2. fejezet - Az első nap Barcelonában

 - Mikor lesznek már itt azok a hihetetlenül jó fej srácok? - kérdeztem. - A gép fél óra múlva indul. - Nyolc óra volt, mi pedig a Londoni reptér jellegzetes nagy órája alatt álltunk.
 - Liam azt írta, hogy néhány perc, néhány perce. De nézd, ott vannak a kettes bejáratnál! - Integetni kezdett nekik. - Meg is jöttek.
 - Király.
 - Annyit jegyezz meg, hogy semmit sem mondtam el nekik arról, hogy milyen voltál velük, pedig nem is ismerted őket - mondta komolyan. - Ők pedig már azóta, hogy hallottak rólad, meg akartak ismerni.
 - Köszönöm - sóhajtottam halkan.
 - Sziasztok - üdvözölte a fiúkat mosolyogva Louis.
 - Helló!
 - Olivia, ők itt Liam, Zayn, Niall és Harry. Srácok, ő itt Olivia.
 - Örülünk, hogy megismertünk - mondták. 

A gép már felszállt, az út pedig négy órás lesz. Louis mellettem ült, Harry Zayn mellett, Niall pedig Liam mellett, így vészeltük át a négy órás repülőutat. A többiek nem tudom, mit csináltak, de Louis gépén mi filmeztünk, aztán elbóbiskoltam a vállán. Arra ébredtem, hogy halkan rázogat, és szólongat.
 - Olivia! OLIVIA.
 - Mi? Mi? Tessék? - ébredtem fel.
 - Pár perc, és szállunk - nézett rám angyalian. - Szépen elaludtál, pár perc és szállunk.
 - Hol?
 - Spanyolország, árribá - ordított fel mögöttem valamelyik, vélhetően Niall. - Barcelona, hova máshova.
 - Remélem, hogy megkaptad a választ - nézett rám mosolyogva Liam.Ők ültek azonnal mögöttünk, mögöttük pedig édesen aludt a másik két srác, bár ez sem tartott tovább néhány pillanatnál, mert Niall óriásit ütött a fejükre, mire ingerülten kezdték egymást csapkodni hátul. Többszöri figyelmeztetés ellenére sem hagyták abba, így Louisnak és két stewardess hölgynek kellett őket szétszednie. Még szerencse, hogy pár másodpercen belül bemondták, hogy a leszállás következik. Meg az is, hogy nem von semmit sem maga után ez a kis baromság, az igen szerencsétlen lenne. Harry, Liam, Niall és Zayn lenyugodott, így nyugodtan tudtunk megérkezni.

 - Legközelebb viselkedjetek rendesen - dorgálta meg őket Louis. - De komolyan, nekünk volt kínos a helyzet.
 - Szerintem vicces volt - mondtam, majd hátradőltem a taxiban. Én Louissal, Zaynnel és Niallel voltam egy kocsiban, Liam és Harry, meg a cuccok nagy része külön taxiban jönnek. - Tényleg! - Feltettem a kezemet védekezésképpen.
 - Csalódtam benned - rázta meg a fejét rosszallóan Louis.
 - Egyébként hol lesz a szállásunk? - szólalt meg Zayn, majd ő is hátradőlt.
 - Egy négycsillagos szállodában - kezdte Louis -, konkrétan a parttól néhány méterre, nagyon király hely, de fogalmam sincs, mi a neve. Csak a címe van meg.
 - Tud valaki amúgy spanyolul? - kérdeztem rá. - Csak, mert nem lenne hátrány.
 - Niall folyékonyan beszél - mondta Zayn unottan.
 - Ó!
 - Igen - bólogatott Niall. - Szóval, csak szólj, ha kellenek nyelv órák - kacsintott rám kacéran, mire elvigyorodtam.
Aztán kínos csend telepedett közénk. Még vagy fél órát utazgattunk, mire kitett minket a sofőr a szálloda előtt.
 - Jézusom, Louis, nem is mondtad, hogy ez egy gyógyfürdő - áradoztam. - Hát ez isteni. Imádom a gyógyfürdőket.
 - Tudtam. - Vigyorogva nézett vissza rám, szóval ez is a terv része volt.
Megérkezett a második kocsi is, a fiúk kipakoltak, fizettek a taxiért, majd bementünk a szállodába. Hajnali 1 körül lehetett, de szerencsénkre a recepció még működésben volt.
 - Jó estét, Niall Horan vagyok, hat személyre foglaltam három db két személyes szobát.- Tényleg folyékonyan beszélt spanyolul.
 - Jó estét, hölgyem és uraim. Tessék, itt írják alá, hogy átvették a kulcsokat. Második emelet, kilenc - odaadta a kulcsot Harrynek és Zaynnek -, tízes - nekem és Louisnak -, majd a tizenegyes. - Az utolsó kulcs is eljutott Liamhez és Niallhez. - Jó éjszakát!
 - Viszont - motyogtuk.
 - Ugye nem gond, hogy veled leszek egy szobában? - kérdezte halkan Louis, bár nem elég halkan, mert mindenki hallotta és minket figyeltek.
 - A-a - ráztam meg a fejemet. - Louis, egy házban élünk egy éve, nem hiszem, hogy tudnál magadból újat mutatni - vigyorogtam rá szemérmetlenül.
- Hohó, Louis, mit nem meséltél el nekünk? - karolta át Harry a vállánál őt. A többiek hihetetlenül széles vigyorral pásztáztak engem, Louist, majd újra engem.
 - Semmi, álljatok le - szólt rájuk.
 - Amúgy mi lesz a holnapi program?
 - Városnézés - válaszolt Niallnek Zayn. - Gondolom.
 - Ja, délelőtt elmehetnénk, délután vásároljunk be kaját, aztán strandoljunk!
 - Micsoda ütem terv, Harry - ámuldozott Liam.
 - Kussolj - vigyorgott rá. - Akkor ez jó lesz?
 - Tökéletes.
 - Na, menjünk lefeküdni aludni - toltam be a szobába Louist. - Jó éjt, srácok.
 - Nektek is - szóltak vissza.
Hallottak, ahogy még mindig szenvedtek és ökörködtek kint, de nem sokáig tudtunk foglalkozni velük. A szobánk igen lenyűgöző volt. Egy kisebb folyosó vezetett minket egy elég nagy, franciaágyas hálószobába. A hálószoba közepén volt az ágy, amin sárga lepedő volt leterítve, rengetek díszpárnával. Ez a lakosztály is tele volt képekkel, festményekkel és növényekkel. Az ágytól néhány méterre elhelyezkedett egy ajtó, ami az erkélyre vezetett minket, ahol két napágy állt, meg egy dohányzóasztal és két szék. Gyönyörű kilátásunk volt a tengerpartra, főleg este, ahogy megvilágítják a fények. A hold is igen szépen világított, a maga módján. Visszasétáltunk a szobába, majd észrevettünk egy óriási gardróbot, az ágytól balra. Jobbra pedig egy újabb helyiség helyezkedett el, a fürdőszoba. Helyesbítek, hihetetlenül modern és felszerelt, nagy fürdőszoba. Itt lettem szerelmes.
 - Na, tetszik? - kérdeztem Louis, miközben nekidőlt a falnak. Elkezdtem izgatottan bólogatni.
 - Úristen, van jakuzzi a tetőn! - A bejárati ajtóra volt akasztva egy kisebb papírka, a szálloda szolgáltatásairól. - Meg masszázs, de az nap közben. Te a mennyországba hoztál - öleltem meg, az arcomat pedig a nyakába fúrtam. - Imádlak!
 - Akkor nem fogsz hazamenni holnap után, ugye? - nézett rám komolyan.
 - Nem! Innen? Dehogy!
 - Ahogy látom, a srácok is tetszettek - mondta, miközben segített kipakolni nekem a gardróbba.
 - Aranyosak.
 - Mondtam!
 - Igazad volt, Louis! Jó érzés? - vigyorogtam rá, mire csak bólintott.
Fél órát pakolásztunk, majd elfoglaltam a fürdőszobát, lezuhanyoztam, fogat mostam, és átvettem a hálóingemet. Louis ennyi idő alatt kipakolt magának, majd ő foglalta el a fürdőszobát. Nem tudom, mikor jöhetett ki, mert már elaludtam.

Hihetetlenül melegem volt, amikor reggel felébredtem. Pedig még csak tíz óra körül járhatott az idő. Louis tegnap említette, hogyha reggel felkelünk, a szobaszerviztől fog reggelit rendelni, így meg is tettem. Ő még elég édesen aludt, nem volt szívem felébreszteni. Amíg meghozták a reggelit, gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. A mai napra egy köldökig érő, félvállas, fehér felsőt választottam, meg egy farmersortot. A mai nap outfitem alá vettem egy fekete, pánt nélküli fürdőruhát, cipőnek pedig egy alacsony szárú, fehér converset választottam. Kész is voltam, mire kopogtak az ajtón, és bekiáltották, hogy "szobaszervíz!".
 - Köszönöm szépen - bólintottam, mikor a hálószoba egyik sarkában található asztalhoz a reggelivel megrakott kocsit.
 - Igazán nincs mit - mosolygott rám a férfi, aki úgy huszonöt körül lehetett. - Csengessen, ha akármi óhaja van. - Aztán az alvó Louisra nézett. Ilyenkor az emberek mindig azt gondolják, hogy együtt vagyunk. - Viszlát!
 - Viszlát!
Az ajtó hangos csapódására ébredhetett fel.
 - Jó reggelt - mondtam neki.
 - Neked is - bólintott hulla fáradtan, majd bemászott a fürdőszobába. Fél óra múlva baktatott ki onnan, majd leült mellém, mikor én már befejeztem a reggelit.
 - Meghagytam neked a kedvencedet - vigyorogtam rá, mire csak egy puszit kaptam az arcomra. - Idd meg a kávét, átnézek a fiúkhoz, hogy egy óra múlva menjünk várost nézni.
 - Király, menj csak.

Így is tettem. Először Liamhez és Niallhez kopogtam be, az egyikőjük pedig kikiáltott.
 - Nem veszünk virágot, sem csokoládét!
 - Olivia vagyok - mondtam, mire az egyik felpattant, majd nagy dörömbölés után kinyitotta az ajtót, majd újra becsukta rám.Néhány perc múlva nyitotta ki, majd beljebb invitált.
 - Bocsánat, csak meztelen voltam.
 - Miért voltál meztelen?
 - Mert épp fürödtem, Liam meg még alszik - magyarázta. Most is csak egy törölközőben állt előttem.
 - Hát, most sincs több rajtad - vigyorogtam rá. - Amúgy készüljetek, úgy fél tizenkettőkor kezdődik a városnézés, találkozzunk a recepció előtt, rendben?
 - Okés, addigra felriasztom Liamet - nézett hátra.
 - Na, szólok Zaynéknek - gondolkodtam hangosan. - Szia!
 - Szia! - Bezárta az ajtajukat, én pedig továbbsétáltam.
Megálltam Zayn és Harry szobája előtt, kopogtam, majd Zayn nyitott ajtót.
 - Ó, jó reggelt, Olivia - mosolygott rám. - Gyere csak be! - Az ő szobájuk is olyan volt, mint a mienk, csak zöldben, az ágyakat pedig széttolták. - Mi járatban?
 - Harry?
 - Gyere csak, van egy meglepetésem! - Kézen fogott, és a hang irányába húzott. - Harry énekel a zuhany alatt, hozom a kamerámat.
 - Gonosz - vigyorogtam rá szélesen, majd benyitottunk halkan a fürdőbe. Harry hangja mindent elnyomott, így azt sem hallhatta, ahogy beléptük, majd elkezdtük videózni a kicsit homályos zuhanyzó falán túl. Zaynnel nekidőltünk a zuhanyzótól úgy négy-öt méterre található mosdó kagylónak, és onnan videóztuk vigyorogva, ahogy Harry szépen kisétál a zuhany alól, tovább dalolászva.
 - MI A... - kezdett el ordibálni, majd gyorsan magára tekerte a törülközőjét.
 - Tessék, itt a memória kártya, ha bármikor rossz kedved lenne - vigyorgott rám továbbra is Zayn, majd kiszaladtam a fürdőből.
 - Amúgy - kezdtem el Zaynnek mondani -, fél tizenkettőkor találkozó és városnézés a recepciónál. És... szép volt - kacsintottam rá.
 - Köszi, rendben, akkor ott találkozunk - intett nekem, én pedig kiléptem a szobából és átsétáltam a sajátunkba.
 - Na, sikerült? - kérdezte. Bólintottam. - Remek. - Már Louis is készen állt.

A recepció előtt álldogáltunk, pontban fél tizenkettőkor. Először Zayn és Harry sétáltak le.
 - Elég gonosz volt, amit csináltatok velem reggel - duzzogott a göndör. Igazán édes volt.
 - De vicces volt.
 - Még lesznek harcaim veled a kártya miatt - nézett rám komolyan.
 - Nagyon komoly kártya van a kezemben, és nem fogom hagyni, hogy csak úgy elvedd - kacsintottam rá, majd Zaynnel lepacsiztunk.
- Mit csináltatok? - kérdezte Louis, mire méregetni kezdett minket.
 - Levideóztuk, ahogy Harry fürdik, énekel, majd azt is, ahogy kiszáll a kabinból - vigyorgott büszkén Zayn, majd rám nézett.
 - Ez gonosz!
 - Akkor nem kéne olyan hangosan énekelni, hogy felkelts - rivallt rá Zayn. - Esetleg!
 - Srácok, nyugi!
 - Na, én azt hiszem, ki megyek cigizni - szólalt meg Zayn. Közben megérkeztek a fiúk is. - Addig találjátok ki, merre kezdjük a nézelődést, mert ilyen melegben nem fogom körbejárni fél spanyolországot.
 - Én sem - mondtuk a többiekkel.
 - Elkísérlek - mentem utána.

 - Mióta cigizel? - kérdezte,miközben a hotel előtti padon ültünk, egy fa alatt. A kellemes, déli napsütés néhol átvilágított a lombok között, ahogy a szél fújta azokat.
 - Egy éve lassan - válaszoltam -, de már kezdek leszokni.
 - Louis?
 - Nehéz vele egy dohányosnak együtt élni - vigyorogtam. - Nagyon utálja, ha cigizem, főleg, ha a házban. Már csak a terasz a dohányzásra kijelölt hely.
 - Milyen édes - vigyorgott már ő is.
 - Mindig ilyen boldog vagy?
 - Boldognak látsz? - lepődött meg.
 - Igen, egyfolytában csak mosolyogsz, nevetsz és vigyorogsz.
 - Akkor valamit jól csinálok.
 - Most is!
 - Értem - nézett rám komolyan.
 - Na, most nem!
 - Jaj - sóhajtott. - Mekkora fejmosást fogok kapni most Louistól - sóhajtozott egyfolytában.
 - Miért?
 - Nagyon szeret téged, és félt tőlünk. Gondolom ezért nem találkoztál velünk majdnem két évig, igaz? - kérdezte.
 - Nem, igazából saját magam miatt nem találkoztam veletek. Nem tetszett a felhajtás, ami körülöttetek volt. De Louis most elcipelt ide.
 - Nem bánod?
 - Nem - mosolyodtam el.
 - Akkor jó.
Aztán már csak csendben cigizgettünk, néhol panaszkodva az időjárásra és a sok emberre. Miután elszívtuk, visszamentünk a fiúkhoz.
 - Valami terv? - kérdeztem.
 - La Sagrada Familia, aztán La Rambla. A kettő között pedig ebédeljünk meg valahol, utána pedig strandoljunk - mondta Niall.
 - Remek!
Nos, azt mondják, hogy a Szent Család Temploma az egyik leglátogatottabb turisztikai látványosság, és ezzel egyet is értek. Gyönyörű volt, régi, és nagy. ha az ember betéved egy ilyen helyre, máris megváltozik. Gyönyörű volt. A második látványosság, a La Rambla pedig egy igen széles út volt, két szélén palántasorral szegélyezve. Az út szélén kávézók, éttermek, butikok voltak. A legjobbnak láttuk egy egyszerű gyorskajáldába beülni, ahol megebédeltünk, majd taxival visszamentünk a hotelba. Az idő szépen elment, már öt óra volt.
 - Tíz percetek van átöltözni, mert STRANDOLUNK - ujjongott egy tizenkét éves gyereket meghazudtolóan Niall, majd mindannyian betértünk a szobánkba.
 - Nekem nem lesz elég tíz perc, szóval menjetek előre. Mégsem ezt veszem fel - mutattam a fekete bikinimre magamon.
 - Oké - bólogatott Louis, majd elvonult a fürdőbe átvenni a kék fürdőnadrágját.
 - Fehér vagy világoskék?
 - Második - mutatott a kékre. - Na, mi akkor lemegyünk. Ahogy látom, elég üres a strand, de a napágyaknál leszünk, mondjuk a kéknél. Oké?
 - Persze, menjetek csak.
 - Ott a kulcs.
 - Köszi! - Azzal kilépett Louis, majd hallottam, ahogy a srácokkal találkozik és lemennek a partra.
Felvettem a világoskék bikinimet, a hajamat lófarokba kötöttem, majd belepakoltam a fehér strandtáskámba naptejet, meg a törölközőmet. A pilóta napszemüvegemet feltettem a fejem tetejére, elővettem a fehér strandpapucsomat és a strandi ruhámat, ami a combom közepéig ért. A derekánál egy fehér, vékonyka, fonott övvel megkötöttem, majd a tengert pásztáztam. Úgy döntöttem, hogy körbenézek a fürdőben, megmosom az arcomat. Szépen becsuktam magam mögött az ajtót, majd arra lettem figyelmes, hogy a kulcső ajtó nyitódik, majd csapódik...
... léptek...
... a fürdőszoba ajtó is nyitódik...
 - MEGLEPETÉS - vigyorgott rám az ajtóból Harry. - Itt a bosszú ideje!
 - Nem tudom miről beszélsz - dőltem neki a falnak.
 - Gyorsan add oda a kártyát, és nem esik bántódásod - vigyorgott rám, még mindig, majd közelebb sétált hozzám. Pár centire tőlem állt meg, majd támaszkodni kezdett a fal mellett, pontosan előttem. - Nem akarlak bántani, de ha nem engedelmeskedsz.
 - Jaj, ne fenyegess - nevettem el magamat, mire felszaladt a szemöldöke. - Majd odaadom, ha jó fiú leszel!
 - Mit kell tennem ahhoz, hogy jó fiú legyek a szemedben? - hajolt közelebb hozzám.
 - Elengedni - vigyorogtam rá gonoszan, majd egy sóhajtás kíséretében elengedett. - Menjünk le a partra.
 - Rendben - mondta halkan, majd megvárta, míg felkapom a táskámat, kulcsomat és papucsomat és lementünk a partra.

A srácok a nagy, kék sátor alatt pihegettek, rögtön egy kisebb parti bár mellett, ahonnan már rendeltek maguknak, meg nekem is egy-egy pohárka koktélt. Miután megittunk vagy három-négy koktélt, elég részegesnek éreztük magunkat ahhoz, hogy elkezdjünk röplabdázni. Nekem Niall és Harry volt a csapattársam, a másikban pedig értelemszerűen Louis, Liam és Zayn volt. A két sráccal igen szétaláztuk a másik csapatot, bár ezt inkább annak könyvelem el, hogy ők vagy hat pohárka koktélt megittak. A másik csapat úgy döntött, hogy elmegy úszni, Harry is csatlakozott hozzájuk, én pedig Niall társaságában kértem még két-két pohárka tequilát.
 - Berúgni már este hétkor? - nézett rám Niall. Tényleg elég részeg voltam, és erre rásegített az is, hogy vagy harmincöt fok meleg volt. De ez nem vette el a kedvemet, rendeltem még egy-egy mojitot. Az volt a kedvencem a mai délután.
 - Igen, simán - válaszoltam neki kicsit később. Beültünk a napágyakba, egymás mellé toltuk őket és úgy beszélgettünk egész este.
 - Írországból származol, ugye? - kérdeztem.
 - Igen.
 - Olyan édes vagy - szaladt ki belőlem.
 - A nők sosem tudnak nekem ellenállni - húzta ki magát.
 - Vicces is vagy - borzoltam meg a haját, majd ledobtam a ruhámat, napszemüvegemet és beszaladtam a vízbe, egyenesen Louis felé.
 - Hát sziaaaaaa - vinnyogtam, miközben a nyakába ugrottam és szorosan magához ölelt.
 - Na mi van, nagylány? - kérdezte suttogva. - Nagyon beittál.
 - Dehogy! - Elengedett és a fiúkhoz kezdtem szaladni. - Zaaaaayn! - Az említett felém fordult, és őt is jól megölelgettem.
 - De édes vagy részegen - nevetett ki, majd felemelt és eldobott a vízbe.
Ezt a legtöbb sráccal megcsináltam, majd Louis kisegített a partra. Este tízre kicsit kijózanodtunk mindannyian, vagyis ők mindenképpen. Ez a meleg nekem nagyon betett.
 - Éjszakai fürdőzés? - állt fel Liam, majd beszaladtak a srácokkal a vízbe. Niall maradt kint velem.
 - Neked nincs kedved? - kérdezte. Megráztam a fejemet. - SRÁCOK, OLIVIA NEM AKAR VIZES LENNI. - Nem értettem. Néhány másodpercen belül Louis karjai emeltek a magasba, majd száguldottunk a víz felé.
 - Te barom - vigyorogtam rá, majd fröcskölni kezdtem.
 - Ó, igen? - nézett rám nagy szemekkel, majd elkezdtünk játszani.
 - MEGHALSZ, LIAM - kiáltott fel Harry, majd a fiúk is elkezdték egymást gyilkolni.
Amíg nem figyelt rám senki, visszamásztam a partra és leültem a napágyra. Pár percen belül rágyújtottam, majd Zayn ült mellém.
 - Persze, csak még mindig nem józanodtam ki - vallottam be. Pár pillanatra eltűnt, majd egy tálca vodkával tért vissza.
 - Akkor, itt az ideje újrakezdeni!
Úgy a kilencedik feles utána óriási képszakadás.