél-két méter csúszás után (háttal), elvágódtam és a hátamra estem.
 - Basszus, jól vagy? - sietett hozzám Zayn, majd lehajolt hozzám.
 - Gondolom ezt most nagyon muszáj volt - sóhajtottam, majd felsegített és magához ölelt.
 - Ne haragudj, cica, véletlen volt - nevetett.
 - Jól vagytok? - kérdezte Liam, mikor leérkeztek Leilával és Niallel.
 - Igen, csak ez a barom lelökött - morogtam.
 - Te estél le...
 - Mert közelítettél - csattantam fel, majd a hátamra tettem a kezemet. Sajgott. Nagyon. - Azt hiszem, én inkább visszamennék, majd holnap megpróbálkozom a tanulással.
 - Hazakísérjelek? - kérdezte Zayn.
 - Á, maradjatok csak, még elég korán van. Elleszek - mosolyodtam el. - Liam, ideadod a kulcsot?
 - Persze, tessék. Biztos ne kísérjünk fel?
 - Nem, nem kell! Nyugodtan maradjatok ameddig csak akartok, elég fáradt vagyok, szerintem lefekszem aludni.
 - Rendben, akkor majd megyünk - szóltak utánam. Leszereltem a hóban a lábamról a léceket, majd a kezemben cipelve jutottam el a házig, ami néhány perc sétára volt csupán.
Fájós háttal lezuhanyoztam, majd köntösben sétáltam át a szobánkba.
Egy fekete cicanadrág mellett döntöttem végül, mikor a bőröndömben már könyékig turkáltam, ehhez pedig egy szürke toppot kaptam fel, amihez egy vajszínű kardigánt választottam. Egy fekete sálat a nyakam köré tekertem, a hajamat pedig kontyba tettem, és így sétáltam le a nappaliba tv-t nézni. 

A hátam szerencsére már jobban volt, két óra folyamatos fekvés és a tv bambulása után. Aztán nyitódott a lenti ajtó, én pedig a lépcsőre szegeztem a tekintetemet.
 - Helló - kiáltott fel Harry, mögötte pedig Agie és Louis sétáltak fel.
 - Sziasztok - támaszkodtam fel a kanapén. Szépen, lassan felültem, majd a lány és a göndörke leültek mellém, szorosan egymás mellé, míg Louis eltűnt a szobájában.
A mellettem ülő párocska pedig hirtelen megtámadta a másik ajkát, és heves csókolózásba kezdtek mellettem, mire nekem körülbelül felfordult a gyomrom. Köhécselve felálltam, majd öntöttem magamnak egy pohár vizet és elvonultam fel az emeletre, a szobámba. Kiültem rágyújtani az erkélyre.
Most komolyan ezt kell majd néznem egy hétig? Jézusom.
Fájdalmasan elsóhajtottam, majd előkapartam a kardigánom zsebéből az öngyújtómat, majd meggyújtottam a már a számban heverő cigarettát. Nem, nem voltam féltékeny, csak frusztrált a dolog, ami végül is nem is olyannyira furcsa. Szerelmes voltam belé.
Szerencsére a múltidőn van a hangsúly.
Aztán lentről hallottam, ahogy  csapódnak az ajtók, és hangos őrjöngések lepték be a lenti szintet, ahogy üdvözlik egymást. Kiabálva. Morogtam valamit, majd egy sóhaj kíséretében kifújtam a benntartott levegőt. Beleszívtam a kezembe tartott cigibe, majd arra lettem figyelmes, hogy nyitódik a szobánk ajtaja, bejön valaki, szöszmötöl bent, majd kilép mellém.
 - Megfogsz fázni - szólalt meg halkan Zayn, majd a vállamra terítette a kabátomat.
 - Köszönöm - válaszoltam, ugyanolyan halkan.
 - Hogy van a hátad? - Leült mellém, és közelről kémlelte az arcomat. Megsimította azt, majd a hátamra tette a kezét, és ott kezdett el simogatni, ami elég jól esett.
 - Már jobb, kipihentem. Milyen a hó?
 - Szokásos - vigyorodott el. - Sajnálom. Béna voltam.
 - Megbocsájtok, de még ki kell engesztelned!
 - Nem fogok csalódást okozni  - nevetett fel édesen, majd megpuszilt. - Nem vagy éhes?
 - De, ami azt illeti.
 - Leugrok, veszek valami pizzát magunknak, oké? Este meg elmehetnénk a vásárba.
 - Tökéletes.
 - Remek - állt fel, majd besétált. - Akkor, fél óra és jövök, max egy.
Zayn eltűnt, én pedig tovább cigizgettem, és vagy fél órán át kint ültem, amikor elkezdetem irtóra fázni. Besétáltam a szobába, majd lecaflattam ásványvízért. A nappaliban Harry és Louis voltak csak, Harry a konyhában baromkodott, míg a másik a tv előtt ült.
 - Hát te? - nézett rám Styles, mire megvontam a vállamat és egy palack ásványvizet ragadtam magamhoz. 
 - Lejöttem.
 - Már egy ideje nem is láttunk - fordult hátra Lou, és elmosolyodott. odasétáltam hozzá, lehajoltam és megpusziltam az arcát és lehuppantam mellé.
 - Inkább elzárkóztam. Amúgy... többiek? A három lány lent maradt Liammel, Niall meg a szobájában laptopozik - válaszolta a göndör, majd leült mellém. - Mit nézünk?
 - Én inkább lelépek - álltam fel.
 - Szinte már nem is vagy velem - horkant fel Louis. Hozzábújtam, ő pedig megpuszilta a homlokomat. - Ez már hiányzott.
 - Nekem is - röhögött Harry, mire csak oldalba rúgtam.
 - Te csak maradj csendben - morogtam rá, mire elkezdett csikizni. - JAAJJ, hagyjál már - kiáltottam fel -, ehhez nekem semmi kedvem most. - Majd csüggedten, de elengedett. Felálltam a kanapéról, és felsétáltam a szobámba, ahol levetettem magamat az ágyra és a telefonomat kezdtem nyomkodni.
Pár perc múlva bizonytalan kopogás hallatszott. Kikiáltottam valamit, majd Harry dugta be a fejét.
 - Zavarlak?
 - Most mondjam, hogy igen? - vontam fel a szemöldökömet, mire megrázta a fejét. - Gyere be, ülj le. - Helyet foglalt az ágy szélén, majd bámulni kezdett. - Miben segíthetek, Harry? - néztem rá komolyan.
 - Csak... olyan furcsa vagy. Távolságtartó, az elmúlt hónapokban, de most meg főleg - mondta egyszerűen. - Nem tudom, mit tehettem ellened, de sajnálom!
 - Nem tettél semmit - vontam meg a vállamat. - Csak így viselkedem, ilyen vagyok.
 - De régen nem voltál ilyen távolságtartó.
 - Talán mert jártunk? - vontam fel a szemöldökömet, mire elmosolyodott.
 - Akkor is... nem hozhatnánk azt vissza? Mármint, nem a járást, hanem a kettőnk kapcsolatát.
 - Nem hiszem - mondtam komolyan, mire kitágultak a pupillái. - Nem látom értelmét, én most boldog vagyok, ne kavarjuk fel a régi dolgokat, Harry. Plusz, ahogy látom, te is rendben vagy Agievel. - Erre vágott egy furcsa arckifejezést, majd megvonta a vállát ő is.
Kicsit még bent ültünk a szobában, majd Zayn sétált be egy pizzával a kezében.
 - Nos, azt hiszem én most lemegyek - állt fel. - Jó étvágyat. - Majd kiment.
 - Köszönjük - szólt ki Zayn, majd leült mellém a pizzás dobozzal. - Bocs, hogyha sokáig tartott, elég nagy sor volt - mosolyodott el, mire megfogtam az arcát és megcsókoltam.
 - Elfoglaltam magamat - motyogtam, mikor elhúzódtam, majd egy szelet pizza után nyúltam.
 - Mit akart Harrry?
 - Á, semmi különöset, csak rég beszéltünk és megkeresett. Amúgy, jó ez a pizza - bólogattam.
 - Ja, szerintem is... csak Harry olyan szomorkás volt - vonta meg a vállát.
 - Nekem ahhoz semmi közöm.

Este hat környékén mentünk ki a szobánkból csak, majd felkerestük a többieket, akik nagyjából a nappaliban üldögéltek és nevettek. 
 - Jól elfarsultatok - jött oda hozzám Leila, a kijelentésére meg csak elvigyorodtam.
 - Kellett a magánszféra. Amúgy, nektek mi az esti program? - néztem a társaságra, majd Louis felelt.
 - Vettünk piát, szerintem itthon maradunk.
 - Zayn, mi lemehetnénk  a vásárba, kíváncsi lennék.
 - Szóval megint különcködtök? - vigyorgott Niall.
 - Holnap este majd ünneplünk - mondtam.
 - Na, és mint ünneplünk? - kérdezte Agie, a többiek pedig kérdő tekintettel néztek rám.
 - Előre ünnepeljük meg a karácsonyt, a mikulást pedig utólag, de szerintem mindenre iszunk majd, amire csak lehet.
 - Helyes válasz - mondta halkan Zayn, majd megcsókolt. - Akkor, mi ma este lemegyünk a vásárba, ti nem jöttök?
 - Á, szerintem még ráérünk arra - legyintett Leila, majd tovább nézték a TV-t.
 - Nos, szerintem mi mehetünk - mondtam, mire csak bólintott. Felszaladtunk a szobába, felkaptunk magunkra sapkát, sálat, kabátot és egy meleg bakancsot, a táskámba tettem mindent fontos dolgot, majd elköszöntünk és leléptünk a vásárra.
Kézen fogva sétáltunk végig a csúszós úton, egyszer majdnem el is vágódtunk, de szerencsére csak majdnem. Ahogy leértünk a városközpontba, szembetaláltuk magunkat a tömeggel és a vásárral, a kismillió bódéval és a hangos emberekkel. Már teljesen sötét volt, így félhét környékén, este. Elsőnek vettünk magunknak egy-egy bögre forralt bort, majd azzal a kezünkbe, továbbra is egymásba karolva sétáltunk.
 - Segíts valami szépet nézni Anyának - húztam oda a kezénél fogva az egyik bódéhoz.
 - Tényleg, velük mikor...?
 - Karácsony környékén találkozunk majd velük. Hm, valami ékszer kéne - gondolkodtam hangosan, majd az eladó áthajolt és megszólított.
 - Mit keres, hölgyem? - Egy öreg úr volt, ősz hajjal és bajusszal.
 - Édesanyámnak valami nagyon szép ékszert, karácsonyi ajándékként. Lehetőleg ezüst legyen, vagy fehérarany, kicsi, vékony nyaklánc, egy medállal.
 - Köves medál? - kérdezte, miközben kutakodott, majd lassan egy fehér, meg egy lila köves medállal ellátott nyakláncot nyújtott át. A fehérbe egyből beleszerettem.
 - Ez lesz az, megveszem - mutattam rá.
 - Jó választás. Biztos tetszeni fog az édesanyjának - mondta kedvesen, majd becsomagolta. Még az ára is korrekt volt, így diadalittasan süllyesztettem el a táskám mélyére a nyakláncot, majd indultam Zayn megkeresésére, akit néhány méterrel arrébb találtam meg cigizni.
 - Meglett?
 - Persze - bólogattam, majd megittam a maradék forralt bort is. - Szerezzünk még, nagyon finom.
 - Egyetértek - nézett rám, majd homlokon csókolt. Majd megpillantottuk ugyanazt az éttermet, ami előtt árultak, majd újratöltettük és továbbmentünk.
 - Jut eszembe, nekem sem ártana valamit venni Anyáéknak, bár neki már kinéztem egy Chanel blúzt, apának pedig a kedvenc parfümjét fogom megvenni, de valamit még kéne - mondta elgondolkodva, miközben megálltunk egy szuveníres stand előtt.
 - Egy "I LOVE Zermatt" póló? - kérdeztem. - Én lehet veszek egy szürke pulcsisat, meg egy bögrét otthonra. Meg nééézd, az a kulcstartó is tök aranyos.
 - Nem úgy volt, hogy nem vásárolod el a vagyonodat? - vigyorgott rám, majd hátulról átölelt.
 - Elnézést, abból a pulcsiból van S-es méret? - A nőcike bólintott, majd elővette, én pedig felpróbáltam. - Húsz euro, az tök jó. Akkor még szeretném azt a fehér bögrét, meg a kulcstartót - mondtam elszántan, miközben mutogattam.
 - Negyven euro lesz, hölgyem.
 - Tessék - nyújtottam át neki a készpénzt, majd odaadta a megvásárolt darabokat és már mentünk is tovább.
 - De lassan már ennyi elég lesz.
 - Még vennék magamnak is valamit - mondtam határozottan.
 - A legutóbbiak...?
 - Azok csak apróságok - bólintottam, majd megálltam egy kürtöskalácsosnál.

Majdnem éjfélre értünk haza, a házból pedig hangos zene szólt, és már lent lehetett hallani a srácok ordibálását.
 - Jót buliztok nélkülünk - mondtam az első velem szembe jövőnek, majd továbbmentem. Pár méterrel arrébb realizáltam, hogy Anne volt az Niallel karöltve, kiindultak a hóba. Aztán elhaladt mellettem még Leila és Liam.
 - Várj, Liam - ordította Zayn, majd ő is eltűnt.
 - Egyáltalán van itt még valaki? - kérdeztem ironikusan,  miközben felsétáltam a nappaliban.
 - Mi itt maradtunk - szólalt meg egy női hang, mire megpördültem és a fotelben ülve négy szempár szegeződött rám.
 - Harry? Agie? - lepődtem meg, leplezetlenül.
 - Még Lou is az emeleten van - mondta kedvesen a lány, Harry pedig csak vigyorgott rám, majd a szemem előtt csókolta meg a szőkeséget.
 - Akkor én nem is zavarnék. - Majd megindultam a lépcső felé. Megálltam a szobája előtt, kopogtattam, majd benyitottam, de üres volt. A következő a fürdőszoba volt. - Loui!
 - Fürdők!
 - Mikor végzel?
 - Most jöttem csak be - jött bentről a válasz, mire csak felsóhajtottam. Akkor vagy két óra. - Mert?
 - Gondoltam beszélhetnénk, de akkor várok. Nyugodtan pancsizz és szépítkezz, kopogj, ha kellek.
 - Rendben. - Majd elvonultam a szobámba, mikor megpillantottam tőlem pár méterre a játszadozó Harry-Agie párost. Aztán nevetgélve eltűntek a lány szobájában, én pedig csendesen besétáltam a sajátunkba.
"Merre vagytok?" - írtam az üzenetet Zaynnek.
De nem jött semmi válasz.
Kiültem az erkélyre cigizni, majd az ajtóm halk csukódására lettem figyelmes.
 - Zayn? - Semmi válasz. Épp pattantam volna fel, mikor megjelent az erkély ajtajában Harry, komoly arccal.
 - Nem Zayn - szólalt meg, majd behúzta maga után az ajtót.
 - Harry, ma már próbálkoztál... basszus, te ittál?
 - Igen, de nem vagyok részeg. - Tényleg nem volt az, csak bűzlött az alkohol szagától.
 - Ki vele, mi kéne.
 - Add ide a cigidet. - Átnyújtottam neki, majd elhajította az erkélyről, egyenesen a hóba, le.
 - Ezt most szükséges volt, gondolom - morogtam, majd kikerülve őt, beültem az ágyra. Várakozóan néztem rá, mikor megállt elem szemben. A karomnál fogva felrángatott maga mellé, és mérgesen nézett a szemembe.
 -  Nem értem, miért vagy ilyen ribanc - üvöltötte szinte a képembe -, tőlem mindent megkaphattál volna, hát nem érted?
 - Engedj már el - szűrtem a fogaim között, mire a szorítása csak erősödött.- Nem akarok veled lenni, nem akarok tőled semmit!
 - Ez régen nem így volt - üvöltött rám.
 - Gyűlöllek - kiabáltam rá, mire lendült a keze.
Megütött.
A szemeim könnybe lábadtak, és némán zokogtam fel.
 - Takarodj innen - üvöltöttem rá, és azt hiszem, úgy eddig tartott a némaságom. Hangosan törek elő belőlem az érzelmeim.  - Nem akarlak látni, tűnj innen, Harry!
 - Mi ez az ordibálás? Már a földszintről lehet hallani - dugta be a fejét Liam. - Jézusom, Olivia, te sírsz? - Beljebb sétált, és mellettünk állt meg. - Harry? Valaki szólaljon meg.
 - Megütöttem - vonta meg a vállát, mire a másik srác szemei kikerekedtek.
 - Ugye csak részeg és viccel?
 - Pont úgy nézek ki, mint aki jól van? - szólaltam meg.
 - Harry, baszki - fogta meg a fejét, majd konkrétan kilökdöste őt a szobámból. - Sajnálom, Olivia, pia hatása alatt van... majd biztos kitalál valamit. - Kidobta a szobából a folyosóra, majd kulcsra zárta az ajtómat és leült mellém. 
Sosem voltunk jóban, olyan semleges kapcsolatunk volt, de most jobbnak láttuk mindketten ezt félretenni. Szorosan magához ölelt, és néhány percig úgy maradtunk.
 - Szükséged van valamire? - törte meg a csendet.
 - Nincs, maximum egy kis magányra - húzódtam el tőle.
 - Akkor le is megyek, elbeszélgetek azzal a seggfejjel - állt fel, majd az ajtó felé vette az irányt.
 - Liam... Zaynről van hír?
 - Nincs, Liamékkel eltűntek valahol - rántotta meg a vállát -, de szerintem hamarosan előkerülnek. Nyugodj meg.
 - Köszönöm. - Elmosolyodott és bólintott. - Meg úgy mindent.
 - Igazán nincs mit, nem érdemelted meg. Szólj, ha tényleg kell valami. Valami étel, ital, bármi.
 - Megleszek - húztam magamra a kabátomat, majd mindketten távoztunk a helyiségből. Ő ki, én pedig az erkélyre.
A gyújtóm után kutatva kattogott tovább az agyam, majd a számba tettem a cigit, meggyújtottam és mélyet szívtam belőle. A korlátba kapaszkodtam, és azt vettem észre, hogy még mindig remegek, eléggé.

Hajnali egy környéke lehetett, ha nem fél kettő. Már a fekete hálóingemben slattyogtam le a lépcsőn, majd megnyugodva észleltem, hogy üres a konyha meg a nappali, így lementem egy pohár vízért.
 - Most megvagy - szólalt meg valaki a hátam mögül, mire megpördültem.
 - Louis - sóhajtottam fel, mire odajött és magához szorított.
 - Mondta Liam, mit csinált az a barom... nem... dumálunk?
 - Nagyon fáradt vagyok - ásítottam -, de holnap megbeszélhetnénk. Vagyis, majd később, miután kialudtam magamat.
 - Á, értem. Nem tudod, hogy a többiek...? - érdeklődött, miközben sétáltunk fel az emeltre.
 - Én is tanácstalan vagyok.
 - Nem jössz be? - Az ajtaja előtt álltunk.
 - Harry miatt inkább kihagynám.
 - Agienél alszik, mondta. Akár itt is maradhatnál, ha nem akarsz feltétlenül egyedül lenni este.
 - Elfogadom - mosolyodtam el. - Mint a régi, szép időkben.
 - Pontosan!
 - Komolyan hiányzol a házból. Mindig szabad a fürdő...
 - Oké, ne legyél gonosz - nevetett fel, majd bebújtunk az ágyba, és magához ölelt. - Jó éjszakát.
 - Neked is, Loui.

30. fejezet - Tél

 Helló minden idetévedtnek. :)

Kicsit hangolódjunk rá a télre, már szörnyen unom a meleget -a sztoriban-, szóval remélem, ti sem bánjátok majd. :) Plusz egy irtó aranyos karácsonyi képet találtam a srácokról, és már alig várom, hogy megoszthassam veletek.

Remélem kapok pár szavazatot, meg kommentet. :)

Jó olvasást, és élvezzétek! :):)
U.i.: elnézést a rövidségéért, de ez egy amolyan bevezetője lesz a következő fejezetnek. :)

xx

Beköszöntött a tél, december közepe táján járt. Pontosabban tizenötödike, szombat volt.
Ahogy kinéztem az ablakon, szakadt a hó, és hálát adtam az egének, hogy szombat van, így nincs munka. Tizenegy óra volt, mire végeztem a reggeli fürdéssel és fogmosással, majd felöltöztem, mivel egyre megyek át Niallékhez filmezni.
Egy egyszerű farmert választottam, szürke, mintás pólóval és egy fekete kardigánnal.  A kedvenc fekete táskámba mindent belepakoltam, majd utoljára vettem fel a magassarkúmat.

Lesétáltam a konyhába és csináltam magamnak pár szendvicset ebédre.
Amint végeztem, kocsiba ültem és már mentem is Niallékhez. Fél óra alatt már ott is voltam, Liam nyitott nekem ajtót.
 - Szia, Olivia - adott puszit. - Gyere beljebb, a nappaliban vagyunk.
 - Rendben - bólintottam, majd csendesen követtem, egészen a nappaliig. - Sziasztok - köszöntöttem a srácoknak. Mind az öten ott voltak, és a nagy, vajszínű kanapén üldögéltek. Előttük volt a plazmatévé, és azt nézték.
 - Helló - zengtek vissza, majd tovább figyelték hol a kikapcsolt tévét, hol Niallt, aki a földön ülve nézegette a meglévő filmeket.
 - Mit nézünk? - kérdeztem, miközben helyet foglaltam Zayn mellett. A sorrend a kanapén Niall, Liam, Zayn, én, Harry és Louis volt. Jobb helyet talán nem is találhattunk volna.
Szarkazmus.
 - Family Guy maraton? - nézett ránk a szőkeség.
 - Felőlem - rántotta meg a vállát Louis, mire a többiek is igenlő választ adtak.
Egész jól elnézegettük a filmet, egy csomó popcornt bezabáltunk és jól elnevetgéltünk. Csupán zavaró volt, hogy Harry olyan közel ült hozzám, és éreztem az illatát... az elmúlt hónapokban azért volt jobb a dolog, mert mindig távol tartottam magamat tőle. De úgy döntöttem, hogy jobb szembenézni a dologgal.
Már úgysem érzek iránta semmit.
Zaynnel összebújva, szorosan egymás mellett ültünk. A karjával átkarolta a derekamat, majd a kézfejére tettem az a sajátomat és ott pihentettem.
 - Jó, srácok, fejezzétek be ezt a nyáladzást, már elég unalmas - szól ránk Louis. 
 - Bocs, haver - néz rá Zayn, mire elvigyorodnak.
 - Amúgy, mióta is vagytok együtt? - kérdezte Liam, miközben már a főcímdal ment a következő epizódból.
 - Úgy három hónapja, nem? -  kerestem Zayn tekintetét, aki csak bólintott.
 - Körülbelül, igen - mondta.

Este nyolc környékén hagytuk el Niallék házát, és Zayn lakása felé vettük az irányt. Kézen fogva sétálgattunk, a már igen sötétben. 
 - Holnap mi lesz a programod? - kérdezte.
 - Leilánál leszek, azt hiszem.
 - De attól ma még nálam alszol, nem?
 - Persze, hát megígértem - mosolyodtam el, majd arcon pusziltam. 
 - Basszus - szólalt meg hirtelen.  Csupán pár méter sétáltunk, míg egy kisebb fős tinilány sereg szaladt felénk, Zayn nevét ordibálva.
 - Zayn, kérhetünk egy autogrammot?
 - Csinálhatunk veled egy közös képet?
 - A többi fiú hol van? Ez a lány a barátnőd? - Ennél a kérdésnél jobbnak láttam kilépni a Zaynt körbevett lányok köréből, és kívülről figyeltem az eseményeket.
 - Aláírnád a pólómat?
 - Persze, hova lehet?
 - Neked akárhova - mondta csábosan az úgy tizennégy éves lány, mire elvigyorodtam.
 - Rendben, akkor a válladra írom - mosolyodott el a kedves barátom. A lány nyilván valami erotikusabbra számított, de azért elpirulva, szédelegve tűrte, míg Zayn ráfirkantotta a vállára a nevét.
 - Egy képet? - állt mellé egy ugyanolyan korú, szőke lány.
Kattan a kamera, vaku, bájmosoly. Aztán többszöri villanás és nevetgélés.
 - Zayn, ez a lány a barátnőd? - kérdezte egy másik, még fiatalabb.
 - Persze - mondta mosolyogva, majd mellém lépett és átkarolt az oldalamnál.
 - Akkor miért nem jelentettétek be még a kapcsolatotokat? - nézett ránk az egyik, felvont szemöldökkel. Úgy hatan voltak, igen.
 - Mert... - kezdte, majd megakadt és másodpercekig csak gondolkodott a mondat folytatásán.
 - Nem tartjuk fontosnak a nyilvánosságra hozását a dolognak - szólaltam meg, először.
 - Áááááá - reagáltak.
 - Viszont mi most mennénk, még van mára programunk - mondta Zayn kedvesen, mire a rajongók csak bólogattak, ugyanúgy.
 - Köszönjük az autogrammot és képeket - nevetgéltek.
 - Igazán nincs mit. Sziasztok!
 - Sziasztok - köszöntek el ők is.

 - ...és ez még a jobbik fajta rajongók voltak - fújta ki a benntartott levegőt. Már a házban, a szobájában voltunk és az ágyon feküdtünk.
Fölém hajolt és megcsókolt.
 - Reménykedtem benne, hogy azért tovább nem tartanak fel minket. Cukik, meg minden, de eléggé sajnállak - mondtam elég halkan.
Elmosolyodott. - Így legalább nem kell bajlódnom a csaj-jelöltek beszerzésével - kacsintott rám, mire fogtam egy mellettem heverő párnát és az arcába vágtam, mire csak széles mosoly terült az arcán. Félelmetesen ördögi volt az a mosoly.
Újra felém tornyosult, és az arcunk közelítettek egymáshoz, bár inkább ő tett ennek érdekében. Mikor már csak pár milliméter választotta el az ajkainkat, hirtelen mozdult meg és kezdett el csikizni.
 - NE, NE, NE, KÉRLEK - sikítoztam. - Ne csikizz már, tudod... hogy... nem bírom!
 - Tudom, épp azért csinálom - röhögött fel, majd tovább csinálta.
 - Olyan gonosz vagy - fújtattam pár perc múlva, mikor elengedett. Majd édesen hozzám bújt, akár egy macska.
 - Egyébként, lassan karácsony - szólalt meg pár perc múlva.
 - Ne, komolyan? - szólalt meg belőlem a szarkazmus, mire csak mosolygott egyet.
 - Ezzel oda akartam kitérni, hogy mit szeretnél karácsonyra.
 - Lepj meg. - Most én hajoltam fölé, ahogy a hátán feküdve pihent.
Gyors iramban csaptam le az ajkaira, majd szenvedélyes csókokat váltottunk.
 - Jaj, ne, drágám, most fáradt vagyoooook, nincs kedvem szexelni! Fáj a fejem, ráadásul menstruálok is - kezdett el hisztizni, mire felröhögtem.
 - Azért szép próbálkozás - kacsintottam rá, majd magára rántott és maga alá gyűrve csókolt meg.

 - Jó reggelt - mondta halkan Zayn, mire teljesen sikerült magamhoz térnem. Bár, az igazat megvallva már vagy egy óra fent voltam, csak olyan kényelmesen pihentem, hogy nem volt erőm felkelni.
 - Neked is - mondtam, majd ásítottam egyet.
 - Van egy kis meglepetésem.
 - De mi van? Szülinap? Még nem. Névnap? Már nem. Karácsony? Még nem.
 - Nem olyan nagyszabású - vigyorgott, majd kisétált a szobájából, és két perc múlva egy ágyba-reggelivel állt mellettem, én pedig felültem az ágyban. Az ölembe tette a jól megrakott tálcát, pirítóssal, omlettel, narancslével és kávéval, valamint lekvárral a pirítóshoz.
 - Szerintem te egy kicsit elkényeztetsz - mosolyodtam el, majd adtam egy puszit a szájára. - De ezt mindenképpen segítened kell elpusztítani, hány emberre főztél?
 - Háááát...
 - Ez azt jelenti, hogy a másik szobában egy másik csaj van, és neki viszed a maradékot, esetleg elfelejteted szétválasztani?
Vigyorgott. - Hoppá, most lebuktam. - Felsóhajtott, majd beült mellém az ágyba, és együtt kezdtünk enni. - Egyébként mikorra kell menned?
 - Leilához? Fogalmam sincs - mondtam, majd elvettem az éjjeliszekrényről a telefonomat, és egy SMS-t kezdtem el írni, "Mikorra menjek?" szöveggel, és el is küldtem.- Majd most meglátom.
 - Egyébként, terveid a jövőhétre? - érdeklődött, két falat között.
 - Dolgozom.  Miért?
 - Mert pár napja kiderült, hogy megyünk síelni a jövőhéten, azt hiszem kedden. - Elgondolkodott pár pillanat erejéig. - Igen, kedden, és vasárnap jövünk haza, egy nappal karácsony előtt.
 - Értem - húztam el a számat -, azért sajnálom, hogy a karácsony előtti napokat nem veled fogom tölteni - mosolyodtam el a mondat végére, mire az ő arcán is valami hasonló jelent meg. - Most meg mi van?
 - Az igazság az, hogy te is hivatalos vagy a kis kikapcsolódásunkra, sőt, örülnénk, ha hoznál még pár lányt. Amennyiben neked nem rossz úgy - vágta rá.
 - Nem rossz, kikre gondoltatok?
 - Esetleg Leila, meg a két lány az előző buliról... na?
 - Agie és Anne? Nekem jó, szólok nekik. Jaaaj, ennek annyira örülök - borultam a nyakába, mire arcon csókolt. Majdnem felborítottuk a tálcát, de Zayn még időben megfogta.
 - Reméltem, hogy örülni fogsz az ötletnek - vigyorgott.
Ekkor rezgett egyet a telefonom, ami azt jelentette, hogy üzenetem érkezett. Újra a kezembe vettem, majd olvasni kezdtem, amit Leila írt.
"Háromra átmegyek hozzád."
 - Körülbelül kettőig ráérek, addig segíthetnél összeírni, hogy mit vigyek a síelésre. - Nyújtózkodtam egyet.
 - És megnézetem veled a Thort.
 - Neeeee már - vonyítottam.
 - De, de - vigyorgott továbbra is, mire csak megadóan sóhajtottam és tovább ettünk.

A délelőtt és kora délután folyamán Zaynnél maradtam, filmeztünk és körbetelefonáltunk mindenkit, hogy mit vigyünk, valamint a két lányt is sikerült kisebb szenvedés árán elhívni a kiruccanásunkra.
Délután jól bevásároltam, Leila is jön kedden, természetesen.
De a hab a tortán az volt, mikor kiderült, hogy CeCe is könnyedén elenged.