32. fejezet - Svájci síelés 2-4. nap

Sziasztok!

Meghoztam az újabb fejezetet, remélem elnyeri a tetszéseteket és kapok kommentet vagy akármilyen más visszajelzést. Jól esik, és köszi az eddigieket. :)
xx
D

december 19, szerda.
II. nap

 - Már lassan felkelhetnél - bökdösött oldalba Louis. - Tudom, hogy ébren vagy.  Már egy jó ideje.
 - Na, ne mondd - sóhajtottam fel, majd ülő helyzetbe tornáztam magamat az ágyába. - De nincs semmi kedvem felkelni.
 - Pedig már mindenki hazatért.
 - Egyáltalán hol voltak?
 - Én sem tudom pontosan.
 - Átmegyek, átöltözöm - álltam fel, majd az ajtóhoz sétáltam -, Zayn is itt van?
 - Ja - bólintott.
 - Remek - motyogtam, majd átsétáltam a mi szobánkba.
Ahogy beléptem, az a csodálatos kép tárult elém, ahogy Zayn épp öltözött, nekem háttal.
 - Szia, cica - bújtam hozzá hátulról, és átöleltem. - Tegnap jól eltűntél.
 - Én sem tudom, mi történt velem. - Felnevetett, én pedig hasonlóan cselekedtem. - Valami olyan játék volt, hogy aki utoljára ér le, az fizet mindenkinek, azért iramodtunk meg annyira.
 - Világos - dőltem neki a falnak. Így figyeltem, ahogy felveszi a pólóját és a farmerét, majd megáll előttem.
 - Ne haragudj.
 - Nem haragszom, nem vagyunk egymáshoz láncolva - vontam meg a vállamat, és most kivételesen komolyan gondoltam.
 - Ennek örülök - mondta, majd homlokon csókolt -, itthon volt valami? Merre jártál este, hol aludtál?
 - Louisnál, utálok egyedül aludni - válaszoltam, miközben a bőröndöm felé lépkedtem. - Mai program?
 - Niall és Leila azt mondta, hogy ők ma este mennének le a vásárba, de gondolom - itt ránézett az órájára -, az csak később lesz. Még csak dél múlt. Nem vagy éhes? Én nagyon. - Csak úgy ömlöttek belőle a szavak, nagyon vicces volt. Pörgött.
 - De, de, én is éhes vagyok. Csak felöltözöm, addig csinálhatnál valamit.
 - Rendben, drága. - Majd újabb csókot kaptam, és kisétált a szobából.
Még nem tudja, és én nem is tervezem neki elmondani.
Gyorsan átlopakodtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, a hajamat kontyba tettem, majd visszaszaladtam a szobánkba.
Egy bézs, strasszos felső mellett döntöttem, amit egy fekete nadrággal és kardigánnal próbáltam fel, valamint a nyakam köré tekertem egy szürke sálat. Előhalásztam a fekete "mammut csizmámat", és kiültem az erkélyre rágyújtani.

  - Omlett jó lesz? - érdeklődött Zayn, miközben haladtam felé. Nekidőltem a konyhapultnak, és figyeltem, ahogy tétlenkedik.
 - Ne segítsek?
 - Nem kell, egyedül is össze tudok dobni egy reggelit - vigyorgott rám.
 - Zayn, egy pillanatra! - Liam volt az, és a lépcsőnél állt.
 - Épp főzök.
 - Hagyd, Liam - formáltam az ajkaimmal felé, mire csak intett egyet, hogy nem. - Kérlek!
 - Olivia, ezt befejeznéd?
 - Persze - sóhajtottam egy picit. A tűzhely mellé léptem, míg Zayn és Liam sutyorogva elvonultak, fel.
Idegesen készítettem el a reggelinket, letettem két tányérra, majd leültem a pultra. Ekkor toppant be Harry, elég szarul festett és mikor meglátott, megállt, majd a nappali felé vette az irányt. Alig telt el öt, csendben eltöltött perc, hallani lehetett fentről, hogy úgy csapják ki az ajtót, hogy az majd' kiszakadt. Lecsörtettek, miközben artikulálatlanul ordított.
 - Hol van az a seggfej? - üvöltött, majd körbenézett és meglátta a nappaliban álló Harryt, és nekirontott. - Mégis hogy van benned annyi, hogy megütsz egy nőt?! Komolyan, Harry, sokkal többét néztem ki belőled!
 - Nem tehetek róla! - Durr, egy ütés, amit a göndör kapott meg, majd másik néhány is követte ezt.
 - Zayn, nyugodj le - rohantam oda, és próbáltam lefogni, de ellökött.
 - Ne védd már, Olivia! Annyira feltűnő, hogy szerelmes vagy belé, kérlek, legalább ilyenkor ne dörgöld az orrom alá - ordibált már velem is, mire meghökkentem. Ekkor sietett hozzánk Liam és Louis, és szétszedte a két srácot.
 - Ugye most csak viccelsz? - kérdeztem remegő hangon.
 - EGYÁLTALÁN NEM - kiabálta, majd egyszerűen kirohant a szobából, egyenesen a lépcső felé, majd pár pillanat múlva hallottuk meg a bejárati ajtó óriási csapódását.
 - Ki ordibál így? - kérdezte Leila álmos hangon, mögötte pedig a másik két lány, majd Louis jelent meg.
Remek, az egész ház végighallgatta, ahogy Zayn ordibált Harryvel meg velem.
 - Annyira sajnálom a tegnap estit - lépett elém Hazza, és végigsimított a vállamon, mire kirázott a hideg.
 - Ne érj hozzám - húzódtam el, majd felszaladtam a szobámba.

december 21, péntek.
IV. nap

Épp az ágyon feküdtem, szétterülve, a pizsamámban. Péntek reggel volt, vagyis nekem reggel, amúgy délután kettő környékén járhatott az idő.
 - Még mindig nem tervezel csatlakozni a társasághoz?
 - Nem hiszem - mosolyodtam el, majd nagy lendülettel, de felültem. Magamra kaptam a kabátomat, és kiültem az erkélyre cigizni, Louis pedig mellém.
Most ő lett a szobatársam, úgy, hogy Niall Zaynnel, Liam pedig Harryvel alszik a veszekedés óta. Zayn és Hazza nem is szólnak egymáshoz, se hozzám, így igen fagyos lett mostanában a légkör a házban.
 - Amúgy ma van Anne szülinapja - szólalt meg mellőlem.
 - Ez komoly?
 - Igen, bár titokban akarja tartani - vigyorgott. 
 - Ezt nem szabad hagynunk - csaptam össze a tenyereimet, majd pacsiztam egyet vele is. - Mire gondolsz?
 - Minimum egy meglepetés buli!
 - Úgy imádom, hogy egy rugóra jár az agyunk - pattantam fel, majd adtam egy puszit az arcára. - De mégis hogy hozzuk össze? Kicsit feltűnő lenne egy beszélgetés, ahol mindenki ott van, csak Anne nem!
 - Én észrevétlenül átmegyek Harryékhez és Zaynékhez, de Agievel és Leilával te beszélsz!
 - Gondolom milyen észrevétlen lesz!
 - Ne nevess ki - bökött oldalba játékosan, majd felállt. - Nos, megkezdem a dolgot.
 - Amint elszívtam, megtudakolom a lányoktól, mi az esti program.

Felvettem egy farmert, hozzá a mammut cipőmet és egy fehér, mintás felsőt, meg egy fekete kardigánt.

 A nyakam köré tekertem egy sálat, majd átlopakodtam a lányok szobájába, ahol csak Leila volt ott.
 - Hát, szia - köszönt rám mosolyogva, majd felállt és megölelt -, kicsit eltűntél.
 - Áh, már gondolkodom a visszatérésemen. - Itt mindketten felnevettünk.
 - Miben segíthetek?
 - Igazság szerint, ma van Anne szülinapja, amit el akar titkolni - kezdtem bele -, és bulit szervezünk neki, meglepetésből Louisval. Ehhez kéne pár infó.
 - Hallgatlak.
 - Mit terveztek ma?
 - Valami vándorcirkusz jön a városba, innen egy órára, azt nézzük meg. Már kérdezni is akartam, hogy jöttök e, mert a fiúknak nem volt sok kedve, kivéve talán Niallt és Harryt.
 - Remek, akkor menjetek el öten, addig mi mindent elrendezünk! Vagyis, Niall, Harry, Anne, Agie és te.
 - Megbeszélem velük. Amúgy hatkor kezdődik, szóval már fél öt környékén lelépünk a jó hely reményében, és olyan kilencre érünk haza, de majd írok, ha elindultunk.
 - Köszi, köszi - öleltem át, majd kirohantam a szobából, le a konyhába reggelit csinálni magamnak.
Niallel ettünk együtt, miközben nevettünk hangosan a tévében épp történő baromságokon.
 - Te is jössz a cirkuszba este? - kérdezte, mikor már mosogattam.
 - Nem, most kihagynám, nem vagyok még a toppon - mosolyodtam el. - Majd még találkozunk - mondtam, majd kimentem a ház elé. Kivételes alkalmak egyike volt, hogy idáig kimerészkedtem, ráadásul kurva hideg volt, és a kabátom még csak a közelemben sem volt. Helyet foglaltam a ház melletti kis padon, ami egy fa mellett volt és előhalásztam a cigimet. Épp, hogy eltelt pár perc, társaságot kaptam, méghozzá Zayn személyében.
 - Zavarlak, ha ideülök? - kérdezte nyugodt hangnemben, mire csak megráztam a fejemet, és elfordultam. Próbáltam tőle a lehető legmesszebb ülni. És igen, hozzám szólt, két nap után. - Nézd - szólalt meg. - Nem lett volna szabad úgy beszélnem veled, egy barom voltam. Szörnyen dühös voltam, mert iszonyatosan szeretlek, még mindig és akkor is így éreztem. Csak valami a hatalmába kerített.
 - Értem - erőltettem mosolyt az arcomra. - Vicc, hogy én is szeretlek, mégis itt szenvedünk!
 - Az igazság az, hogy beszélni akartam veled. Csak két napig tartott. - Túl komoly volt, ami nem sok jót jelentett. - Nem akarok egy olyan kapcsolatban élni, ahol nem vagyok biztos benne, hogy én vagyok az egyetlen. El nem tudom mondani, mit érzek irántad, annyira veled lennék 0-24, de...
 - ...de szakítani akarsz - mondtam halkan -, világos, nyugodtan. Már úgyis kezdtem magamat jól érezni - mondtam óriási szarkazmussal a hangomban. - Szakíts csak, ha úgy látod jónak, Zayn.
 - Úgy látom, de már most megbántam.
 - Sajnálom, hogy egyszerűen nem voltam neked elég jó!
 - Itt nem erről van szó - akadt ki, és mindketten felpattantunk. Én már könnyeztem. - Nagyon szeretlek.
 - Én is, épp ezért nem értem, miért szívod a véremet! De tudod mit? Nyugodtan, ha ez így neked jó. Vége, nem foglak keresni és nem foglak üldözni. - Elpöcköltem a cigicsikkemet a hóba, majd karba tett kézzel besétáltam.
Komolyan így akar szakítani? Ilyen nívósan?

Délután öt óra környékén volt, és nem rég indult el Niall, Harry, és a három lány cirkuszba, mi pedig fent maradtunk. 
 - Akkor, hogy csináljuk? - kérdezte Liam.
 - Ti lemehetnétek piát venni, mi addig rendezkedünk - osztottam ki a feladatokat.
 - Oké - fűzte hozzá szűkszavúan Zayn, majd felosztottuk a pénz részét a dolognak és elment a két srác.
 - Szerintem a mi szobánkat zárjuk majd be - gondolkodtam el.
 - Igen - nevetett fel, majd hozzá is láttunk a törékeny tárgyak eltávolításához, valamennyire rendet tettünk, összerámoltunk és este nyolcra mindent bekészítettünk a helyére. Igazából semmin sem változtattunk, csak minden értékes tárgyat elzártunk a helyére, majd mikor megérkeztek a piákkal Zaynék, lehűtöttünk mindent.
Vagyis a piákat, mert a hangulat már amúgy is fagyos volt.
Szánalmasan felnevettem a szar poénomon, ami szerencsére csak magamban sütöttem el, majd töltöttem magamnak az egyik kint maradt whiskeys üvegből egy pohárnyit, tettem bele két jeget és kiültem egy kardigánba az előbbi helyemre, a ház mellé a padra.
"Indulunk" - állt az üzenetben, amit az imént kaptam.Újra a farmerom zsebébe süllyesztettem a fekete készüléket, majd a távolba bámulva mérgeztem magamat tovább.

 - Már akármikor megjöhetnek - basztatott Louis, miközben az ágyon fetrengtem.
 - Ez a pohárka elálmosított, mindjárt bealszom - fordultam egyet, majd morogva, de felkeltem.
 - Wá, wá, wá - kiáltott, majd röhögött fel Loui, miközben elkapott, mert majdnem elestem. - Téged egy biztos helyre fogunk állítani, mikor előugrunk. Gyere le - mondta, majd maga után húzott.
A szenvedésem az ágyban c. történetem alatt Zaynék felvarázsoltak egy "boldog szülinapot, Anne!" feliratot, majd elbújtunk.
Louisnak igaza volt, mert pár perc sem telt el, és máris nyúlt a lenti ajtó, mi meg kussban lapítottunk.
 - BOLDOG SZÜLETÉSNAPOOOOT - kiáltottuk, miközben rendezett sorokban puszikkal halmoztuk el a szülinapos lányt. 
 - Egyáltalán nem kellett volna - mosolygott ránk, mire én a hűtőhöz léptem, előszedtem feles poharakat, és töltöttem vodkát beléjük. Pontosan kilenc darabot, majd odaléptem hozzájuk és mindenki kezébe nyomtam egyet.
 - Inkább ezeket nem kellene - mondtam, mikor a szülinapos kezébe adtam egy pohárral. - De fenékig!