13. fejezet - Európai turné II. Párizs

Újra itt. Remélem tetszik, és szavaztok nekem egyet, esetleg még kommentárt is írtok. :)

D

2012. július 24, kedd

Odaléptem a ruháimhoz. Egy fekete alapon virágmintás miniruha volt, aminek az ujja a könyökömig ért.

Ehhez odatettek nekem egy fekete magassarkút, a hajamat pedig hagytam hullámosan leomolni a vállamra, és hátamra. Feltettem egy kicsit erősebb sminket, mint amit szoktam, majd már csak Harryre kellett várnom. Ő a farmer-fehér, v nyakú póló-sötétkék öltöny formációnál maradt. Gyorsan beledobtam a levéltáskámba a cigimet, telefonomat, kulcsot és némi készpénzt, majd Harry elragadott.
 - Kurvajól nézel ki - vigyorgott rám, majd magához húzott és megcsókolt.
 - Micsoda kedves bókok!
 - Gyere, menjünk - húzott maga után.

A szálloda szórakozóhelyét valahogy nem így akartam elképzelni. Sokkal elegánsabb volt, mint hittem. Mindenhol remekül felöltözött emberek, mindenki kezében egy pohár pezsgő és halk zene szólt.
 - Valahogy nem így képzeltem el azt a bulit, ahol ti megünneplitek az első koncertet - súgtam oda Harrynek, mire elvigyorodott.
 - Ők egy órán belül lelépnek. Látod azt a pár arcot, akik ott tevékenykednek? - mutatott a DJ pult felé. - Ők csinálják meg a mi bulinkat.
 - Akkor miért vagyunk most itt?
 - Bájcsevej, fotózások. Ide beengedik a médiát - magyarázta, majd elvett két pohár pezsgőt, aztán az egyiket odanyújtotta nekem. - Tessék, hölgyem.
 - Én nem akarok a médiában szerepelni.
 - Ez az akaratod már akkor elavult, mikor igent mondtál a felkérésre, hogy elgyere a turnéra. - Kérdőn néztem rá. - Ráadásul együtt fogunk mutatkozni, amin CeCe majd kiakad, mert ő ismét nem tudott a nőügyeimről.
 - Majd most megtudja - kacsintottam rá, majd megcsókoltam.

Harrynek igaza lett, egy órán belül, azaz éjfélre már teljesen átvették a hely fölött a hatalmat a korunkbeliek. A srácokon kívül nem igazán ismertem itt senkit, de velük pont jól megvoltam. Elfoglaltuk hirtelen ötlettől vezérelve a bárpultot, és szépen leültünk egymás mellé sorba.
Szépen, egymás után húztuk le a feleseket, én pedig már megint hihetetlen állapotokig csúsztam. Már egy ideje ott ülhettünk, és egész jól voltam, úgy a "tökéletesség" állapot és a "holvagyok" között lebegtem. Egyfolytában csak nevetgéltem, majd teljesen okvetlenül felálltam.
 - Hová mész? - kérdezte Harry és Louis, egyszerre. Elgondolkodtam.
 - Rágyújtok.
 - Megyek én is - pattant fel Zayn, majd utánam szaladt. Elindultam a legközelebbi erkélyre. - Ne ide - mondta, majd megfogta a kezemet és másfelé kezdett húzni. Kiléptünk a helyről, és az utcán kötöttünk ki.
 - Hova viszel? - kérdeztem. Egy szökőkút mellé ültünk le. - Á, értem.
 - Ez a hely megtetszett, ráadásul bent inkább ne gyújts rá... meg... friss levegő, tudod - hadarta, majd mindketten rágyújtottunk. - Jól vagy?
 - Királyul - válaszoltam egyszerűen.
 - Jól érzed magadat a turnén?
 - Igen, jól vagyok.
 - Harry boldoggá tesz? - kérdezte pár perc múlva.
 - Igen. Vagyis, próbál, de továbbra is boldogtalan vagyok, tudod? Pedig, azt hiszem, kezdek beléesni, nagyon csúnyán - vallottam be.
 - Pedig nem kéne megtörténnie ennek - mondta halkan.
 - Nem mondod... - vigyorogtam rá. Ekkor vettem észre, hogy nagyon is közel ülünk egymáshoz, talán túlságosan is közel.
 - Vigyázz már magadra - suttogta, majd közelebb hajolt hozzám. Ekkor tettem egy csodálatos kitérő manővert, és arrébb húzódtam pár centivel. - Bocs.
 - Én sajnálom. Szeretem.
 - Elhiszem, de ez csak egy... megbotlás volt. Tényleg ne haragudj.
 - Nem haragszom, de már visszamehetnénk - mosolyogtam rá.
Elszívtuk a cigit, majd visszatántorogtunk a többiekhez, akik már nagyban a táncolós részénél voltak az estének. Csatlakoztam, és Louisal kezdtem táncolgatni, aztán Harryvel, és hajnali kettőre már mindenkivel voltam így néhány kört...


2012. július 25, szerda

 - Jó reggelt - súgta a fülembe Harry. - Jól vagy?
 - Persze. Elfoglalom a fürdőt, jó? - mondtam semleges hangon. Ő csak bólintott.
Bevonultam a fürdőbe, alaposan lezuhanyoztam, megmostam a fogamat és normál kinézetűvé varázsoltam magamat. Mivel egy kicsit hűvösebb nap volt, mint amire számítottam, felvettem egy hosszú farmert, kék csíkos topot és bőrkabátot, majd elindultam Louis szobája felé.

Liam nyitott ajtót vigyorogva.
 - Hát, szia. Louis?
 - Aha - bólintottam félénken. Ő volt az a tag, aki körülbelül csak a koncerteken volt megtalálható.
 - Gyere beljebb - invitált, amit el is fogadtam és beljebb sétáltam. - Louis, gyere már ki a fürdőből - kiabált.
 - Ismerős - sóhajtottam, majd leültem a székre, ami mellettem volt, magányosan.
 - Hihetetlen vagy - szólalt meg megint Liam.
 - Már jövök is - lépett ki. - Na, mi volt ilyen sürgős? - lépett oda hozzám, majd adott egy puszit.
 - Gyere el velem valamerre sétálni - húztam a kezét. - Szia, Liam.
 - Csá - intett neki Louis is, majd kiléptünk az ajtón. - Na, mi volt ilyen fontos? - kérdezte azonnal.
 - Csinálj velem valamit, kérlek! Ölj meg, pofozz fel, ölj meg, vagy valamiiii - sikítottam már a végét, mire többen rám tekintettek, majd franciául mondtak néhány kifejezést, amit lehet, nem akartam megérteni.
 - Nyugi, kislány, mi történt? - fogta a kezei közé az arcomat. Mindig így próbál lenyugtatni.
 - Srácok, mi volt ez a sikítás? - kérdezte Zayn, mikor megállt előttünk.
 - Arra én is kíváncsi lennék - nézett rám Louis. - Gondolom csak valami zavar az agyában, megesik - magyarázta.
 - Barom - sziszegtem.
 - De hát ez így van - röhögött fel Lou. Egyikőnk sem nevetett, csak ő.
 - Inkább menjünk - húztam magam után.
 - De komolyaaan, mi a baj? Harry?
 - Ha csendben maradnál, talán könnyebb lenne - mondtam. - Zayn még hallótálvolságon belül volt.
 - Ó, szóval ő volt a tárgya a dolognak - esett le neki, amikor már a lifttel mentünk le.
 - Igen. - Nagyot sóhajtottam. Kiértünk a szállodából, és sétálgatni kezdtünk.
 - Mesélj csak.
 - Tegnap este... Zayn majdnem megcsókolt, amikor elmentünk rágyújtani - vallottam be. - Valamint... azt hiszem, hogy nagyon beleszerettem Harrybe.
 - Jézusom - dőlt hátra. - Kezdem Harryvel, az váratlanabb. Figyelmeztettelek! Zaynről pedig nem mondok semmit, gondoltam, hogy... érted, ez lesz.
 - Szidj már le, ez nem vall rád. Teríts észhez, mint régen.
 - De már felnőtt vagy - mondta, mire csak bólintottam egyet. - Akkor, összegezzük. Harry párszor elvitt randizni nagyon szép, és romantikus helyekre, párszor lefeküdtetek, majd vett neked egy nyakláncot és te máris szerelmes vagyok, pedig MINDENKI megmondta, hogy Harry a lehető legrosszabb választás ötünk közül. - Néhány másodpercig csendben maradt, míg én elővettem a cigimet és egyet meggyújtottam a számban.
 - Hibáztam - fújtam ki a füstöt. - Mérgezem magamat.
 - Harryvel vagy a cigivel? - Felnevettem.
 - Harry mérgez engem... hm... ez tetszik - mosolyodtam el.
 - Meg te saját magadat - szólalt meg.
 - Mit tegyek? Nálam te vagy az ésszerűség mintaképe.
 - Ez édes - ölelt át. - Ha Harryvel minden jó, maradj vele. Zayn pedig csak részeg volt, biztos.
 - Ezzel még magadat sem tudnád beetetni - vigyorogtam, majd újra beleszívtam a cigimbe.
 - Kíváncsi vagy a véleményemre? - Bólintottam. - Józanon elvagytok, bár nem túlzottan, ekkor merül fel a kínos csend dolog, viszont részegen... mindig megtaláljátok egymást. És mindig csináltok valamit. - Furcsán néztem rá, mire leintett. - Nézzük... spanyol' elején smároltatok, aztán együtt aludtatok, aztán már nálunk is aludtatok együtt, meg... tegnap majdnem csókolóztatok.
 - És ez mindig részegen volt - néztem kikerekedett szemekkel a földre.
 - Ó, szóval ez tényleg így van! Nem hittem volna, hogy majd igazat adsz nekem - magyarázott.
 - De igazad van, és ez ijesztő... - suttogtam megtörten. - Most komolyan, mit tegyek?
 - Csak ismételni tudom magamat: ha jó Hazzával, akkor legyetek csak együtt, de amint furcsa lesz, szakíts. És próbálj meg nem ugrani az első szavára, amit mond.... ez a lényeg - mosolygott rám. - Viszont... témaváltás: kajás vagyok, beugrunk valahová enni valamit?
 - Persze! Ma még én sem ettem.

2012. július 26, csütörtök

Összepakoltunk mindent a szállodában, és indultunk is a turnébuszhoz. Újra elfoglaltuk a szokásos helyünket, én pedig hulla fáradtan dőltem be az ágyamba. Nem tudtam az elmúlt két napban olyan sokat aludni.

2012. július 27, péntek


 - Mikor leszünk már ott?  kérdeztem, amikor sikerült felébrednem. Ahogy ránéztem az órára, két-három órával később. Hajnali egy volt.
 - Még feküdj vissza párszor, úgy három-négy óra van még.
 - Köszi, Lou - motyogtam, majd visszadőltem az ágyamba. De elaludni már nem tudtam.
Kopogtak.
 - Gyere be - mondtam, majd az ajtó kinyílt, és Zayn sétált be rajta. - Mit szeretnél? - fordultam felé, majd beljebb helyezkedtem, és megütögettem az ágyam azon részét, ami most felszabadult. - Ülj le.
 - Hát, nem zavarok? - állt tétlenül. Megráztam a fejemet, majd leült. - Igazából, csak jöttem beszélgetni - mosolygott.
 - Ja, az after óta nem is beszéltünk - állapítottam meg.
 - Tényleg sajnálom azt, amikor akkor történt. - Kínos csend, és újabb pont Lounak, hogy igaza volt.
 - Tényleg nem vettem magamra, emiatt ne rágd magadat.
 - Amúgy... az igazság az, hogy beszélt velem Louis, és érdekes dolgokat mondott. Leginkább erre szerettem volna rákérdezni, de... - ekkor tört be Harry a szobába.
 - Ó, boccs, nem tudtam, hogy itt vagytok. Zavarok? Igazából Oliviához jöttem - hadarta vigyorogva. Odasandítottam Zaynre, aki kicsit mérges volt, de mosolyt varázsolt az arcára, és úgy válaszolt.
 - Dehogy, semmi gond - mondta lazán. - Már menni akartam.
 - Oké - rántotta meg a vállát Harry, majd a táskájához lépett, és kutatni kezdett benne. Zayn intett nekem, és annyit sikerült leolvasnom a szájáról, hogy "folytatjuk", majd kiment.
 - Mit keresel? - ültem fel.
 - A töltőmet - hazudta. Dehogy kereste, csak feltűnt neki, hogy kettesben vagyunk. Szánalmas vagyok, összeesküvés elméleteket gyártok egyfolytában. Jaaaj. - Meg is van - kapta ki, majd feltette a telefonját tölteni. Tényleg megbolondultam.
 - Király - dőltem hátra.
 - Hm?
 - Semmi - motyogtam. Mosolyogva sétált oda az ágyamhoz, majd bebújt mellém a takaró alá.
Szorosan bújtam hozzá, a kezem pedig felvándorolt a pólója alá, mire szélesen kezdett vigyorogni.
 - Na, így szeretek pihenni - suttogta, miközben átölelte a derekamat. - Örülök, hogy itt vagy.
 - Én is.
 - Mindig hordod? - kérdezte, miközben a kezébe vette a medált.
 - Persze - bólintottam egy aprót -, hiszen tőled kaptam.
 - Úgy imádlak - ölelt jobban magához.

Arra jöttem rá, hogy csak akkor rossz minden, ha nem vele vagyok. Ha igen, akkor szárnyalok, boldog vagyok és minden tökéletes. Mint amilyen volt az elmúlt egy óra.

 - Itt vagyunk - tört be ujjongva Louis a szobába.
Megérkeztünk Monacoba.