Sziasztok!
Hoztam egy újabb fejezetet. Kellemes napot.
Puszi, D
2012. július 23. hétfő
- Üdv, Olivia Brown vagyok - mondtam illedelmesen, majd kezet nyújtottam az előttem álló nőnek. CeCe volt az, akit most láttam életemben először. A harmincas évei elején járt, karcsú, vörös hajú nő volt.
- Celia Rhodes - ráztunk kezet. - Már sokat hallottam rólad Louistól.
- Remélem, csak jókat - mondtam a sablon szövegemet.
A kompon álldogáltunk, és már majdnem Calaisban voltunk.Louis elhívta CeCet, én pedig a könyvem társaságában maradtam. A fiúk épp a komp körbejárása c. túrán voltak, amit maguknak terveztek.
- Na? - kérdezte Louis. Alig hallottam valamit abból, amit beszéltek.
- Lehetne lazább, látszik rajta, hogy ideges. Amúgy szép lány, de a tanultságáról egyelőre nem tudok semmit, de gondolom okos lehet, mert nem tűröd meg az unintelligens társaságot - mondta monoton CeCe. - Kb. ennyi a véleményem róla.
- Okos lány.
- Elhiszem, de szoktasd már le erről a "remélem csak jókat" dologról - mosolyodott el enyhén a nő. - De tőlem maradhat, csak... okosan.
- Persze, vigyázok a hírnevünkre.
- Ő amúgy... valakinek a valakije?
- Nekem a legjobb barátom - mondta egyszerűen Louis, majd nekidőlt a korlátnak.
- Nem pont erre céloztam.
- Ó... hát erről inkább őt is Harryt kérdezd. Nem fogok helyettük magyarázkodni.
- Oké, szóval van valami - sóhajtott. - Ezek a fiatal tini bandák mindig meglepetésekkel várnak, főleg ti.
Ennyi volt a beszélgetés, én pedig úgy tettem, mintha olvasnék, mikor CeCe leült mellém.
- Neked az jó, ha a fiúkkal vagy egy buszban? - kérdezte.
- Nekem igen - emeltem fel a fejemet, és ránéztem. - Miért, te...?
- Igazából... én csak a koncerteken és az azok előtt lévő sajtótájékoztatókon, interjúkon leszek ott, az átutazást pedig lakókocsiban oldom meg. A fiúk nekem túl hangosak - magyarázott.
- Ó, hát én már megszoktam őket - mosolyodtam el.
- Örülök, nos, akkor ezt megbeszéltük.
Kikötöttünk, majd rövid sétálgatás után előállt a turnébusz. Óriási volt, és fehér, oldalán, hogy "one direction" és a srácok egymás mögött állva, szélesen vigyorogva. Aranyos volt.
Ahogy beléptünk, felsétáltunk néhány lépcsőfokon, egy igen nagy "nappaliszerű" helyiség jött velünk szembe. A busz oldalánál vajszínű kanapék voltak, néhány asztal, minibárral és egy plazma tv-vel. Egy ajtó vezetett át minket egy négyszemélyes miniszobába, ahol csak ágyak egymás felett, és szekrények voltak. Aztán továbbsétálva feltűnt még egy ugyanilyen szoba, majd annak a végéből nyílt egy újabb helyiség, a minifürdőszoba.
- Hát ez király - csúszott ki a számon.
- Ki hol alszik? - kérdezte CeCe, majd odasúgott nekem valamit. - Ebből mindig probléma van.
- Én alszom Niallel, és Liammel - szólalt meg Zayn -, az első szobában. Akkor ti - mutatott rám, Louisra és Harryre -, lehettek együtt a második szobában.
- Fürdőszoba felosztás? - jött az újabb kérdés CeCetől. - Ez is egy probléma szokott lenni köztük.
- Mindenki kap tíz percet, max tizenötöt - jött a válasz Liamtől.
- Igen, Louis - nézet csúnyán Zayn az említettre.
- Azért Harry, meg te sem szoktatok keveset bent lenni - durcáskodott Louis, majd karba tette a kezét.
- Srácok, ennek semmi értelme - szólalt meg CeCe. - Elrendeztétek a szobákat, most készülődjetek, mert mindjárt indul a busz.
- Mi az első állomás?
- Párizs. - A papírjait kezdte nézegetni, majd egy példányt adott egy útitervből. - Holnap este koncert, fiúk, szóval mindenki pihenjen le, és ne erőltessétek meg a hangszálaitokat - szólt rájuk a menedzserük, majd kisétált a helyiségből. - Ja! És indulunk, szóval helyezzétek magatokat kényelembe! Az út úgy három-három és fél óra.
- Értettük - szólt vissza a szőkeség, vagyis Niall. CeCe csak bólintott mosolyogva, majd eltűnt.
Fogtam magamat, és a három órás útból úgy majdnem kettőn azzal foglalatoskodtam, hogy olvastam és Niallel beszélgettem, ismét nagyon jókat. Egy unalmas pillanatomban elővettem az útitervet, és tanulmányozni kezdtem.
"Franciaország-Párizs - július. 24 (kedd)
Monaco-Monaco - július 28. (szombat)
Spanyolország-Madrid - augusztus 03. (péntek)
Spanyolország-Barcelona - augusztus 06. (hétfő)
Portugália-Liszabon - augusztus 10. (péntek)
Olaszország-Milánó - augusztus 17. (péntek)
Olaszország-Róma - augusztus 20. (hétfő)
Németország-München - augusztus 27. (hétfő)
Németország-Berlin - augusztus 30. (csütörtök)
Hollandia-Amszterdam- szeptember 6. (csütörtök)"
- Nem foglaljuk el a szobát? - kérdezte pajkos mosollyal az arcán Harry. A papírt fogtam, összehajtottam,és visszatettem a pulcsim zsebébe.
- Mindenki itt van a buszban - néztem rá. - És, amúgy is, szombaton lehettünk volna együtt, de neked fontos dolgod volt...
- Igen, meg ideges voltam az út miatt! Ráadásul halaszthatatlan megbeszélés volt a bandával. Hidd már el - bújt oda hozzám. Ilyenkor szoktam megadni magamat egy sóhajtás keretei között. Letettem magam mellé a könyvemet, és Harryhez bújtam, aki leült mellém. - Sajnálom, majd most bepótoljuk.
- Most tutira nem - motyogtam. - Szégyellős vagyok ennyi emberrel... együtt... érted. Majd a szállodában. Hány napot is maradunk Párizsban? - kérdeztem hangosabban.
- Hát, huszonhatodikán, este indulunk el - mondta Liam. - Kicsit több, mint két napot maradunk, akkor.
- Elég nagy pihenők vannak a koncertek között - gondolkodtam el, visszaemlékezve az ütemtervre.
- Igen, az előző turné nagyon széthajtott minket, meg a hangszálainkat is.
- Azóta CeCe, meg mi is igyekezünk többet pihenni, hogy mindenki azt kapja, amit várt egy koncerttől - magyarázta Zayn. A többiek bőszen bólogatni kezdtek.
- Muszáj a sok pihenő, plusz így várost is tudunk nézni - szólalt meg Louis.
- Értem... hát, kössz az infót. De most lefekszem aludni - mondtam, majd ásítottam egyet.
- Elkísérlek - ölelt át Harry hátulról, majd elfoglaltuk a szobánkat.
A jobboldali emeletes ágy volt az enyém, annak is a legalsó ágya. Levettem a pulcsimat, és egy farmerben és pólóban feküdtem bele az ágyba. Harry pedig befeküdt mögém. Az oldalamra feküdtem, arccal kifelé, ő pedig átölelte a derekamat hátulról. Tényleg álmos voltam, de nem tudtam rendesen elaludni, mert mindig kirázott a hideg, amikor a hideg lehelete hozzáért a nyakamhoz, és tarkómhoz.
- Te tényleg megsértődtél rám? - suttogta a fülembe. Újra kirázott a hideg. Aztán megfogta a vállamat, és a hátamra fordított, egy centire (se) magától.
Nem tudtam rendesen gondolkodni, ha pontosan a szemébe kellett néznem. Elvarázsolt. És erről ő is tudott, gondolom.
- Picit - motyogtam. MÁR MEGINT AZOK A SZEMEK, ÉS AZ A MOSOLY. Hát én itt halok meg.
- Sajnálom... komolyan - suttogta az ajkaimba, majd megakart csókolni, de elfordítottam az arcomat. - Naaa, Olivia, ne sértődj már meg, komolyan dolgom volt. Tudod, hogy legszívesebben csak veled lennék, de ez nem ilyen egyszerű. Vannak kötelességeim, amelyeknek meg kell felelnem.
- Tudom - sóhajtottam, majd visszafordítottam a fejemet.
- Este menjünk el valahová, és kiengesztellek - suttogta, újra az ajkaimba, de most hagytam, hogy megcsókoljon.
- Nem vagyok az a fajta lány, aki odadobja magát egy vacsitól és egy sétától - mosolyodtam el.
- Örülök neki, mert nem azt tervezem. Csak. Na, mindegy, meglepetés - vigyorgott édesen, majd adott egy újabb puszit a számra, és kikászálódott az ágyamból.
A szállodánk egyszerű volt. Közös megegyezés alapján Harryvel lettem összerakva. A szoba egyszerű volt, középen egy franciaágy, egy kis fürdő, erkély. Már este felé lehetett, én pedig a bőröndöm előtt álldogáltam.
- Mit vegyek fel? - kérdeztem.
- Nem mondom meg, hova megyünk.
- De nem mindegy, hogy lovaglóruhát veszek fel, vagy szoknyát. Nem kell megmondanod, hogy hová, csak bólints rá valamelyikre - magyaráztam.
- Oké, oké, de valami egyszerű szoknyával, vagy ruhával.
- Akkor már meg is van!
Felvettem a fekete szoknyámat, fehér topomat és rá pedig egy tört fehér kardigánt.Megkerestem a fehér magassarkúmat, kevés sminket tettem fel, majd a hajamat kontyba tettem.
Újra egy taxiban ültünk, lassan tíz óra környékén. Még mindig titok volt előttem, hogy hová visz, de gondolhattam volna, hogy az eiffel toronyba vezet majd az utunk.
- Voltál már itt korábban? - kérdeztem.
- Igen - bólintott, majd kézen fogott, mikor kiszálltunk a kocsiból. Elindultunk a célunk irányába, lassan sétálgatva, romantikusan. Viszont én hihetetlenül frusztrált voltam, még mindig, és fogalmam sem volt róla, hogy miért.
Megvette a jegyet Harry, majd lifttel mentünk fel a torony tetejére. Ilyenkor tájt már alig voltak néhányan fent. Minden rossz érzésem elmúlt, amikor realizáltam az eseményeket. Itt állok Párizsban, az eiffel torony tetején, és élveznem kéne az életet, mivel éppenséggel Harry Styles akármit megtenne értem. Talán egy pici túlzással.
- Ez gyönyörű - mondtam halkan, majd fogtam magamat, és odaléptem hozzá. - Köszönök mindent.
- Még el sem kezdődött az este - mosolyodott el, amolyan édesen, majd adott egy apró csókot a számra. - Ne köszönj még semmit.
- Akkor is - öleltem meg.
- Szóval még nem voltál itt?
- Még csak Írországban, Olaszországban és az USAban voltam, szóval sok helyet meglátogatunk még, ahol nem voltam - magyaráztam egyszerűen. Lenyűgözött a párizsi éjszaka.
- Akkor legalább sok ilyen helyen tudunk majd randizni.
- Ennek én is örülök - bújtam újra hozzá.
Egy ideig hagyott gyönyörködni a tájban, majd megszólalt.
- De még nem ért véget az esténk, ugye tudod? - Aprót bólintottam, bár nem magabiztosan. - Még lesz egy utunk a kedvenc helyemre.
- Kedvenc hely? Ez nem elég jó neked? - vontam fel a szemöldökömet.
- Van egy nagyon édes kis étterem, de menjünk, nehogy bezárjon.
- Rendben - motyogtam, majd újra kézen fogott, és lelifteztünk.
- Hát, erről lemaradtunk - sóhajtott. Az étterem nyolckor zárt, és lassan már éjfél volt. - De van "b" tervem!
- Halljuk.
- Inkább lássuk!
Újra taxiban voltunk, majd egy úgynevezett "la defense negyed" előtt tett le minket. Az egész hely hihetetlenül modern volt, egy mesterséges tavacska, bár inkább szökőkút volt középen, ami téglalap alakú volt. Ezt ölelte körül jó néhány modern épület, és fák. Újra meg újra letudott nyűgözni ez a város.
- Randizni?
- Másért... is. A minap találtam neked valamit, vagyis, te jutottál eszembe róla. Csukd be a szemedet.
Így is tettem, majd megéreztem az érintését a nyakamnál. Valamit birizgált. Egy nyakláncot tett a nyakamba.
- Kinyithatod - suttogta.
Így is tettem, bár félve pillantottam le a nyakamra, ahol egy ezüst nyaklánc pihent, medálja pedig egy kis horgony volt.
- Ez... nagyon szép.... Harry, nem kéne... ennyit költened rám! - motyogtam halkan. Az említett a derekamra tette a kezét, és közelebb húzott magához. Megölelt.
- Nem hagyhattam ott, azonnal eszembe jutottál.
- Köszönöm szépen.
- Igazán nincs mit.
2012. július 24, kedd
Épp a szálloda éttermében reggeliztünk a srácokkal, mikor Louis kiszúrta a nyakláncomat.
- Új nyaklánc? - bökött az említett tárgy felé. Hirtelen mindenki rámnézett, én pedig fülig pirultam.
- Tegnap este kaptam Harrytől - válaszoltam egyszerűen, majd a kávémat kezdtem fixírozni.
- Világos - vigyorgott Louis.
Felálltam, és kimentem a szállodából. Leültem a bejárat melletti padra, és elkezdtem zenét hallgatni. Kellett a kis nyugalom... Bár úgy tűnt, hogy ezt senki sem szeretné, hogy megtörténjen, így Zayn ült le mellém. Együtt gyújtottunk rá, majd néhány percig csendben maradtunk.
- Jó reggelt - köszöntött mosolyogva. Már találkoztunk.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Remekül - mondtam, majd akaratlanul is az új nyakláncomra néztem, mire ő is rápillantott. - Este koncert, nem félsz?
- Kicsit sem, ez már megszokás.
- Miért hazudsz? - vigyorogtam rá.
- Most mondjam azt, hogy minden koncert előtt halálosan rettegek? - kérdezte felvont szemöldökkel. - Az nem menő, mindenkinek azt kell hinnie, hogy ennyi koncert után már nem félünk.
- De nem így van.
- Pontosan - bólintott.
Az utolsó néhány óra este nyolcig igen felkavaróan gyorsan elment. A srácok főpróbát tartottak, majd mindenkinek egy órája volt elkészülni.
- Na, srácok, nyugalom - szólalt meg hangosan CeCe. - Jók vagytok, és jók is lesztek a színpadon. Most mindenki menjen az öltözőjébe.
- CeCe, én hol öltözzek?
- Louis és Liam öltözőjében még van egy hely, a ruhádat már odavitték - válaszolt. - Na, srácok, hajrá.
Bementünk az öltözőnkbe. Úgy nézett ki, ahogy azt az ember elképzeli. Balra voltak fogason a ruhák, alul a cipők, jobbra pedig asztalok sminktükrökkel. (Vagy valahogy így hívják.)
- Kimenjünk, amíg öltözöl? - kérdezte Liam.
- Nem kell. Nekem nincs külön ruhám, direkt erre a koncertre vettem fel ezt - mondtam, majd végignéztem magamon.Egy kék farmert és egy fehér, átlátszó peace jeles felső választottam a koncertre.
- Fiúk, húsz perc a színpadra lépésig - rontott be CeCe idegesen. - Volt már itt fodrász és sminkes?
- Előtted mentek el - válaszolta Liam. - Na, Louis, gyere! - Az említett felállt, és elindultak a kijárat felé.
- Te ne jössz? - kérdezte a vörös hajú nő.
- Szabad? - néztem fel rá.
- Persze, gyere, elvégre gyakorlati időn vagy. Tudod mit? - kérdezte, amikor már haladtunk el az öltözők folyosóján. - Kapsz egy kis munkát. Néhány alapvető dolgot be kell szerezned a fiúk következő koncertjére, Monacoba. Nem nagy dolog, csak lesni kell a kívánságaikat.
- Köszönöm a lehetőséget.
- Ugyan - nevetett fel. Odavezetett a színpadhoz, majd egyenesen fel rá. A srácok már ott nevetgéltek. - Menj fel, kívánj nekik sok szerencsét!
- Szabad?
- Ha azt mondom, hogy tedd meg, akkor azt szabad - mondta komolyan. - Gyerünk. - Zavartan feltipegtem a srácokhoz, majd egyesével mindegyikőjüket megölelgettem. Zaynnel kicsit gondolkodtam, hogy szabad e, de mosolyogva bólintott, így nem zavartattam magamat, és őt is nagyon megszorongattam. Harrytől még egy puszit is kaptam.
- Este after. Ez éltet - vigyorodott el Zayn.
- After?
- A legtöbb koncert után bulizunk.
- Hát ez király - vigyorodtam el.
Az egész one direction koncertet oldalról néztem végig, tökéletes rálátással. CeCetől megkaptam a listát, amit a Monacoi koncert előtt be kell szereznem.
- Jók voltatok - pacsiztam le velük, amikor leszaladtak.
- Öltözzetek át, tizenegykor after a szállodai klubban - mondta a vörös.
Alig várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése