7. fejezet - Hatodik nap

 Sziasztok! :)

Nos, meghoztam a 7. fejezetet, örülhetnek a Zayn mániás csajok (köztük én is). :)

Kérhetek pár kommentárt, esetleg szavazatot a végénél? Köszönöm!

Jó olvasást.

D

Másnap délig aludtam, amin  csodálkozom, mert másnaposan sosem tudok néhány óránál többet aludni. De most sikerült. Amint felébredtem, beálltam a zuhany alá, és jó fél óráig folyattam magamra a langyos vizet. Így sikerült magamat valamennyire rendebe hoznom. Aztán felkaptam egy térdfarmert, egy topánkát, aztán egy bézs színű topot és fekete kardigánt, majd mentem is. A táskámat viszont bent hagytam a szobában, így vissza kellett érte szaladnom. Már útban a starbucks felé vettem észre, hogy Louisról megfeledkeztem. Feltűnt, hogy reggel nem szuszogott ott mellettem, így írtam neki ez SMS-t.

"Merre vagy, drága Lou?"

Továbbmentem, közben rágyújtottam, majd vetem egy fekete kávét, majd egy jeges kávét is, és kiültem megint a kedvenc parkomba itt, Spanyolba'.

"Fogalmam sincs, valami csaj fekszik mellettem. Vagyis feküdt, már felöltöztem és kimenekültem. Baszott másnapos vagyok. Valami Passeig de Grácia utcában állok, a tizenhármas szám alatt" - írta.
"Küldök neked egy taxit."
"Megköszönném."

Tárcsáztam egy, a Liam számai közül megadott taxis számát, nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy hol és kit kéne felvennie, majd sikerült jól leinformálnom a férfit és kiküldeni egy kocsit Louis elé.

"Tíz perc. Jössz nekem."
"Szeretlek."
"Köszi" - válaszoltam neki egyszerűen, majd továbbiszogattam a kávémat.

Egy óra-fél kettő környékén mentem vissza a szállodába, épp Louis szállt ki a taxiból. Kifizette a taxit, majd elment a kocsi.
 - Na, mivan, te csődör? - kérdeztem vigyorogva.
 - Biztos jó estém volt - vigyorgott, miközben a fejét vakargatta. - Akarod látni a képeket? - Már vette volna elő a telefonját, amikor védekezésképpen felemeltem a kezemet.
 - Nem, nem hiszem - ráztam meg a fejemet. Közben felmentünk a szobába, ő pedig azonnal elfoglalta a fürdőt, lezuhanyzott, összeszedte magát, én pedig kiültem az erkélyre rágyújtani és bámészkodni.
 - Jó reggelt, szomszéd - köszönt rám Niall.
 - Inkább 'napot - helyesbítettem mosolyogva.
 - Mi a mai program? - kérdezte, miközben a korlátra támaszkodtunk mindketten, egymás felé fordulva. Vagy két méter lehetett a szobák között elhelyezkedő erkélyek között.
 - Dunno' - mondtam. - Part?
 - Nézzünk várost - jött ki Zayn is. - Még van pár hely, ahova elmehetnénk. Például a Tibidabo hegyen vannak érdekes dolgok, mint vidámpark, tv torony és egy templom, ami csak kívülről érdekes. Azt mondják.
 - Hm, nekem tetszik - bólogattam meggyőzve. - Átszólok Harryéknek. Fél óra múlva?
 - Király - vigyorgott rám a szőke srác, majd beszambáztam a szobába, majd át Harryékhez.
Pár kopogás után nyitottak ajtót.
 - Szia, cica - üdvözölt azonnal Harry, majd a karjaiba kapott és megpörgetett.
 - Mitől vagy ennyire feldobva? - kérdeztem, amikor letett.
 - Csak úgy - felelte.
 - Este pornót nézett órákig - suttogta Liam, amikor elment mellettem.
 - Ó - tettettem meglepettséget -, pedig azt hittem, hogy Harry Styles nem magad oldja meg az ilyesfajta problémáit.
 - Tudod, hogy ez nem így van - suttogta az ajkaimba, majd megcsókolt. - Este menjük el valamerre, ketten.
 - Merre?
 - Találtam egy jó helyet - mondta, mire Liam elkezdett köhécselésbe. - Vagyis, Liam segítségével találtunk egy nagyon szép helyet, ami a többieket valószínűleg nem érdekelné.
 - Elég sokat megszenvedtem érte - fűzte hozzá Liam. - Fürdök! - majd bezárkozótt a fürdőszobába.
 - Holnap este menjünk el. Az utolsó estémet veled töltöm - mosolyodtam el, mire ő is így tett. 
 - Örülök. Amúgy, miért jöttél át?
 - Ja, csak egyeztetni a programot, tudod, a szokásos. Úgy húsz perc múlva találkozunk lent, Zayn azt mondta, van pár jó hely.
 - Oké.
 - Ennyi.
 - Amúgy - kezdte zavartan -, tegnap este elég sokat voltál vele, kibékültetek?
 - Úgy tűnik - válaszoltam. - Na, akkor lent. Szia.
 - Szia.

Ugyanabban a ruhámban maradtam, elpakoltam a táskámba, majd lementünk Louis társaságában, még idő előtt.
 - Akkor Zaynnel sikerült mindent megbeszélned? - kérdezte.
 - Igen - bólogattam szélesen mosolyogva -, szerencsére!- Komolyan, mindenki róla kérdez?
 - Mit mondtál neki? - kérdezősködött.
 - Hát, hogy ne nézzen át rajtam ennyire, mert ez bánt és rosszul esik. Aztán kibékültünk, de nem volt nehéz, mivel ők előtte Harryvel is összehaverkodtak, újra.
 - Hjaaa - bólogatott.
Közben megjöttek a többiek és beültünk a taxinkba, ami egyből a Temple de Sagrat Cor-hoz vitt. Majdnem fél órát utaztunk, igen gyorsan, majd megérkeztünk. A templom a Tibidabo hegyen volt, aminek a lábához vittek el minket. Onnan csoportvezetéssel mentünk fel a templomig. Közölték velünk, hogy vagy fél óra gyaloglás lesz, de mi felkészültünk! Amúgy nem, bár ez nem volt meglepő, ránk nézve.
 - Tényleg, drága Louis, te csődör - kezdtem vigyorogva, mire mindenki (a társaságunkból) rám és Louisra figyelt. - Mesélj csak a tegnap estédről!
 - Hagyjuk!
 - De mindannyian kíváncsiak vagyunk - mondtam -, igaz, srácok?
 - Így van - csendült fel a hangjuk.
 - Elmondanám, ha emlékeznék rá - vigyorgott. - Egy szép, fekete hajú lány volt, de nem vettem túlzottan szemügyre, inkább leléptem. Már ébredezett, és inkább megelőztem a dolgot és elrohantam. Szó szerint.
 - Micsoda izgalmak!
 - Ti hogy jutottatok haza? - kérdezett vissza Tomlinson.
 - Ó, ha mi azt tudnánk - vigyorodott el Zayn.
 - Valami olyasmi rémlik, hogy hazasétáltunk, meg buszozgattunk.Nagyon csúnyán eltévedtünk - gondolkodott el Liam, majd felnevetett. - Zayn, nem vettél észre új dolgokat a lábadon? És te, Olivia?
 - Óriási kék-zöld foltjaim voltak reggelre - mondtam.
 - Hasonló - állapította meg Zayn, miután megnézte a térdét. - Mit csináltunk Olivia? - vigyorgott rám szélesen, mire elmosolyodtam.
 - Hát, megpróbáltad a karjaidban cipelni, mert fájt a lába a magassarkútól - magyarázta Payne. - De ez nem jött össze, vagy ötször elejtetted, és nekem kellett hozzalak - nézett rám.
 - Ó, hát.. köszönöm - vigyorogtam rá, majd tovább sétáltunk.
 - Olyan csendben vagy - löktem oldalba Harryt, aki elől kullogott mindvégig. - Mi a baj, drága?
 - Másnapos vagyok, ráadásul csekély dologra emlékszem... és ez általában nem így szokott lenni, ami zavar most.
 - Tipikus - öleltem át, majd adtam a szájára egy puszit.
 - Jól leszek, de ez után azt hiszem visszamegyek a szállodába - sóhajtott. - Te maradj csak.
 - Sok kávé és pihenés - kacsintottam rá, majd kicsit lemaradtunk tőlük. Kézen fogva sétálgattunk, néha megállva ölelkezni és néha még csókolózni is. Most igazán remekül éreztem magamat, és Harry életkedvét is sikerült egy kicsit növelnem.
 - Naaa, nem árulod el, hogy merre viszel el holnap este? - kérdeztem tőle édesen mosolyogva.
 - Nem - rázta meg a fejét -, de nagyon szép hely és tetszeni fog, ezt elárulom előre - vigyorgott rám, majd adott egy apró puszit a számra.
A templom, "ami csak kívülről érdekes" tényleg szép volt, a hatalmas szobor az tetején egészen elkápráztatónak hatott. De a tömegre és a fülledt levegőre való tekintettel valóban nem mentünk be. Fél órát nézelődtünk, majd elindultunk a tv torony felé, ami ismét nem volt nagy szám. Betértünk egy étterembe, ahol megkajáltunk, majd indulhattunk is a vidámparkba.
 - Azt írja a belépőn, hogy ez Barcelona legrégebbi vidámparkja, ami nem túl megnyugtató - mondta Liam. Egyetértően kezdtem bólogatni.
Aztán végül ott is órákat toltöttünk, szinte mindenre felültünk, amire csak lehetett. Valamit még többször is kipróbáltunk, bár úgy tűnt, az egészet Zayn és Niall élvezi a legjobban. Harry, ahogy ígérte, már hazament, mielőtt a vidámparkba értünk volna. Louis is csatlakozott a két sráchoz, én pedig Liam társaságában üldögéltem az aktuális baromság előtt, amire a fiúk felültek.
 - Remélem, azért hamar megunják - nézett az órájára Liam.
 - Ó, azt kétlem - mondtam, majd rágyújtottam. - Párszor már elrángatott Louis, még a régebbi barátaival a vidámparkba, de három-négy óra után tudtam csak őket elcipelni onnan.
 - Ez szomorú, de addig akár fel is fedezhetnénk a helyet - dobta fel az ötletet, mire csak bólogattam.
 - Jó ötlet.
Egész jól eltöltöttük azt a pár órát, amikor is a fiúk kiélték a gyermeteg vágyaikat. Oooké, tény, hogy Liammel is beültünk párszor dodgemezni, meg vízi csúszdázni, de fél óra után meguntuk az egészet. Vettünk magunknak néhány apróságot, kajáltunk újra, csináltunk egymásról soksoksok képet, aztán felkerestük a fiúkat. Hosszas beszélgetés és eltévedés az erdőben c. szituáció után hazaértünk.

Este tíz volt, én pedig újra az erkélyen ülve cigiztem. Elkezdtem olvasni a második könyvemet a nyaraláson, de fél  órán belül egy ismerős fiúhang szakított félbe. Zayn volt az, ahogy ott álldogált az erkélyükön,  hasonlóan cigizve.
 - Olivia, nem jössz át sörözni? Niall nagyon pattog miattad - suttogta a második mondatot.
 - Megkérdem Louist.
 - Oké, pár perc, és találkozhatunk az ajtónk előtt, csak felkapok magamra valamit. - Zayn bólintott, mire bementem és beálltam a gardróbom elé. Felkaptam egy vajszínű blúzt, meg egy fekete hosszú farmert, és Louist kerestem a szememmel. Az ágyon feküdt, de már elaludt, így inkább nem keltettem fel. Csendben kiosontam a folyosóra, ahol Zayn várt.
 - Na, itt vagyok. Miért van ennyire beizgulva Niall? - kérdeztem egyből, miközben elindultunk újra a közeli boltba, hogy sört vehessünk.
 - Hát, fogalmam sincs. Kicsit megnövekedik az életkedve, ha fagyit, csokit, vagy vattacukrot eszik - magyarázta.
 - És ezt ma mind megtette - fejeztem be a mondatát.
 - Bőségesen, szóval most vegyünk sok sört, és igyunk be.
 - Jó ötlet - adtam neki vigyorogva egy pacsit.
Most vettünk tizenöt sört, mindegyikőnknek ötöt, meg cigivel is feltankoltunk. Fél tizenegy környékén értünk haza, és egyenesen Niallék szobájába tartottunk. Majdnem megszakadtunk a kicsivel több, mint fél karton sörtől, de hazaértünk, és ez volt a lényeg. Niall addigra átrendezte az erkélyt, kitett három széket és egy asztalt. A söröket behűtöttük, vagyis a nagyját, majd kiültünk három dobozzal és a cigikkel.
Kurva jól telt mindent, jól besöröztünk, de egyikőnk sem lett a kelleténél részegebb, kivéve talán Niallt. De hát ő Niall. Zaynnel jól elnevetgéltünk az erkélyen üldögélve, miközben egyik cigiről a másikra gyújtottunk rá.
 - Srácok, örülök, hogy összejött ez a hármasunk - vihogott a szőkeség, miközben próbált bejutni a fürdőjükbe.
 - Mi is - vigyorgott utána Zayn, majd rám nézett. Percekig csendben voltunk, ahogy ott kint üldögéltünk ketten. Már jóval elmúlt éjfél, a levegő egyre hűvösebb lett, már kezdtem fázni.
 - Tényleg örülsz? - szólaltam meg halkan, miközben feltettem a lábamat a korlátra.
 - Hogy jóban vagyunk? Persze - közelebb ült hozzám, majd váratlanul felém fordult és megölelt. - Jó fej csaj vagy, és ilyenből keveset találni. Főleg a sok rajongó miatt!
 - Fárasztó lehet - sóhajtottam, majd beleszívtam a cigimbe. - Amúgy, köszönöm.
 - Én köszönöm, hogy nem kerülsz amiatt az este miatt - mondta, mire meglepődtem.
 - Ó, egy-két csók miatt nem kerülnék senkit, ha ezt megtudjuk beszélni - válaszoltam legyintve. Zayn megfeszült.
 - Egész este... csókolóztunk. - Nehezére esett kimondani. - Épp ezért csodálkoztam, hogy nem emlékeztél a dologra!
 - Tényleg nem emlékeztem, sőt, még most sem emlékszem - vakargattam a tarkómat zavartan. - Mindegy, mint mondtam, a lényeg, hogy megbeszéltük.
 - Igen, neked ott van Styles, aki jó barátom, így nem kavarnék be neki.
 - Én pedig nagyon kedvelem.
 - És téged is kedvellek - folytatta. - Remélem hogy boldogak lesztek.
 - Hasonló - motyogtam, majd ásítottam egy nagyot. - Álmos vagyok - sóhajtottam.
 - Ne feküdjünk már még le aludni - sétált vissza közénk Niall. - Menjünk le a partra!
 - Hááát, ilyenkor?
 - Ott még tombol az élet, hallod, ez Spanyolország - ujjongott tovább, mire egyszerre ugrottunk fel Zaynnel lecsitítani az ujjongó szőkeséget.
 - Oké, oké, lemegyünk, de legyél csendesebb - suttogtam, majd ígéretünk szerint lementünk a partra.

 Tényleg nagyon élt még a tengerpart, meg a bár is, ahova szoktunk lejárni napközben meg este. Szépen beültünk egy hármas asztalhoz, majd rendeltünk magunknak valami erősebb koktélokat. Ideiglenesen felállítottak egy színpadot,  ahonnan egy Dj zenélt. A fiatal srác elég jó zenéket rakott be, amire igen sok korunkbeli fiatal kezdett el táncolni, így a "táncparkettnek" csúfolt homokos rész a színpad előtt igen hamar megtelt. Aztán még ott üldögéltünk és cigizgettünk, amikor Niall megindult, és magával húzott minket.
 - Táncoljuuuuuuunk - kiáltotta oda nekünk, majd a tömeg közepére vezetett minket, és táncolni nem kezdtünk hármasban. A srácok eltáncolgattak, én pedig csak dülöngéltem, mint egy idióta.
 - Na, mivan? - kérdezte meglepődve Niall.
 - Szégyellős vagyok - pirultam el zavaromban.
 - Pedig nem úgy szoktál táncolni - mondta Zayn.
 - Nem vagyok elég részeg.
 - Hát igyál még!
 - Kérésed számomra parancs, Horan - vigyorogtam rá, majd elmentem pár tequilát meginni. tíz percen belül olyan király hangulatom lett, hogy nem lehetett leállítani. Nagyon bepörögtem, és az egész estét végigtáncoltam Zaynnel és Niallel.

Hajnali ötkor estünk haza.
- Cssss, Olivia, halkabban - csitított Zayn. - Mindenkit felkeltesz.
 - De miiiiért jöttünk eeeeel? - nyavalyogtam.
 - Mert már vége van a bulinak - válaszolt egyszerűen Zayn, majd Niallre pillantott, aki hasonlóan nem volt jó állapotban. Egyszerre próbált mindkettőnket húzni, miközben az egyik kezünkkel mindketten átkaroltunk Zayn nyakát, és így haladgattunk a hosszú folyosón.
 - Menjünk először hozzááááánk - szólalt meg édesen Niall, majd bólintott a testőrünk. Besétáltunk hozzánk, én nekidőltem a falnak, ami folyamatosan mozgott, addig Zayn megvárta, míg Niall alsógatyára vetkőzik és lefekszik aludni.
 - Gyere, most átviszlek - suttogott, majd átemelte a karomat a vállán, és átsegített a mi szobánkba. Kisebb csörömpöléssel értünk célt.
 - Várd meg, míg kész leszek - motyogtam, majd elfordultam, bugyira vetkőztem és felvettem a fekete hálóingemet. Lassan bebújtam a takaró alá, és kifelé fordultam, hogy láthassam Zaynt, ahogy az ágyam mellett guggolt.
 - Jó éjszakát, Olivia - suttogta nagyon halkan, majd adott egy puszit a hajamra.
 - Maradj itt, kérlek!
 - Ez egy kétszemélyes ágy.
 - De naaagy - nyöszörögtem. - Ráadásul Louis kis helyet foglal - húztam le a kezét magamhoz, majd elhelyezkedtem az ágy közepén. Gondolkodott pár másodpercet, majd alsógatyára vetkőzött és bebújt mellém a takaró alá. - Köszönöm - suttogtam.
Átvetettem a kezemet a mellkasán és közelebb bújtam hozzá, mire átkarolta a derekamat, aztán elkezdte simogatni a hátamat.
 - Jó éjszakát - motyogtam, majd elnyomott az álom.

--- 

O' délutáni és esti szettje.