2012. július18, szerda
Július közepe volt már, jó néhány nap és hét telt el azóta, hogy megrendeztük a "Louis bocsáss meg" bulit. És azóta keresek magamnak állásokat, lehetőleg menedzser szeretnék lenni, de az újságírótól az irodás asszisztensig már mindenhol voltam. De sehol semmi.
Épp egy újabb állásinterjúról sétáltam haza, ahol ismét közölték, másfél órás nyalás után, hogy nincs üresedés, de azért meghallgattak!
- Na, valami? - kérdezte Louis, mikor fáradtan estem le mellé a nappaliba.
- Semmi - sóhajtottam. - Meghallgattak, aztán közölték, hogy nincs üresedés. Jaaaj, mi lesz velem?
- Asszem' telefonálok egyet - állt fel, majd kisétált a nappaliból.
Míg ő telefonálgatott, én összedobtam egy ebédet magamnak. Épp kajálás közben rontott be a szobába, óriási vigyorral az arcán.
- Mi van? - kérdeztem, mire mégnagyobb vigyort öltött az arcára. - Na, Louis, beszélj!
- Megbeszéltem CeCevel, a menedzserünkkel, hogy mint gyakornok, te is velünk tarthass a turnénkra! - Ha lett volna valami a számban, nagy valószínűséggel már kiköptem volna, annyira meglepődtem.
- De... hogyhogy? Miért?
- Mondtam neki, hogy nem tudsz elhelyezkedni, pedig voltál képzésen és ez volt a fő szakod a gimnáziumban is... mire mondta, hogy akkor tarts velünk a turnéra, és ha beválsz, mint CeCe asszisztense, felajánl neked egy rendes munkát a cégénél.
- Jézusom, köszönöm - ugrottam a nyakába. - Mikor is mentek? Jövőhéten?
- Jövőhét hétfőn indul a komp, a turnébusz pedig Calaisban vár minket - sorolta. - A pontos megállóhelyeket nem tudom, de elvileg új a turnébusz, ami királyul néz majd ki, azt elhiheted. Már a régi is kurvajó volt, de ez most nagyobb és modernebb!
- Nagyon szállsz - vigyorogtam. - Nem kell megismerkednem CeCevel, mielőtt alkalmazna?
- Majd ott megismerkedtek, gondolom - felelte.
2012. július 19, csütörtök
Felkaptam egy fekete leggingset, topánkát és egy fehér, hosszú, kissé átlátszó felsőt. Hajamat kivasaltam, majd indultam is. A cél Leila otthona volt.
Már egy ideje kint ültünk, és iszogattunk, mikor épp végeztem a turnés sztori elmesélésével. Spanyolországot már kiveséztük az elmúlt egy órában.
- El sem hiszem, hogy mész a bandával turnézni - vigyorgott rám Leila. Épp a kastély méretű házukban ültünk, azon belül is az erkélyen. Leila szobája után ez volt a második kedvenc helyem a házban.
- Én sem - dőltem hátra a székemben.
- Én sem - ült le mellénk Ben. - Mit is?
- Olivia bejárja európát a one directionnal - válaszolt neki helyettem Leila.
- A mondat első feléért irigyellek, de a másodikért már kevésbé - villantotta rám a féloldalas mosolyát.
- Na, ne legyél gonosz - ütöttem bele játékosan a vállába. - Jó lesz ez, két hónapig utazgatni fogok.
Majd' egy órán át dumálgattunk kint, aztán Leila hirtelen felpattant, majd beszaladt a házba.
- Teljesen elfelejtettem, hogy ma még apával kell találkoznom - rohant be a szobájába, majd két perc múlva felöltözve futott ki hozzánk. - Hazavigyelek, vagy még maradsz?
- Ömm, Ben, maradhatok? - kérdeztem.
- Ja, rég dumáltunk úgyis.
- Maradok, de azért köszi - néztem Leilára.
- A turné előtt még találkozzunk - mondta, majd adott egy puszit és már ott sem volt.
- Lehetőleg - kacsintottam rá. - Na, mit csináljunk? - kérdeztem, már Ben felé fordulva.
- Mesélj, milyen volt spanyolország.
- Jó, bár a nagy részére nem emlékszem - nevettem fel, mire csak édesen elmosolyodott. - Aztáááán, elég sokat néztünk várost, strandoltunk, esténként meg berúgtunk nagyon. Jól kikapcsolódtam egy hétre.
- Ééértem.
- Te mit csináltál?
- Dolgoztam, meg buliztam, bár inkább a második - válaszolta lazán. Pár percig csendben néztünk ki a fejünkből, majd váratlanul megszólalt. - Van kedved szállni? - kérdezte vigyorogva. Ó, igen, Ben kifejezetten ilyen volt.
- Ó, ahhoz mindig van kedvem!
- Pillanat - suttogta, majd bementünk a szobájába.
A szobájában ültünk, az ágyán, egymás mellett. Már a cigi végénél jártunk, és nagyban nevetgélni kezdtünk a világ dolgain. Felálltam, és a falára ragasztott képeit és posztereit kezdtem nézegetni.
- Te mit szeretsz Nicki Minajon? - néztem rá kérdően. - Undorító az a nő.
- Dehogy undorító - állt fel, és mellém sétált. - Nézd, milyen jó segge van - mondta, majd a képre mutatott. - Mondjuk, te sem panaszkodhatsz - nézegetett, miközben mögöttem állt.
- Tesssééééék? - lepődtem meg, és forogtam egyet. Így pont egymással szemben álltunk.
Már éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.
Percekig csak álldogáltunk egymás előtt, majd közelebb lépett hozzám egy lépéssel, és az arcát a nyakamba fúrta, miközben a kezei a derekamon pihentek. Beleremegtem, ahogy megéreztem a nyakamnál, ahogy a lehelete hozzáér a bőrömhöz. Újra és újra kirázott a hideg, ahogy percekig csak álldogáltunk. Halk sóhaj hagyta el a számat, ahogy apró csókokkal hintette a nyakamat, és az arcomat. Majd az ajkaink megtalálták egymást.
Ott vesztettük el mindketten a kontrollunkat.
- Ideadnád a pólómat? - kértem, mire odadobta nekem. Felkaptam, majd a cicanadrágomat is felhúztam magamra.
- Na, mi legyen? - kérdezte, majd újra közelebb lépett. Lehajolt hozzám, és megcsókolt.
- Felöltözöm, és megyek - mondtam egyszerűen. Abban a pillanatban, ez tűnt talán a legnormálisabb választásnak.
- Arról, ami történt.
- Jaaa - kaptam észbe. - Umm, még nem tudom, de nekem most sürgősen haza kell érnem.
- Szóval, ez a Harry nem tudhatja meg - dőlt neki az ajtófélfának. Nem volt semmi gúny a hangjában, amin csodálkozom, mivel sosem szoktam komolynak látni.Nem volt az a típus.
- Pontosan. Kérlek, Ben...
- Oké, oké, nem terveztem neked bekavarni, csak tudnom kellett. Nem szólok senkinek sem, megnyugodhatsz.
- Lekötelezel - mosolyodtam el, majd felkaptam a táskámat és topánkámat, majd lekísért a kapuig.
- Nos, remélem, még látlak - kacsintott rám, majd két puszival köszöntünk el.
- A turné előtt még eljövök - ígértem meg. - Majd hívlak. És, kérlek, Leila se tudjon róla.
- Természetes. Na, helló.
- Szia - köszöntem el, majd hazasétáltam.
2012. július 20, péntek
- Szia, Olivia - szólt bele a telefonba Harry, ahogy felvettem. - Hallom, hogy jössz a turnéra.
- Jaaaa, már csak néhány nap. Addig tudnánk találkozni?
- Lehet, hogy néhány órára igen, de sok dolgunk van a srácokkal. Ma, olyan délután négy körül összefuthatnánk, már hiányzol.
- Oké, négyre gyere értem - mondtam.
- Merre menjünk?
- Vásároljunk, jó néhány cuccot kéne vennem, két hónapra - gondolkodtam el.
- Jaaaj - sóhajtott. - Muszáj vásárolni?
- Igen - mondtam ellentmondást nem tűrően.
- Oké, oké. Akkor, négyre megyek.
Beálltam a gardróbom elé, és válogatni kezdtem. Végül egy rózsaszín, kötött pulcsi és egy szürke farmer mellett döntöttem.
Négy óra volt, és Harry épp ekkor dudált egyet, jelezve, hogy itt is van. Felkaptam a táskámat és tornacipőmet, majd kimentem és beültem mellé a kocsiba.
- Szia, drágám - suttogta, majd megcsókolt.
- Hali - mondtam mosolyogva, miután elhúzódtam, és bekapcsoltam az övemet. A motor halkan bőgött fel, majd el is indultunk a pláza irányába.
- Milyen napod volt?
- Remek, egész nap otthon ültem.
- Leilával találkoztál a buli óta? Olyan furcsa az a lány, de a bátyja jó arc, vele akkor beszéltem.
- Én mindkettőjüket szeretem - mondtam egyszerűen, majd megrántottam a vállamat. - Mondjuk Bennel sosem voltam jóban, max az elmúlt évben beszéltem vele pár szót, de ő túlzottan is távoli nekem. Mindig is az volt.
- Leila meg...?
- Leila meg már ezer éve a legjobb barátnőm...
Órákig vásárolgattunk, majd több felsővel, gatyával, pulcsival és cipővel is gazdagodtam, úgy este nyolcra.
- Harry, nem jössz fel? - kérdeztem pajkosan, amikor megálltunk, már hazafelé a házunk előtt.
- Bocs, de most nincs időm, sietnem kell - mondta rezzenéstelen arccal. - Tudod, a turné előtti cuccok.
- Akkor Louis sincs itthon... - nézelődtem, és a kocsija nem volt a lehajtón.
- Ja, fél órán belül kell bent lenni.
- Akkor, majd hétfőn találkozunk - suttogtam, majd megfogtam a cuccaimat, és úgy mentem be a házba, hogy vissza sem néztem. Hallottam, hogy a motor még a ház előtt ment. Nem indult el.
Tehát mégsem lehet olyan fontos dolga, mindegy, talán csak lefárasztottam, és/vagy rossz napja volt. Biztos ideges a turné miatt, igen.
- Szia - integetett az arcom előtt Louis.- Hé, itt vagy?
- Jaaa, de neked nem valahol kéne lenned? - Furánnézett rám. - Valahol... a bandával és CeCevel, tudod, turné előtti megbeszélés.
- Ó, az már meg volt pár napja. Nem vagy kajás? Rendelhetnénk egy pizzát.
- De, az jó lenne...
Hát jó. Ez felettébb különös volt.
2012. július 21, szombat
Délután kettő körül volt, amikor is feküdtem az ágyamban, és a plafont néztem. Louis ismét nem volt itthon, valami csapatépítésen kellett megjelenniük.
"Üres a ház, úgy estig. Mikor tudnál jönni? Ben" - állt az sms-ben, amit az imént kaptam.
"Indulok."
A szekrényemből teljesen véletlenszerűen kaptam ki egy sötétkék hosszú farmert, meg egy fehér felsőt, és így indultam útnak.
El sem hiszem, hogy ekkora ribanc vagyok. Először zayn, Harry, Zayn, Ben, Harry és Ben, pár hét leforgása alatt.
- Mik ezek a grimaszok? - kérdezte vigyorogva Ben. Észre sem vettem, hogy grimaszoltam, és mindig ez van. Kicsit mérges vagyok, mérgelődöm, és bevágok ilyen fejeket.
- Bocsánat, fáradt vagyok - motyogtam, majd a hasamra fordultam. - Meg ideges.
- Senki sem fogja megtudni, mit is csináltunk - mondta komolyan. - Ha mást nem is, de ezt fontosnak gondolom.
- Köszönöm, Ben. - Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam.
Hihetetlennek tartottam, hogy annyira frusztrált voltam a megcsalás, Harry életkedve és a két hónapos turné miatt, hogy nem tudtam teljesen kiélvezni Ben társaságát. Pedig nem volt semmi, róla álmodozom (igen nagy titokban) már vagy két éve, de eddig sosem vett észre, most meg...
Elvetettem minden kósza gondolatot, ami nem éppen az engem csókolgató félistenhez tartozott, és teljes mértékben próbáltam meg rákoncentrálni.
Sikerült is.
2012, július 22, vasárnap
Ha nem egész nap pakoltam, akkor semmit sem csináltam. Vagy három bőröndöt pakoltam meg mindenféle cuccal, majd Louis közölte, hogy a stylist az én ruháimról is gondoskodik, így szortíroztam, számolgattam, és egy nagy bőröndbe belefértem.
Nem várom ezt a két hónapot...
Francokat nem, alig bírtam vasárnap este elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése