39. fejezet - Február

Sziasztok! :)
ELŐSZÖR IS, JÓ SZILVESZTEREZÉST ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET HOLNAPRA. ;)
(Gondoltam feldobok egy fejezetet, míg józan vagyok. :D)

Kicsit megint ugrottunk az időben, de most csak kb. két hónapot, persze okkal. :) Remélem továbbra is kapok tőletek néhány ösztönző gombnyomást, vagy kommentet vagy akármit. :) Az előzőek is nagyon jól estek.

Viszont már lassan a sztori végéhez haladunk, de konkrétan még nem tudom, hol is lesz az. (Bár szerintem errefelé, tehát ezt számítsátok az utolsó előtti fejezetnek. :(:)

Addig is élvezzétek és jó olvasását!

xx

D

Február közepe környékén volt, egy esős, csütörtök reggel. Bár ezt inkább hajnalnak mondanám, mert fél hét körül lehetett, épp most nyomtam ki az ébresztést. Mérgesen és fáradtan dörzsöltem meg a szemeimet, majd gyorsba indultam venni egy reggeli zuhanyt, fogat mostam, fésülködtem, sminkeltem és fél óra alatt már a gardróbom előtt álltam egy szál törölközőben.

 - Szerintem ne vegyél fel semmit - szólalt meg egy férfihang mögülem, mire hátrafordultam.

 - Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni!

 - Semmi gond - nyújtózkodott, majd mellém sétált, átkarolt és megcsókolt. - Muszáj ma bemenned?

 - Igen. Lesz egy fontos tárgyalásom, sőt, kettő is.

 - Jogos, elvégre előléptettek. De este legalább ráérsz? Elmehetnénk vacsizni. 

 - Ez most randi? - mosolyogtam rá. 

 - Miért, a párok nem randizhatnak? - vonta fel a szemöldökét, majd újra megcsókolt.
Megrántottam a vállamat. - De, menjünk.
 - Este nyolcra jövök érted!
 - Rendben... de segíts, mit vegyek fel?
 - Nekem mindegy - nevetett fel. - Mindjárt jövök! - Majd eltűnt.
Pár perc nézelődés után végül egy kicsit hosszabb szoknya, harisnya és egy kékes-zöldes blúz volt, a fekete szokásos magassarkúval és táskával. A hajamat kiengedve hagytam, majd leültem a laptopom elé.

 - Nem kell még indulnod? - hallottam Harry hangját a hátam mögül, majd éreztem, ahogy lehajtja a fejét a nyakamhoz és belecsókol.
 - De, csak CeCe elvileg az e-mailemre küldi a mai munkát - válaszoltam. - Amúgy hazadobjalak?
 - Milyen romantikus, hogy a lány viszi haza a fiút - vigyorodott el. - De nem kell, köszönöm. Minket is behívtak nyolcra a Sonyba.
 - Akkor oda fuvarozzalak?
 - Igen, kérlek. - Majd újabb csókot kaptam.

 - Egyébként milyen okból kellett nekünk is megjelenni ezen a gyűlésen? - érdeklődött Mike.
 - Fogalmam sincs. Azt sem tudom miről lesz szó - rántottam meg a vállamat.
Aztán besétált az öt srác, CeCe és a partin megismert két forma, a sminkes Eve és a stylist, Chris.
 - De már komolyan kíváncsi vagyok - fűztem hozzá az előző mondatomhoz, mire ő csak bólintott.
 - Üljetek  le, bejelenteni valóm van! - Mindenki így tett, és az épp beszédet tartani készülő CeCere néztünk. - Mint tudjátok, az új turné március 11.én, hétfőn veszi kezdetét, amire mind hivatalosak vagytok. - Itt meglepetten tekintettünk egymásra Mikeal, majd rám vigyorgott. - De a hétvégére már találjátok ki a válaszotokat, mert ha nem jöttök, találni kell másokat.
 - Én megyek - szólalt meg Eve, majd Chris és Mike is bólogatni kezdtek.
 - Nekem is jó.
 - Én is szívesen megyek!
 - Nos, Olivia? - néztek rám mind.
 - Természetesen - mosolyodtam el, majd Harryre néztem és szavakat kezdtem formálni az ajkaimmal. - Te erről tudtál? - Majd széles vigyorral az arcán bólintott. - Mondhattad volna.
 - Nos, amint befejezi Harry és Olivia a társalgást, folytatnám!
 - Bocsánat - eresztettünk mindketten meg egy mosolyt, majd az elénk kirakott egy mappát.
 - Benne vannak az útvonalak, szállások, telefonszámok, helyszínek, itt pedig koncerthelyszíneket értek, egyszóval minden.
 - Jé! Csak hat helyszín lesz? - szólalt meg Niall.
 - Kisebb problémák miatt igen, de ezekkel ti ne foglalkozzatok! Összesen tizenhat napot leszünk távol, ebből kettő elmegy az utazásra, azaz két hét lesz csak a turné.
 - Ez most tényleg rövid - állapította meg már Louis is.
 - Tényleg nem fontos, csak a "lényegesebb" nagyvárosokat érintjük, felmérést végeztünk a hivatalos honlapon - magyarázta CeCe. - Szóval, minden világos? - Itt mindenki bólintott és igenlő választ adtunk a kérdésére. - Nos, akkor köszönöm, hogy összegyűltetek. - Majd kiviharzott, és mindenki mozgolódásba kezdett.
 - Meglepett? - lépett mellém Harry.
 - Igen! Miért nem mondtad, hogy engem is vinni akar CeCe? - fakadtam ki, mire átölelt. - Teljesen magamba zuhantam, hogy nem láthatlak hetekig.
 - Ez édes.
 - Gyere már, te szőke herceg! - hallottam meg Liam kiáltását az irodán kívülről.
 - Hová kell menned? - néztem rá.
 - Megyünk reggelizni. Te nem tudsz elkéredzkedni?
 - Nem, de nem is akarok. Otthon bekaptam valami kis apróságot, plusz reggel inkább kávén élek - rántottam meg a vállamat. - Inkább hagyni akartam, hogy ötösben legyen a srácokkal, utálok ráakaszkodni a társaságra.
 - Akkor este találkozunk - mondta. - addig is, vigyázz magadra.
 - Rendben, de várj, mit vegyek fel? - kérdeztem.
 - Kényelmeset, és hozz magaddal váltóruhát. Különlegeset akarok mutatni - kacsintott rám. 
 - Nem úgy volt, hogy vacsizni megyünk?
 - De, de utána... mindegy, majd meglátod! Most rohannom kell, de még hívlak az ebédszünetedben! Szia! - Majd adott egy csókot a számra, és már ott sem volt.
Mivel előléptettek -egészen két hete!-, saját irodát kaptam CeCetől, ahogy Mike is. Most csak simán szomszédok vagyunk, mindketten saját titkárral. Oké, a titkár srác egy seggfej volt és már többször is bepróbálkozott, de szerencsére már ismeri a távolságot, amit tartania kell velem szemben. CeCe egyre közvetlenebb és jobban bízik bennem, tehát egyre nívósabb munkákat kapok és egyre többen ismernek a cégnél is. Tehát a munkával minden rendben. Szerencsére.

 - Hát te? Ilyen korán itthon? - kérdezte egyből Louis, mikor beléptem a házba.
 - Miért, vársz valakit, lelépjek? - kérdeztem egyből vissza.
 - Nem, dehogy, csak mostanában alig látlak itthon, eltünedeztél kicsit.
 - Ja, sok a munka mostanában meg Harryvel is sokat vagyok - vontam meg a vállamat.
 - Meg furcsa vagy az elmúlt hónapokban.
 - Ez nem igaz! Te voltál olyan bunkó!
 - Én nem éreztem így - állapította meg.
 - Attól még ellenszenves voltál. Volt valami gond, vagy mi?
 - Semmi, semmi - rázta meg a fejét zavartan, majd elém lépett és szorosan megölelt, én pedig viszonoztam ezt neki. - Úgy hiányoztál már.
 - Te is nekem. - Aztán elváltunk, és vigyorogva nézett rám. - Na, mit tervezel? Látom rajtad!
 - Csinálunk egy tradicionális popcorn és nutella zabálós meg kólaivós délutánt? Van egy jó filmem, most töltöttem le - vigyorgott rám.
 - Ennek ha akarnék se tudnék ellenállni! Felveszek valami kényelmeset, és jövök!
 - Addig bekészítem a kukoricát.

A filmnézős délutánunk remekül sikeredett, újra a réginek éreztem a barátságunkat, miközben egy ótvar filmet néztünk, amiből kb. semmi sem maradt meg, olyan szinten szörnyű volt. De a lényeg az volt, hogy jól szórakoztunk és megtudtuk beszélni a problémáinkat.
És most ott álltam a tükör előtt, kivasalt hajjal és teljes sminkkel és az esti szerelésemet nézegettem. Egy fekete cicanadrágot viseltem, mihez a bézs színű pólót és barnás árnyalatú kardigánt választottam. Felvettem néhány kiegészítőt, egy sálat a nyakam köré tekertem és felkaptam a cipőmet is.

A táskámba a Harry által megkért cuccokat tettem, tehát váltóruhákat és a fontosabb dolgokat. Egy cél cigit a számba tettem, majd lesétáltam az emeletről a nappaliba, ahol Louis üldögélt és laptopozott.
 - Mész is? - érdeklődött, miközben mellém sétált és együtt ültünk ki a teraszra.
 - Aham. De még van pár percem, míg ideér. Kint maradsz velem cigizni?
 - Szívesen - bólintott. - Merre mentek majd?
 - Vacsizunk és mutat nekem valami különlegeset. - Itt perverzen kezdett el mosolyogni. - Nem, nem azt. Vagyis, remélem, de szerintem itt nem arra célzott.
 - Milyen romantikus lett volna pedig - röhögött fel, mire lepisszegtem.
 - Állj le, és keress magadnak te is valakit!
 - Nem vagyok én olyan kapcsolat-ember - rázta meg a fejét.
 - Mondjuk okos dolog lenne nem egy kéthetes turné előtt becsajozni, de majd elmegyünk bulizni valahová előtte!
 - Ez az ötlet már kifejezetten jó - bólogatott hevesen. Én pedig csak elmosolyodtam, és mérgeztem tovább magamat.
 - És neked mi az esti programod? - kérdeztem.
 - Szerintem tartok egy TwitCam-ot - gondolkodott el. - Ja, ez lesz, az előbb írtam ki. Meg rendelek pizzát, tartok egy pasis estét egyedül.
 - Kicsit szánalmasan hangzik - szólalt meg egy újabb hang. Harry mondta, miközben odasétált hozzánk.
 - Te csak kussolj, Harold - röhögött fel Louis, majd kezet fogtak. Engem csak arcon csókolt Harry, miközben elnyomtam a maradék cigimet a hamutálba.
 - Mehetünk? - nézett rám. - Foglaltam asztalt.
 - Persze.
 - Amúgy jól nézel ki - mért végig -, mint mondjuk mindig.
 - Köszönöm - bújtam hozzá, mire magához ölelt.
 - Úristen, de nyálasak vagytok - mordult fel Louis. - Jóéjt! - Majd besétált a házba és becsukta maga mögött az ajtót.
 - Ennek meg mi baja? - nézett utána Harry.
 - Szimplán unja, hogy egyedül van, szóval a turné után kerítsünk neki barátnőt! Az sem érdekel, ha a város összes kocsmáját és szórakozóhelyét fel kell kutatnunk.
 - Remek ötlet. Viszont már tényleg indulnunk kéne!
Az étterem gyönyörű volt, és telis-tele olasz kajákkal, amikbe szerelmes vagyok, sőt, Ő is. A hely elvileg az elmúlt napokban nyílt meg, de nagyon elegáns és kényelmes volt, és az ételek is mind tetszettek.
Aztán egy együtt töltött romantikus vacsora után újra autóba ültünk, és a semmibe indultunk el, vagyis csak egy számomra ismeretlen helyre.
 - Amúgy merre viszel? - néztem rá értetlenül. - Már vagy egy órája jövünk, és nekem holnap munka, és...
 - Nem, nincs holnap munka, lebeszéltem CeCevel, most jövök neki egy nagy szívességgel - vigyorgott rám. - Emiatt ne aggódj, és nem is fogunk eltévedni, ezerszer jártam itt.
 - Mégis hol?
 - Majd meglátod!
Aztán újabb fél óra csendben kocsikázás után megálltunk egy ház mellett. Mit ne mondjak, teljesen oda meg vissza voltam ettől a helytől, a ház téglaépítésű volt, pici ablakokkal és virágokkal a párkányokon, természetesen az egész erdő közepén.
 - Ez... ez... fantasztikus - hebegtem. - A tiéd?
 - Mostanában tettem rá szert - mondta büszkén -, de a nővéremmel együtt vettük. Gyere, megmutatom belülről is! - Szépen besétáltunk rajta, és egyből egy elég nagy nappaliban találtuk magunkat, amivel egybe volt kötve egy konyha, ahonnan lépcsővel fel lehetett jutni az emeletre. Ott volt két hálószoba -egyik Gemmáé, másik Harryé-, és mindegyikhez volt egy-egy fürdőszoba. Harry hálószobája gyönyörű volt, teljesen lenyűgözött, hogy nagy terünk volt, nagy ablakokkal a falakon, sőt, még terasz is járt a szobához.
 - Na, hogy tetszik?
 - Ez nagyon jól néz ki - áradoztam.
 - Örülök, a ma estét itt töltjük - eresztett meg egy féloldalas mosolyt, majd elém lépett és a karjaiba zárt.
 - Ez nem jó, tényleg. Örülök, hogy megmutattad nekem - öleltem vissza.
 - Én is... egyébként nem vagy éhes? Rendelhetünk pizzát, meg van fagyi a hűtőben.
 - Nem vagyok éhes, most ettünk nemrég, de neked meg vigyáznod kéne a hangszálaiddal, így két héttel a koncertek előtt - mondtam komolyan. - CeCe engem öl meg, ha...
 - Oké, akkor nem fagyizunk - nevetett fel, és kezeit védekezően maga elé emelte. - Nézzünk meg egy filmet! Mihez lenne kedved?
 - Igazából semmilyenhez sincs kedvem, ma már néztem egyet Louisval - válaszoltam, mire újra vigyor ült ki az arcára, majd a nyakamhoz hajolt és belecsókolt.
 - Akkor mi lenne, ha beszélgetnénk? - vetette fel, bár tudtam, hogy nem gondolja komolyan, ilyen helyzetben.
 - Vagy inkább ne beszéljünk!
 - Abban is benne vagyok - suttogta a fülembe, majd felkapott és az ágy felé kezdett vinni, miközben csókolgatta a nyakamat és számat...

---- 

Amint látjátok, kitettem egy szavazást egy lehetséges (!!) új sztorival kapcsolatban. A publikálásának időpontjában még nem vagyok biztos, de a jövőben lehet, hogy megteszem. 

Segítsetek, kiről olvasnátok? :)

D