3. fejezet - Második nap

 Remélem, hogy tetszeni fog, meg  írtok majd néhány megjegyzést, vagy csak rányomtok egy véleményre. :)
Most viszont igen sűrűn hoztam fejezeteket (3 napja van blog, és már van 3 fejezet), de hét közben elfoglaltabb vagyok, így max 2 naponta tudok hozni. :)

Jó olvasást.

Másnap reggel.
A szó legfőbb értelmében másnap volt.
A fejem csak úgy sajgott, szédültem, rosszul voltam. De a legtöbb problémámon egy kávé, kevés kaja, zuhanyzás és fogmosás segített. Reggel kilenc óra volt, én pedig már teljesen elkészültem. Úgy döntöttem, hogy felöltözöm és ellátogatok a tegnap felfedezett starbucksba, ami a hoteltől tíz percnyi sétára van. Felvettem egy fehér farmert, szürke felsőt, fehér strand papucsot, felkaptam a fekete pakolós táskámat a vállamra, és nagyjából mindent belepakoltam. Könyv, telefon, mp4, fülhallgató, iratok, pénztárca. Fél tíz környékén sétáltam ki a hotelből, majd a starbucks felé mentem. Vettem magamnak egy Mocha Frappuccinot, és kiültem a legközelebbi parkba, ami pont félúton volt a kávézó és a hotel között. Elfogyasztgattam a kávémat, rágyújtottam párszor, miközben az új kedvenc könyvemet olvasgattam, a delíriumot. 
Nos, sosem akarnék Lena helyében lenni. (szerk.: Lena a film főszereplője, mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, igen tanulságos.) Bár, egész életemben csak egyszer voltam szerelmes, egy Benjamin nevű srácba. Két éve jártunk, majdnem három évvel idősebb nálam. Nyolc hónapig voltunk együtt rendesen, majd további három hónapot táv kapcsolatban éltünk le, mivel elköltözött Svájca a szüleivel. A kapcsolat igen szépen ért véget, barátok maradtunk, de azóta is maximum havonta tudunk beszélni, pedig továbbra is szeretném figyelemmel kísérni az életét. 
Dél környékén indultam vissza a szállodába, kellemesen felfrissülve, bár még mindig tompán fájt a fejem. Zaynt pillantottam meg, ahogy ugyanazon a padon ülve cigizik. 
 - Jó reggelt - köszöntem majd lehuppantam mellé.
 - Hasonló - nézett rám álmosan. - Hogy vagy? Tegnap este a világodról nem tudtál. 
 - Semmire sem emlékszem, kb annyi van meg, hogy kihoztad azt a sok vodkát a bárból - gondolkodtam el. - De az is szép emlék volt. Egyedül ittuk meg?
 - Igen, olyan tizenöt volt, vagy húsz, már nem is rémlik. Eléggé másnapos vagyok - sóhajtozott. 
 - Azért jól éreztem magamat az este, köszönöm - mondtam, majd megöleltem. - A többiek amúgy hol voltak akkor?
 - Harry, Liam és Louis elmentek várost nézni, olyan hajnali öt-hat környékén estek haza. Niall meg velünk volt valamennyire, valamennyire meg felment a szobájába és aludt. Emlékszel amúgy valamire? - Még egy szálra rágyújtottunk.
 - Nem!
 - Jó, mert én mindenre - vigyorgott kajánul. 
 - Na neeee - sóhajtoztam. - Mit csináltam megint?
 - Semmi extrát, leginkább a strandon voltunk, ahol egyfolytában fogócskázni és bújócskázni próbáltál, igazán édesen festettél. Olyan kettőig lehettünk a parton ketten, aztán felsegítettük egymást a szállodai szobába. Vagy fél óráig próbáltál lezuhanyozni, aztán átöltöztél a hálóingedbe és nagy nehezen sikerült elaludnod. 
 - Jaaaj, nagyon kibírhatatlan voltam? - kérdeztem, miközben elhúztam a számat.
 - Nem.
 - Vagy, csak nem akarsz megbántani, igaz? 
 - Mondanám, ha igen - vigyorgott rám. Néhány percig csendben bagóztunk egymás mellett. - Elég aranyos voltál.
 - Oh, köszönöm. 
Elnyomtuk a cigit, majd felsétáltunk a szobáinkhoz.
 - Délben? Szólok a többieknek, még nem fedeztük fel teljesen Barcelonát. 
 - Rendben - mosolyogtam vissza rá, majd körülbelül repkedve léptem be a szobába. 
Ez a srác hihetetlenül aranyos.
Amint megláttam, hogy Louis ébredezik, rendeltem neki reggelit a szoba szerviznél. Tíz percen belül felkelt ő is, lezuhanyozott, majd a reggelije is megérkezett. Az asztalnál üldögéltünk, én olvasgattam a könyvemet, ő pedig reggelizett. 
 - Elég hulla vagy - löktem meg a vállát. 
 - Köszi, ha nem mondod, nem jut eszembe. - Töltöttem neki még egy kávét, majd még egyet. Aztán sikerült csak felkelnie. Mindig is rossz kelő volt, de ha másnapos, az csak rátett még egy lapáttal a dologra. 
 - Délben megyünk várost nézni? Addigra összeszeded magadat? - kérdeztem rá.
 - Persze! 
 - Amúgy, hogy telt az estéd? Zayn az előbb azt mondta, hogy elmentetek várost nézni.
 - Ja, valahogy úgy volt. - Felmutatta a kezén lévő szalagot. - Valami szórakozóhelyen lehettünk.
 - Érdekes - vigyorogtam. 
 - És te?
 - Zaynnel voltam, amint leléptetek.
 - Egész este? - Bólintottam. - Nagyon összemelegedtetek. 
 - Jó fej srác - vallottam be. 
 - Azért vigyázz vele, nagyon sok csajt szédít. 
 - Nem zúgtam belé, alig ismerem két napja - mondtam mérgesen.
Nem is szóltam semmit, csak fogtam a gyönyörű, kék davidoffomat és kiültem delíriumot olvasni az erkélyre. Egészen háromnegyed tizenkettőig olvastam, amikor is visszatértem a szobába. 
 - Ne haragudj rám - nézett rám kiskutya szemekkel. - Csak féltelek tőlük.
 - Engem nem kell félteni - húztam ki magamat, majd bebújtam a gardróbomba, hogy nézzek magamnak valami laza ruhát. 
Találtam egy kissé kikoptatott, kiszaggatott farmersortot, bézs-halványbarna színű felsővel, ami rövid volt és tele csillagokkal. Ehhez egy kényelmes topánkát választottam, valamint egy tört-fehér táskát. 
 - Látod? Ezért féltelek tőlük! Gyönyörű vagy - mondta Louis. 
 - De ők akárkit megkaphatnak, ezért nem fognak velem foglalkozni - kacsintottam rá, de látszólag nem győztem meg őt. - Nyugi, vigyázok én magamra. 
 - Remélem is. 
 - INDULÁS BEJÁRNI BARCELONÁT!
 - A mai nap programja: Güell Park, Torre Agber, de az csak este, és végül CAMP NOUUUUUU - ordította Harry és Niall egyszerre. Aztán elkezdtek spanyolul énekelni. 
 - Óriási Barcelona drukkerek - súgta oda Louis. 
 - Meg sem lepődöm - motyogtam, majd hívtunk egy taxit. 
Az első állomásunk a Güell Park volt, ami nem volt nagy dobás, de laza két óra alatt körbejártuk. Aztán jött a stadion, ahol vagy négy órát elidőztünk. A srácok körülbelül minden centivel lefotózkodtak, minden székben és lépcsőn. További órákat töltöttek az idegenvezetővel beszélgetve, valamint körbejárva a múzeumot. Én már a vége felé kisétáltam, és leültem a stadion elé egy padra. Szerencsére magammal hoztam a könyvemet, amit úgy egy óra leforgása alatt kiolvasgattam, de a további időben sem unatkoztam. Egy üzenetet kaptam.
"Merre vagy? Zayn."
"A stadion előtt. Miért?"
"Kimehetek?"
"Persze, gyere."
Azzal visszatettem a zsebembe a telefont. Egyfolytában csak az lebeg a szemem előtt, amit Louis mondott. Vigyázz vele. Hát, rajtam ne múljon, és vigyázni fogok vele. De olyan abszurd az egész, miért akarna tőlem akármit is? Csak barátkozni szeretne, akkor már rég rám indult volna, ha fel akarna szedni. Igen, ez így van.
 - Megvagy - ült le mellém mosolyogva.
 - Húha, nagyon elbújtam - néztem rá mosolyogva. - Ilyen izgalmas a csoportvezetés?
 - Legalább rajongók nincsenek - sóhajtott. - Amúgy, este mit csinálunk? 
 - Zayn... azt sem tudom, tegnap este mit csináltunk.
 - Semmit.
 - Biztos ez?
 - Biztos. 
 - Akkor miért van egy olyan kép a telefonomban, amikor épp puszit adsz az arcomra?
 - Az arcodra, igen, abban nincs semmi - mondta. - Nem volt köztünk semmi.
 - Ez megnyugtató.
 - És kicsit rosszul esik, hogy ennyire nem lépnél velem ilyen közelségekbe - húzta el a száját. Most az egyszer komoly volt.
 - Nem az a baj - sóhajtottam. - Csak nem szeretnék felelőtlen lenni. 
 - Szóval... jó pasi vagyok?
 - Igen. 
 - Hát ez király - vigyorodott el. - Írok nekik, hogy sötétedik, és még elmennénk a Torre Agberhez. - Bólintottam.
Fantasztikus volt a Torra Agber is, gyönyörűen, kéken világított. Már messziről feltűnő épület volt. Egy órát töltöttünk a város ezen részén, bár többen reménykedtem, aztán este kilenc körül értünk a szállodába.
 - Este mit csinálunk? Meglátogathatnánk azt a helyet, ahol voltunk tegnap este - pörgött Harry. 
 - Az nem lenne rossz - csatlakozott Louis. - Ti?
 - Megyek - vigyorgott vissza rájuk Liam. - Anti-parti részleg? - nézett ránk.
 - Anti-parti? - húztam fel kétkedve a szemöldökömet. 
 - Én ezt a kifejezést nem használnám Oliviára - szólalt meg Louis. - Nagyon durván tudja tolni. Van kedved?
 - Ma este nincs, de holnap elmehetnénk. Fáradt vagyok, szerintem ma korán lefekszem. 
 - Anti-parti!
 - Leütlek, Harry - dőltem neki a folyosónkon lévő falnak. - Na, jó éjt, srácok. 
Azzal beléptem a szobába, lezuhanyoztam és átvettem a fekete, combközépig érő hálóingemet. Még utoljára fogat mostam, majd feltettem a hajamat kontyba. Úgy negyed órája hallottam, ahogy Louis bejön a szobába, miközben zuhanyzok, majd bekiált egy "jó éjszakát"-ot, kicsit még szöszmötöl, aztán becsukja maga után az ajtót.
Egy kis nyugalom következik. 
Negyed tizenkettő környékén kiültem a cigimmel, bedugtam az egyik fülemet, hogy zenét hallgathassak, és így pihengettem. 
 - Olivia! - Nem értettem, mi történik. Körbenéztem, és megpillantottam Niallt, ahogy az erkélyen hallgat zenét, hozzám hasonlóan. - Jó estét.
 - Hát, te? 
 - Nem volt kedvem menni, nem vagyok nagy bulizós - vigyorgott rám a szőkeség. - Nem csinálunk valamit? 
 - De, szívesen. Bár úgy volt, hogy alszom, de akkor úgy tűnik, nem fogok. Felöltözöm, két perc, addig várj kint az ajtónk előtt. 
 - Oké!
Beszaladtam a szobába, felvettem egy rózsaszín farmert, fekete tornacipőt, meg egy púder színű hosszú topot. Magammal vittem a pénztárcámat és a telefonomat, bezártam az ajtót és már kint is voltam Niallel. 
 - Mi a program?
 - Vegyünk pár sört, és üljünk ki az erkélyünkre. Még sosem sikerült egy jót beszélnünk, pedig már két napja összevagyunk ide zárva. 
 - Bennevagyok. Láttál valamerre boltot?
 - Persze, két utcányira van egy. Gyere.
Végül a pár sörből tizenkét doboz sör volt. Nagy nehezen hazacipekedtünk, fel a szobába. Végül Niall és Liam szobájában kötöttünk ki. Kellemes kiültünk a sörökkel, meg a cigivel, és beszélgeti kezdtünk. 
 - Van barátnőd? - kérdeztem.
 - Amióta úgymond befutottunk, nem volt senkim, nem sok emberben bízok. Sok olyat lehet hallani, hogyaz embert kihasználják a hírnevéért. Egy lánnyal randizgattam, de már az elején kiderült ennek az igaza, így hamar véget vetettem a dolognak. Neked? 
 - Volt egy tizenegyhónapos kapcsolatom, még két éve. 
 - Mesélj róla.
 - Benjaminnak hívják, néhány évvel idősebb nálam. Egy gimnáziumba jártunk, aztán ő elballagott, én pedig ottmaradtam. Néhány évvel később botlottunk egymásba, de egyből beleszerettem. Vonzóbb volt, hogy nem egy suliba járunk. - Niall hevesen bólogatott, jelezve, hogy érti. Felbontottuk a sörünket, rágyújtottam és továbbmeséltem. - Ő volt az egyik legszebb dolog az életemben, érted? 
 - Miért lett vége? - szólalt meg halkan. 
 - Elköltöztek a szüleivel Svájca, három hónapig bírtam nélküle, aztán véget vetettem a dolognak - sóhajtottam. - De sosem szerettem még azelőtt és azóta senkit sem úgy, mint Bent. 
 - Tipikus életed szerelme? - Bólintottam, majd újra és újra...
Szépen iszogattuk a söröket, és ebben a nyári hőségben még ez is jobban beütött. A negyediknél már kellemes állapotban szálltunk, miközben még mindig kimerülésig szórakoztunk. 
 - Mesélj a bandáról!
 - Harry egyszer egy H betűt boroltvált Zayn hátára, amikor szerencsétlen aludt! - Megmutatta a képet, mire én felnevettem hangosan. - Ssss - csitított. - Aztán... Louis és Harry feltűnően sokat szoktak egymással szórakozni, meg "buzulni", és ezt mindig felhozzuk nekik, amikor összevesznek. Általában így békítjük ki őket.
 - Mesélj Harryről, őt eddig alig tudtam megismerni. 
 - Egyszer lefejelte egy ló. 
 - Erről már hallottam.
 - Meg volt egy hörcsöge kiskorában, amit elnevezett hörcsögnek. Olyan kreatív - vigyorodott el. 
 - Ki a legnagyobb csajozógép? 
 - Egyértelműen Harry - vágta rá. - De ez róla már igen ismert tény. - Bólintottam. 
Még vagy egy órát beszélgettünk, a sör is nagyjából elfogyott, még maradt úgy három doboz a tizenkettőből. Elég fáradtak voltunk, mire kivégeztünk mindent, így elaludtunk az erkélyen lévő napágyakban...

--- 

Olivia városjáró ruhája.

Esti öltözet, Niall társaságában.