31. fejezet - Svájci síelés 1. nap

Sziasztok, itt van a 31. fejezet. Remélem tetszeni fog. :)

xx

december 18, kedd.
I. nap

 - Szóval, pontosan melyik részére is megyünk Franciaországnak?
 - Zermatt - ejtette ki Louis.

 - Ez a ház csodálatos - csúszott ki Agie száján.
 - Nem rossz, nem rossz - reagált rá Harry.
 - Két óra buszozgatás után, végre sikerült eljönnünk ide. Néhány óra utazgatás, ajd vagy másfél óra sorban állás és szenvedés, de itt vagyunk - sóhajtott fel örömteli hangon Niall, majd ledobta a házunk elé a cuccát.
 - Itt a kulcs - nyújtotta oda Liamnek Zayn.
Az első volt a nappali, konyha és egy szoba, amit Niall és Liam kaptak, valamint egy fürdő. A második emeleten pedig három másik kétszemélyes szoba volt, Louisnak és Harrynek, a három lánynak, majd nekem és Zaynnek. Itt fent is volt egy külön, nagy fürdőszoba. A földszinten volt házimozi "szoba", ami szinte az egészet beterítette.
Ahogy beléptünk, egy folyosó fogadott minket, majd balra volt egy ajtó, ami a házimozi szobához vezetett, jobbra pedig egy csigalépcső, fel a emeletre. A konyha mellett értünk fel, velünk szemben a nappali, majd a helyiség másik végül nyílt a szoba, továbbsétálva újabb csigalépcső meg a fürdő. Ismét egy folyosón találjuk magunkat, jobbra nyílt két szoba, balra egy, meg egy mosdó.
 - Stip-stop miénk az fürdő melletti szoba - kiáltott fel Agie, mire összepacsiztak a szobatársaival.
 - Akkor a miénk ez - mutatott a lányok szobájával szemben lévő helyiség ajtajára Harry.
 - Nekünk meg ez maradt - nyitottam be.
A szobában minden fából volt, a bútorokat illetve. Szemben  az erkély ajtaja, balra egy szekrénysor, ami előtt egy dohányzóasztal és két szék volt. Emellett pedig egy franciaágy volt, a kerete pedig fából készült, az ágynemű meg hófehér volt. Éjjeliszekrények helyezkedtek el mellette, majd szinte egyből az óriási ablak, ami tökéletes kilátást nyújtott. Az ággyal szemben egy tv volt, meg néhány kép a falon. Nem volt túldíszítve.
 - Hoztál mindent? - kérdezte.
 - Nem véletlen vagyok két bőrönddel - vigyorogtam rá. Közelebb léptem hozzá és mosolyogva átöleltem a derekánál.Lábujjhegyre állva csókoltam meg, majd elengedtük egymást. - Kijössz velem cigizni? - kérdeztem, mire csak bólintott. Mindketten a táskánkhoz nyúltunk, majd kivettük belőle a cigiket és kimentünk az erkélyre.
Kint volt két szék, az egyikre Zayn ült le, én pedig nekitámaszkodtam a korlátnak.
 - Mi lesz a mai program? - érdeklődtem.
 - Valószínűleg megnézzük a pályát, de jobb ötletem nincs. Lemegyünk esetleg a városba, vásár van.
 - De jó, vásárolhatok - vigyorogtam.
 - Annyira tipikus. Minimum három bőröndöddel fogsz hazamenni, ha minden jól megy.
 - Annyit nem tervezek azért venni - nevettem fel, majd tovább dohányozgattunk.
Pár percen belül kopogásra lettünk figyelmesek. - Gyere be - szólt ki Zayn.
Niall dugta be a fejét, meg Leila. - Büdös dohányosok - sétáltak ki.
 - Olyan kedves vagy, Leila - röhögtem fel. - Amúgy mi kéne?
 - Csak körbenézünk a házban - felelt Niall.
 - Ja, meg ez - bökött a mellette álló, másik szőkére -, éhes. Összedobunk valamit?
 - Akár - mondtam, majd elnyomtam a cigimet. Zaynnel kézen fogva sétáltunk le, előttünk meg a két szőke ment. Harry és Louis kivételével mindenki a konyhában, avagy a nappaliban volt.
 - Mit szeretnétek enni? - kérdeztem a társaság felé fordulva.
 - Mi a legegyszerűbb?
 - Talán sült krumpli rántott hússal? - kérdezett vissza Louis. - Mi Harryvel lemehetünk venni, tíz perc alatt megjárjuk.
 - Akkor menjetek, vegyétek meg - szólalt meg Liam.
A srácok csak bólintottak, majd már ott sem voltak.

 - Én akkor is félek - tettem durcásan karba a kezemet -, egyáltalán nem tudok síelni! Ne erőltesd, Zayn! - megfogta a kezeimet, és húzni kezdett. A sílécek már a lábamon voltak, és a lejtő tetején álltunk.
 - Ennek nem lesz jó vége - nézett le a lejtő tetejéről, mellőlünk Liam.
 - Ne szórakozzatok már, az utolsó fizeti az estét - kiáltott fel Harry, aztán már száguldott is le a kisebb tömeg, amit mi alkottunk. Már csak Zayn, Niall, Liam és Leila álltak fent, az utóbbi kettő szorosan egymásba kapaszkodva méregették a terepet.
 - Zavarna, ha meglöknélek?
 - És, ha kitekerném a nyakadat? - néztem csúnyán vissza Zaynre, mire csak közelebb jött, kinyújtott karokkal felém.- Ne, ne, ne! - Elkezdtem hátrálni, és sikerült annyira hátrafelé lépkednem, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és lezúgtam a lejtőn.
Szerencsére úgy másfél-két méter csúszás után (háttal), elvágódtam és a hátamra estem.
 - Basszus, jól vagy? - sietett hozzám Zayn, majd lehajolt hozzám.
 - Gondolom ezt most nagyon muszáj volt - sóhajtottam, majd felsegített és magához ölelt.
 - Ne haragudj, cica, véletlen volt - nevetett.
 - Jól vagytok? - kérdezte Liam, mikor leérkeztek Leilával és Niallel.
 - Igen, csak ez a barom lelökött - morogtam.
 - Te estél le...
 - Mert közelítettél - csattantam fel, majd a hátamra tettem a kezemet. Sajgott. Nagyon. - Azt hiszem, én inkább visszamennék, majd holnap megpróbálkozom a tanulással.
 - Hazakísérjelek? - kérdezte Zayn.
 - Á, maradjatok csak, még elég korán van. Elleszek - mosolyodtam el. - Liam, ideadod a kulcsot?
 - Persze, tessék. Biztos ne kísérjünk fel?
 - Nem, nem kell! Nyugodtan maradjatok ameddig csak akartok, elég fáradt vagyok, szerintem lefekszem aludni.
 - Rendben, akkor majd megyünk - szóltak utánam. Leszereltem a hóban a lábamról a léceket, majd a kezemben cipelve jutottam el a házig, ami néhány perc sétára volt csupán.
Fájós háttal lezuhanyoztam, majd köntösben sétáltam át a szobánkba.
Egy fekete cicanadrág mellett döntöttem végül, mikor a bőröndömben már könyékig turkáltam, ehhez pedig egy szürke toppot kaptam fel, amihez egy vajszínű kardigánt választottam. Egy fekete sálat a nyakam köré tekertem, a hajamat pedig kontyba tettem, és így sétáltam le a nappaliba tv-t nézni. 

A hátam szerencsére már jobban volt, két óra folyamatos fekvés és a tv bambulása után. Aztán nyitódott a lenti ajtó, én pedig a lépcsőre szegeztem a tekintetemet.
 - Helló - kiáltott fel Harry, mögötte pedig Agie és Louis sétáltak fel.
 - Sziasztok - támaszkodtam fel a kanapén. Szépen, lassan felültem, majd a lány és a göndörke leültek mellém, szorosan egymás mellé, míg Louis eltűnt a szobájában.
A mellettem ülő párocska pedig hirtelen megtámadta a másik ajkát, és heves csókolózásba kezdtek mellettem, mire nekem körülbelül felfordult a gyomrom. Köhécselve felálltam, majd öntöttem magamnak egy pohár vizet és elvonultam fel az emeletre, a szobámba. Kiültem rágyújtani az erkélyre.
Most komolyan ezt kell majd néznem egy hétig? Jézusom.
Fájdalmasan elsóhajtottam, majd előkapartam a kardigánom zsebéből az öngyújtómat, majd meggyújtottam a már a számban heverő cigarettát. Nem, nem voltam féltékeny, csak frusztrált a dolog, ami végül is nem is olyannyira furcsa. Szerelmes voltam belé.
Szerencsére a múltidőn van a hangsúly.
Aztán lentről hallottam, ahogy  csapódnak az ajtók, és hangos őrjöngések lepték be a lenti szintet, ahogy üdvözlik egymást. Kiabálva. Morogtam valamit, majd egy sóhaj kíséretében kifújtam a benntartott levegőt. Beleszívtam a kezembe tartott cigibe, majd arra lettem figyelmes, hogy nyitódik a szobánk ajtaja, bejön valaki, szöszmötöl bent, majd kilép mellém.
 - Megfogsz fázni - szólalt meg halkan Zayn, majd a vállamra terítette a kabátomat.
 - Köszönöm - válaszoltam, ugyanolyan halkan.
 - Hogy van a hátad? - Leült mellém, és közelről kémlelte az arcomat. Megsimította azt, majd a hátamra tette a kezét, és ott kezdett el simogatni, ami elég jól esett.
 - Már jobb, kipihentem. Milyen a hó?
 - Szokásos - vigyorodott el. - Sajnálom. Béna voltam.
 - Megbocsájtok, de még ki kell engesztelned!
 - Nem fogok csalódást okozni  - nevetett fel édesen, majd megpuszilt. - Nem vagy éhes?
 - De, ami azt illeti.
 - Leugrok, veszek valami pizzát magunknak, oké? Este meg elmehetnénk a vásárba.
 - Tökéletes.
 - Remek - állt fel, majd besétált. - Akkor, fél óra és jövök, max egy.
Zayn eltűnt, én pedig tovább cigizgettem, és vagy fél órán át kint ültem, amikor elkezdetem irtóra fázni. Besétáltam a szobába, majd lecaflattam ásványvízért. A nappaliban Harry és Louis voltak csak, Harry a konyhában baromkodott, míg a másik a tv előtt ült.
 - Hát te? - nézett rám Styles, mire megvontam a vállamat és egy palack ásványvizet ragadtam magamhoz. 
 - Lejöttem.
 - Már egy ideje nem is láttunk - fordult hátra Lou, és elmosolyodott. odasétáltam hozzá, lehajoltam és megpusziltam az arcát és lehuppantam mellé.
 - Inkább elzárkóztam. Amúgy... többiek? A három lány lent maradt Liammel, Niall meg a szobájában laptopozik - válaszolta a göndör, majd leült mellém. - Mit nézünk?
 - Én inkább lelépek - álltam fel.
 - Szinte már nem is vagy velem - horkant fel Louis. Hozzábújtam, ő pedig megpuszilta a homlokomat. - Ez már hiányzott.
 - Nekem is - röhögött Harry, mire csak oldalba rúgtam.
 - Te csak maradj csendben - morogtam rá, mire elkezdett csikizni. - JAAJJ, hagyjál már - kiáltottam fel -, ehhez nekem semmi kedvem most. - Majd csüggedten, de elengedett. Felálltam a kanapéról, és felsétáltam a szobámba, ahol levetettem magamat az ágyra és a telefonomat kezdtem nyomkodni.
Pár perc múlva bizonytalan kopogás hallatszott. Kikiáltottam valamit, majd Harry dugta be a fejét.
 - Zavarlak?
 - Most mondjam, hogy igen? - vontam fel a szemöldökömet, mire megrázta a fejét. - Gyere be, ülj le. - Helyet foglalt az ágy szélén, majd bámulni kezdett. - Miben segíthetek, Harry? - néztem rá komolyan.
 - Csak... olyan furcsa vagy. Távolságtartó, az elmúlt hónapokban, de most meg főleg - mondta egyszerűen. - Nem tudom, mit tehettem ellened, de sajnálom!
 - Nem tettél semmit - vontam meg a vállamat. - Csak így viselkedem, ilyen vagyok.
 - De régen nem voltál ilyen távolságtartó.
 - Talán mert jártunk? - vontam fel a szemöldökömet, mire elmosolyodott.
 - Akkor is... nem hozhatnánk azt vissza? Mármint, nem a járást, hanem a kettőnk kapcsolatát.
 - Nem hiszem - mondtam komolyan, mire kitágultak a pupillái. - Nem látom értelmét, én most boldog vagyok, ne kavarjuk fel a régi dolgokat, Harry. Plusz, ahogy látom, te is rendben vagy Agievel. - Erre vágott egy furcsa arckifejezést, majd megvonta a vállát ő is.
Kicsit még bent ültünk a szobában, majd Zayn sétált be egy pizzával a kezében.
 - Nos, azt hiszem én most lemegyek - állt fel. - Jó étvágyat. - Majd kiment.
 - Köszönjük - szólt ki Zayn, majd leült mellém a pizzás dobozzal. - Bocs, hogyha sokáig tartott, elég nagy sor volt - mosolyodott el, mire megfogtam az arcát és megcsókoltam.
 - Elfoglaltam magamat - motyogtam, mikor elhúzódtam, majd egy szelet pizza után nyúltam.
 - Mit akart Harrry?
 - Á, semmi különöset, csak rég beszéltünk és megkeresett. Amúgy, jó ez a pizza - bólogattam.
 - Ja, szerintem is... csak Harry olyan szomorkás volt - vonta meg a vállát.
 - Nekem ahhoz semmi közöm.

Este hat környékén mentünk ki a szobánkból csak, majd felkerestük a többieket, akik nagyjából a nappaliban üldögéltek és nevettek. 
 - Jól elfarsultatok - jött oda hozzám Leila, a kijelentésére meg csak elvigyorodtam.
 - Kellett a magánszféra. Amúgy, nektek mi az esti program? - néztem a társaságra, majd Louis felelt.
 - Vettünk piát, szerintem itthon maradunk.
 - Zayn, mi lemehetnénk  a vásárba, kíváncsi lennék.
 - Szóval megint különcködtök? - vigyorgott Niall.
 - Holnap este majd ünneplünk - mondtam.
 - Na, és mint ünneplünk? - kérdezte Agie, a többiek pedig kérdő tekintettel néztek rám.
 - Előre ünnepeljük meg a karácsonyt, a mikulást pedig utólag, de szerintem mindenre iszunk majd, amire csak lehet.
 - Helyes válasz - mondta halkan Zayn, majd megcsókolt. - Akkor, mi ma este lemegyünk a vásárba, ti nem jöttök?
 - Á, szerintem még ráérünk arra - legyintett Leila, majd tovább nézték a TV-t.
 - Nos, szerintem mi mehetünk - mondtam, mire csak bólintott. Felszaladtunk a szobába, felkaptunk magunkra sapkát, sálat, kabátot és egy meleg bakancsot, a táskámba tettem mindent fontos dolgot, majd elköszöntünk és leléptünk a vásárra.
Kézen fogva sétáltunk végig a csúszós úton, egyszer majdnem el is vágódtunk, de szerencsére csak majdnem. Ahogy leértünk a városközpontba, szembetaláltuk magunkat a tömeggel és a vásárral, a kismillió bódéval és a hangos emberekkel. Már teljesen sötét volt, így félhét környékén, este. Elsőnek vettünk magunknak egy-egy bögre forralt bort, majd azzal a kezünkbe, továbbra is egymásba karolva sétáltunk.
 - Segíts valami szépet nézni Anyának - húztam oda a kezénél fogva az egyik bódéhoz.
 - Tényleg, velük mikor...?
 - Karácsony környékén találkozunk majd velük. Hm, valami ékszer kéne - gondolkodtam hangosan, majd az eladó áthajolt és megszólított.
 - Mit keres, hölgyem? - Egy öreg úr volt, ősz hajjal és bajusszal.
 - Édesanyámnak valami nagyon szép ékszert, karácsonyi ajándékként. Lehetőleg ezüst legyen, vagy fehérarany, kicsi, vékony nyaklánc, egy medállal.
 - Köves medál? - kérdezte, miközben kutakodott, majd lassan egy fehér, meg egy lila köves medállal ellátott nyakláncot nyújtott át. A fehérbe egyből beleszerettem.
 - Ez lesz az, megveszem - mutattam rá.
 - Jó választás. Biztos tetszeni fog az édesanyjának - mondta kedvesen, majd becsomagolta. Még az ára is korrekt volt, így diadalittasan süllyesztettem el a táskám mélyére a nyakláncot, majd indultam Zayn megkeresésére, akit néhány méterrel arrébb találtam meg cigizni.
 - Meglett?
 - Persze - bólogattam, majd megittam a maradék forralt bort is. - Szerezzünk még, nagyon finom.
 - Egyetértek - nézett rám, majd homlokon csókolt. Majd megpillantottuk ugyanazt az éttermet, ami előtt árultak, majd újratöltettük és továbbmentünk.
 - Jut eszembe, nekem sem ártana valamit venni Anyáéknak, bár neki már kinéztem egy Chanel blúzt, apának pedig a kedvenc parfümjét fogom megvenni, de valamit még kéne - mondta elgondolkodva, miközben megálltunk egy szuveníres stand előtt.
 - Egy "I LOVE Zermatt" póló? - kérdeztem. - Én lehet veszek egy szürke pulcsisat, meg egy bögrét otthonra. Meg nééézd, az a kulcstartó is tök aranyos.
 - Nem úgy volt, hogy nem vásárolod el a vagyonodat? - vigyorgott rám, majd hátulról átölelt.
 - Elnézést, abból a pulcsiból van S-es méret? - A nőcike bólintott, majd elővette, én pedig felpróbáltam. - Húsz euro, az tök jó. Akkor még szeretném azt a fehér bögrét, meg a kulcstartót - mondtam elszántan, miközben mutogattam.
 - Negyven euro lesz, hölgyem.
 - Tessék - nyújtottam át neki a készpénzt, majd odaadta a megvásárolt darabokat és már mentünk is tovább.
 - De lassan már ennyi elég lesz.
 - Még vennék magamnak is valamit - mondtam határozottan.
 - A legutóbbiak...?
 - Azok csak apróságok - bólintottam, majd megálltam egy kürtöskalácsosnál.

Majdnem éjfélre értünk haza, a házból pedig hangos zene szólt, és már lent lehetett hallani a srácok ordibálását.
 - Jót buliztok nélkülünk - mondtam az első velem szembe jövőnek, majd továbbmentem. Pár méterrel arrébb realizáltam, hogy Anne volt az Niallel karöltve, kiindultak a hóba. Aztán elhaladt mellettem még Leila és Liam.
 - Várj, Liam - ordította Zayn, majd ő is eltűnt.
 - Egyáltalán van itt még valaki? - kérdeztem ironikusan,  miközben felsétáltam a nappaliban.
 - Mi itt maradtunk - szólalt meg egy női hang, mire megpördültem és a fotelben ülve négy szempár szegeződött rám.
 - Harry? Agie? - lepődtem meg, leplezetlenül.
 - Még Lou is az emeleten van - mondta kedvesen a lány, Harry pedig csak vigyorgott rám, majd a szemem előtt csókolta meg a szőkeséget.
 - Akkor én nem is zavarnék. - Majd megindultam a lépcső felé. Megálltam a szobája előtt, kopogtattam, majd benyitottam, de üres volt. A következő a fürdőszoba volt. - Loui!
 - Fürdők!
 - Mikor végzel?
 - Most jöttem csak be - jött bentről a válasz, mire csak felsóhajtottam. Akkor vagy két óra. - Mert?
 - Gondoltam beszélhetnénk, de akkor várok. Nyugodtan pancsizz és szépítkezz, kopogj, ha kellek.
 - Rendben. - Majd elvonultam a szobámba, mikor megpillantottam tőlem pár méterre a játszadozó Harry-Agie párost. Aztán nevetgélve eltűntek a lány szobájában, én pedig csendesen besétáltam a sajátunkba.
"Merre vagytok?" - írtam az üzenetet Zaynnek.
De nem jött semmi válasz.
Kiültem az erkélyre cigizni, majd az ajtóm halk csukódására lettem figyelmes.
 - Zayn? - Semmi válasz. Épp pattantam volna fel, mikor megjelent az erkély ajtajában Harry, komoly arccal.
 - Nem Zayn - szólalt meg, majd behúzta maga után az ajtót.
 - Harry, ma már próbálkoztál... basszus, te ittál?
 - Igen, de nem vagyok részeg. - Tényleg nem volt az, csak bűzlött az alkohol szagától.
 - Ki vele, mi kéne.
 - Add ide a cigidet. - Átnyújtottam neki, majd elhajította az erkélyről, egyenesen a hóba, le.
 - Ezt most szükséges volt, gondolom - morogtam, majd kikerülve őt, beültem az ágyra. Várakozóan néztem rá, mikor megállt elem szemben. A karomnál fogva felrángatott maga mellé, és mérgesen nézett a szemembe.
 -  Nem értem, miért vagy ilyen ribanc - üvöltötte szinte a képembe -, tőlem mindent megkaphattál volna, hát nem érted?
 - Engedj már el - szűrtem a fogaim között, mire a szorítása csak erősödött.- Nem akarok veled lenni, nem akarok tőled semmit!
 - Ez régen nem így volt - üvöltött rám.
 - Gyűlöllek - kiabáltam rá, mire lendült a keze.
Megütött.
A szemeim könnybe lábadtak, és némán zokogtam fel.
 - Takarodj innen - üvöltöttem rá, és azt hiszem, úgy eddig tartott a némaságom. Hangosan törek elő belőlem az érzelmeim.  - Nem akarlak látni, tűnj innen, Harry!
 - Mi ez az ordibálás? Már a földszintről lehet hallani - dugta be a fejét Liam. - Jézusom, Olivia, te sírsz? - Beljebb sétált, és mellettünk állt meg. - Harry? Valaki szólaljon meg.
 - Megütöttem - vonta meg a vállát, mire a másik srác szemei kikerekedtek.
 - Ugye csak részeg és viccel?
 - Pont úgy nézek ki, mint aki jól van? - szólaltam meg.
 - Harry, baszki - fogta meg a fejét, majd konkrétan kilökdöste őt a szobámból. - Sajnálom, Olivia, pia hatása alatt van... majd biztos kitalál valamit. - Kidobta a szobából a folyosóra, majd kulcsra zárta az ajtómat és leült mellém. 
Sosem voltunk jóban, olyan semleges kapcsolatunk volt, de most jobbnak láttuk mindketten ezt félretenni. Szorosan magához ölelt, és néhány percig úgy maradtunk.
 - Szükséged van valamire? - törte meg a csendet.
 - Nincs, maximum egy kis magányra - húzódtam el tőle.
 - Akkor le is megyek, elbeszélgetek azzal a seggfejjel - állt fel, majd az ajtó felé vette az irányt.
 - Liam... Zaynről van hír?
 - Nincs, Liamékkel eltűntek valahol - rántotta meg a vállát -, de szerintem hamarosan előkerülnek. Nyugodj meg.
 - Köszönöm. - Elmosolyodott és bólintott. - Meg úgy mindent.
 - Igazán nincs mit, nem érdemelted meg. Szólj, ha tényleg kell valami. Valami étel, ital, bármi.
 - Megleszek - húztam magamra a kabátomat, majd mindketten távoztunk a helyiségből. Ő ki, én pedig az erkélyre.
A gyújtóm után kutatva kattogott tovább az agyam, majd a számba tettem a cigit, meggyújtottam és mélyet szívtam belőle. A korlátba kapaszkodtam, és azt vettem észre, hogy még mindig remegek, eléggé.

Hajnali egy környéke lehetett, ha nem fél kettő. Már a fekete hálóingemben slattyogtam le a lépcsőn, majd megnyugodva észleltem, hogy üres a konyha meg a nappali, így lementem egy pohár vízért.
 - Most megvagy - szólalt meg valaki a hátam mögül, mire megpördültem.
 - Louis - sóhajtottam fel, mire odajött és magához szorított.
 - Mondta Liam, mit csinált az a barom... nem... dumálunk?
 - Nagyon fáradt vagyok - ásítottam -, de holnap megbeszélhetnénk. Vagyis, majd később, miután kialudtam magamat.
 - Á, értem. Nem tudod, hogy a többiek...? - érdeklődött, miközben sétáltunk fel az emeltre.
 - Én is tanácstalan vagyok.
 - Nem jössz be? - Az ajtaja előtt álltunk.
 - Harry miatt inkább kihagynám.
 - Agienél alszik, mondta. Akár itt is maradhatnál, ha nem akarsz feltétlenül egyedül lenni este.
 - Elfogadom - mosolyodtam el. - Mint a régi, szép időkben.
 - Pontosan!
 - Komolyan hiányzol a házból. Mindig szabad a fürdő...
 - Oké, ne legyél gonosz - nevetett fel, majd bebújtunk az ágyba, és magához ölelt. - Jó éjszakát.
 - Neked is, Loui.