Nos, újra itt vagyok.
Egyezzünk ki abban, hogy minél több szavazatot kapok, annál hamarabb hozom a fejezeteket!
xoxo
D
A megbeszélt időpontra értünk oda másnap Harry házába, ami hihetetlenül jó "kis kégli" volt.Nagy, emeletes modern ház, ízlésesen berendezve, hatalmas ablakokkal. A hátsó kert sem volt semmi. Nagy, füves rész, és a háztól, azaz a terasztól néhány méterre már az óriási medence terült el. Mögötte volt a füves rész.
- Nem szar hely - bólogattam.
- Kössz' - szólalt meg mögülem Harry. - Na, mit szólnátok hozzá, ha néhányan elmennénk piát venni? Páran meg maradhatnánk tervezgetni.
- Én maradok - szólaltam meg, mire Liam bólogatni kezdett.
- Én is.
- Oké, akkor, Liam, tudod hol vannak a dolgok - mondta neki Harry, mire csak bólogatott. - Indulás piát venni!
Tíz percen belül sikerült is elindulniuk.
- Szerinted mennyi időnk van?
- Őket ismerve, órák - vigyorgott rám. - Nem rendelünk valami kaját? Irtó éhes vagyok. - Bólintottam. - Legyen kínai, na? - Újra bólintottam. - Amúgy, van terved arra, hogy legyen berendezve a kert és ház?
- Szerintem a ház rendben van, csak a törékeny dolgokat zárjuk el... kint pedig felállíthatnánk egy sörsátrat, ami alá asztalokat és székeket tehetnénk.
- Sörsátor nincs - mondta.
- Akkor csak asztalok és székek...
Lassan megérkezett a kajánk, amit megettünk, majd a fűbe kihordtuk a fonott, kerti bútorokat, beüzemeltük a kerti világítást, és felfújtunk egy csomó baromságot a medencébe, amivel majd jól elleszünk. A srácok olyan nyolc körül érkeztek meg.
- Szép munka - pacsiztak le velünk.
- Harry, jó lenne, ah elzárnád az értékes dolgokat - mondtam neki.
- Ja, majd a pincébe bedobálom őket - vont meg a vállát. Mindenki kicsit feloldódott, és önfeledten kezdtek dumálni.
- Lou - léptem hozzá oda. - Asszem' hazamegyek átöltözni, még van idő a buliig.
- Oké, elvigyelek?
- Nem kell, taxizom egyet - mosolyogtam rá.
A születésnapi bulira egy fekete szoknyát, felsőnek pedig egy rózsaszín, testre simuló, felül fekete csipkés pólót választottam. Cipőnek a topánka mellett döntöttem. A táskámba eltettem a fürdőruhámat, aztán kiegyenesítettem a hosszú, barna hajamat és sminkeltem.
Szépen leültem az egyik fonott székre, és rágyújtottam.
- Amúgy, hogy csalogatjátok ide Niallt? - kérdeztem Liamtől. A többiek még elszöszmötölgettek bent.
- Az már Louis feladata, szal' én nem tudom. Valahogy elcipeli ide - vigyorgott rám.
Közben megérkeztek az emberek, és szomorún konstatáltam, hogy szinte senkit sem ismerek, a fiúkon kívül. Negyed tizenegyre betöltötték a házat, és kellemes tömeggé nőtte ki magát a létszám. Aztán egy nagy dudálást hallottunk, és mindenki beszaladt a házba, a lámpákat pedig leoltották.
- MEGLEPETÉS - üvöltöttük el magunkat, mire Niall arca leírhatatlan kifejezést vett fel.
- Úristen! Ezt értem...?
- Igen, Niall, boldog szülinapot - sétáltam ki a tömegből, megölelgettem és adtam neki egy nagy puszit az arcára.
- Jah, haver, boldogat' - vigyorgott rá a banda többi tagja.
- Kössz', srácok! Hihetetlenek vagytok - kereste a szavakat a szöszi. - Na, oszolj, mindenki, gyerünk inni és bulizni - nevetett fel, mire mindenki követte a szülinapos "parancsát".
Személy szerint egyedül voltam, szóval az egyik asztalról leemeltem egy üveg bort és egy poharat, majd kiültem a medence mellett található egyik napágyra. Most borozni volt kedvem.
A szemem sarkából egész este azt kellett látnom, ahogy Harry igen sikeresen megismerkedik a fekete hajú, nagyon dögös lánnyal, majd eltűnnek a házban. Ez úgy éjfél környékén teljesedett ki, és azthiszem' ez volt a a pillanat, amikor mérgesen felálltam, letettem egy random asztalra az üres borosüveget, és valami keményebb pia után keresgéltem. A kezemben végül egy jack daniel's whiskey ragadt meg, most pedig a medence szélére ültem le. Néhányan önfeledten fürödtek már -ruhában-, néhányan az asztaloknál ücsörögtek és magányosan iszogattak, néhányan meg épp a házat szedték szét. Elmosolyodtam.
Már egy ideje üldögélhettem itt, amikor Niall és Zayn huppant le mellém.
- Hogy tetszik a szülinapod? - kérdeztem mosolyogva.
- Imádom - vigyorgott.
- Mennyire itattátok le? - érdeklődtem Zayn felé fordulva.
- Á, csak egy picit - röhögött fel. - Ivott ő magától is.
- Örülök, hogy ezt mind megtettétek értem, srácok. Örülök, hogy a barátaimnak mondhatlak titeket.
- Jaj, Niall, olyan édes vagy - öleltem meg, mire visszaölelt.
- Ez olyan megható - nevetett fel Zayn, majd átölelt kettőnket.
- Na, elég lesz - húzódtam el, de nem engedtek. Szétszorítottak. - Sráááááácok, megfogok halni, ha összeszorítotok - nevettem fel, mire végre enyhítettek az ölelésen, majd lassan visszaültek a helyükre. - Húh, köszönöm - vettem nagy levegőt, majd előhalásztuk Zaynnel a ciginket, és rágyújtottunk.
- Valamit csinálni kéne - szólalt meg a másik bagós.
- A legutóbbi bulin, ahol voltunk, sörpongoztunk - jutott eszembe.
- Sör nincs - szólalt meg a szőkeség.
- De van erősebb. Ha ti felállítjátok a pingpongasztalt, akkor én kiöntögetem a piákat.
- Király - pattantak fel mindketten, majd engem is felsegítettek, és dülöngélve indultam a konyha felé, műanyag poharakat keresve. Épp próbáltam kinyitni az egyik konyhaszekrény ajtaját, amikor Harry hangját hallottam meg magam mögül.
- Mit keresel? - kérdezte halkan, miközben mögém állt.
- Á, csak műanyag poharakat - vontam meg a vállamat. Nagyon-nagyon-nagyon közel volt hozzám, és éreztem az illatát, ami kissé megbabonázott.
- Az itt lesz, tessék - vette kis egy másik szekrényből, majd a kezembe nyomott egy csomaggal -, amúgy mire kell?
- Sörpong... sör nélkül, valami erőssel - mondtam egyszerűen, majd elhaladtam mellette.
- Hú, beállhatok? - kérdezte.
- Állj... - Együtt sétáltunk ki a kertbe, ahol a fiúk már sikeresen felállították az asztalt, és a lehetséges piákat is kiállították az asztalra. Ahogy láttam az üvegekből, volt ott finlandia, rum, jack daniel's, jägermeister, tequila és gin. Mindegyikből egy picit öntöttem a poharakba, amit háromszög alakban tettem le az asztal végébe, ahogy azt kell.
- Hogy lesznek a párok? - kérdezte Niall. Már láttam volna, hogy Harry nyitná a száját, de Zayn megelőzte.
- Én leszek Oliviával - vigyorgott rám, majd beálltunk az asztal egyik oldalához.
- Akkor mi együtt - mondta a szőkeség.
Elkezdtünk játszani, és Zaynt igen kedvesen -ami meglepett- megtanítottam rendesen dobni, így inkább a másik csapat itta le magát. Viszont Harry kifigyelte a technikánkat, és a játék második felében már igen felhozták magukat. Mi pedig nevetgélve dőltünk neki a pingpong asztalnak Zayn társaságában, már a játék vége felé. Annyira nevettünk valami szar viccen, hogy felborítottuk az asztalt, és mindketten a fűbe vágódtunk.
Tíz perc elteltével, mikor Harryék megunták a műsorozásunkat, csak feküdtünk a hátunkon, szorosan egymás mellett, és a csillagokat néztük.
- Olyan deja-vu érzésem van - suttogta Zayn a fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Nekem is, de ez most nem Olaszország - kacsintottam rá.
- Sajnos - sóhajtott, majd csendben rágyújtott.
A gyújtója újra azt a jellegzetes hangot adta ki, kattant, majd új fény gyúlt az éjszakában. Olyan közel feküdtem hozzá, hogy szabályosan hallottam a papír sercegését, ahogy szívta, lassan, majd kifújta. Megbabonázva figyeltem azt, ahogy a füst lassan felszívódik a levegőben.
- Mindjárt jövök - mondtam, majd nagy nehezen belekapaszkodtam egy ismeretlen srácba, aki rám kacsintott, erre csak elvigyorodtam, és tovább szambáztam.
Beérve a házba igen nagy félhomály fogadott, és szinte minden üresen állt. Néhol elbotlottam egy-egy random fekvő emberen, majd sikerült magamat felküszködnöm az emeletre, ahol minden szobába benyitottam, hogy megtaláljam a mosdót, de nem sikerült. Sajnos több párocskára is rányitottam, mikor keresgéltem, de egy igen eldugott helyen, percekig való bámészkodás után sikerült megtalálnom a mosdót.
Visszafelé sétálva, a sötétben tapogatózva mászkáltam az emeleten, mikor nyitódott mögöttem egy ajtó, és a fürtös sétált ki a szobából.
- Hát te? - kérdezte.
- Mosdót kerestem.
- Az van lent is.
- Boccs', nincs térképem a házadhoz - vontam meg a vállamat, majd tovább mentem. Ez felettébb kínos volt, de nem kínosabb annál, amikor megfogta a csuklómat, és maga elé rántott. Pár másodpercre kihagyott a szívem, ez biztos.
- Na, mit akarsz? - néztem rá.
- Szarul esik az, hogy viselkedsz.
- Te mégis... miről beszélsz? - vontam fel a szemöldökömet.
- Szarul esik... hogy amint én nem vagyok, rohansz Zaynhez - nyögte ki.
- Heeeee'? - néztem rá meglepődötten, mire újra felsóhajtott. - Azt akarod mondani, hogy féltékeny vagy? Miért, mégis mit vársz, hogy majd ugyanúgy jóban leszünk? - Nem voltam ahhoz túl józan, hogy normál hangnemben beszéljek vele. - Te szakítottál velem. Okkal. Akkor most hagyd, hogy éljem az életemet.
- Hagyom is, csak ne ilyen szemérmetlenül, leszarva, hogy...
- Azt mondtad, nem éreztél sosem semmit irántam, akkor mit vagy kiakadva? - néztem rá komolyan.
- Csak... rosszul érzem magamat ettől.
- Leszarom - vontam meg a vállamat. - Nem tudom, ki döntött meg egy csajt ma este. - Még ebben a félhomályban is látszódott, hogy szélesen elvigyorodott.
- Még, hogy én vagyok féltékeny...
- Te hoztad fel - tettem karba a kezemet. - Nos, asszem' lemegyek. Hagyj békén, Harry.
- Olivia...
- Kussolj már - mondtam komolyan, majd elsétáltam. Az arca igen leírhatatlan és megfizethetetlen volt.
- Na, mivan'? Nagyon eltűntél - szólalt meg Zayn, mikor leültem mellé.
- Feltartottak - válaszoltam egyszerűen. Nagyon szar volt, hogy így kellett Harryvel beszélnem, de talán így egy picit távol tarthatom magamtól, ha megutál. Igen, lökött terv, de általában bejön.
- Éssss, te hazamész?
- Igen, miééért, te neeeem? - húztam el a szavak szélét, majd felpattantam egy pohár borért és visszaültem. Eddig talán még nem is realizáltam, hogy milyen részeg vagyok.Felnevettem erre a gondolatra.
- Nem, Harry párunkat elszállásolt.
- Engem tuti nem - húztam meg a borral teli pohárkát, majd ledobtam a fűbe. Kérdő tekintettel meredt rám, majd megrántottam a vállamat. - Az exe vagyok, és utál.
- Téged nem lehet utálni - mondta édesen, majd közelebb hajolt hozzám. Az arcunkat néhány milliméter választotta csak el, és éreztem az illatát, ami teljesen elborította az agyamat. Az a furcsa köd, ami mindig leereszkedik a "józan" ítélőképességem elé.
- Ne mondj ilyeneket - leheltem halkan, mire még közelebb merészkedett hozzám.
- Nem megyünk át hozzám? - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
- De!
Épp, hogy becsaptuk magunk mögött az ajtót, mikor "ránk jött az öt perc", és elkezdtünk szenvedélyesen csókolózni. Ekkor realizáltuk a helyzetet, hogy ez itt talán nem lesz kényelmes, így elindultunk a szobája felé, ahová egy szűk folyosó vezetett. De valahogy nem bírtunk tovább magunkkal, szorosan a falhoz nyomott, és a nyakamat kezdte csókolgatni, amitől apró sóhajok hagyták el a számat. Egy pillanatra abbahagyta, és mélyen a szemembe nézett.
- Kibaszottul szeretlek - mondta féloldalas mosollyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése