23. fejezet - Harry?

Köszönök mindent, mindenkinek.

- Nem, ez még nem a vége, csak szeretlek titeket. :)
És remélem, ez a fejezet kielégíti a Harry-Olivia párosra szavazó embereket. :):)

Kellemes olvasást. 

xx

Kedd volt, és a tegnap reggeli teendőimet ismételtem meg, ami már most a monotonság érzését keltette fel bennem. Trappolva jöttem ki a fürdőből, majd öltözködtem fel. Egy fekete blézert és cicanadrágot, meg egy rózsaszín, selymes, kivágott felsőt választottam a mai napra, e mellé pedig a szokásos, fekete táskámba pakoltam bele a fontosabb dolgaimat, és fekete magassarkúba bújtam. 

 - Jó reggelt - köszöntem be az irodánkba, mikor megérkeztem, nyolckor.

 - Szia. 

Út közben sikerült betérnem egy starbucksba, ahol vettem magamnak egy kávét, amit most kiültem elfogyasztani az erkélyre, egy arany davidoffal együtt.Leültem az egyik székre, a lábamat pedig felpakoltam a korlátra, és úgy néztem vissza az irodába, az ajtón át.

 - CeCe már szólt, hogy ma mi lesz a programunk? - szóltam be, miközben élveztem a kávé és a cigarettám nyújtotta élvezeteket.

 - Holnap este lesz egy koktélparti, amit a cég rendez. A meghívókat elektronikus levél formájában, meg rendes, postai úton is kézbesíteni kell, bár nem nekünk, de a millió és egy minta közül ki kell választanunk a tökéleteset. 

Megvontam a vállamat, majd mélyeket szippantottam. - Nem tűnik bonyolultnak.

 - Nem, nem is az. Pendriven odaadta már a mintákat, meg az e-mail címeket is. Hetven darabot kell kézzel megírnunk., délután egyre... 

 - Ez már nem tetszik. - Újabb szippantás a nikotinrúdból, meg korty a kávémból, ami hamar el is fogyott.

Elvigyorodott. - Lazulós munka, hallottam már rosszabbról is. 

 - Ez után?

 - Ennyi. Mondta, hogy próbáljuk elhúzni a nap végéig, mert éppenséggel most nincs más. Holnap meg egész délelőtt a helyszínen leszünk, és be kell rendeznünk.

 - Király. - Elnyomtam a cigit, majd besétáltam az irodába és lehuppantam a székemre. - Talán elkezdhetnénk, ha befejezted a bámulásomat. 

 - Nem rossz ötlet. - Kisfiúsan elvigyorodott, és aprót bólintott.
Végül sikerült egy letisztult, vajszínű, dőltbetűs mintát kiválasztani, a meghívók megírását pedig fele-fele arányban intéztük el.  Mindkettőnknek elég szép kézírása volt, így CeCe javaslatára inkább kézzel végeztük el a dolgot. Délre ezzel készen is voltunk, meg apróbb megrendelésekkel a holnap estére.Aztán újra Zaynnel kajáltam, majd fél óra elteltével visszaérkeztem az irodába.

Kicsit pörögtem, mikor sikerült hazaérnem, úgy négy-öt óra környékén. Letusoltam, a hajamat kontyba fogtam, majd felléptem a laptopomon skypera.
 - Szia - jött az üzenet egyből, majd a feladóra tekintettem.
 - Szia, Niall. Rég beszéltünk.
 - Egyetértek...
 - Miújság?
 - Este, amennyiben ráérsz, eljöhetnél velem egyet sörözni... tudoood, mint spanyolban'.
Elgondolkodtam. - Holnap nyolckor munka...
 - Éjfélre saját magam viszlek haza, valamint vállalom CeCe előtt a felelősséget miattad a holnapi napon... kérlek, Olivia, legyen már szíved. - Felsóhajtottam.
 - Ketten?
 - Igen, valószínűleg.
 - Hol? - Jött a következő kérdésem.
 - Ördögsarok?
 - Király - vágtam rá. Ránéztem az órámra. - Mikor?
 - Tízkor? Esetleg kilenc?
 - Legyen tíz, addig még pihenek egy picit.
 - Akkor ott találkozunk, és köszönöm - zárta le a beszélgetést. - Helló.
 - Szia, Niall.

Nem volt kedvem túlzottan kiöltözni, így egy virágos ruhát, meg egy sötétzöld kardigánt vettem ki a szekrényből, amihez hozzá illő sötétzöld magassarkú párosult, a szokásos, fekete táskámmal.

A hajamat kontyban hagytam, majd gyalog indultam el az éjszakába, megkeresni a találkozónk helyét.
Mosolyogva integetett nekem egy asztal mellől, ahova azonnal ledobtuk magunkat, a szokásos pusziszkodós-köszönés után.
 - Na, mesélj csak - nyitottam meg a beszélgetést. 
 - Jól vagyok. - Hátradőlt, majd intett a pincérnek.
 - Hozhatok valamit? - lépett oda az idős férfi hozzánk.
 - Egy fröccsöt kérek.
 - Én meg egy kevertet - mosolyodtam el, mire ő csak bólintott, és elment. - Umm, hát dolgozgatok, elvagyok. - Újabb mosoly, majd rágyújtottam. - Zaynnel is minden rendben... úgy nagyjából teljes mindent.
Ja, azt csak nem mondom majd, hogy nem vagyok az ő legjobb haverjába szerelmes, hanem annak a barátjába, akitől történetesen mindenki félt. Igen, kissé tényleg kesze-kusza, de talán ez az igazság... sőt.
 - Én is jól vagyok... köszönjük... - emelte rá az épp minket kiszolgáló pincérre a tekintetét. Aprót bólintottam a férfinak, aki újra eltűnt.
 - De?
 - De... Harry furcsa... - Jaj. - Van, hogy kisebb időszakokra eltűnik, a mobilját nem veszi fel... nagyon furcsa lett. Múlthéten napokra eltűnt... aztán néha-néha ha szükséges egy-egy interjúra felbukkan, de ennyi... féltjük... nem tudsz róla valamit?
 - Ezért kerestél fel?
Összeszorította a száját. - Tudom, hogy már semmi közötök egymáshoz, de Louisnak volt egy furcsa mondata... amiben arra utalt, hogy talán te tudsz valamit. - Kis félénken próbálta adagolni a mondanivalóját, de én pofátlanul félbeszakítottam, miközben szívogattam a cigimet.
 - De hát én nem tudok Harryről semmit - mondtam meglepetten.
 - Mikor találkoztál vele utoljára?
 - Ömm... múlthét hétfőn volt a szülinapi bulid... talán kedden.
 - És akkor mi volt? - Mi ez, kihallgatás?
 - Az egész sztorit mesélem akkor... szóval a bulidon Zaynnel igen elvoltunk, aztán Harry közölte, hogy ez neki nem tetszik, mire elküldtem a búsba. Aztán másnap egy virággal állt az ajtóm előtt, hogy ő bocsánatot akar kérni... mire újra elküldtem, csak durvábban. - Bólogatott.- Nagyjából ennyi, szerintem erre célzott Louis.
 - Így már világos - dünnyögte.
 - Nem hiszem, hogy miattam akármilyen depresszióba esett volna Harry. - Megvontam a vállamat.
 -Az összefüggést keresd - mondta, miközben egy gömböt kezdett a levegőben formálni a kezével előttem, mire felvont szemöldökkel néztem rá. - Amikor magyarázok valamit, így szoktam csinálni.
 - Furcsa.
 - Igen, tudom...
 - Visszatérve - vettem nagy levegőt, miközben lassan elnyomtam a cigarettámat a hamutálban -, mit tehetnék az ügy érdekében?
 - Keresd meg és beszélj vele.
 - Azt sem tudom, hol lakik.
 - Megadom a címeket... neked talán kinyitná az ajtót... mégis csak barátnője voltál.
Hevesen bólogatni kezdtem. - Megteszem, rendben. Ha most odaadod őket, még ma este felkeresem.
 - Rendben - virult fel. - Tessék, számítottam rá, hogy segítesz. - Átnyújtott egy papírt.
 - Köszönöm. Akkor most... indulnék is - álltam fel. Ezek a címek úgy fél óra kocsiútra lehettek tőlünk.
 - Mi köszönjük - ölelt meg. - Azonnal írj, amint megtudtál valamit.
 - Ígérem - öleltem vissza, majd adtunk egymásnak puszit és el is rohantam. Gyorsan leintettem egy taxit, majd odanyújtottam neki az egyik címet, ami Harry lakása volt.

Idegesen dobogtam a lábammal, mikor újra taxiban ültem, már a második helyszín felé. Igen, vagyis, nem, Harry nem volt otthon, így a hétvégi házába vettem az irányt a sofőrrel, ahol újabb fél óra alatt voltunk ott. Kifizettem, majd elhajtott.
Égtek a villanyok.
Halkan lépdeltem a bejárati ajtóig, majd kisebb gondolkodás után becsengettem. Pár perccel később hallani lehetett, ahogy letrappol a lépcsőn, majd kinyitja nekem az ajtót.
 - Olivia - lehelte meglepetten.
 - Harry - tettem ugyanígy.- Már annyira kezdtem miattad aggódni! - Falfehér volt és bűzlött az alkohol szagától.
 - Mit keresel itt? - küszködött a szavakkal. Elég szarul nézett ki.
 - A srácok azt mondták, hogy... baj lehet veled, így eljöttem hozzád. - Még az eső is eleredt, miközben cseverésztünk az ajtóban. Kirázott a hideg.
 - De nincs velem semmi baj, remekül megvagyok - mondta, a mondat végén pedig felnevetett. - Már elmehetsz.
Deja Vu.
Karma.
Sors.
 - De én maradni akarok! - Mérgesen csengett a hangom, és elkaptam az épp rám záródó ajtót és újra kitártam. Simán rám csapta volna.
 - Menj már haza, a drága barátod vár - dőlt neki újra az ajtófélfának.
 - Mekkora seggfej vagy.
 - Gyere csak be - tárta ki az ajtót, mire csak morogtam egyet és -bár már szinte csuromvizesen- de betrappoltam a házba.
 - Kössz' - szűrtem ki a fogaim között, majd körbenéztem a nappaliban. Minden tiszta szemét, pizzás dobozok szanaszét, meg sörös dobozok és néhány töményebb a dohányzóasztalon.
 - Foglaljon helyet, hölgyem - szólalt meg igen nagy gúnnyal a hangjában.
 - Jót állok én itt!
 - Minek jöttél?
 - Aggódtam érted - motyogtam, mire felröhögött.
 - Érdekes, pár napja még nem érdekelt.
Egyre dühösebb lettem. - Most ez miért olyan fontos? Az, hogy mit mondtam, nem arányos azzal, amit... érzek igazából.
 - Még mindig nem világos, miért vagy itt - ült le a kanapéra, és újra a tömény után nyúlt.
 - Ne csináld már ezt, Harry! Kérlek. - Belekortyolt, majd grimaszolt egyet, mikor lenyelte az italt, aztán újra rám nézett.
Csendben voltunk, percekig. Iszogatta a piáját, én meg csak ott álltam. Aztán arra lettem figyelmes, hogy ő is állóhelyzetbe tornázza magát és elém lép, bár igen bizonytalanul. A kezeit megtámasztja mellettem a falnál, így itt ragadtam, "a karja között". Szitkozódtam párat magamban, majd kérdő tekintettel meredtem rá.
 - Mi... az? - motyogtam, újra.
 - Azért vagy itt, mert kedvelsz, még mindig. Az érzelmeid felém nem tűntek el nyomtalanul. - Sehogy sem tűntek el. - Mondd, hogy hazudok, Olivia, és elmehetsz.
 - Én... én... - kezdtem el szipogni.
 - Mondd ki - hajolt hozzám közelebb.
 - Hagyj már békén - mondtam, miközben ellöktem magamtól és a szememből már csordultak ki a könnyek.
 - Te vagy az én házamban - tárta szét a karjait, széles vigyorral az arcán.
 - Részeg vagy, nem tudod, mit beszélsz.
 - Dehogynem... ne játsszunk már, tudom, hogy belém vagy szerelmes.
 - Ebben nem lehetsz addig biztos, míg nem én mondom azt - sziszegtem.
 - Akkor mondd! - Elkapta a csuklómat, és magához rántott.
 - Harry, engedj el! - Kikaptam a kezéből, és lekevertem neki egy pofont. Hátrált fél métert, és a sajgó testrészét fogta, majd megrázta a fejét és újra rám tekintett. - Neked meg mi bajod?
 - Nem akarom, hogy Zaynnel legyél.
 - Hát, pedig nem fogok miattad szakítani vele. Zayn szerelmes belém, és én is kedvelem...
 - Ch...
 - Inkább arra válaszolj, miért csinálod ezt magaddal!
 - Komolyan nem esett le?
 - Nem...
 - A lány, akit kezdtem megkedvelni, megcsalt többször is. Majd szakít velem, pedig én nem szerettem volna ezt, mellesleg. Később pedig elkezdi kúrogatni az egyik legjobb barátom. - Felröhögött, gúnyosan. - Nem túl jó kilátások, nemde?
 - Te nem voltál belém szerelmes, ellenben én igen beléd - kezdtem mérgesen beszélni -, én sokkal többet vesztettem abból a kapcsolatból, mint te.
 - Úgy tűnik, az én időm most jött el ahhoz, hogy veszítsek. - Nemtörődöm módon megvonta a vállát.
Realizálva az egész helyzetet, felzokogtam és a padlóra csúsztam, amit Harry csak bamba nézéssel fogadott. Nem akartam sírni, főleg előtte nem, de azok a szemét, alattomos könnyek elárasztották az arcomat és szememet. Megadtam magamat nekik. Elgyengülve dőltem neki a falnak, és hagytam, hogy a felszabaduló stressz átvegye a hatalmat az ép ész felett.
Nem tudom, meddig sírdogálhattam ott, de párszor szólongatott, majd megragadta a karomat és álló helyzetbe emelt. Kimerülve lépkedtem mögötte, és a kertbe húzott, ahol leültünk a fonott kinti székekbe. Kutakodni kezdett a táskámban, majd a cigis dobozomat vette elő, majd kiszedett belőle egy szálat. A szájába tette, és ott gyújtotta meg, majd az én kezembe adta. Meglepetten tekintettem rá, majd elvettem tőle és beleszívtam.
 - Megvagy?
 - Persze, én mindig megvagyok - mosolyodtam el lágyan. Az eső már csak lassan szemerkélt idekint.
 - Kihozom a piát - szólalt meg, majd beszaladt.

 - Tudod, csak az a baj, hogy nekem holnap dolgozni kell mennem - mondtam halkan, mikor ránéztem az órámra, és hajnali egyet mutatott. Már több, mint egy órája ültünk kint és ittunk. Kellemes alaphangulat alakult ki.
 - Majd fedezlek CeCenél.
 - Nem szükséges - dőltem hátra. - Megyek.
 - Ne menj mááár.
 - De - álltam fel. - Akármennyire is leitattál, nem fogok színt vallani arról, hogy szerelmes vagyok beléd.
 - Ennyi nekem elég is - kacsintott rám.
 - Rohadj meg - húztam ki magamat, majd elkezdtünk sétálni a az utcára, ahova hívtam néhány perce taxit. Azt megvárta velem, majd két puszival köszönt el.

---

15-20 szavazat után jön új fejezet!