10. fejezet - A buli

 Na, sziasztok! :)

Újra itt vagyok, és remélem, hogy tetszeni fog  fejezet. 
U.i.: Ben és Leila később (is) fognak szerepelni, de a képeiket már régebben kitettem. :)

puszi; D

Hétfő reggel volt, kilenc óra környékén. Louis egész nap nem lesz itthon, így én tudok rendesen takarítgatni. A nappalit már egyből berendeztem az estére, mégpedig az bútorokat oldalra toltam, és néhány asztalt is elhelyeztem, amikre poharakat tettem, és az összes, itthon lévő piát, valamint keverőket. Jó pár embert meghívtam, és mindegyik meghívónak az aljára biggyesztettem, hogy minimum egy üveg erősebb piát hozzon mindenki magával.

 - Itthon vagyooook - tört be az ajtón Louis. Épp a szobámban voltam, de még ott is hallottam az üvöltözését, mire egy kis sóhaj hagyta el a számat.  - Wáó, te aztán kitettél magadért.
 - Ja, köszi - rohantam ki elé. - De segíts már levinni a hangszórókat - kérleltem, mire csak bólintott, és segített lecipekedni. A konyhapultra tettük a laptopot, és a pult elé meg a hangszórókat.
 - Így már jó lesz - mondta Louis. - Amúgy, hoztam piát, a kedvencedet!
 - Tequila, tequilaaaaa - nyivákoltam izgatottan.
  - Miután kimondtad a vendégek előtt, amit ígértél - húzta el a kezemből a kedvenc italomat, mire csúnyán néztem rá. - Nem hat rám ez a nézés!
 - Sajnos - sóhajtottam. 

A bulira egy fekete-bézs csíkos szoknyát, meg egy fekete bő felsőt választottam, amit a szoknyába tűrtem bele. Egy kényelmes, fekete topánkát kaptam még fel hozzá. A hajamat hullámosan, kiengedve hagytam, és kevés sminket viseltem.
Este kilencre-fél tízre hívtuk a vendégeket, de a teljes létszám csak tízkor érkezett meg. Megérkezett Leila és Ben is, a bátyja. Leila évek óta a legjobb barátnőm, csak az elmúlt hónapban utazgatott amerikában, így nem sűrűn találkozgattam vele. A földszintet nagyjából belepték az emberek, megérkezett a one direction banda többi tagja is, akik elfoglalták egy-egy üveg alkohollal a kezükben. Néhányan még őrült táncba is kezdtek, a hangos zene hallatán. Nevetve néztem végig az összegyülteken: voltak itt one direction-haverok, régebbi barátaink, meg néhány ismeretlenebb arc is. Fogtam egy üveg vodkát, majd leültem a kanapéra, Harry ölébe.
 - Szia - üdvözölt, majd belecsókolt a nyakamba, miközben a kezét a derekam köré fonta.
 - Sziasztok, srácok - mosolyogtam rájuk.
 - Jó bulit csináltál - mondta Niall, majd lehúzta a piáját. Ír whiskeyt tartott a kezében -mi mást-, és már most látom, hogy hatunk közül ő lesz ki talán a legjobban. Talán.
 - Amúgy, miért is? - kérdezett vissza széles vigyorral az arcán Louis.
 - Mert nem hittem neked, hogy a srácok normálisak - húztam el a számat. - És ebben egyeztünk meg. Ha két nap után hazajöttem volna, többet nem erőltette volna azt, hogy találkozzak veletek. De, mivel nem így volt, rendeztem neki egy "bocsánat kérő" bulit.
 - Érthető.
 - Már várom, hogy a tömeg előtt nyilvánítsd ki, hogy mindig igazam van.
 - Oké, oké, Louis, de még nem ittam eleget.
 - Imádom a Jamisont - kiáltott fel a szőkeség, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Újat kortyoltam a vodkámból, majd elindultam táncolni, Harry társaságában.
Újra elkezdtünk táncolni, szorosan egymáshoz simulva, hosszasan csókolózva. Ujjaim közben beletúrtak a kicsit hosszú, gyönyörű, göndör hajába, miközben egyáltalán nem engedték el egymást az ajkaink. Néha-néha felnevettem, ahogy csikizett, mikor lefuttatta a mellemtől a csípőmig az ujjait, ekkor csak édesen mosolygott rám. Olyan gyönyörű szemei voltak, amelyekbe rendszeresen, majd' órákra belezuhantam, elvesztem. Hihetetlenül sokat szerettem volna neki mondani, ahogy a random emlékek és szavak az eszembe jutottak, de szinte mindent elfelejtettem, körülbelül azonnal. És ez ment hosszasan. Olykor leálltunk, hogy igyunk pár felest, kimentem vele cigizni (bár még mindig utálta, és csúnyán nézett rám, de most elnézte). Hirtelen olyan világi boldogság kerített hatalmába, amelyet még sosem éreztem.
 - Kérhetnék egy kis figyelmet? - állt fel a pultra Louis, miközben egy cigi után dülöngéltem be, Harryvel az oldalamon a házba. - Á, itt van Olivia, gyere fel - nyújtotta felém a kezét, majd eszembe jutott, hogy mire is megy ki a játék. - Olivia szeretne az összegyülteknek mondani valamit!
 - Nos, sziasztok - mondtam, bár kissé akadozva. - Kinyilvánítanám a tiszteletemet Mr. Louis Tomlinson iránt, akinek MINDIG, MINDENBEN igaza van!
 - Miben is?
 - Mindenben. De itt abban, hogy a one directionos srácok hihetetlenül jófejek! Köszönök mindent, Louis - mondtam hangosan. - Köszönöm a figyelmet.
 - Én köszönöm - súgta oda Louis, majd adott egy puszit az arcomra.
A buli folytatódott, a zene újra felhangosult, én pedig megkaptam a jól megérdemelt tequilámat. Nincs is olyan szó, hogy felhangosult. Felnevettem a saját logikátlan mondatomon, majd tovább táncoltam, már Leila társaságában. Egy ideig így voltunk, majd kimentünk rágyújtani.
 - Na, mesélj csak a kis titokzatos Harry barátodról - mondta azonnal, majd vigyorogva beletúrt a hosszú, szőkés hajába.
 - Hát, még spanyolba' közölte, hogy simán rám mászna, de úgy érzi, hogy Zaynnek is bejövök, így nem startolt egyből rám. Aztán Zayn kicsit felbaszott, így hagytam, hogy Harry megcsókoljon - magyaráztam, mire leesett az álla. - Aztán, utána már párként viselkedtünk, és most itt tartunk.
 - Ácsi, ácsi! Szóval, Zaynnek is bejössz?
 - Aham - bólintottam.
 - Köztetek nem volt semmi?
 - De, még az elején csókolóztunk, amikor részeg voltam, meg ő is, és kettesben voltunk - mondtam. - De megbeszéltük, és nem lett belőle semmi, csak Niall és Louis tud az esetről, a többiek nem.
 - Harry sem tudja? Ez előtte volt?
 - Ja, nem tudja, és ja, előtte volt.
 - Húha, két ilyen király pasi verseng érted, mázlista - nézett rám csúnyán.
 - Tudom - vigyorodtam el szélesen.
 - És, Styles-al mi volt? - kérdezősködött tovább.
 - Jaaaj, nagyon szép helyekre vitt el utolsó este, asszem' csütörtökön. Ja, akkor.
 - Arra vagyok kiváncsi, hogy megvolt e - nézett rám pajkosan, mire felnevettem, és körbenéztem. Sehol senki.
 - Aha - bólintottam magabiztosan.
 - Ó, te mázlista ribanc - kiáltotta, mire felnevettem, újra, még hangosabban.
 - Tudom - vontam meg a vállamat, majd elnyomtuk a ciginket. - Akkor, igyunk még pár kört.
Amint beléptünk a házba, Harry fájdalmas tekintettel meredt rám.
 - Mi a baj? - kérdeztem, miközben arrébb húzott.
 - Holnap hirtelen közbejött valami, így nem tudok maradni estére - húzta el a száját. Megnyugodtam, hogy nem az előbbi beszélgetésemet hallgatta ki, ami elég kínos lett volna. - De máskor bepótoljuk.
 - Ó.
 - Felmegyek az emeletre, vagy ki... hívok egy taxit.
 - Oké, oké. Vigyázz magadra - mondtam, majd megcsókoltam.
 - Inkább te, te részeg nőszemély - nevetett ki. - Majd találkozunk.
 - Oké, oké - mosolyogtam rá, majd elment, én pedig újra elvesztem a tömegben.
 - Téged kereslek - huppant mellém le Leila, majd a kezembe nyomott egy tequilát. - FENÉKIG! - Aztán egy újabbat. - EZT IS, TE RIBI! - Meg egy újabbat, újabbat, és még vagy kilencvenet.
 - Lányok, lazábban - vigyorgott ránk szélesen Ben, Leila bátyja. Bennél sem sűrűn lehet látni jóképűbb pasit, az tuti, csak ő már huszonkettő. 
 - A húgod nagyon belemerült a dologba - böktem az említett felé.
 - Családban marad! - Ben egyszerűen megfogta a feles poharamat, és megitta a tartalmát.
Hihetetlenül részeg voltam, és azt sem tudtam, merre van az arra, amin újra felnevettem. Leilával karöltve táncoltunk, majd Zayn és Louis csatlakozott hozzánk. Louis azonnal elkapta a barátnőmet, így Zaynnel kezdtem táncolgatni, igen lightosan.
 - Harry? - kérdezte, mikor már kint cigizgettünk.
 - Dolga van holnap, ezért inkább elment - válaszoltam.
 - Ahhaaaa, értem.
 - És, ti ittalszotok?
 - Abban reménykedünk, hogy négyünket  felosztva beengedtek a szobátokba - vigyorgott. - Vagyis, hármunkat. Ja, nem, Liam is már lelépett. Akkor már csak elférünk.
 - Tőlem jöhet egyikőtök - bólintottam nyugodtan, vagyis, próbáltam.
 - Sokat ittál - állapította meg.
 - Mint általában, de mindenki sokat ivott, kivéve te. Meg is van az esti programom. - Kérdőn nézett rám. - Hát, leitatlak.
 - Mégis hogy? - vigyorgott magabiztosan.
Mutattam, hogy egy pillanat, és visszajövök. Beszaladtam egy üveg vodkáért, majd visszatértem az üres teraszra. Zayn leült az egyik napágyamra, én pedig mellé helyezkedtem.
 - Fekete-fehér-igen-nem - kiáltottam fel. - Ha elrontod, iszol egy kortyot.
 - Veszélyes.
 - Tudom! Na. Hogy hívnak?
 - Zayn.
 - Zayn?
 - Nem - mondta, mire vészjóslóan néztem rá.
Így sikerült leitatnom, alig fél óra alatt így most ő volt részegebb nálam, de nagyon nagyon!
 - Rendben vagy? - kérdeztem. Már csak néhány arc bulizott bent, a legtöbben már kidőltek és hazamentek, vagy bealudtak a ház legrandomabb pontjain. Zaynnel még mindig kint üldögéltünk.
 - Aham - bólintott lassan. - De nagyon álmos vagyok.
 - Nem szabad lefeküdni részegen aludni, és téged még nem láttalak ennyire ki! Gyere, nézzünk egy filmet, vagy sétáljunk, akármi. Oké? - néztem rá.
 - Sétáljunk egy nagyot - választott.

A kedvenc kis tavacskámhoz indultunk el, ami úgy húsz perc sétára lehetett. Egymástól pár centi távolságra haladtunk, de néha összeértek a vállaink, ahogy lődörögtünk. Belőlem, mivel már vagy egy órája nem ittam, már lassan kezd kijönni az alkohol hatása, de Zaynben még csak mostanában kezdődik majd el.
 - Játsszunk kérdezz felelek-et - vetette fel. - Alig ismerlek.
 - Oké. Van barátnőd, kiszemelted? - kezdtem.
 - Van. Szerelmes vagy Harrybe?
 - Nem. Ismerem?
 - Talán - mondta. - Akkor mit érzel Harry iránt?
 - Kedvelem, nagyon.
 - De alig ismered.
 - De figyelmes, kedves és nagyon nagyon jól érzem magamat vele - vallottam be -, de nem érzem úgy, hogy szerelmes lennék belé.
 - Mint a barátod mondom, hogy Harry nőcsábász, tényleg ne szeress belé - intett.
 - Nem te vagy az első, aki ezt mondja. Na, én kérdezek - gondolkodtam el. - Akkor miért nem lépsz a csaj irányába?
 - Mert már kismilliószor léptem, és nincs válasz, meg amúgy is... túl... bonyolult - fogalmazta meg lassan. - Hm, szűz vagy?
 - Nem. Te?
 - A-a. Harryvel már eljutottatok odáig...?
 - Ez intim kérdés - mondtam.
 - Akkor is, ennek ez a lényege - erőlködött.
 - Igen, lefeküdtünk.
 - Ó, értem - hőkölt hátra. - Már kezdek jobban lenni, talán visszamehetnénk filmezni. Szerintem már úgyis kiürült a ház.
 - Ja, menjünk - gondolkodtam el, majd vissza is indultunk a házba. - Mást nem is tudok belőled kiszedni, ami érdekelne.

Hihetetlen, a nappali körülbelül romokban volt, viszont, szerencsére nem voltak hányásra utaló nyomok, amiért fellélegezhettem. Kitártam az összes ablakot, majd felmentünk Zaynnel a szobámba. Még összeszedtem a laptopomat, és beültünk az ágyamba filmezni.
 - Na, mit nézzünk?
 - Párizsból szeretettel - válaszoltam. Egyik kedvenc filmem volt.
Beültünk, szorosan egymás mellé a takaró alá, nekidőlve a falnak, és az ölébe tette a laptopomat. Már nagyon késő lehetett, és el is voltam fáradva. Valahogy úgy aludtam el, hogy a vállának döntöttem a fejemet, ő pedig átölelte a derekamat...

---

Esti ruha