Ismét császárian gyors voltam.
Taps nekem.
D
2012. augusztus 16, csütörtök
Épp Milánó felé tartottunk, már csak fél óra volt az útból. Az elmúlt x órát (nem is merem megszámolni) azzal töltöttük, hogy buszoztunk. Ezeket a szakaszokat általában alvással vészelem át, de most olyan hosszú volt az út Liszabonból ide, hogy már olvasnom is kellett, meg tv-t nézni a srácokkal. Persze valami angliai focicsapatok játszottak, akik sosem érdekeltek. Meg úgy, mint minden focicsapat... Újra fogtam magamat, és beültem az ágyamra könyvet olvasni, de alig telt el öt perc, és újra kopogtak.
- Nos, felkereslek most, ha nem zavarok - dugta be a fejét Zayn.
- Nem zavarsz - nevettem fel halkan. - Gyere.
Megpaskoltam egy ülőhelyet magam mellett az ágyamon. Egymással szemben, törökülésben ültünk.
- Mit szeretnél mondani? - kérdeztem.
- Louis beszélt velem, és ahogy mondta, veled is... rólunk. - Ó, van olyan, hogy rólunk? - A szokásainkról részegen - vigyorodott el édesen.
- Pontosan?
- "Mindig megtaláljuk egymást" - idézte.
- Nekem is ezt mondta... szóról szóra.
- Ühüm. - Néhány perc csönd.
- És most... már ne is haragudj, de mit kezdjek ezzel az információval? Most akkor kerüljük egymást, vagy mit vársz tőlem? - Egyre szarkasztikusabban beszéltem. - Esetleg dobjam Harryt, és jöjjek össze veled, ezzel újabb veszekedéseket generálva?
- Nem, én semmi ilyet nem kérnék tőled, ignorálni pedig nem tudnálak, azt hiszem - mondta ingerülten. - Csak... fogd fel, hogy van valami, nem kell tagadnod.
- Mi? Az, hogy részegen véletlen összefutunk?
- Nem, hanem az, hogy részegen mindig csókolózunk, vagy csak majdnem, de általában egymás ágyában kötünk ki.
- De nem csinálunk semmit - szólaltam meg.
- Talán pont ezért különleges valami ebben az egészben, nem gondolod? Nem a szex jelenléte jelenti egy kapcsolatban azt, hogy szoros e az. Láttad a "csak szexre kellesz" című filmet? - Bólintottam. - És emlékszel a végére? - Nemet intettem a fejemmel, mire folytatta. - És arra a jelenetre, amikor a csaj kiakadt, mert attól fognak egymáshz kötődni, ha ruhában, összebújva alszanak?
- Emlékszem, de mi ettől nem fogunk egymáshoz kötődni. Édes dolog, de ez a valóság! - Megrázta a fejét.
- Vond le a tanulságát a filmnek. Ha nem lenne köztünk egyetlen egy apró, kicsi szikra sem, nem kötünk ki soha úgy, ahogy történt a dolog.
- De...
- Mondd, hogy nem érzel, és sosem éreztél irántam semmit. Soha. Soha, soha.
- Ezt nem mondhatom - vágtam rá egyből. - Hazudnék.
- Akkor miért... csinálod ezt?
- Mert belé vagyok szerelmes - mutattam a ajtó felé.
- Mert elérte, hogy belészeress - mérgelődött.
- Miért, akkor te most miért küzdesz ennyire velem? - néztem rá kérdő tekintettel. - Hogy érezzek irántad valamit.
- Az már megvan, erőlködés nélkül - mondta -, azért erőlködöm, hogy ezt bevalld.
- Bevallom, hogy éreztem, és talán még szikrája is maradt annak, amit érzek irántad. De Harry felé ez... erősebb. Szerelmes vagyok Harrybe - böktem ki -, és fáj kimondani, mert senki sem támogat ebben.
- Imádom őt, de ezt a "mindenkit" is megtudom érteni - nézett rám komolyan.
- Nem kell újra elmondani, hogy "én megmondtam".
- Pedig én megmondtam. - Felnevetett. Mérgesen belebokszoltam a vállába, majd mindketten felnevettünk.
- Nem segít - dőltem hátra fáradtan.
- Én elvégeztem a küldetésemet - állt fel mosolyogva. - Este eljössz velünk bulizni?
- Hol van az még...
- Két óra van, már nemsokára ott vagyunk.
- Nem hiszem - sóhajtottam. - Hulla vagyok, majd az afteren találkozunk. Ha oda megyek...
- Most direkt nem fogsz inni, hogy úgy állítsd be, mintha nem lenne igazam?
- Nem akarok helyet adni a bűntudatnak. - Mintha Ben nem lenne elég indok arra, de mindegy.
- Hogy... esetleg történik valami? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem, nem történne semmi, nem erről van szó. Csak most... nem érzem ezt az életmódot. Ráadásul elkezdtem egy remek könyvet, ami érdekel, mielőbb befejezném.
- Azért a milánói aftert ne hagyd ki.
- Megpróbálom. - Azzal kiment a szobából.
A szokásos szobafelosztásnál maradtunk, a szokásos szálloda kinézetnél, de a hangulat más volt. Harry erőltettet mosolya lepte be az egész szobát. Most én léptem oda hozzá.
- Te is mész este bulizni? - kérdeztem.
- Nem - válaszolta. - Meg már a srácok is elmentek. Kilenc óra van.
- Á, értem. - Leültem az ágyra, és átvettem a hálóingemet. - Fel sem tűnt.
- Hogy viseled az utat?
- Jól, elpihengetek, csak zavar a bezártság - vontam meg a vállamat. Leült mellém. Szorosan. - De jól vagyok.
- Nem bántad meg, hogy eljöttél?
- Nem, dehogy. Nem bírnám ki azokat a heteket nélküled, amikor távol vagy - motyogtam.
- Úgy imádlak - ölelt magához.
- Hm, ennek örülök. Nincs kedved velem zuhanyozni? - kérdeztem kacéran, mire felcsillant a szeme.
- Ahhoz mindig van!
2012. augusztus 17, péntek
Eljött a koncert napja is. CeCe újabb bevásárló listáját sikerült teljesítenem, egyre jobb idővel és részeredményekkel, egyedül. Már nagyon büszke voltam magamra.
A srácok már az öltözőben készülődtek a koncertre, kivéve Harryt. Vele a színpad mellől figyeltük a beáramló embereket. Lassan, de biztosan töltötték meg a teret. Fáradtan dőltem neki a vállának.
- Na, mi van, kimerültél? - kérdezte mosolyogva.
- Egész délelőtt ide-oda futkároztam - sóhajtottam.
- Köszönjük - lehet apró puszit a számra. - Az afterre már szedd össze magadat, király lesz. Az olaszok tudnak bulizni.
- Meg ti is... a koncert után egyből lesz?
- Ahamm, de előbb éljük túl ezt.
- Ne stresszelj, isteni vagy a színpadon - öleltem meg.
- Hallgatok rád - ölelt vissza, majd percekig úgy álltunk.
- Srácok, elég ebből - szólalt meg a hátunk mögött CeCe. - Harry, te koncentrálj a koncertre, és melegítsd be a hangodat. Olivia, te pedig... hagyd kibontakozni.
- Már megvolt - válaszolt vissza neki Harry.
- Nyugi van, fiatalok - vigyorgott ránk, majd eltűnt.
- Sok szerencsét.
Egy órán belül kezdődik az after. Elővett nekem a stylist egy barna, csillogó szoknyát, és egy kicsit bővebb, kivágott, fekete felsőt, meg egy fekete magassarkút és levéltáskát. Mosolyogva bólintottam neki egyet, mire elhagyta a hotelszobát, így felöltözhettem. A hajamat hullámosan hagytam, és kisminkeltem magamat.
- Persze.
- Jaj, mekkorát fogunk ma bulizni - vigyorgott, miközben besétáltunk a liftbe. Zayn és Niall is bent voltak.
- Innen senki sem megy úgy haza, hogy józan - szólalt meg a szőkeség, mire észrevétlenül egymásra néztünk Zaynnel. Elmosolyodott.
- Hát ez király - sóhajtottam halkan.
- Komolyan nem fogsz inni? - ült ki mellém az óriási erkélyre Zayn. - Nem így kéne bizonyítanod magadnak.
- Egyáltalán nem akarok magamnak bizonyítani. - Megvontam a vállamat, majd lekaptam egy pezsgőspoharat az éppen mellettünk elsétáló pincértől, és felhörpintettem. - Látod?
- Nem csinálnék veled semmit, ha nem akarnád - szólalt meg halkan. - Nem akarom, hogy félj tőlem.
- Nem félek tőled.
- Akkor, hajlandó vagy sétálni egyet velem? Nem érzem ezt az aftert.
- Persze - álltam fel lassan -, de már csak azért is, keresek egy üveg piát.
Egy üveg rummal a kezünkben indultunk neki Milánó estéjének. Újra és újra csak ámuldoztam azon, hogy milyen fantasztikus ez a hely, miközben kellemeseket kortyolgattunk az italunkból. Nevetgélve, egymásba kapaszkodva sétáltunk végig a keskeny, kivilágított, hangulatos utcákon. Lenyűgöző. A legtöbb ember azt gondolja, hogy Olaszországba csak a tengerpartra éri meg lemenni, de nekik nem szabad hinni. Fantasztikus volt.
Nem tudom, végül hol kötöttünk ki, de egy zöld rengetegben lehettünk. Milánó központjában. Zayn a telefonjával babrált, majd elkezdett egy táblára világítani.
- Orto... Botanico... di Brera - olvasta szaggatottan, majd megvonta a vállát.
- Micsoda olasz kiejtés - nevettem fel.
- Haha, vicces vagy, de inkább azon agyalj, hogy hol lehetünk, mert itt nincs semmi - vakargatta a tarkóját, miközben párszor körbenézett. Az egész hely olyan volt, mint egy nagy botanikus kert, amelynek a végében egy épület állt, amit benőttek a növények, fák. Ijesztő volt, így késő éjszaka.
- Kezdek részeg lenni - ültem le a fűbe, és elővettem a cigimet.
- Veszem észre, már egy ideje az vagy.
- Mikről beszélsz te - vigyorogtam rá pajkosan, majd az eget kezdtem bámulni. Hátradőltem, a puha, szép zöld fűbe. Mellém feküdt, és együtt kémleltük a csillagokat.
- Örülök, hogy rávettelek erre a kiruccanásra - suttogta.
- Én is. És... nem félek tőled, sosem féltem, sőt... szeretek veled lenni.
- Én is szeretek veled lenni - mondta, még mindig suttogva.
Lassan fogta meg a kezemet, majd összekulcsoltuk. Így feküdtünk egymás mellett, már nem is a csillagokat nézve, hanem egymást.
Lassan ültem fel, majd ugyanolyan tempóban magasodtam fölé. Meglepett arcot vágott, mire egyre gyorsabban közelítettem felé. Hirtelen felindulásból hajoltam le hozzá, és csókoltam meg. Először meglepődött, majd visszacsókolt, és felült, majd engem döntött le a fűbe. A szoknyámat egy picit feltűrte, és lassan, gyengéden kezdte simogatni a combomat, miközben már a nyakamat hintette meg apró csókokkal. Hihetetlenül jól esett az érintése, és teljesen megbolondultam.
2012. augusztus 18, szombat
Épp az ágyamban fetrengtem, miközben Harry valami vígjátékot nézett a laptopján. Én pedig úgy tettem, mintha aludnék, pedig csak haldokoltam a bűntudattól.
- Jól vagy? - szólalt meg halkan. Észrevette, hogy már ébren vagyok.
- Másnap - sóhajtottam.
- Mikor jöttetek haza tegnap?
- Fogalmam sincs - sóhajtottam. - És te?
- Utánad értem haza, olyan öt körül.
- Miért, most mennyi az idő?
- Délután kettő - vigyorgott.
- Hm, akkor én elmegyek fürdeni. Mikor is indulunk tovább?
- Hát csak kedden délelőtt - válaszolt.
Elvonultam a fürdőbe, majd maximális sebességre kapcsolva zuhanyoztam le. Tegnap este nem mosakodtam meg, miután visszajöttünk abból a... "botanikus kertből". Kimostam a hajamból minden piszkot, amit ott összeszedtem, majd boldogan, felfrissülve szálltam ki a zuhany alól. Fogat mostam, meg arcot, és törölközőben léptem ki, majd álltam be a szekrény elé.
- Faszomat' ebbe is - morogtam, majd elővettem egy másik hálóinget és bebújtam az ágyba.
- Egész nap feküdni fogsz?
- Aha, pontosan ezt tervezem - bólintottam. Nagyot ásítottam, és elnyújtóztam az ágyamban.
- Van valami különösebb oka is, hogy egész nap nem fogsz csinálni semmit?
- A-a, csak szimplán dögleni van kedvem - vontam meg a vállamat. - Miért, van valami dolgotok ma?
- CeCe elakar minket vinni a nevezetességekhez, hogy fotókat csinálhasson rólunk egy fényképész. De azon nem kell megjelenned - mosolygott rám, majd adott a homlokomra egy puszit.
- Legalább tudok nyugton pihengetni egyet.
Az óra délután négyet mutatott. A srácok már egy ideje elmentek, én pedig egyedül maradtam a szobában. Újra meg újra gyötrő bűntudat lepte el az elmémet, így az tűnt a legjózanabb döntésnek, ha lemegyek és veszek magamnak sok csokit, kólát és jégkrémet, avagy fagylaltot. Csajos délutánt tartottam, teljesen egyedül. Harry engedélyével felcsatlakoztam a skypera, és azonnal megnyitottam Leila ablakát.
- Üdv - integettem neki, amikor mindkettőnknek sikerült bekapcsolni a kamerát.
- Ó, sziaaaa O' - vigyorgott, majd megigazította a haját. - Merre vagy?
- Milánóban - mondtam egyszerűen.
- Ó, hogy rohadnál meg! És, mit csinálsz?
- Épp unatkozom, felfaltam egy csomó csokit és jégkrémet, és vagy két liter kólát megittam az elmúlt órában - sóhajtottam. Ő érteni fogja.
- Mesélj, mit csináltál megint.
- Semmit - legyintettem mosolyogva.
- Ismerlek. Ha fagyizol és csokizol, már nagy lehet a probléma; viszont nagyobb, ha iszol mellé kólát. Már kitapasztaltam. - Nagyot sóhajtottam. - Olivia, bökd már ki, vagy odamegyek hozzád és felképellek...
- Azt hiszem... tegnap lefeküdtem Zaynnel... egy kertben, kissé részegen - motyogtam, mire kikerekedtek a szemei.
- Komoly. Harryvel még mindig együtt vagytok?
- Igen, és ez már elég hivatalos, mivel interjúban beszélt rólam, ráadásul kaptam egy szép, horgonyos nyakláncot tőle.
- Horgonyos? - kérdezett vissza. - Tudod minek a jelképe a horgony? A megállapodásnak.
- Valószínű, hogy csak véletlen. Nem hiszem, hogy Harry megállapodna mellettem - mondtam összeszűkült szemekkel. - Pillanat. - Kiültem a laptoppal az erkélyre, és rágyújtottam. - Na, ellenkezhetsz.
- Oké... és ha igen? - Felnevettem.
- Olyan nincs - ráztam meg a fejemet. - Ő Harry Styles - dőltem hátra zaklatottan -, és nem fog mellettem kikötni. - Mérgesen szívtam bele az arany davidoffomba.
- Attól még nem kellett volna megcsalnod, ráadásul egy barátjával...
- Megbolondultam néhány órára, legalábbis addig, míg vele voltam. Louis azt az eszmét osztja, hogy mi ösztönösen találunk egymásra részegen... aminek, érted... lehet valami oka. Louis teljesen belém ültette ezt az eszmét.
- Lehet van is alapja.Most mi lesz?
- Mindenki ezt kérdi... de én sem tudom... francba - szitkozódtam halkan. - Nyilván nem tudja meg senki, maximum Lou. De lehet ez már neki is sok lenne.
- Melyikőjüket támogatja inkább?
- Zayn, mint mindenki. Harrytől féltenek, általában - vágtam rá.
- Inkább fordítva kéne lennie - szólalt meg, kisebb gondolkodás után -, mármint Harryt kéne tőled félteni.
- Ma is vicces vagy! Inkább mesélj te, mi van otthon.
- Ömm, semmi... apa már megint elutazott egy üzleti útra, amerikba. Anya meg a barátnőivel nyaral, így ketten vagyunk itthon - vonta meg egy kicsit a vállát. - Hazajöhetnél már, még mennyi időd van ott?
- Egy hónap - számolgattam.
- Kár, a nyár végi bulik a legjobbak. Nem kéne lemaradnod róla.
- Lehet nem is fogok... a tegnapi után komolyan tervezem, hogy hazamegyek. De komolyan, ez kezd bonyolulttá válni.
- Attól még nem kell elmenekülnöd.
- Már megint erről van szóóó - nyavalyogtam. -Bátyáddal mivan'?
- Jaaa, semmi, a haverjaival van egész nap vagy a szobájában ül. Antiszoc.
- Á, értem, hát üdvözlöm!
- Beeeen, Oliviaaa üdvözööööl - kiáltozott, majd néhány másodpercen belül csapódott az ajtó, majd még egy.
- Mi a faszt kell ennyit ordibálnod? - morgott rá Ben, majd a kamerába nézett. - Ó, helló Olivia - lepődött meg.
- Üdvözöl - szólalt meg Leila.
- Ja - nyögtem ki.
- Szia - ült le egy másik székre, és csak nézett. - Milyen... európa?
- Király, bár anglia is az... épp Milánóban vagyok. Semmi extra - vigyorogtam.
- És, mikorra várhatunk itthon? - érdeklődött Ben.
- Mindjárt jövök, kajás vagyok, addig beszélgessetek - állt fel Leila. Aprót bólintottam.
- Elment? - kérdeztem.
- El. Hogy vagy?
- Jól...
- Barátod, Harry?
- Megvagyunk, bár vannak furcsaságok. De nem tud... arról.
- Örülök. Nos... jó veled beszélni, örülök, hogy összekavarodtunk - vigyorgott. Tipikus Benes széles mosoly volt.
- Elég sok problémát okozott ez nekem. - Újra rágyújtottam.
- Sajnálom.
- De megérte - vigyorogtam rá én is.
- Siess haza, és bulizzunk egyet.
- Mindenképpen. Na, most mennem kell, majd még beszélünk. Puszilok mindenkit, főleg téged és Leilát, és mondd meg neki, hogy még felkeresem.
- Remélem is. Vigyázz magadra. Szia.
- Helló - motyogtam, majd kiléptem a programból és kikapcsoltam a gépet.
Legalább otthon jól mennek a dolgok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése