38. fejezet - Komolytalanság

Sziasztok! :)

Elhoztam a 38. fejezetet, szépen, sorban. Remélem elnyeri a tetszését a sok Hazza-fannak. :_)

Kellemes olvasást és -remélhetőleg- kommentelést/szavazást!

xx

Fáradtan és tudatlanul ébredtem, valamint beletelt néhány percbe, míg rájöttem a körbenézésem után, hogy hol is vagyok. Villámcsapásként ért a felismerés, hogy Harry hálószobájában fekszem, feltehetően meztelenül. (Nem mertem benézni a takaró alá.) Igen, meztelen voltam - állapítottam meg néhány perc múlva. Aztán további negyed órát -körülbelül- töltöttem a tegnap estémről való visszaemlékezéssel, de furcsamód nem éreztem óriási lelkiismeret furdalást. Semmi negatív dolgot nem éreztem az esténkkel kapcsolatban, csupa boldogság volt most az egész lényem. Aztán nagy nehezen feltornáztam magamat, miközben a takarót magam köré tekertem, összeszedtem a szobában lévő ruháimat és felkapkodtam magamra, majd leosontam a földszintre, ahol Harry nagyban nézte a tv-t.
 - Á, hát felkeltél - pattant fel, amint meglátott és elém lépett. - Jól aludtál?
 - Igen - bólintottam, mosollyal az arcomon, ami igen levakarhatatlannak bizonyult. Nem tudom, mi történt az agyammal, de egyfolytában csak vigyorogtam, mint egy tök. Vagy vadalma.
 - Van kávé még, ha szeretnél...
 - Igazából, mennék... még van egy kis dolgom otthon. - Hazudtam, igazából hazamegyek és otthon fogok dögleni egy jó darabig. Maximum szépen, hosszasan megfürdök és telefonon elmesélek mindent Leilának, esetleg még át is jön, vagy elmegyünk vásárolni, ismét.
 - Felhívhatlak este? - nézett rám komolyan.
 - Igen, azt hiszem, lenne mit megbeszélni. - Néhány pillanatig csak úgy álltunk ott, majd dudálást hallottunk a ház elől. - Akkor, azt hiszem, a taxi már itt van, szóval megyek.
 - Majd kereslek - mondta, mire csak bólintottam, majd elindultam az ajtó irányába, mire ő a ruhámnál fogva húzott vissza magához, a karjaiba.
 - Igen? - néztem rá.
 - Gondoltam elköszönök - közölte, majd megcsókolt. - Na, már mehetsz - vigyorgott rám továbbra is.
Én pedig csak nevetve megráztam a fejemet, majd felvettem a szerencsére jó hosszú, fekete szövetkabátomat, meg a magassarkúmat, és már ültem is be a kocsiba.

 - Jó reggelt - szóltam be a házba, ahogy hazaértem. Louis pillantása szegeződött rám, amint beléptem az ajtón.
 - Neked is, amúgy a telefonod mire van? - bunkózott, mire meghökkentem.
 - A telefonom, apu, lemerült. - Felakasztottam a kabátomat, majd levettem a cipőmet és a kezemben vittem tovább.
 - Hol voltál? - jött a következő kérdés.
 - Leilánál aludtam...
 - Mindenki azt mondja, Harryel távoztál.
 - Ó - sóhajtottam. - Koncertre mentünk, ahol Leilába és a bátyjába botlottunk. Ők pedig invitáltak engem magukhoz.
 - Értem - mondta mogorván, továbbra is, miközben bólintott egyet.
 - Ennyi volt a kihallgatás? - Újabb bólintás. - Köszönöm! - Majd felmentem az emeletre, egyenesen a szobámba.
Összeszedtem valami kényelmes ruhát, majd bevonultam a fürdőszobába, ahol szépen beálltam a zuhany alá és csak engedtem magamra a forró vizet. Egy idő után aztán kezdett kellemetlenné válni, így beállítottam rendesre a vizet, hajat mostam, alaposan megfürödtem, fogat mostam és mentem is vissza a szobámba. Bent aztán felöltöztem, majd megszárítottam a hajamat és a fejem tetejére kontyba tettem.
Dél környéke lehetett, így úgy döntöttem, hogy jó lenne enni valamit, szóval összedobtam egy szendvicset, meg kávét és kiültem a teraszra ezek után rágyújtani, így legalább teljes volt a "napom".
Egyébként fogalmam sem volt, hogy miért akadt ki így rám Louis, sosem szokott ilyen apáskodó lenni, mindig teljesen laza és maximum kedvességből érdeklődi meg, hogy merre jártam, kinél voltam.  Komolyan, most már azt várom, hogy mindjárt felront a szobámba, kopogás nélkül, majd felpofoz és három hónap szobafogságra ítél, meg elveszi a bankkártyámat és nem kapok estére kakaót. Milyen világba csöppentem?
Mérgesen, és értetlenül megráztam a fejemet, majd visszabaktattam a szobámba, ahol elővettem a laptopomat és felmentem skypera. Ekkor talált meg, szinte egyből Leila.
 - Sziasziaszia - olvastam az üzenetét, mire elvigyorodtam. 
 - Helló.
 - Hogy vagy? Mi volt a partin?
 - Igazából... hm... ez hosszú, szerintem találkozzunk és beszéljük meg.
 - Én azon mondó vagyok, hogy üljünk be valahová koktélozni - vetette fel.
 - Tökéletes, mondjuk ha nyolcra átmegyek az jó? - gondolkodtam, majd elküldtem neki.
 - Persze, várlak. Remélem izgalmas híreid vannak.
 - Mint mindig!
Aztán elkezdtem takarítani a szobámat, miközben egy régebbi Rihanna lemez egyik számát hallgattam.A szobámat körbetáncolva rendeztem át a gardróbomat, és tettem rendet az íróasztalon, majd ágyaztam meg, miközben pörögtek a jobbnál jobb, régebbi számlistám. Olyan másfél-két órámba telt, míg mindennel elkészültem, majd kisétáltam a teraszra, hogy rágyújtsak.
Aztán, mire visszatértem a szobámba, a skype jelzett, hogy írtam nekem, a feladó pedig Harry volt.
 - Szia - állt az üzenetében.
 - Szia. Nem úgy volt, hogy majd hívsz? - kérdeztem egyből.
 - De, de még csak este hat van. Majd később.
 - Áh, értem.
 - Amúgy hogy vagy? - jött a következő kérdés.
 - Igazából... furcsán, Louis nagyon furcsa és nem tudom, mi van vele.
 - Ezt hogy érted? Beszéljek vele?
 - Hát, hazajöttem reggel és tök bunkó volt, így inkább nem mondtam neki, hogy veled voltam. Azt hazudtam, hogy Leilánál aludtam, nem akartam több balhét. És reggel óta nem is beszéltünk, mindketten a szobánkban gubbasztunk - magyaráztam.
Ekkor furcsán tekintett a kamerába, miközben nagyban gondolkodott.
 - Átmenjek?
 - Nem tudom, tudnál e a dolgon változtatni vagy segíteni - sóhajtottam.
 - Öltözök és átmegyek, beszélek vele... amúgy sem beszéltem vele már egy jó ideje olyan rendesen.
 - Ahogy gondolod - vontam meg a vállamat.
 - Akkor, este felhívlak, ha onnan hazamentem.
 - Rendben. De... várj... a tegnap estéről ne mondj neki semmit!
 - Persze - mosolyodott el.
Majd befejeztük a beszélgetést.
Este nyolcig az időmet semmittevéssel töltöttem, majd néha hallottam motoszkálásokat innen-onnan, de ezt betudtam annak, hogy Harry megérkezett és Louisval ökörködnek. Aztán időben elkezdtem öltözködni, most egy fekete farmer-tört fehér, rövid póló kombó mellett döntöttem, amit néhány ékszerrel és sállal dobtam fel, megy egy magassarkúval.

A hajamat kiegyenesítettem, sminkeltem és mindent belepakoltam a táskámba. Egy szál cigivel a számban sétáltam le az emeletről, lent pedig a két srácba futottam bele.
 - Hová tartasz? - érdeklődött Louis, már kicsit több normalitással a hangjában.
 - Leilához.
 - Már megint? - Itt lopva Harryre pillantottam, majd bólintottam.
 - Igen, miért, probléma? - vontam fel a szemöldökömet.
 - Nem - rázta meg a fejét.
 - Akkor, viszlát fiúk. - Majd kisétáltam az ajtón.

Egy fantasztikus bárban ültünk, a pultnál, hangulatos zene ment és finom koktélokat kortyolgattunk, miközben beszélgettünk. Bár a Harrys sztorira még nem kerítettem sort, de tudtam, hogy nem kell hozzá kevés, hogy rákérdezzen.
 - Oké, meddig tervezed húzni a nagy sztoridat? - kérdezte pár perc elteltével, miközben mindketten előhúztuk a cigis dobozunkat és rágyújtottunk. - Vagy abban reménykedtél, hogy elfelejtem?
 - Nem, dehogy - vigyorodtam el -, ezt én sem szívesen felejteném el.
 - Naaaa, Olivia, mondd!
 - Tegnap kicsit összekeveredtem... Harryvel. Ittunk, koncerten voltunk aztán meg nála... - mondtam, miközben fülig pirultam.
 - Olyan vicces a reagálásod erre. Amúgy, jól tetted - kacsintott rám. - Harry jó pasi, te meg facér vagy! Plusz fiatal és szép. Mi itt a gond?
 - Louis fura volt egész nap, és nem tudom, mi történt vele - sóhajtottam.
 - Gondolom akkor nem tudja ezt a Harrys dolgot. - Bólintottam. - Nagyon ki lesz, hogyha megtudja és nem tőled.
 - Ettől félek én is - motyogtam, majd felhörpintettem az italomat és rendeltem egy újat.
Aztán már sokkal később volt, és kellően jó hangulatban voltunk, mikor csörgött a telefonom.
 - Szia, Harry! - szóltam bele egyből.
 - Nem zavarlak? Kicsit késő van.
 - Neeem, nem, dehogy - mondtam a kelleténél kicsit hangosabban, miközben artikulátlanul hadonásztam. - Még ébren vagyunk!
 - Merre jártok?
 - Egy bárban vagyunk, a Mansionben, azt hiszem. 
 - Hallom, hogy jó állapotban vagy már - nevetett fel édesen.
 - Mint mindig, Harry - mosolyodtam el.
 - Egyébként jól elvoltam Louisval, bár az elején kicsit ingerült volt.
 - Elmondta, mi a baja?
 - Nem, de azt igen, hogy sajnálja, hogy bunkó volt veled, és majd beszélni szeretne a dologról - magyarázta hosszasan. - Ha valamit megtudsz, azonnal üzenj.
 - Volt még valami egyébként?
 - Nem, ügyesen eltereltem a tegnapi dologról a témát, nagyon leakart buktatni minket.
 - De akkor nem sikerült neki, ugye? - reménykedtem.
 - Dehogy! - vágta rá. - Mikor tájt értek haza?
 - Szerintem még belelendülünk a dologba, szóval lehet, mi zárunk - mondtam egyszerűen.
 - Leilánál alszol? - jött a következő kérdés, mire elgondolkodtam.
 - Nem hiszem. Mert?
 - Átjöhetnél. - Szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy kajánul elvigyorodik, miközben ezt mondja.
 - De részeg leszek - mosolyodtam el én is.
 - Annál jobb. Csörgess meg, ha előttünk vagy, akármikor jöhetsz.
 - Rendben, majd hívlak.
 - Nagyon vigyázz magadra ott, elég barmok járnak arra - mondta, mire meglepődtem.
 - Természetesen. Szia!
 - Szia!
Majd letettem a telefont és Leila felé fordultam.
 - Következő kör? - kérdezte egyből, mire bólintottam.
 - Simán!

Alig álltam a lábamon, miután kiszálltam a taxiból, és elbúcsúzkodtam Leilától. Szépen odaaraszoltam Harry házának a bejáratához, majd ráfeküdtem a csengőre.
 - Hallom ám - mondta nevetve, mikor kinyitotta az ajtót, mire elengedtem a csengőt.
 - Bocsi - mosolyogtam rá, mire egyből karon ragadott és behúzott a házba. - Hallod e, te nem sokáig bírod nélkülem.
 - Miért, ez nem kölcsönös? - kérdezte vigyorral az arcán, majd segített levenni a kabátomat és szinte azonnal az ajkaimra tapadt.
 - Ha nem lenne az, szerinted itt lennék? - válaszoltam kérdéssel a kérdésére, amint engedett szóhoz jutni.
 - Jó válasz! Itt alszol?
 - Ez invitálás? - néztem rá felvont szemöldökkel, mire újra megcsókolt, eközben pedig egyenes úton haladtunk fel a szobájába.
 - Inkább parancs - nevetett fel édesen, mire én is mosolyogni kezdtem.
 - Természetesen veled alszom, Harold - kacsintottam rá, majd betörtük a szobája ajtaját és szinte rálökött az ágyára...