37. fejezet - Céges buli

Sziasztok!

A blog ismét fordulatot vesz, és kicsit nosztalgiázni fogunk ebben a fejezetben, és lehet, hogy nem csak ebben. Ezt még eldöntöm. :);) Remélem ezzel kedvezni fogok a Harry-fanoknak, mivel elég sokat kapom meg, hogy miért nem írok róla. 

Szóval, íme, hoztam egy kicsi ízelítőt, de remélem, ennek fejében én is kapok reagálásokat a fejezetemre. :)

Jó olvasást, élvezzétek!
ÉS NAGYON BOLDOG  KARÁCSONY MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK. :)

xx

A délelőttünk elég könnyen elment Mikeal, és kora délután már a pati helyszínén rendezkedtünk. Dél környékén kimentünk ebédelni egy közeli pizzázóba, majd mire visszaértünk, szinte minden a helyén volt. A legtöbben válaszoltak a kiküldött meghívókra, bepakoltunk mindent és minden tökéletesen ment.
 - Újabb gyönyörű munka - veregette meg a vállunka CeCe.
 - Köszönjük - mosolygott hátra Mike. - Mikor mehetünk?
 - Akár már most. Csak hétre még gyertek vissza, az utolsó simításokra. Amúgy nyolckor kezdődik!
 - Lehet tudni, hogy kik jönnek amúgy?
 - Hm, az itt dolgozók egy része, néhány fontos ember, modellek és a One Direction. Jut eszembe, hívjátok őket is hétre.
 - Rendben - bólintottunk. - Akkor hétre jövünk. Dress code?
 - Elegáns - mutatta fel komolyan a mutató ujját. - Csak ennyi, de ezt tartsátok be, elég nagy sajtóesemény lesz. Csak épp vörös szőnyeg nélkül.
 - Rendben - mosolyodtam el.

 - Szerinted mit vegyek fel? - kérdeztem a tükör előtt állva, hajamon egy törölköző, meg a testem körül is egy. Délután négy-öt körül lehetett. Louis besétált a szobámba, rám nézett, majd ő is mellém lépett, a gardróbom elé.
 - Valami szexit és rövidet. Bulizni akarsz, inni vagy csábítani.
 - Lehetőleg mindhárom - válaszoltam egyből.
 - Kék, zöld, lila, sárga, fehér? - jöttek az újabb kérdések.
 - Lila.
 - Akkor ezt ajánlom - vigyorodott el. - Ez kellően rövid.
Egy lila, rövid ruhát tartott a kezében, ami a mellrészénél aranyos csillogású volt, alatt pedig lila ruha, ami úgy combközépig ért.
 - Ez jó lesz - mosolyogtam rá. - Már kimehetsz.
 - Jól van, jól van - röhögött, feltett kezekkel, majd kisétált.
 A fent említtet ruha mellé egy hasonló színű (bár inkább bézs) magassarkút választottam, valamint hozzá illő táskát, fülbevalót és karkötőket. A hajamat megszárítottam, majd nagyon szépen begöndörítettem és a legvégén nekiálltam sminkelni.

 - Hét óra, és itt vagyunk - konstatáltam a helyzetben.
 - Teljes harci díszben - fűzte hozzá Louis.
Az ajtó csapódott, majd megérkezett Niall, Liam, Zayn és Harry is, mögötte értek be Mike, CeCe meg egy ismeretlen férfi és nő.
 - Mindenki itt van? - nézett körbe CeCe, és mivel senki sem adott nemleges választ, folytatta a mondandóját. - Ők itt Eve és Chris, a srácok új sminkese és stylistja. A fiúkkal már megismerkedtetek, ők itt az alkalmazottjaim, Olivia és Mike - magyarázott a két ismeretlennek.
 - Örülök a találkozásnak - nyújtotta a kezét először Chris, kezet fogtunk, majd ugyanezt megtettük Evevel is.
 - Szóval, miért kellett hétre jönni? - szólalt meg Mike.
 - Ti ketten, ellenőrizzetek mindent a listákról - mondta CeCe, majd a kezünkbe nyomott egy "kisebb" listát. - Háromnegyed órátok van rá.
 - Remek - sóhajtott fel a "társam".
 - Kellett neked megkérdezni - röhögtem.
 - Áh, sose reménykedj, CeCe sosem felejt el semmit - rázta meg a fejét. - Amúgy jól nézel ki! 
 - Köszönöm - mosolyodtam el.

Kilenc óra körül volt, mire elérte a maximum létszámot a hely, ami egyébként most egy tetőtéri szórakozóhely volt, persze a mai nemes alkalomra szépen kibérelték az egészet. Mindenki beszélgetett mindenkivel, és ez nem egy olyan esemény volt, ahol az emberek őrült pogózásba, őrjöngésbe vagy ugrálásba kezdenek egy Borgore szám felcsendülésekor. Elképzelhetetlen volt. Mindenki halálosan elegáns ruhában volt, a férfiak öltöny, meg minden, a nők körülbelül kisestélyit hordtak, csomó öreg Sony-s forma volt itt, és sehol sem láttam ismerőst, így egyedül léptem a pulthoz.
 - Mit adhatok? - nézett rám a pincér.
 - Egy Bacardi koktél lesz - mondtam, szinte azonnal. Pár pillanat múlva pedig már előttem is volt a rózsaszín ital, megköszöntem, majd már mentem is ki az erkélyre. A kis táskámból előkaptam a doboz cigimet -kivételesen nőit szívtam, mert ez fért el-, meggyújtottan, majd gondtalanul pöfékeltem, egyedül.
Egészen mindaddig, míg Zayn és Niall nem sétáltak ki mellém.
 - Jó estét - vigyorgott rám hülyén a szőke, mire felnevettem.
 - Helló, Niall. Mennyit ivott? - néztem Zaynre.
 - Kicsit sokat, a vodka és a pezsgő keveréke mindig megárt neki - röhögött. - Szóval szerintem egész este vigyázhatok rá.
 - Ez nem igaz - dőlt neki a korlátnak Niall. - De amúgy jó buli, meg én is jól vagyok.
 - Látjuk - nyugtáztam, majd újabbakat szívtam a cigimbe.
 - Amúgy kurvára várom már a szilvesztert Barcelonában. Király lesz. De mit fogunk ott inni? Legyen tequila, azt a múltkor úgy megszerettem! Emlékszel, mikor Liam fél tálca tequilát magára öntött Madridban, még egy éve? Az nagyon vicces volt - hadarta gyorsan.
 - Niall! Nyugisabban - szólt rá Zayn.
 - Nos, örültem, srácok. Megkeresem Louisékat, de még remélem összefutunk - mosolyogtam rájuk.
 - Vigyázz odabent.
Ezt igazából nem tudtam mire vélni, így vállrándítás kíséretében bementem, út közben megittam a maradék italomat, amit aztán egy mellettem elhaladó pincér tálcájára tettem rá. Majd újra kértem magamnak két ilyet, az egyiket ott lehajtottam, a másikat pedig a kezemben tartva vittem körbe. Úgy fél óra múlva meguntam a felszínes beszélgetéseket néhány ismeretlen munkatárssal, és egy újabb itallal a kezemben ültem le egy kanapéra, ismét egyedül. Ez egy ilyen este.
 - Ilyen szép lányoknak nem szabadna egyedül lenniük - szólalt meg mellettem egy hang, mire felkaptam a fejemet. Áh, csak Harry az.
 - Tökéletes alkalom, hogy betámadj, igaz? - vigyorogtam rá, mire ő is így reagált és leült mellém.
 - Rég beszéltünk.
 - Legutóbb Franciaországban, de... ja - nyugtáztam. - Arra meg nem emlékszem.
 - Én sem, de lóghatnák többet együtt.
 - Nagyon békülni szeretnél, de miért? - néztem rá felvont szemöldökkel.
 - Zavar, hogy már ritkán beszélünk...
 - Ezen talán tudunk változtatni, de még nem vagyok elég részeg. Hozz valamit.
 - Rendben - állt fel, vigyorral az arcán, majd eltűnt a kisebb tömegben. Pár perc múlva két itallal tért vissza. - Ez a kedvencem, de szigorúan meg kell innod!
 - Oké, én benne vagyok - nevettem fel, majd mindketten meghúztuk.

 - Kezd punnyadni ez a buli, nem keresünk valami más helyet? - lépett hozzám közelebb.
 - Ez már az elejétől kezdve tök punnyadt, még jó, hogy van piánk. Igyunk még, aztán tudok egy jó koncertet!
Aztán tovább ittunk, és tizenegy környékén untunk rá teljesen a helyre. Nagyon részegek voltunk, de viccesen hatott az egész, ahogy ledülöngéltünk a lépcsőn, majd beültünk egy taxiba, és a koncert helyszínére fuvaroztattuk magunkat.
A koncertet is élveztük, széttomboltuk magunkat és megint ittunk tovább.
Aztán a következő kép már Harryék háza, ahova ketten megyünk be, továbbra is nevetgélve, egymásba karolva. Majd Harry szembefordult velem, és lassan, gyengéden csókolt meg, én pedig viszonoztam a közeledését. Kicsit elítéltem magamat, de nem akartam az elfogyasztott alkoholra fogni, hogy engedtem neki, mert Harryre senki sem mondhatja azt, hogy nem kibaszottul vonzó. De az volt.
 - Sajnálom - nyögte, mikor elhúzódott tőlem, én pedig hülyén néztem rá.
 - Ezen mit kell sajnálni? - lepődtem meg.
 - Nem akartalak letámadni...  figyelj, hazaviszlek, ha nem akarsz maradni, nem kötelezhetlek, hogy...
 - Ha nem akarnék maradni, nem is lettem volna veled egész este, Harry.
 - Ez jogos - gondolkodott el.
 - Köszönöm.
 - Kérsz valamit? - lépett oda, nem túl biztosan a hűtőhöz, majd hátrafordult, hogy rámnézhessen. Én pedig ott álltam mögötte, mire becsukta a hűtő ajtaját, újra közelebb lépett és újra megcsókolt, nekinyomva a konyhapultnak.