18. fejezet - Tisztázás

Sziasztok!

Úgy döntöttem, egy picit újra visszatérek a bandához. :)
Nem lett túl hosszú fejezet, amiért bocsánat. :)

Louis akármelyik pillanatban betoppanhat a házba, én pedig idegesen vártam a nappaliban, szemben ülve a bejárati ajtóval. Már nagyon hiányzott, és szinte kicsordultak a könnyeim az örömtől, amikor beállított a házba, és lebaszta a cuccait a földre. Felugrottam, elé szaladtam és megölelgettem.
 - Megfulladok - nevetett fel. - Jó, te is hiányoztál - adta meg magát egy kicsivel később, majd elengedtem, és újra megölelgettem.
 - Nem szoktam meg, hogy nem vagy itt.
 - Hát, igen, nekem is hiányoztal - mondta édesen. - Viszont éhes vagyok, rendelsz pizzát? Lekéne zuhanyoznom.
 - Természetesen.
Rendeltem két szalámis-duplasajtos-kukoricás pizzát, kólával, majd visszaültem a nappaliba. Nem kellett sokat várni a kaja megérkezésére, fél órán belül a "pizzásfiú" már a küszöbön álldogált. Kifizettem, majd becipekedtem egyedül a nappaliba, mindent letettem az asztalra, majd falatozni kezdtem. Louis ekkor tájt sétált le az emeletről, majd helyet foglalt mellettem.
Egy agyatlan szappanoperára kapcsoltam, és azt nézegettük, míg meg nem szólalt. 
 - Tényleg, amúgy mi lett a munkával? Nekünk CeCe nem beszélt róla - nyammogott, mire elmosolyodtam. - Bocs. - Majd tovább folytatta.
 - Jövőhét utáni hétfőn kezdek nála - újságoltam boldogan.
 - Zsír, és mit fogsz csinálni? - nyammogott tovább.
 - Még én sem tudom, de gondolom hasonlókat, mint a turnénál, remélem.
 - Erre igyunk...
 - ... én már ittam - vigyorogtam rá.
 - Ó, és kivel? Engem miért nem tudtál megvárni?
 - Bennel, Leila bátyjával - mondtam egyszerűen.
 - Nagyon összemelegedtetek...
 - Tudom - vontam meg a vállamat, majd elvettem egy újabb szelet pizzát.
 - Ésszel.
 - Tudom...
 - Ja, és Harry holnap átjönne, beszélni akar veled. Hatra hívtam, addigra elmegyek.
 - Istenem... szükséges volt - sóhajtottam.
 - Igen. Mindenképpen.
Még egy kicsit faggatóztam nála a turnéról, majd késő este elmentünk mindketten aludni. 

 - Zseniális - dünnyögtem a szekrény előtt állva.
Harry fél órán belül megérkezik, én pedig még "otthonkában" álldogálok... de végül húsz perc szenvedés után, már kissé idegbetegen, de kikaptam egy sima farmersortot, meg egy fehér, "kissé" átlátszó, csipkés felsőt, majd egy fehér topánkát kerestem elő. A hajamat kontyba tettem, és kevés sminket varázsoltam az arcomra.

Kicsit késve, de sikerült neki ajtót nyitnom.
 - Á, szia - nézett rám. - Ez nem merész egy picit?
 - Nem - mondtam komolyan. - Gyere be.
 - Köszi.
 - Kérsz valamit? - lépdeltem a hűt mellé, majd kivettem kólát.
 - Aha, az jó lesz.
 - Tessék - vittem oda neki, meg magamnak is egy pohárral, majd leültünk egymással szemben a kanapéra. - Miről akartál velem beszélni?
 - Csupán bocsánatot szerettem volna kérni amiatt, ahogy reagáltam a dologra, még a turnén - bökte ki idegesen.
 - Rosszabbat vártam, de megérdemeltem - gondolkodtam el.
 - Én sem voltam veled mindig teljesen őszinte... de amikor valamiért lemondtalak, vagy rossz kedvem volt, az leginkább a félelem végett történt. Tartok attól, hogy szerelmes legyek.
 - És nem is lettél belém, de én beléd az voltam. Te valamit jól csináltál - mosolyodtam el. - Nem illettünk annyira össze, mint hittem. - Fáradtan megvontam a vállaimat, és nekidőltem a puha párnáknak.
 - Sajnálom, ha fájdalmat okoztam neked.
 - A legjobb lenne, ha tiszta lappal kezdenénk, nem? - kérdeztem. Megkönnyebbülést vettem észre a szemeiben, szóval eltaláltam a látogatásnak az okát.
 - Ez rettentően jó hír - pattant fel, majd tapsikolni kezdett.
 - Azért ennyire csak nem - nevettem fel.
 - De, hidd el - vigyorgott rám. - Akkor... új lap?
 - Igen - bólintottam határozottan, mire elém lépett.
 - Harry Styles vagyok, és örülök, hogy megismertelek - nyújtotta a kezét.
 - Olivia Brown, szintúgy'.- Aztán jót nevetgéltünk a buta helyzetünkön, amibe keveredtünk, majd rendeltünk pizzát és megnéztünk egy filmet.
A legszomorúbb az volt, hogy tagadni is kár volt azt, hogy még mindig szeretem. De így... talán a dolgok is tisztázódnak, és egy "felejtővel" majd beérem... helyette. Reméljük.
 - Kimegyek rágyújtani - mondtam a film közepén, majd kiültem a teraszra. Már lassan sötétedett, mikor kiléptem, és még az a kellemes, őszi szellő is megcsapott. A kedvenc évszakom volt. Az ajtó néhány percen belül csukódott, majd Harry is kiült.
 - Biztosan jól vagy?
 - Persze - mondtam halkan, majd bólintottam. - Tudod, én amolyan szenvedő típus vagyok.
 - Ááá, értem, de kérdezhetek valamit, O'?
 - Aham...
 - De őszintén... kivel voltál együtt... miközben velem jártál?
 - Harry... - sóhajtottam.
 - Megkértelek valamire - emlékeztetett komolyan.
 - Ben Donovan - suttogtam -, Leila bátyja... magas, barna - kezdtem sorolni, miközben a szavamba vágott.
 - Hányszor?
 - Kétszer - sütöttem le a szememet.
 - Köszönöm, hogy őszinte voltál velem - erőltetett mosolyt az arcára. - Asszem' megyek is, köszönök mindent, jól éreztem magamat veled. Örülök, hogy helyrejöttek a dolgok.
 - Akkor, kikísérlek - álltam fel, mire leintett.
 - Kitalálok egyedül is. Szia!
 - Helló. - Majd elsétált. Hallottam, ahogy csapódik a kapu, beindul a kocsija és elhajt.

Vasárnap délután volt, és épp egy romantikus vígjátékot néztem a laptopomon.
 - Heyyy - tört be a szobába Louis. Mérgesen néztem rá, mert kissé megijedtem, majd nagy sóhaj kíséretében leállítottam a filmet.
 - Mi kéne?
 - A válaszod Niall meglepi bulijára, holnap szerveznénk meg - mondta. - Jó lenne, ha eljönnél, és segítenél összedobni egy jó bulit, a srácok odaáig voltak a legutóbbiért is...
 - Á, jogos, és szívesen megyek és segítek.
 - Akkor holnap hatra megyünk át Harry hétvégi házába, aztán onnan megyünk bevásárolni. A bulit tízre terveztük.
 - Akkor már el is kezdek gondolkodni - vigyorogtam.
 - Hagylak is... és köszönöm, szólok a többieknek.
 - Szívesen - mosolyogtam rá, majd magamra hagyott.