Üdv mindenkinek. :)
Sajnos még nincs karácsony, bár nem bánnám... kicsit megcsapott ez az időjárás meg a karácsonyi hangulat, miközben írtam. :D:D
Jó olvasást!
xx
A fejem össze vissza állt. 24.-e, hétfő volt, és a már rég megbeszéltek szerint, Harry hétvégi házában tartjuk a karácsony esténket. Aztán 25.-e reggel anyáék jönnek át hozzám, Louis leutazik a családjához két éjszakára, így egyedül leszek anyáékkal. Nagyjából ezek a terveim a "szünetre", majd az újévet persze a fiúkkal és Leiláékkal fogom tölteni.
- Lassan kikelhetnél az ágyból, még csomagolópapírt kell venni és nem akarok egyedül menni - sétált be Louis a szobámba. - És már délután három óra, kapkodd magadat!
- De csak hétre vagyunk hivatalosak Hazzához! - fordultam meg az ágyamban.
- Pattant ki az ágyból, és indulás. - Hallottam, ahogy a gardróbomhoz lép, turkál benne, majd hozzám vágott pár ruhadarabot. Kinyitottam a szemeimet, majd a hozzám vágott ruhákra tekintettem.
- Ízlésesebbet, évek óta nem hordok ilyen élénk rózsaszínt - morogtam. - Mondjuk a kék mellettit... igen, azt. A cicanadrág is jó, azt a lenti, fekete magassarkút passzold még ide. Meg azt a fekete sálat, és az asztalomon lévő fülbevalót keresd már meg, kérlek. Addig fogat mosnék! Köszöntem - majd kisétáltam a szobából.
- Nem vagyok a szolgád, Olivia - kiáltott utánam, mire felröhögtem.
- Ha nem segítesz, sosem leszünk képesek elindulni!
Szinte hallottam, ahogy felsóhajt, majd pakolászni kezd a szobámban. A fürdőben addig fogat mostam, feltettem sminket, majd kivasaltam, úgy tíz perc alatt a hajamat.
- Na, már kész is vagyok - léptem be újra a szobámba.
- Akkor öltözz fel, indulnék már.
- Egyáltalán mit akarsz venni? - kérdeztem, mikor már a bevásárlóközpontban róttuk a métereket.
- Csomagolópapír, bor és még néhány apróság. Anyáéknak például még nem vettem semmit. De ötletem sincs.
- Ruha, ékszer...?
- Nem, ők nincsenek oda az ilyen dolgokért.
- Á, tudom - csettintettem hirtelen. - Imádni fogsz.
- Előbb mondd, majd én eldöntöm - mondta.
- Wellness - kiáltottam fel, majd egy, a Louis mögött lévő irodára mutattam. - Úgy tűnik, most van is valami...
- Remek ötlet, imádlak - ölelt meg.
- Ki nem? - röhögtem fel.
A Wellness elintézése után a hipermarketbe venni néhány kiló csokit, meg a karácsonyfánkra díszeket. Aztán a kocsinál fordultunk még egyet, és visszamentünk venni csomagolópapírokat, még több karácsonyfa díszt és egy karácsonyfa talpat is.
- Leilának mit veszel?
- Neki még nem sikerült semmit... anyának nyakláncot, Franknek egy jó bort, nektek... az titok. Vagyis, majd megtudod időben, de Leilának semmit eddig.
- Esetleg neki is azt, mint az én anyukáméknak?
- Nem is rossz... de... hú, ez jó ötlet. Egy hétvége kikapcsolódás... wáó - vigyorodtam el. - Nem is rossz ötlet, Louis.
- Tudom, tudom.
- Ettől függetlenül még nézzünk körbe, valamit még vennék neki. Esetleg... egy ruhát, vagy cipőt...
Felsóhajtott, majd megadóan elindultunk. - Rendben, de azért valamikor érjünk haza.
- Nyugalom, tudom, hogy melyik ruhával szokott szemezni - mondtam magabiztosan, majd megindultunk a lift felé.
Néhány perc alatt a kiválasztott bolt előtt termettünk.
- Itt vagyunk! - szólaltam meg, majd bementünk. Alig két perc keresgélés után A ruha előtt álltam meg. - Ő az.
- Biztosan? - kérdezte. - Nehogy mást vegyél meg.
- Olyat nem tennék, nem vagyok béna - mosolyodtam el, majd felmarkoltam egy M-es méretűt, és bevittem a próbafülkébe.
Pár perc próbálgatás után tökéletesnek bizonyult, majd választottam hozzá egy hozzá illő cipőt, és már a kasszánál is voltunk. Gyönyörű díszdobozba tették nekünk, aztán kifizettük és már ott sem voltunk.
- Akkor mindent letudtunk? - kérdezte bizonytalanul.
- Persze - bólintottam, majd beindította az autót. - Tőlem mehetünk, sok dolgunk van még.
- Rendben - mondta halkan, majd kikanyarodtunk a parkolóházból. - Egyébként, mikor fogom megtudni, hogy mit kapunk?
- Majd este!
- De már majd' megöl a kíváncsiság - villantotta rám az édes mosolyát, mire felnevettem.
- Legalább annyit mondj, tetszeni fog e, vagy mivel kapcsolatos... mekkora... érted - akadt ki, miközben hol rám, hol az útra koncentrált.
- Remélem tetszeni fog - mondtam komolyan. - Hát, annyira nem kézzel fogható, vagyis... de... de nem egy nyaklánc, vagy egy csokoládé. És a s szilveszterrel kapcsolatos, leginkább.
- Akkor biztos imádni fogom - vigyorgott.
Amikor hazaértünk, az óra délután ötöt mutatott, tehát még volt két óránk.
- Akkor elkezdjük? - kérdeztem, majd mindent letettem a nappaliban található asztalra. - Nem is értem, mitől félsz, hogy nem végzünk. Egy nagy ajándékot adtok egymásnak a srácokkal, nem?
- De, csak még van pár dolog, amit neked sem mondtam.
- Oh, komolyan? - vontam fel a szemöldökömet, mire lehozott az emeletről négy, nagyobb fajta ajándékkosarat.
- Apróság - motyogta. - Csak be kell csomagolni. Segítesz?
- Persze - bólintottam, miközben egyesével becsomagolgattuk őket.
Egy óra alatt mindegyikkel végeztünk, sőt, még a családi ajándékokra is maradt időnk. Mindegyiket becsomagoltuk, és elpakoltuk a fánk alá, ami igazából még csak felállítva lett időközben.
Sietősen felrohantunk mindketten az emeltre, én pedig bevágtam magamat a fürdőszobába. A hajamat gyenge kontyba tettem, néhány szálat pedig az arcom mellett kint hagytam lógni. Piros rúzst tettem fel, kisminkeltem magamat, vagyis csak megigazítottam, majd mentem tovább a szobámba. Előkerestem egy világosbarna-bézs farmert, amihez egy fehér felsőt és fekete kardigánt választottam. Cipőnek felkaptam egy fekete "mammutcipőt", felvettem az egyik kedvenc karkötőmet és gyűrűmet, a táskámba belepakoltam minden fontosat, majd már indulásra kész is voltam.
- Amúgy a fát mikor tervezzük feldíszíteni? - érdeklődött Louis, miközben épp sétáltam le a lépcsőn.
- Majd ha hazajöttünk - mondtam, mialatt a számba tettem egy szál cigit. - Kész is vagy? - Bólintott. - Hah, haladás.
- Ne gúnyolódj - bökött meg, mire felröhögtem.
Jól megvacsoráztunk, majd beültünk a tágas nappaliba, immár az ajándékozásnál. Louival kivánszorogtunk a fagypontba az ajándékokért, majd nagy nehezen becipeltük, és leültünk a kanapéra meg a fotelekbe.
- Szóval, ki kezdi? - szólalt meg Niall, megtörve a csendet. Csend, újra. - Akkor kezdjük mi, fiúk. Adjuk át magunknak az ajándékot.
Jöttek az apróságok, mint parfüm, hajzselé, pólók, cipők, poszterek, könyvek, lemezek, majd egy nagyobb, amibe mindenki beledobott mindent.
- Egy közös utazásra mentek? Ez tök jó - mosolyodtam el.
- Ja, de majd tavasszal - válaszolt unottan Zayn.
- És tudod, mi a te ajándékod? - kérdezte Liam, mire megráztam a fejemet.
- Ez valahogy nem képes elárulni - néztem szúrós szemmel Louisra. - Miért, mit kapok?
- Te is eljössz velünk az utazásunkra.
- Úúúú - vinnyogtam. - Köszönöm, srácok! Imádlak titeket - mosolyodtam el, újra. - Merre is megyünk majd?
- Miamiba, de csak május elején, addig higgadj le - nevetett fel Harry. - Most jöhet a te ajándékod számunkra.
- Tehát... mivel nem vagyok túl kreatív, úgy döntöttem, hogy ünnepeljük együtt a szilvesztert... de ne itthon. Az én ajándékom az lesz, hogy elviszlek titeket, meg a csajokat Barcelonába, mint nyáron! Ott ünnepeljük az új évet - mondtam.
- Zsííír!
- Aztaa, ez jó ötlet - vigyorgott rám Niall, mire többen összepacsiztak.
- Jaj, féltem, hogy nem fog tetszeni az ötlet - sóhajtottam fel.
- Hülye vagy? Ez nagyon jó - ölelt meg Louis.
- Na, most tényleg megnyugodtam. Ennek örömére - álltam fel, majd kivettem a táskámból a cigit.
- Kikísérlek - pattant fel a göndör, mire megrökönyödtem.
- Rendben. - Majd csendben, együtt kiültünk a teraszra. Kivettem a dobozból egy szálat, majd a számba tettem, és meggyújtottam.
Pár perc csend után szólaltam meg.
- Most már elmondhatnád, mit szeretnél.
- Tényleg nem akarok semmit... csak kijöttem veled - rántotta meg a vállát. Inkább feladtam a faggatását. - Oké, deja vu-m van.
- Ugyan mitől?
- Nem is emlékszel, amikor eljöttél értem, mert "kicsit" eltűntem? - lepődött meg.
- Ó, de - bólogattam hevesen. - Az... érdekes volt.
- Ja - mondta kurtán, majd csendben maradtunk néhány percig.- Amúgy király az ajándékod, ugyanoda megyünk vissza?
- Nem, de nem mondhatom el, hová megyünk - mosolyogtam, majd elnyomtam a cigit. - Köszönöm, hogy kikísértél. - És nem próbálkoztál be, tettem hozzá magamban.
- Nincs mit - állt fel ő is, majd lazán zsebre tette a kezét, és úgy kullogott be mellettem.
Ahogy körbenéztem, a "csapat" kisebb klikkekbe rendeződve helyezkedtek el a nappali és konyha pontjaiban. Vagyis, gondolom. Harry lazán leült Niall mellé, Louis, Zayn meg Liam a konyhában voltak. A pultnak dőlve/támaszkoda beszélgettek, miközben mindegyik kezében egy üveg sör/whiskey volt.
- Isztok, és engem nem is hívtok? - kérdeztem, miközben besétáltam hozzájuk, és megálltam Louis oldalán.
- Na, mi van, nagylány? - mosolygott rám, majd adott egy puszit a hajamra.
- Semmi - rántottam meg a vállamat, majd arra lettem figyelmes, hogy Zayn elhagyja a helyiséget, és csend telepedik ránk. - Ez meg mi volt? - szólaltam meg újra, értetlen arccal.
- Nem tudom - mondta Liam, aztán Louis kezdett el beszélni.
- Azt taglalta, hogy nem érti, mit eszel ennyire Styleson, mert egy játszadozó hülye gyerek, aki mindenkit elvesz mindenkitől, ráadásul most tuti összejöttetek, mert együtt cigiztetek kint...
- Hát ez bolond - morogtam.
- Louis, ez nem kellett volna továbbadni.
- Emiatt nem kell tartanotok, nem fogok vele beszélni - mondtam.
- Pedig kéne - fűzte hozzá Payne, mire csak bólintottam. - De ne ma.
- Mondjuk ja, karácsony este van, plusz lassan menni kéne, mert holnap reggel délelőtt utazom haza két napra. - Szomorúan néztem Louisra.
- Komolyan fogalmam sincs, hogy mit csinálok majd nélküled - húztam el a számat.
- Srácok, ez tök édes meg idilli, de nem úgy volt, hogy siettek? - vigyorgott Liam.
- De, de! - Majd el is indult előre, mentem volna én is utána, de Liam visszahúzott.
- Akkor kérlek beszéljetek... - súgta.
- Foguk! További szép estét, és boldog karácsonyt - mosolyogtam rá.
- Köszönöm, és nektek is.
Mindenkitől szépen elköszöntünk, ál és igazi mosollyal az arcomon, majd beültünk a kocsiba. Az álmosoly rész inkább Zaynnek szólt, mert nem értettem a viselkedését.
- Állj, állj - szólaltam meg hangosan. - Én vezetek, te már ittál.
- Jogos - mormolta, majd helyet cseréltünk.
- Akkor, induljunk - mondtam, majd beindítottam a kocsit, és szépen, lassan elindultunk. Louis édesen integetett a fiúknak, akik az ablakból leskelődtek.
- Tényleg beszélsz Zaynnel?
- Mit tehetnék? Nem akarom, hogy miattam legyen köztetek valami nézeteltérés.
- Jó kislány - kezdett el nevetni, mire szúrósan ránéztem. - Inkább az utat figyeld!
- Ezerszer jobban vezetek, mint te, szóval csend legyen!
- Rendben - durcázott, majd az út végéig meg sem szólalt.
Fürdés után voltunk, és már majdnem éjfélt ütött az óra.
- Ideje lenne lefeküdni - sétáltam be Louis szobájába, aki a laptopját nyomkodta. A hangom hallatán sóhajtott egyet, majd kikapcsolta.
- De nem vagyok álmos - nyávogott, mire közelebb léptem.
- Aludhatok veled? Nem akarok egyedül, ráadásul elmész majd, és...
- Persze, gyere - vigyorgott rám, majd bebújtunk a takaró alá, ő pedig átölelt hátulról. Valahogy így szoktunk mindig aludni.
- Hiányozni fogsz.
- Csak két napra megyek.
- Pont elég! - sóhajtottam, mire kuncogni kezdett.
- Jó éjszakát.
- Neked is - motyogtam, mire szorosabban kezdett ölelni. Éreztem a leheletét a vállamnál, aminek tökéletesen nyugtató hatása volt.
- Lassan kikelhetnél az ágyból, még csomagolópapírt kell venni és nem akarok egyedül menni - sétált be Louis a szobámba. - És már délután három óra, kapkodd magadat!
- De csak hétre vagyunk hivatalosak Hazzához! - fordultam meg az ágyamban.
- Pattant ki az ágyból, és indulás. - Hallottam, ahogy a gardróbomhoz lép, turkál benne, majd hozzám vágott pár ruhadarabot. Kinyitottam a szemeimet, majd a hozzám vágott ruhákra tekintettem.
- Ízlésesebbet, évek óta nem hordok ilyen élénk rózsaszínt - morogtam. - Mondjuk a kék mellettit... igen, azt. A cicanadrág is jó, azt a lenti, fekete magassarkút passzold még ide. Meg azt a fekete sálat, és az asztalomon lévő fülbevalót keresd már meg, kérlek. Addig fogat mosnék! Köszöntem - majd kisétáltam a szobából.
- Nem vagyok a szolgád, Olivia - kiáltott utánam, mire felröhögtem.
- Ha nem segítesz, sosem leszünk képesek elindulni!
Szinte hallottam, ahogy felsóhajt, majd pakolászni kezd a szobámban. A fürdőben addig fogat mostam, feltettem sminket, majd kivasaltam, úgy tíz perc alatt a hajamat.
- Na, már kész is vagyok - léptem be újra a szobámba.
- Akkor öltözz fel, indulnék már.
- Egyáltalán mit akarsz venni? - kérdeztem, mikor már a bevásárlóközpontban róttuk a métereket.
- Csomagolópapír, bor és még néhány apróság. Anyáéknak például még nem vettem semmit. De ötletem sincs.
- Ruha, ékszer...?
- Nem, ők nincsenek oda az ilyen dolgokért.
- Á, tudom - csettintettem hirtelen. - Imádni fogsz.
- Előbb mondd, majd én eldöntöm - mondta.
- Wellness - kiáltottam fel, majd egy, a Louis mögött lévő irodára mutattam. - Úgy tűnik, most van is valami...
- Remek ötlet, imádlak - ölelt meg.
- Ki nem? - röhögtem fel.
A Wellness elintézése után a hipermarketbe venni néhány kiló csokit, meg a karácsonyfánkra díszeket. Aztán a kocsinál fordultunk még egyet, és visszamentünk venni csomagolópapírokat, még több karácsonyfa díszt és egy karácsonyfa talpat is.
- Leilának mit veszel?
- Neki még nem sikerült semmit... anyának nyakláncot, Franknek egy jó bort, nektek... az titok. Vagyis, majd megtudod időben, de Leilának semmit eddig.
- Esetleg neki is azt, mint az én anyukáméknak?
- Nem is rossz... de... hú, ez jó ötlet. Egy hétvége kikapcsolódás... wáó - vigyorodtam el. - Nem is rossz ötlet, Louis.
- Tudom, tudom.
- Ettől függetlenül még nézzünk körbe, valamit még vennék neki. Esetleg... egy ruhát, vagy cipőt...
Felsóhajtott, majd megadóan elindultunk. - Rendben, de azért valamikor érjünk haza.
- Nyugalom, tudom, hogy melyik ruhával szokott szemezni - mondtam magabiztosan, majd megindultunk a lift felé.
Néhány perc alatt a kiválasztott bolt előtt termettünk.
- Itt vagyunk! - szólaltam meg, majd bementünk. Alig két perc keresgélés után A ruha előtt álltam meg. - Ő az.
- Biztosan? - kérdezte. - Nehogy mást vegyél meg.
- Olyat nem tennék, nem vagyok béna - mosolyodtam el, majd felmarkoltam egy M-es méretűt, és bevittem a próbafülkébe.
Pár perc próbálgatás után tökéletesnek bizonyult, majd választottam hozzá egy hozzá illő cipőt, és már a kasszánál is voltunk. Gyönyörű díszdobozba tették nekünk, aztán kifizettük és már ott sem voltunk.
- Akkor mindent letudtunk? - kérdezte bizonytalanul.
- Persze - bólintottam, majd beindította az autót. - Tőlem mehetünk, sok dolgunk van még.
- Rendben - mondta halkan, majd kikanyarodtunk a parkolóházból. - Egyébként, mikor fogom megtudni, hogy mit kapunk?
- Majd este!
- De már majd' megöl a kíváncsiság - villantotta rám az édes mosolyát, mire felnevettem.
- Legalább annyit mondj, tetszeni fog e, vagy mivel kapcsolatos... mekkora... érted - akadt ki, miközben hol rám, hol az útra koncentrált.
- Remélem tetszeni fog - mondtam komolyan. - Hát, annyira nem kézzel fogható, vagyis... de... de nem egy nyaklánc, vagy egy csokoládé. És a s szilveszterrel kapcsolatos, leginkább.
- Akkor biztos imádni fogom - vigyorgott.
Amikor hazaértünk, az óra délután ötöt mutatott, tehát még volt két óránk.
- Akkor elkezdjük? - kérdeztem, majd mindent letettem a nappaliban található asztalra. - Nem is értem, mitől félsz, hogy nem végzünk. Egy nagy ajándékot adtok egymásnak a srácokkal, nem?
- De, csak még van pár dolog, amit neked sem mondtam.
- Oh, komolyan? - vontam fel a szemöldökömet, mire lehozott az emeletről négy, nagyobb fajta ajándékkosarat.
- Apróság - motyogta. - Csak be kell csomagolni. Segítesz?
- Persze - bólintottam, miközben egyesével becsomagolgattuk őket.
Egy óra alatt mindegyikkel végeztünk, sőt, még a családi ajándékokra is maradt időnk. Mindegyiket becsomagoltuk, és elpakoltuk a fánk alá, ami igazából még csak felállítva lett időközben.
Sietősen felrohantunk mindketten az emeltre, én pedig bevágtam magamat a fürdőszobába. A hajamat gyenge kontyba tettem, néhány szálat pedig az arcom mellett kint hagytam lógni. Piros rúzst tettem fel, kisminkeltem magamat, vagyis csak megigazítottam, majd mentem tovább a szobámba. Előkerestem egy világosbarna-bézs farmert, amihez egy fehér felsőt és fekete kardigánt választottam. Cipőnek felkaptam egy fekete "mammutcipőt", felvettem az egyik kedvenc karkötőmet és gyűrűmet, a táskámba belepakoltam minden fontosat, majd már indulásra kész is voltam.
- Amúgy a fát mikor tervezzük feldíszíteni? - érdeklődött Louis, miközben épp sétáltam le a lépcsőn.
- Majd ha hazajöttünk - mondtam, mialatt a számba tettem egy szál cigit. - Kész is vagy? - Bólintott. - Hah, haladás.
- Ne gúnyolódj - bökött meg, mire felröhögtem.
Jól megvacsoráztunk, majd beültünk a tágas nappaliba, immár az ajándékozásnál. Louival kivánszorogtunk a fagypontba az ajándékokért, majd nagy nehezen becipeltük, és leültünk a kanapéra meg a fotelekbe.
- Szóval, ki kezdi? - szólalt meg Niall, megtörve a csendet. Csend, újra. - Akkor kezdjük mi, fiúk. Adjuk át magunknak az ajándékot.
Jöttek az apróságok, mint parfüm, hajzselé, pólók, cipők, poszterek, könyvek, lemezek, majd egy nagyobb, amibe mindenki beledobott mindent.
- Egy közös utazásra mentek? Ez tök jó - mosolyodtam el.
- Ja, de majd tavasszal - válaszolt unottan Zayn.
- És tudod, mi a te ajándékod? - kérdezte Liam, mire megráztam a fejemet.
- Ez valahogy nem képes elárulni - néztem szúrós szemmel Louisra. - Miért, mit kapok?
- Te is eljössz velünk az utazásunkra.
- Úúúú - vinnyogtam. - Köszönöm, srácok! Imádlak titeket - mosolyodtam el, újra. - Merre is megyünk majd?
- Miamiba, de csak május elején, addig higgadj le - nevetett fel Harry. - Most jöhet a te ajándékod számunkra.
- Tehát... mivel nem vagyok túl kreatív, úgy döntöttem, hogy ünnepeljük együtt a szilvesztert... de ne itthon. Az én ajándékom az lesz, hogy elviszlek titeket, meg a csajokat Barcelonába, mint nyáron! Ott ünnepeljük az új évet - mondtam.
- Zsííír!
- Aztaa, ez jó ötlet - vigyorgott rám Niall, mire többen összepacsiztak.
- Jaj, féltem, hogy nem fog tetszeni az ötlet - sóhajtottam fel.
- Hülye vagy? Ez nagyon jó - ölelt meg Louis.
- Na, most tényleg megnyugodtam. Ennek örömére - álltam fel, majd kivettem a táskámból a cigit.
- Kikísérlek - pattant fel a göndör, mire megrökönyödtem.
- Rendben. - Majd csendben, együtt kiültünk a teraszra. Kivettem a dobozból egy szálat, majd a számba tettem, és meggyújtottam.
Pár perc csend után szólaltam meg.
- Most már elmondhatnád, mit szeretnél.
- Tényleg nem akarok semmit... csak kijöttem veled - rántotta meg a vállát. Inkább feladtam a faggatását. - Oké, deja vu-m van.
- Ugyan mitől?
- Nem is emlékszel, amikor eljöttél értem, mert "kicsit" eltűntem? - lepődött meg.
- Ó, de - bólogattam hevesen. - Az... érdekes volt.
- Ja - mondta kurtán, majd csendben maradtunk néhány percig.- Amúgy király az ajándékod, ugyanoda megyünk vissza?
- Nem, de nem mondhatom el, hová megyünk - mosolyogtam, majd elnyomtam a cigit. - Köszönöm, hogy kikísértél. - És nem próbálkoztál be, tettem hozzá magamban.
- Nincs mit - állt fel ő is, majd lazán zsebre tette a kezét, és úgy kullogott be mellettem.
Ahogy körbenéztem, a "csapat" kisebb klikkekbe rendeződve helyezkedtek el a nappali és konyha pontjaiban. Vagyis, gondolom. Harry lazán leült Niall mellé, Louis, Zayn meg Liam a konyhában voltak. A pultnak dőlve/támaszkoda beszélgettek, miközben mindegyik kezében egy üveg sör/whiskey volt.
- Isztok, és engem nem is hívtok? - kérdeztem, miközben besétáltam hozzájuk, és megálltam Louis oldalán.
- Na, mi van, nagylány? - mosolygott rám, majd adott egy puszit a hajamra.
- Semmi - rántottam meg a vállamat, majd arra lettem figyelmes, hogy Zayn elhagyja a helyiséget, és csend telepedik ránk. - Ez meg mi volt? - szólaltam meg újra, értetlen arccal.
- Nem tudom - mondta Liam, aztán Louis kezdett el beszélni.
- Azt taglalta, hogy nem érti, mit eszel ennyire Styleson, mert egy játszadozó hülye gyerek, aki mindenkit elvesz mindenkitől, ráadásul most tuti összejöttetek, mert együtt cigiztetek kint...
- Hát ez bolond - morogtam.
- Louis, ez nem kellett volna továbbadni.
- Emiatt nem kell tartanotok, nem fogok vele beszélni - mondtam.
- Pedig kéne - fűzte hozzá Payne, mire csak bólintottam. - De ne ma.
- Mondjuk ja, karácsony este van, plusz lassan menni kéne, mert holnap reggel délelőtt utazom haza két napra. - Szomorúan néztem Louisra.
- Komolyan fogalmam sincs, hogy mit csinálok majd nélküled - húztam el a számat.
- Srácok, ez tök édes meg idilli, de nem úgy volt, hogy siettek? - vigyorgott Liam.
- De, de! - Majd el is indult előre, mentem volna én is utána, de Liam visszahúzott.
- Akkor kérlek beszéljetek... - súgta.
- Foguk! További szép estét, és boldog karácsonyt - mosolyogtam rá.
- Köszönöm, és nektek is.
Mindenkitől szépen elköszöntünk, ál és igazi mosollyal az arcomon, majd beültünk a kocsiba. Az álmosoly rész inkább Zaynnek szólt, mert nem értettem a viselkedését.
- Állj, állj - szólaltam meg hangosan. - Én vezetek, te már ittál.
- Jogos - mormolta, majd helyet cseréltünk.
- Akkor, induljunk - mondtam, majd beindítottam a kocsit, és szépen, lassan elindultunk. Louis édesen integetett a fiúknak, akik az ablakból leskelődtek.
- Tényleg beszélsz Zaynnel?
- Mit tehetnék? Nem akarom, hogy miattam legyen köztetek valami nézeteltérés.
- Jó kislány - kezdett el nevetni, mire szúrósan ránéztem. - Inkább az utat figyeld!
- Ezerszer jobban vezetek, mint te, szóval csend legyen!
- Rendben - durcázott, majd az út végéig meg sem szólalt.
Fürdés után voltunk, és már majdnem éjfélt ütött az óra.
- Ideje lenne lefeküdni - sétáltam be Louis szobájába, aki a laptopját nyomkodta. A hangom hallatán sóhajtott egyet, majd kikapcsolta.
- De nem vagyok álmos - nyávogott, mire közelebb léptem.
- Aludhatok veled? Nem akarok egyedül, ráadásul elmész majd, és...
- Persze, gyere - vigyorgott rám, majd bebújtunk a takaró alá, ő pedig átölelt hátulról. Valahogy így szoktunk mindig aludni.
- Hiányozni fogsz.
- Csak két napra megyek.
- Pont elég! - sóhajtottam, mire kuncogni kezdett.
- Jó éjszakát.
- Neked is - motyogtam, mire szorosabban kezdett ölelni. Éreztem a leheletét a vállamnál, aminek tökéletesen nyugtató hatása volt.
szuper lett:$$ már várom a beszélgetést Zaynnel..:D #hozdhamarakövit:3
VálaszTörlés