Nos, elhoztam az 5. fejezetet is. Remélem, hogy tetszeni fog, és esetleg írtok néhány ösztönző kritikát. :)
Üdv, D.
Egy pillanatra óriási életkedvvel ébredtem, aztán eszembe jutott minden a tegnap estéről. "Harrynek biztos nagyobb szüksége lenne rád. Menj, keresd fel." esetleg a "Tudtam, hogy te is Harry csapdájába fogsz esni." Újra felment bennem a pumpa.
- Jó reggelt - szólt bele a telefonba egy kedves női hang. - Miben segíthetünk?
- Egy reggelit szeretnék, egy személyre... - megadtam az információkat.
- Tíz percen belül elkészül.
- Köszönöm - azzal letettem a telefont.
Tíz perc alatt gyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam. Kopogtak az ajtón, kiszóltam egy "nyitva"-t, majd ugyanaz a srác jött be.
- Jó reggelt - köszöntött. - Hova tolhatom?
- Az asztalhoz, kérem - mondtam frusztráltan. A srác lepakolt, majd rám nézett. - Tudom, nem az én dolgom, de elég frusztráltnak tűnsz.
- Kicsit tényleg ez vagyok - próbáltam elmosolyodni.
- Igazság szerint, nem szeretnék belefolyni a problémáidba, mert számomra még ismeretlen vagy.
- De...?
- Szereted a teákat? - Bólintottam. - Van epres-málnás zöld tea, hozhatok fel neked? Az nekem mindig segít.
- Megköszönném.- Bólintott, és elmosolyodott.
- Akkor, pár perc.
Halkan beszélgettem pár szót a sráccal, amikor meghozta a teát, majd, mivel munkaidőben volt, mennie is kellett. Megadta a nevét, ami szerint majd kereshetem. Niall még mindig nem ébredt fel, pedig már dél volt. Úgy döntöttem, hogy felveszem a kék fürdőruhámat, a papucsomat, magamhoz veszem a törölközőmet és felmegyek a jakuzzihoz. Már négy napja vagyok itt, és még nem használtam. Hagytam egy üzenetet Niallnek, majd fogtam magamat és felmentem. A szálloda hat emeletes volt, és ennek a tetőterében volt a jakuzzi. Most, szerencsére üresen.
Nem tudom, meddig lehettem fent, de Louis keresett fel.
- Hallod, Olivia, lent van egy fontos hívásod. Vagyis, az lehet, mert vagy tízszer hívott egymás után.
- Nem írt ki nevet? - kérdeztem hátrafordulva.
- Nem, szóval, jobb lenne, ha lejönnél és megnéznéd.
- Oké - sóhajtottam, majd kiszálltam a vízből. Kicsit megtörölköztem, felvettem a papucsomat és lecsoszogtam Lou mellett.
Beléptem a szobába, és elindultam a telefonom felé. Aztán annyit hallok, hogy Louis azt ordibálja, hogy "bocsánat", majd becsapja az ajtót és bezárja. Ránéztem a telefonomra, de semmi sem történt az elmúlt órákban, amíg nem volt nálam. Akkor értettem meg, hogy miért történt ez, amikor Zayn sétált ki a fürdőszobából.
- Te meg mi akarsz? - kérdeztem flegmán, miközben csípőre tettem a kezemet.
- Sajnálom, amit tegnap este mondtam... nem gondoltam komolyan, semmit sem. Akkor azt sem, hogy kedvel.
- Semmit? - kérdeztem rá, utolsó esélyként.
- Semmit. - Nem kedvel.
- Király - mondtam ugyanolyan hangnemben. Legalább három méter távolság volt köztünk, de ezt sem véltem elégnek. - Akkor most mondhatod a kódot, jelszavat Louisnak, hogy kiengedjen minket. - Zayn bólintott, majd az ajtóhoz lépett.
- Lou, engedj ki minket, kérlek. Megbeszéltük.
De nem jött válasz.
- Ilyenkor mi van? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs - vallotta be. - A tervben annyi szerepelt, hogy bebújok a fürdőbe, amíg lecsalogat. Jöhet a kibékülés és ennyi, kienged. De most nem tudom, hol lehet.
- Kicsöng - szólaltam meg, miközben épp Louist próbáltam hívni.
- Na, mi van? Máris meguntátok a bezártságot? - szólt bele nevetve.
- Lou, én tutira megöllek.
- Na, már csak pár óra. Eljöttünk várost nézni, addig beszélgessetek.
- De... mégis, ezt mire véljem?
- Faggasd ki Zaynt, és mindenre választ kapsz - mondta. - Na, szia. - Majd letette.
- Na? - nézett rám.
- Lövésem sincs - rándítottam meg a vállamat. - De Louis beszélt valamiről, hogy szedjek ki valamit belőled. Várom.
- Nem tudom, mire célozhatott.
- Akkor gondolkozz - néztem rá komolyan.- Választ akarok kapni mindenre, amit tegnap mondtál.Akkor is, ha nem gondoltad komolyan. Kezdjük azzal, hogy miért küldtél Harryhez.
- Olyan jól elvoltatok egész este, meg látom, hogy néz rád...
- És ez téged miért zavar? - kérdeztem. Féltékeny, evidens, de azt akartam, hogy ő mondja ki, ne nekem kelljen.
- Nem.
- Aha.
- Komolyan - mondta, majd leült az ágy szélére.
- Nyilvánvalóan azért stresszeltél be, mert féltékeny vagy, nem? Akkor most tisztázzuk. Rám, vagy Louisra vagy az? - kérdeztem komolyan, miközben elé álltam.
- Szerintem ez egyértelmű - villantotta rám a mosolyát. - De mutatnom kell valamit. - Elővette a telefonját, és egy képet mutatott. Azt ábrázolta, ahogy csókolózunk a parton. - Ez a kép első este készült, amikor ketten voltunk el.
- Ó... ezt azért... elmondhattad volna.
- Nem akartam, hogy elítélj. Sajnálom, hogy ez megtörtént, és azt is sajnálom, amiket mondtam.... Csak, tudod, megszokás. A lányok mind bedőlnek Harrynek. - Hevesen bólogattam. - Szóval, neked is?
- Ezt pont nem veled fogom megbeszélni. Köszönöm, hogy őszinte voltál velem. - Elindultam a fürdőbe. - Hajat mosok, addig győzd meg Louist, hogy engedjen ki téged.
- Oké - válaszolt, én pedig bezártam magam mögött a fürdő ajtaját.
- Kislány, már kijöhetnél - kopogtatott be az ajtón, vélhetően Louis.
- Fürödtem - mondtam, miközben kisétáltam. Lopva körbenéztem, hogy Zayn még itt van e, de sehol sem volt. Felsóhajtottam.
- Na, mi volt?
- Semmi. Bocsánatot kért a viselkedéséért.
- Nem jöttetek össze? - lepődött meg.
- Nem. Miért, kellett volna?
- Harryvel most haragban vannak, amiért mindketten összejönnének veled - mondta komolyan. Felnevettem. - Esküszöm, kérdezd meg Liamet vagy Niallt. Most Liam van Harryvel, Niall meg Zaynnel egy szobában.
- Ezek összevesztek miattam?
- Inkább Zayn rágott be, Harry nem vett volna túl komolyan.
- Beszélnem kell Harryvel.
- Öltözz fel.
- Igenis!
Fel sem tűnt, hogy még mindig fürdőruhában voltam. Vagyis, már nem, már egy törölközőbe csavartam magamat. Felkaptam egy türkizkék sortot, meg egy fehér topot, amire feketével és arannyal volt ráfirkálva, aztán el is indultam.
- Harry, a szálloda előtt vagyok, kérlek, gyere le - mondtam telefonba.
- Két perc.
Ott vártam rá, míg ki nem szaladt hozzám.
- Mi volt ilyen sürgős, drága? - kérdezte vigyorogva.
- Gyere, menjünk le a partra a bárba.
- De... mondd már el, miért hívtál le.
- Beszélni - néztem rá komolyan.
- Tényleg? - játszotta a hülyét.
- Igen. Valóban fújtok egymásra Zaynnel? - kérdeztem.
- Elküldött a francba, szóval helyet cseréltem Niallel - magyarázta.
- És, tudod mi miatt?
- Miattad. Odavan érted, és zavarja, hogy leakarlak csapni a kezéről.
- Ömm, leakarsz? - lepődtem meg.
- Igen - vigyorgott rám édesen.
- Szerinted Zayn odáig van értem? - kérdeztem rá, amire alapjába véve kíváncsi voltam.
- Mindenki szerint. Szerinted Niall miért húzott el tőlem tegnap este? Mert látta, hogy Zayn miattad "depizett be" - mondta, miközben megérkeztünk a partra, és leültünk a bárban. Rendeltünk egy koktélt, amit elszürcsölgettünk.
- De... nem is vettem ebből észre semmit.
- Zayn nem az a fajta srác, aki nagyon ráizgul ezekre a témákra.
- Mégis ráizgult a témára a Levi'sben - gondolkodtam el, mire csak bólintott.
- Furcsa is volt, hidd el - nevetett fel. - Nem egy bosszankodó ember.
- Mindig vigyorog - dőltem hátra a székemben. Pár percig csendben koktélozgattunk, aztán rágyújtottam.
- Nem szeretem, ha cigizel.
- Szomorú - fújtam rá a füstöt, mire csúnyán nézett rám.
A srácokkal megbeszéltük,hogy este tízkor találkozunk, és kimegyünk a Font Mágicához, a varázslatos szökőkúthoz. Azt mondják, este a legcsodálatosabb.A hűvös, nyári éjszakára való tekintettel felvettem egy hosszú, színes, csíkos pulcsit, alá pedig egy kissé áttetsző, feketés harisnyát. A vállamra felkaptam a fekete pakolós táskámat (amiben általában minden elveszik).
- Bízzatok már bennem! - Próbáltam őket meggyőzni, amikor már a taxiban ültünk. - Nagyon szép hely. A fények és a víz egyszerre mozog a zenével. Csak negyed órás az egész, annyit kibírtok, még ha rossz is!
- Jó, de utána menjünk már le a partra.
- Ilyenkor? - Niall bólintott. - Nekem jó.
- Megérkeztünk - szólalt meg a sofőr.
- Na, ahogy látom, pár perc múlva kezdődik - sétált fel és alá Liam. Csak most vettem észre, hogy Zaynnel egymáshoz sem szóltunk, még csak a másik felé sem bagóztunk egész úton és egész nap. (Bagózásról jut eszembe, rágyújtok.)
- Olivia, van tüzed? - lép oda hozzám Zayn. Egy pillanatra elbambulunk mind a ketten.
- Tessék - nyomtam a kezébe.
- Kössz - motyogta, majd meggyújtotta a piros marlbolóját, visszaadta az öngyújtót és elsétált tőlem. Tisztes távolságba.
Talán így jobb. A csapatunk kissé szétoszlott, két-három méter távolságból (egymástól) néztük, ahogy felcsendül a zene, és az egész tér megtelik élettel. Liam, Louis, Harry és én voltunk egy klikkben, Liam és Zayn pedig külön. Zayn még nem is zavart volna, de Niall... őt imádom. Legédesebb bandatag. Akkora szíve van annak a srácnak...
Szóval, csodálatos volt az előadás, sokat fényképeztem, majd tizenegyre már otthon is voltunk a szállodában. Nyomott volt a hangulatom, amit Lou is észrevett.
- Na, mi van, nagylány? - kérdezte, majd hosszasan megölelt. Szerettem Louist és a hosszas, szoros öleléseit, amik mindig megnyugtattak.
- Mennyi időnk van?
- Amennyit akarsz. Átszólok nekik, hogy a szokásos helyen legyenek. - Bólintottam, majd Louis eltűnt. Addig átvettem a fürdőruhámat, most egy fehéret, ami ugyanúgy pánt nélküli volt.
- Na? - kérdeztem. Épp törölközőt kerestem. Közben kimentünk az erkélyre, hogy újra rágyújthassak.Közölte, hogy majd utánuk megyünk, ha elmeséltem.
- Röviden annyi, hogy közölte Zayn, hogy kedvel, és miattam volt olyan tegnap, amilyen. Olyanokat mondott nekem, hogy tudta, hogy majd beleesek Harry csapdájába, és inkább vele legyek, mintsem vele. Utána mindent visszavont, de bevallottam, hogy féltékeny. Róla körülbelül ennyit is - sóhajtottam, közben szívtam párat. - Harry pedig közölte velem, hogy miattam vesztek össze, mert Zayn rájött, hogy leakar csapni a kezéről Harry. Most miattam vannak haragban, érted?
- Kibékülnek, ismerem őket - vigyorodott el, majd újra megölelt.
Megvártam, míg elszívom, addig átöltözött, majd lementünk mi is a partra.
Már igen vaksötét volt, amikor leértünk a partra, úgy éjfél előtt fél órával. Louis, szokáshoz híven teljesen feldobott, így már vigyorogva mentem le a partra. Ledobtuk a cuccainkat a srácok cuccainál, majd a vizet kezdtük pásztázni. Szerencsére, a part melletti fények már égtek, így valamennyire kivettük a srácok tartózkodási helyét. Lou egyből rohant a vízbe, még én odasétáltam (bár elég nagy lelki erő kellett hozzá) az egyedül üldögélő Zaynhez.
- Mit akarsz? - kérdezte flegmán, amitől meghátráltam.
- Gondoltam leülök melléd.
- Remek. De minek? Beszélgetni? Miről?
- Beléd megint mi a franc ütött? - húztam fel magamat, újra. Nem válaszolt. - Tudod mit? Rohadj bele a mocskaidba, Zayn.
Majd elsétáltam. Egy óvatlan pillanatomban hátrafordultam, és észrevettem, hogy engem néz. Aztán egymásra néztünk, én pedig zavaromban elfordítottam a fejemet. Levetkőztem, ledobtam a papucsomat és már száguldottam is a víz felé.
- Na, mit időztél kint? - kérdezte Louis. - Király a víz, nem?
- Semmi lényegeset - válaszoltam. - Ja. Király.
Aztán megéreztem, hogy valaki elkezdi fogdosni a lábamat, majd lehúz a víz alá. Nevetve jöttem fel, majd amint kitisztult a kép, megláttam magam előtt Harryt, ahogy rám villantja a gyönyörű mosolyát.
- Olivia - kezdte -, nagyon türtőztetnem kell magamat.- Vagy Louék, vagy mi, de eléggé eltávolodtunk tőlük.
- Ki mondta, hogy kell? - kérdeztem kajánul vigyorogva, mire meglepődött, majd ő is elmosolyodott.
Aztán a derekamra tette a kezét, és olyan közel húzott magához, ahogy csak bírt. Aztán már az arcunk is közelített egymáshoz, majd lassan megcsókolt. Gyengéden, lassan játszott a nyelvünk a másikéval, majd elváltunk, amikor már levegőt sem kaptunk.
- Végre - sóhajtott fel, majd felvont szemöldökkel néztem rá.
- Hogy érted, hogy végre? - kérdeztem vigyorogva.
- Eddig csak Zayn miatt nem startoltam rád. De, ahogy látom, a pálya most tiszta - magyarázta. - Ennek örülök.
- Tudod, csak az bánt, hogy miattam összevesztetek. Nem akarom, hogy miattam akármi történjen - öleltem át. Most olyan jól esett valaki közelsége. Édesen simogatta a hátamat, miközben apró puszikat lehet a nyakamra, kulcscsontomra és hátamra.
Még egy kicsit elszórakoztunk kettesben, majd újra hozzácsapódtunk a fiúkhoz. Ahogy láttam, már csak Louis és Liam voltak bent, akik őrülten fröcskölték egymást, amibe mi is beszálltunk. Amíg volt pár másodperc pihenésem, kinéztem a partra, a két másik fiút keresve.
- Jól vagy? - úszott oda hozzám Louis.
- Persze - bólintottam mosolyogva. Lou csak tovább nézett, vigyorogva.
- Este beszélünk.
- Rendben, apu - nevettem fel, majd továbbmásztam a vízben.
Itt már igencsak derékig érő volt, így úszni nem akartam benne. Széles mosollyal az arcomon sétáltam ki a vízből, majd a cigim után nyúltam, és rágyújtottam.
- Ne cigizz már egyfolytában - hallottam meg egy hangot magam mögül, aztán két kéz ölelte át a derekamat hátulról.
- Már én is próbáltam rá hatni - szólalt meg vigyorogva Louis. Zayn és Liam mellett ült a napágyban. - Minden oké? - kérdezte tőlük Tomlinson.
- Persze, haver - mosolyodott el Niall, majd Zayn is erőltetett valamit az arcára.
Csendben tértünk vissza a szállodába, Harry adott egy puszit a számra, majd szélesen vigyorogva, elváltunk egymástól.
Fáradtan csoszogtam be a szobába, Louis-al az oldalamon. Ledobtam magamat az ágyra, és hátradőltem.
- Hulla vagyok - sóhajtottam, majd ránéztem.
- Harry kifárasztott? - kacsintott rám.
- Hagyjál már...
- Mesélj. Mi történt a vízben, az esti sötétségben?
- Csókolóztunk.
- Ó - lepődött meg. - Nem hittem volna - nevette el magát. - Mit tervezel vele?
- Dunno', de gondolom, hogy semmi komolyban nem reménykedhetek.
- Igen, Harryről van szó.
- Ah... tudom, Louis.
- Csak ne szeress belé - kacsintott rám. - És akkor jól fogsz kijönni a dologból. Jó tanács, fogadd meg.
- Szerencsém, hogy nem szeretek bele hamar senkibe - gondolkodtam el -, de, most lezuhanyzom, tényleg hulla vagyok.
- Harry, Harry - sóhajtozott Louis, majd elkezdett a saját poénján röhögni.
- Olyan jófej vagy - kiáltottam ki.
- Tudom!
- Barom!
- Szeretlek - mondta édesen.
- Engem csak szeretni lehet - vigyorogtam vissza rá, majd beálltam a zuhany alá.
Szépen elidőztem a meleg víz alatt, majd átvettem a pizsamámat, fogat mostam és lefeküdtem az ágyamba. Nem tudtam elaludni, amíg nem feküdt mellettem Louis, ez valami megszokás lehetett.
- Jó éjszakát, Olivia - suttogta a fülembe, majd adott egy apró csókot az orromra, majd a homlokomra. Ez tradíció.
- Neked is, Tommo'. Köszönök mindent - sóhajtottam.
- Nincs mit.
---
Olivia délutáni és esti szettje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése