20. fejezet - Nézzünk szembe a tetteink következményével

Itt az újabb fejezet. :) Remélem tetszeni fog.

D

Reggel valahogy úgy sikerült felébrednem, hogy Zayn szorításában/ölelésében voltam. Annyira édesen aludt(unk), hogy nem mertem megmozdulni, mert valószínű, hogy felkelteném. Azt hallgattam néhány nyugalmas percig, ahogy elbűvölően szuszog mögöttem, majd ez abbamaradt és elkezdett mocorogni. Pár perc múlva még szorosabban kezdett ölelgetni, és apró csókot adott a tarkómra.
 - Hát felébredtél? - suttogtam, miközben szembefordultam vele.
 - Igen, bár egy ideje fent vagyok. Csak olyan jó volt melletted ébredni, hogy nem akartam felkelni. - Újabb csókot kaptam a számra. - Örülök, hogy veled lehettem az este.
 - Én is - bólintottam. - Merre van a fürdő? Lezuhanyoznék - néztem végig magamon. Zayn egyik pólója volt rajtam, és egy bugyi.
 - A folyosó végén jobbra, a cuccaid valahol itt lehetnek.
 - Á, köszönöm!
Pár perc keresgélés után összeszedtem a szétdobált ruhadarabjaimat, majd megkerestem a fürdőszobát. Szépen lezuhanyoztam, lemostam a sminkemet, és felvettem a tegnapi ruháimat. Fél óra készülődés után léptem be újra Zayn szobájába, aki már megágyazott, rendet tett és felöltözött.
 - Zayn, asszem' nekem mennem kéne most. Nem túl higiénikus a tegnapi ruhámban lenni - vigyorogtam rá. - De este átjöhetnél, talán van mit tisztáznunk a tegnapi napból.
 - Szóval emlékszel arra, amit mondtam?
 - Igen, és hihetetlenül boldog vagyok miatta - mosolyodtam el, majd elé léptem és megcsókoltam. - Nyolcra várlak.
 - Ott leszek.

Amint hazaértem átöltöztem a hálóingembe és bedöglöttem az ágyamba pihenni. A laptopomat a combomra tettem, és egy spanyol filmet kezdtem el nézni, aminek a címe "a felhők fölött három méterrel" volt. Néhányan már ódákat zengtek erről a filmről, így egy nagy adag popcorn és fagyi mellett muszáj volt megnéznem.

A film felénél kopogtattak.
 - Bújj be - szóltam ki, és megállítottam a filmet. Louis dugta be a fejét, besétált és leült az ágyam szélére.
 - Naaaagyon másnapos vagyok - törölgette a szemeit.
 - Most ébredtél?
 - Ja, bár olyan nyolc körül felkeltem hányni... mióta vagy itthon?
 - Olyan egy-két órája. - Most volt két óra. - Zaynnel voltam - vigyorogtam.
 - Nagyon szerelem szag van itt a levegőben - nevetett fel.
 - Te nagyon ráérzel a dolgokra... tegnap este azt mondta, hogy "kibaszottul szeretlek".
 - Húú, bevallotta? - lepődött meg. - Nem hittem volna, hogy bevallja, azt meg főleg nem, hogy ilyen romantikusan teszi ezt meg.
 - Te-tessék?
 - Jaaaa - kapott a fejéhez -, ezt nem kellett volna elmondani, de mi tudtunk róla. Vagyis én és Niall, a többiek annyira nem, főleg Hazza.
 - És... nem szóltál?!
 - Zayn az orrunkra kötötte, hogy nem adhatjuk tovább - vonta meg a vállát -, de már úgyis tudod.
 - Ja - dünnyögtem.
 - Szóval, jó volt az estétek? - kérdezte vigyorogva.
 - Azt hiszem, nagyon. - Közben felálltam, és a telefonom után kezdtem kutakodni. - Á, és este jön át, szóval...
 - ... tűnjek el?
 - Nem kell - legyintettem mosolyogva.
 - Igen, persze, aztán hallgathatom azt, hogy "óh, igen, Zayn, gyerünk" meg "gyorsabban, gyorsabban" - mondta nőies, magas hangon, aztán elkezdett nevetni.
 - Na, elég lesz - néztem rá komolyan.
 - "GYERÜNK ZAYN, BELJEBB, GYERÜNK!"
 - Louis, tűnés ki a szobámból - mondtam, már kiabálva és elkezdtem kifelé lökdösni, majd az orra előtt csaptam be az ajtót. - Seggfej vagy!
 - "ÚGY SZERETLEK, CSINÁLD MÉG!"
 - ÉS MÉG VICCES IS...
 - Jó, boccs' - nevetett fel, már rendes hangon.
 - Örihari - mondtam a tipikus duzzogó hangomon, majd kulcsra zártam az ajtót, és elindítottam a filmemet. Elég nehézkesen, de sikerült végignézni. 

 - Olivia, vendéged van!
 - De hát még nem is kéne itt lennie - mondtam magamnak, miközben lesiettem a lépcsőn.
 - Téged keres, de azt mondta, kint megvárna.
 - Ó - lepődtem meg, mikor kitekintettem a kukucskálón. Gödör hajzuhatag, édes mosoly. - Ó, istenem, kérlek hagyj minket magunkra, Lou.
 - Ez csak természetes - mosolyodott el, majd felment.
Nagy levegőt véve nyitottam ki az ajtót.
 - Szia - köszöntött. - Ezt neked hoztam - nyújtott át egy szál vörös rózsát felém.
 - Nincs rá szükségem - tettem karba a kezemet.
 - Bemehetek? Mondani szeretnék valamit.
 - Nem.
 - Akkor mondom itt.
 - Ha nagyon muszáj - sóhajtottam, majd nekidőltem az ajtófélfának.
 - Ne legyél már velem ilyen, és fogadd már el ezt a rózsát. Nem jelent semmit, csak ne haragudj rám... a tegnap esti viselkedésemért.
 - Nem kell a rózsád, Harry, és megkértelek, hogy hagyj élni! Egyáltalán nem szeretném, ha majd a munkán kívül különösebben el kelljen téged viseljelek. Tűnj el az életemből, kérlek! - Megkeményedett az arckifejezése, és már előre láttam, hogy eddig tartott a kedvessége. Mély levegőt vett, és idegesen méregetett.
 - Fogsz még te sírni az ajtóm előtt...
 - Kétlem. A viszontnemlátásra' - mondtam, majd becsuktam az orra előtt az ajtót.
Nagyot sóhajtva ültem le a konyhába, és csináltam magamnak egy szendvicset. Lassan, elgondolkodva nyammogtam fölött, miközben a kedves... barátom sétált le a lépcsőn.
 - Ezt talán szebben is elintézhetted volna - mondta, majd töltött magának ásványvizet.
 - Csak így fog annyira megutálni, hogy ne szóljon hozzám, és ne szeressem.
 - Világos...
 - Hidd el, működni fog.
 - Bízom benne, ha már ilyen drasztikus módszerekhez folyamodtál.
 - Én is - néztem fel rá a szendvicsemről.

Már igen este felé járhatott, mikor úgy döntöttem, ideje felöltözni. Először kontyba varázsoltam a hajamat, majd felkaptam egy fekete cicanadrágot, fehér trikót és végül egy fekete, kötött, bő pulcsit. Néhány perce hívott, hogy mindjárt a házunk előtt van.

Csengettek, én pedig az eszemet elveszítve szaladtam lefelé. (Újra) nagy levegőt vettem, mielőtt kinyitottam volna az ajtót -nem akartam a nyakába ugrani- , majd kinyitottam.
 - Helló - mosolygott rám csábosan -, bemehetek? - Most mondtam volna, hogy nem?
 - Szia, ez természetes - mondtam kedvesen, és kitártam az ajtót.
 - Csá, Louis - köszönt neki, majd lepacsiztak. - Máris mész?
 - Hagylak titeket enyelegni - mondta gúnyos vigyorral. - Császtok'. - Majd kiment a bejárati ajtón.
 - "Enyelegni?" - húzta fel a szemöldökét, majd leültünk a kanapéra, egymással szembe.
 - Louis mindent tud rólam - vontam meg a vállamat, majd közelebb hajoltam. - A tegnap estét is!
 - Ó - vigyorgott pajkosan. - A tegnap este kifejezetten tetszett, mint minden este veled...
 - Óh, ne hozz zavarba. - Felnevetett. - Amúgy...mondd, amit szeretnél mondani.
 - Ó, csak elismételném, amit tegnap mondtam.
 - Ismételd, nem hallottam tisztán!
 - Ne játssz velem. És tudod, hogy nagyon szeretlek, Olivia. - Hozzábújtam, és apró csókot leheltem a nyakára, majd még egyet és még egyet. - Kérdezhetek valamit?
 - Ühümm - majd folytattam.
 - Leszel a barátnőm? - Itt hagytam abba a dolgot, eltávolodtam tőle, és ijedten néztem rá. - Valami rosszat mondtam?
 - Nem, nem... csak anya szülinapja alkalmából minden szeptember közepe felé meglátogatnak. Ilyenkor... nincs barátom, úgymond - magyaráztam frusztráltan, de félbe akart szakítani, mire leintettem és csendben maradt. - A fiúk bemutatása nála... hihetetlen nagy tortúra anyám számára, Bennel is majdnem szakítottunk, az exemmel, mikor anyát megismerte és hidd el, nem kívánom azt neked, hogy ismerned kelljen.
 - Az anyukákkal mindig jól kijövök.
 - Anyám egy... két napig lesz itt, addig hanyagoljuk egymást, de utána beszélhetünk róla - vontam meg a vállamat.
 - Miért nem akarsz bemutatni neki?
 - Mert nem élné túl a "fiatal kapcsolatunkat" anyám megjelenése.
 - És... ha kibírnám? - nézett rám komolyan.
 - Olyan nincs.
 - De ismerni szeretném.
 - Ne erőlködj, nem veszel rá - dőltem hátra, karba tett kézzel. - Nem akarod, hidd el.
 - De nagyon, nagyon szeretném megismerni anyukádat.
 - Szó sem lehet róla, de utána keress fel, és megbeszélhetjük ezt a járás dolgot - öleltem át.
 - Hihetetlen vagy! - mérgelődött. Ekkor álltam fel, és kisétáltam rágyújtani. Amint ezt realizálta, ő is utánam jött és hasonlóan cselekedett.
 - Semmi esélyem sincs? - kérdezte.
 - Nincs - ráztam meg a fejemet. Néhány percig csendben bagózgattunk, majd felé fordultam. - Nem maradsz itt estére? Főzhetnénk valamit, aztán...
 - Aztán? - húzta fel vigyorogva a szemöldökét.
 - Aztán... felmehetnénk a szobámba, befeküdhetnénk az ágyamba...
 - éééés?
 - És aludhatnánk egyet - kacsintottam rá, mire elnevette magát és magához húzott megcsókolni.
 - Azt hiszem, egy jó alvásban benne vagyok - vigyorgott, majd még egy puszit adott. - Mit szeretnél főzni?
 - Nem tudom, de Louis miatt szinte minden van itthon.
 - Egy jó lasagne? Imádom! - mondta csillogó tekintettel.
 - Oké, oké, akkor legyen lasagne - nevettem fel.

 - Azt hiszem, van itthon mindent - szólaltam meg, már a konyhapult mögött állva. - Lehet sajtszószos?
 - Ühüm - jött a válasz a kanapéról.
 - Örülök, hogy segítesz - morogtam, majd elkezdtem a húst pirítani. Néhány pillanaton belül hátulról ölelt át Zayn, és apró csókokkal hintette a vállamat és nyakamat. - Inkább ezt csináld meg - adtam át neki a fakanalat.
 - Oké - sóhajtott szomorúan.
Fél óra alatt az előkészületeket megcsináltuk, majd maradt egy újabb harmincöt percünk a sütés végéig.
Ezt ki is használtuk a kanapén. Amint kész lett a lasagne, kellemesen megvacsoráztunk, majd felmentünk a szobámba...

---

NE FELEJTSETEK EL SZAVAZGATNI :)

ITT LENT (TETSZIK-NEM TETSZIK)