16. fejezet - Európai turné V. - Milánó, Róma... aaand surprise!

Sziasztok! :)

Nos, sosem szoktam kertelgetni, meg ilyenek, de köszönöm szépen a visszajelzéseket -tetszik-nemtetszik gomb- meg a magas nézettséget is! :) (Vagyis, nekem magas.)

Valamennyire próbálom az ízlésetek szerint kreálni a blogot, de ne legyetek biztosak abban, hogy hamar megállapodok egy ... fiú mellett. :)

Remélem, tetszeni fog a fejezet. 
U.i.: nekem ez a fejezet egyáltalán nem tetszik, és ez nem a szánalmas nyavalygás témakör, mert tényleg nem oldottam meg jól a dolgokat - szerintem.  
Majd kiengesztellek titeket.

Pusszancs; 

D

2012. augusztus 11, szombat

  - Louis égen-földön keres - lépett ki az erkélyre Harry. Nem rég érkeztek meg a fotózásról, este nyolc körül járhatott.
 - A szobában nehezére esett volna?
 - Lehet, de szerintem menj át. Nagyon be van valami miatt pörögve.
 - Futni akar velem - mondtam egyszerűen. - Régi hagyományunk.
 - Á.
Ezzel kiléptem az ajtón, és átcsoszogtam a szomszéd szobába.
 - Kerestél? - léptem be, néhány kopogtatás után.
 - Öltözz át valami kényelmesbe, futni megyünk.
 - Naaamá', moooost? - nyavalyogtam.
 - Igen, max két óra lesz az egész, kell neked a levegőváltozás! Kapj fel valamit, mert két perced van. Már útvonaltervem is van.
 - Félek - sóhajtottam, majd visszamentem a szobámba.
Harrynek gyorsan elhadartam, hogy mi a terve Louisnak, majd elővettem egy fekete rövidnadrágot és egy szintén fekete sportmelltartót, egy kényelmes adidas cipőt, és már mentem is.

Hullaként tértem haza, tizenegy óra környékén. És valószínűleg meg is fáztam, mert hidegebb lett a vártabbnál, és én alig felöltözve indultam neki a 315468 km-es távnak, este. Na jó, nem lehetett olyan sok, de a tüdőm sajnos már nem a régi, így nem bírtam túl jól. Fáradtan álltam be a zuhany alá, majd megmostam a hajamat, és mint egy halott, úgy vettem át a pizsamámat, és dőltem be az ágyba. Ami üres volt.
Hamar elnyomott az álom.


2012. augusztus 19, vasárnap

Végre, nyugodtan dögölhettem az ágyamban, körülbelül délig. Kipihentem végeztem el a reggeli teendőimet, majd kiültem egy köntösben az erkélyre elfogyasztani a reggeli kávémat és cigarettámat. Harry még mindig nagyban durmolt, s fogalmam sem volt, mikor jöhetett este haza.
Nem tudom, meddig ülhettem kint, de Harry mászott mellém, és leült egy székre.
 - Jó reggelt - dünnyögte.
 - Neked is. - Pár perc csend. - Milyen volt a tegnapeste?
 - Jaajó, bár nem valami nagy szám az a hely, ahol voltunk - megonvta a vállát. - Viszont ma eljöhetnél velem várost nézni.
 - Neked tegnap nem volt elég?
 - De, de te még nem láttad... így nézelődhetnénk - mosolygott rám.
 - Oké, oké, de előtte menjünk valamerre kajálni.
 - Fél óra múlva akár indulhatunk is, hívd a többieket.
 - Oké... - Én már naívan azt hittem, hogy egyedül akar velem lenni.
Átcaflattam a fiúkhoz, és mindenkinek egyesével elmondtam, hogy mikor, hol, és már mentem is vissza átöltözni. Egy narancssárga ruha mellett döntöttem, aminek a melle alatt egy barna, vékonyka öv volt. Mellé egy barna topánkát és táskát választottam.

Már megjártuk a Galleriát és a San Siro stadiont. Épp a milánói dómnál voltunk, mikor mindenki figyelme egy picit lankadt, és ekkor hívott el Louis.
 - Mi az? - néztem rá kérdően
 - Valamit tegnap elfelejtettél nekem mesélni!
 - Szerintem mindent elmeséltem, amit akartam - mondtam egyszerűen, majd leesett. - Te pontosan miről is beszélsz? - Közben méterekkel arrébb mentünk, majd teljesen leváltunk tőlük.
 - Zzzz...
 - Aaa - kaptam a fejemhez.
 - Beszéltem vele...
 - Mivan', ilyen jó spanok lettetek?- húztam fel a szemöldökömet. Megálozottan éreztem magamat. Úgy éreztem, mintha "kiadott" volna Louisnak.
 - Mindig is jóban voltunk - vonta meg a vállát -, de a lényeg az, hogy nem... lebaszni akarlak... de nem is megdicsérni. Remélem, az eset most segít majd a döntéseden.
 - Igen, mester - hajoltam meg előtte játékosan, majd felnevettem. - Persze. De nem tudom, mi lesz, szerintem offolom' azt, hogy gondolkodom ezen. Harryvel fogok foglalkozni - vigyorogtam.
 - Azok után, ami történt veletek? Úgy értem... erre képes lennél? Miért nem szakítasz vele, és leszel Zaynnel? - kérdezte, majd széttárta a karjait. - Az lenne a logikus.
 - Úgy tűnik, akkor nem vagyok az. - Bocsánatkérően nézett rám. - Akkor is.
 - Már megint nem hallgatsz rám...
 - Sosem szoktam.
 - Este menjünk futni!
 - Remek...

2012. augusztus 23, csütörtök

Még mindig turnéztunk, hihetetlenül belefáradtam a dolgokba. De inkább abba, hogy együtt kell élnem mindenkivel, akivel nem szeretnék, egyéb okok miatt. Szabadságot szerettem volna, és ebbe a dologba már majdnem belebolondultam. Rákellet jönnöm a tényre, hogy nem bírom én ezt a stresszt, a megalázottság érzését és úgy mindennek a negatív hátulütőjét, amit valaha is tettem. Akárcsak az elmúlt napokban, újra a sírás határán táncoltam, majd újra és újra megtörtem. Ilyenkor kellett azt tettetnem, hogy elalszom, de nm volt könnyű halkan sírni úgy, hogy Harry a szobában van. Igen, még mindig Rómában voltunk, és szombat reggel megyünk csak Münchenbe.
 - Mit szipogsz - lépett az ágyam mellé. - Olivia, te már megint sírsz.
 - Valamit muszáj elmondanom, azt hiszem. - Rázkódtam az idegességtől, amit észrevehetett, és leült mellém. Szorosan ölelt át, de remélem érezte, hogy ezt perceken belül megbánja.
 - Mondd csak... nekem elmondhatod. Kedvellek.
 - Ne mondj már ilyeneket - szipogtam tovább.
 - Bökd már ki. 
 - Ezt még úgyis visszaszívod... - emeltem rá a tekintetemet, most először. - Lefeküdtem valakivel, míg otthon voltunk, többször is - motyogtam.
 - Ne viccelődj.
 - Komolyan mondom... és sajnálom. - Semmi válasz, csak bámult tovább. - Úgy hiszem, hihetetlenül beléd szerettem, de nem érdemellek meg. - Nagyot sóhajtottam, majd folytattam. - A repülőgépem délután négykor, két óra múlva indul vissza Londonba. Nem kell semmit sem mondanod, összepakoltam már, és itt a nyakláncod is. Még elköszönök a többiektől, és eltűnök.
Nem is vártam semmiféle nagyobb szabású reagálást, csak csendben ült tovább az ágyon, majd kiviharzott a szobából. Felkaptam valami egyszerű outfitet, majd átsasszéztam Louis és Zayn szobájába.
Kopogtattam, majd egy "jöhetsz" kiáltás után benyitottam. A srácok nyugodtan üldögéltek az ágyon és olvastak/laptopoztak.
 - Lou, megtennéd, hogy áthívod Niallt és Liamet? Harryt kérlek ne - mondtam komolyan.
 - Hm, persze - bólintott, majd eltűnt.
 - Mi történt? - lépett közelebb hozzám Zayn.
 - Megmondtam Harrynek, hogy megcsaltam. - Meglepődött. - Egy sráccal, még a turné előtt Londonban. Rólad szó sem esett, soha nem ócsárolnálak be, megnyugodhatsz.
 - De... miért találtál ki ilyet?
 - Ez nem kitaláció, de inkább ezt mondtam el neki.
 - Jogos.
Néhány perc elteltével mind a négy fiú már a szobában tartózkodott. Közöltem velük, hogy lassan indul a gépem, az okot megkérdezhetik Harrytől, de amúgy magánügy és igen személyes. Valamint megkértem Louist, hogy beszéljen CeCevel és kérjen mindenképpen bocsánatot tőle.

Hello, LONDON!