Jó... estét! :)
2012. július 27, péntek
Újra elfoglaltunk egy jó kis szállodát. A rajongók újra ellepték a parkoló és a szálloda bármely bejárata között lévő szakaszt, így testőrökkel az oldalunkon tettük meg ezt a távot.
- Azért ez már beteges - fújtam ki a levegőt, mikor beértünk a szálloda biztonságot adó falai közé.
- Sziasztok - köszöntött minket CeCe boldogan, mosolyogva.
- Hogy lehetsz ilyen fitt reggel négykor? - tette fel a költői kérdést Niall.
- Hát, pont így! Aludjátok ki magatokat, délután négykor jelenésetek van egy interjún. Olivia, az emberek rád is kiváncsiak.
- Oké, oké - bólogattunk, majd elfoglaltuk a szobáinkat.
Újra Harryvel kerültem egy szobába, jobbra tőlünk Liam és Niall, mellettük pedig Zayn és Louis. Ó-ó. Nem tetszett ez a felállás.
Az egész gondolatmenetemet a szakította meg, hogy Harry elém állt, és az arcomat a kezébe vette. Kérdőn, felhúzott szemöldökkel nézett rám. Elvettem a kezeit az arcomról, majd átöleltem és az arcomat a nyakába temettem. Mélyeket szippantottam az illatából, ami teljesen megbabonázott. Lassan odaoldalaztunk az ágyhoz, aminek a szélére ült le, én pedig vele szembe álltam, és az ölébe helyezkedtem el. Így ültünk percekig, miközben gyengéden simogatta a hátamat.
- Tudod - köszörülte meg a hangját - nem ismerlek régóta, de eddig azt hittem, hogy kiismertelek. - Nem mozdultam, de még csak meg sem szólaltam. - De az elmúlt napokban teljesen kifordultál magadból, Olivia. Nem tudom, mit tehetnék veled, hogy visszatérjen a régi önmagad, ami már úgy hiányzik.
Percekig csendben, mozdulatlanul maradtunk mindketten.
- Mondj már valamit, kérlek - suttogta.
- Lefekszem aludni.
- Olivia - sóhajtotta, majd elengedett, amikor felkeltem az öléből.
Csendben átvettem a fekete pizsamámat, majd bebújtam a takaró alá. Nem is tudnám leírni azt az érzést, amit éppen átéltem. Olyan üres voltam, hirtelen.
- Járok egyet. - Éreztem, ahogy az ágy felemelkedik, ahogy a súly is róla. Egyszerre, szinkronban történt ez a váltás. Pár másodperc után az ajtó is csapódott.
Mit tettem?
Három körül ébredtem arra, hogy valaki rázogat, és a nevemen szólongat.
- Olivia, lassan itt az interjú ideje. Nem élheted le az életedet az ágyadban. - Louis volt az, és az ágyam szélén üldögélt. Hirtelen felemeltem a fejemet, és körbenéztem. - Nincs itt.
- Hahh - sóhajtottam.
- Beszélt velem, hogy valahogy rázzalak helyre, és nekem már van is programom.
- Arra kíváncsi leszek. - Felálltam, és megkértem, hogy várjon meg, míg fürdök egyet és sminkelek. - Mit vegyek fel az interjúra?
- Valami egyszerűt, de csinosat.
- Ez jó lesz? - Kiemeltem egy nyári ruhát, ami bézs színű volt, rajta virágokkal.
Hiába, a bézs a kedvenc színem, meg a fekete. A hajamat kivasalva, kiengedve hagytam, felvettem egy fekete magassarkút és előkerestem a fekete levéltáskámat, amibe újra a legfontosabb dolgokat tettem bele: cigi, pénz és telefon.
- Rekordidő alatt, mindössze fél óra alatt készen lettél.
- Hol lesz az interjú?
- Egy másik szállodában - válaszolta.
- Harry hol van?
- Ők már a helyszínen, szóval mi is induljunk el, nehogy elkéssünk.
Közben elindultunk, de továbbra sem hagyott nyugodni az, hogy nem tudom, mi a terve.
- Nos... mi is a terved a "megváltoztatásomra?" - kérdeztem.
- Emlékszel, hogy régen több közös programunk volt? Futás, teniszezés, meg bowling, satöbbi... és ezek mostanában elmaradtak - magyarázta, miközben haladtunk. - Ezt hozzuk vissza.
- Ó.
Közben elindultunk, de továbbra sem hagyott nyugodni az, hogy nem tudom, mi a terve.
- Nos... mi is a terved a "megváltoztatásomra?" - kérdeztem.
- Emlékszel, hogy régen több közös programunk volt? Futás, teniszezés, meg bowling, satöbbi... és ezek mostanában elmaradtak - magyarázta, miközben haladtunk. - Ezt hozzuk vissza.
- Ó.
A srácok egy nagy asztal mögött foglaltak helyet, és öt hely volt. Na, legalább nekem nem kell majd ott feltűnnöm. Az irodaépület falához voltak a srácok ültetve, ami pont egy padlótól-a mennyezetig típusú ablak volt. A háttér gyönyörű, az fix. Egy nő ült tőlük úgy két méterre, mellett egy kamera állt egy operatőrrel mögötte. Mindössze két perc volt a forgatás kezdetéig. Megálltam az operatőr mellett álló CeCe mellé.
- Elkezdted már beszerezni a holnapi koncertre a dolgokat? - kérdezte halkan.
- A-a, még nem voltam túlzottan top állapotban, de ez után nekikezdek.
- Ne felejts el semmit. Ha segítség kell, vidd el valamelyik fiút.
- Louist - mondtam egyből.
- Legyen úgy - bólintott.
- Kezdünk - szólalt meg egy fiatal, huszonnyolc éves nő. Körülbelül. Szőke, egyenes hajú bombázó volt.
Leült a kis székébe, majd elővett egy lapot, amire kérdések voltak írva. Néhány pillanatig nézegette őket, majd elkezdett folyamatosan beszélni, de mivel nem érdekelt, már maga az interjú sem, nem túlzottan figyeltem. Leginkább a koncertek háttértitkairól,magáról a turnéról és a honvágyról kérdezte őket a nő, aztán teljesen már irányba kanyarodott el a téma.
- Srácok, meséljetek a szerelmi életetekről - mondta a nő kedvesen. - Kinek van barátnője?
- Nekem épp nincs senkim - szólalt meg Zayn.
- Még kiszemelted sincs? Lányok milliói vetnék magukat a lábad elé!
- Kiszemeltem az van, de ő kevésbé "vetné magát a lábaim elé". - Elmosolyodtam.
- Louis? -nézett rá a riporter.
- Ó, nekem egyáltalán nincs senkim, se barátnő, se kiszemelt.
- Liam?
- Nekem van egy barátnőm, odahaza, de ezt már mindenki tudja - mondta egyszerűen, majd hátradőlt a székében.
- Niall?
- Csatlakozom Louishoz.
- Akkor, Harry, már csak te maradtál - nézett a szőke nő az illetőre.
- Nekem van barátnőm, már egy kis ideje - vigyorgott, mire meghökkentem. Ne már! Ezt most beakarjuk vallani a média előtt?
- Mesélj róla, hogy hívják? - kérte.
- Oliviának hívják, tizennyolc éves... mit szeretnél róla tudni?
- Honnan ismered, mióta vagytok együtt?
- Louis legjobb barátja, és velünk volt a nyaralásunkon, ahonnan pár hete jöttünk haza. Umm, nem tudom pontosan - rám nézett, kérdő tekintettel. - Nem tudni, mióta vagyunk együtt, néhány hete. - A nő hátra nézett, majd megállapodott rajtam a tekintete.
- Ó, csak nem Oliviához van szerencsénk? - kérdezte álmosollyal az arcán. Szélesen mosolyogva bólintottam egyet. - Lelkes barátnő lehet, ha még interjúzni is elkísér. - Harry bólintott, majd rám kacsintott.
Legalább nem haragszik a hajnali beszélgetésünk miatt.
A nő még vagy egy órát kérdezgette őket, kevésbé izgalmas dolgokról, szóval nem figyeltem annyira.
- Srácok, ismét alakítottatok - mondta CeCe.- A riportert teljesen levettétek a lábáról.
- Lenyűgözőek vagyunk, tudjuk - vigyorgott Louis.
- Szabad foglalkozás, holnap este koncert, a megbeszélt időpontban és helyen legyetek ott.
- Rendben, oké, értettük - hangzottak a válaszok.
- Olivia, nem beszélhetnénk? - lépet oda mellé Zayn, miközben lefelé sétáltunk az irodaház lépcsőházában. - A buszban nem sikerült befejeznem a mondandómat.
- Az igazság az, hogy a mai nap folyamán még néhány cuccot be kell szereznem nektek, de máskor beszélhetünk.
- Oké, akkor majd megkereslek később. - Bólintottam, majd odaszálguldottam a drága Louis barátomhoz.
- Lehet egy kisebb kérésem? - néztem rá édesen.
- Mondd, kedves.
- Eljönnél velem egy kis körútra? CeCe adott egy kis munkát, ha már az asszisztense vagyok. Néhány dolgot meg kéne vennem, még a holnapi koncert előtt. Elkísérhetnél, és segíthetnél. - Kis csend. - Ráadásul magyarázattal tartozol nekem - súgtam oda neki.
- Örömmel elkísérlek.
- Remek.
- Na, mivel is tartozom magyarázattal? - kérdezte.
Éppen a bevásárlóközpontban mászkáltunk, és annyi cuccot kellett összeszednünk, hogy egyszer már nem bírtuk, és a csomagtartóba kellett egy kört tennünk. Aztán újra feljöttünk. A srácok nassolni valója már meg is volt, valamint azok a cuccok, amiket a sminkesek és fodrászok használtak rájuk.
- Beszéltél Zaynnel.
- Egy szobában lakunk, nem könnyű megállni, hogy ne tegyük - nézett rám komolyan. Betértünk egy ruhaüzletbe, majd célirányosan ruhákat kezdtem keresni a felsoroltak és a képek, méretek alapján.
- Nem, nem most, még a buszon akart valamit mondani, ami eléggé gyanús volt nekem.
- Mit mondott?
- Hogy beszéltél vele - mondtam komolyan. - Mit mondtál neki?
- Csak amit neked.
- Miért kavarsz? - kérdeztem, már magamból kikelve.
- Nem kavarok, ez az igazság, neked is elmondtam és neki is van joga tudni azt, ami vele kapcsolatos! Emiatt ne akadj már ki, Olivia. Inkább a Harryvel való kapcsolatodat próbáld helyre hozni, ő sem tudja, mi tévő legyen veled. Hajnalban idegbeteg fejjel jött át.
- Beszélek vele - sóhajtottam.
- Jól teszed.
- Menjünk ki rágyújtani, és együnk valamit. Utána majd megvesszük a ruhákat.
Így is történt.
2012. július 28. szombat
Már egy ideje ott üldögéltem az ágyon, mikor Harry ébredezni kezdett.
- Jó reggelt - suttogtam, majd adtam az arcára néhány puszit.
- Mi ez a fantasztikus ébredés? Nem szoktam meg - nyújtózkodott. - Többször csinálhatnánk ilyeneket. Má jobban vagy?
- Igen, és arra gondoltam, elmehetnénk valamerre reggelizni, utána nézhetnénk valami filmet.
- Á, filmet - vigyorodott el kajánul. - Ha megvárod, míg felöltözöm, mehetünk.
- Én is átöltöznék - néztem végig a hálóingemen, mire csak mosolyogva bólintott egyet, és elment fürdeni.
Egy egyszerű fekete póló-farmer párosításnál maradtam.
- Indulhatunk? - lépett ki a fürdőből, már felöltözve.
- Persze - mosolyogtam rá.
- Mi történt? Nagyon boldog vagy - állapította meg.
- Megpróbálom élvezni az életet - válaszoltam egyszerűen.
- Örülök, hogy ennek a részese lehetek - ölelt meg a liftben, majd megcsókolt. - Biztos akarunk mi menni reggelizni? Nem foglaljuk el inkább a szobánkat?
- Éhes vagyok, szóval együnk - mondtam. - Utána vagy délig ráérsz, nem? Sőt, kettőig, háromkor kezdődik csak a próba.
- Legyen - sóhajtott, majd újra megölelt.
Valamiféle másvilági boldogság kerített a hatalmába, újra. A dolgok kezdenek helyre jönni.
Leült a kis székébe, majd elővett egy lapot, amire kérdések voltak írva. Néhány pillanatig nézegette őket, majd elkezdett folyamatosan beszélni, de mivel nem érdekelt, már maga az interjú sem, nem túlzottan figyeltem. Leginkább a koncertek háttértitkairól,magáról a turnéról és a honvágyról kérdezte őket a nő, aztán teljesen már irányba kanyarodott el a téma.
- Srácok, meséljetek a szerelmi életetekről - mondta a nő kedvesen. - Kinek van barátnője?
- Nekem épp nincs senkim - szólalt meg Zayn.
- Még kiszemelted sincs? Lányok milliói vetnék magukat a lábad elé!
- Kiszemeltem az van, de ő kevésbé "vetné magát a lábaim elé". - Elmosolyodtam.
- Louis? -nézett rá a riporter.
- Ó, nekem egyáltalán nincs senkim, se barátnő, se kiszemelt.
- Liam?
- Nekem van egy barátnőm, odahaza, de ezt már mindenki tudja - mondta egyszerűen, majd hátradőlt a székében.
- Niall?
- Csatlakozom Louishoz.
- Akkor, Harry, már csak te maradtál - nézett a szőke nő az illetőre.
- Nekem van barátnőm, már egy kis ideje - vigyorgott, mire meghökkentem. Ne már! Ezt most beakarjuk vallani a média előtt?
- Mesélj róla, hogy hívják? - kérte.
- Oliviának hívják, tizennyolc éves... mit szeretnél róla tudni?
- Honnan ismered, mióta vagytok együtt?
- Louis legjobb barátja, és velünk volt a nyaralásunkon, ahonnan pár hete jöttünk haza. Umm, nem tudom pontosan - rám nézett, kérdő tekintettel. - Nem tudni, mióta vagyunk együtt, néhány hete. - A nő hátra nézett, majd megállapodott rajtam a tekintete.
- Ó, csak nem Oliviához van szerencsénk? - kérdezte álmosollyal az arcán. Szélesen mosolyogva bólintottam egyet. - Lelkes barátnő lehet, ha még interjúzni is elkísér. - Harry bólintott, majd rám kacsintott.
Legalább nem haragszik a hajnali beszélgetésünk miatt.
A nő még vagy egy órát kérdezgette őket, kevésbé izgalmas dolgokról, szóval nem figyeltem annyira.
- Srácok, ismét alakítottatok - mondta CeCe.- A riportert teljesen levettétek a lábáról.
- Lenyűgözőek vagyunk, tudjuk - vigyorgott Louis.
- Szabad foglalkozás, holnap este koncert, a megbeszélt időpontban és helyen legyetek ott.
- Rendben, oké, értettük - hangzottak a válaszok.
- Olivia, nem beszélhetnénk? - lépet oda mellé Zayn, miközben lefelé sétáltunk az irodaház lépcsőházában. - A buszban nem sikerült befejeznem a mondandómat.
- Az igazság az, hogy a mai nap folyamán még néhány cuccot be kell szereznem nektek, de máskor beszélhetünk.
- Oké, akkor majd megkereslek később. - Bólintottam, majd odaszálguldottam a drága Louis barátomhoz.
- Lehet egy kisebb kérésem? - néztem rá édesen.
- Mondd, kedves.
- Eljönnél velem egy kis körútra? CeCe adott egy kis munkát, ha már az asszisztense vagyok. Néhány dolgot meg kéne vennem, még a holnapi koncert előtt. Elkísérhetnél, és segíthetnél. - Kis csend. - Ráadásul magyarázattal tartozol nekem - súgtam oda neki.
- Örömmel elkísérlek.
- Remek.
- Na, mivel is tartozom magyarázattal? - kérdezte.
Éppen a bevásárlóközpontban mászkáltunk, és annyi cuccot kellett összeszednünk, hogy egyszer már nem bírtuk, és a csomagtartóba kellett egy kört tennünk. Aztán újra feljöttünk. A srácok nassolni valója már meg is volt, valamint azok a cuccok, amiket a sminkesek és fodrászok használtak rájuk.
- Beszéltél Zaynnel.
- Egy szobában lakunk, nem könnyű megállni, hogy ne tegyük - nézett rám komolyan. Betértünk egy ruhaüzletbe, majd célirányosan ruhákat kezdtem keresni a felsoroltak és a képek, méretek alapján.
- Nem, nem most, még a buszon akart valamit mondani, ami eléggé gyanús volt nekem.
- Mit mondott?
- Hogy beszéltél vele - mondtam komolyan. - Mit mondtál neki?
- Csak amit neked.
- Miért kavarsz? - kérdeztem, már magamból kikelve.
- Nem kavarok, ez az igazság, neked is elmondtam és neki is van joga tudni azt, ami vele kapcsolatos! Emiatt ne akadj már ki, Olivia. Inkább a Harryvel való kapcsolatodat próbáld helyre hozni, ő sem tudja, mi tévő legyen veled. Hajnalban idegbeteg fejjel jött át.
- Beszélek vele - sóhajtottam.
- Jól teszed.
- Menjünk ki rágyújtani, és együnk valamit. Utána majd megvesszük a ruhákat.
Így is történt.
2012. július 28. szombat
Már egy ideje ott üldögéltem az ágyon, mikor Harry ébredezni kezdett.
- Jó reggelt - suttogtam, majd adtam az arcára néhány puszit.
- Mi ez a fantasztikus ébredés? Nem szoktam meg - nyújtózkodott. - Többször csinálhatnánk ilyeneket. Má jobban vagy?
- Igen, és arra gondoltam, elmehetnénk valamerre reggelizni, utána nézhetnénk valami filmet.
- Á, filmet - vigyorodott el kajánul. - Ha megvárod, míg felöltözöm, mehetünk.
- Én is átöltöznék - néztem végig a hálóingemen, mire csak mosolyogva bólintott egyet, és elment fürdeni.
Egy egyszerű fekete póló-farmer párosításnál maradtam.
- Indulhatunk? - lépett ki a fürdőből, már felöltözve.
- Persze - mosolyogtam rá.
- Mi történt? Nagyon boldog vagy - állapította meg.
- Megpróbálom élvezni az életet - válaszoltam egyszerűen.
- Örülök, hogy ennek a részese lehetek - ölelt meg a liftben, majd megcsókolt. - Biztos akarunk mi menni reggelizni? Nem foglaljuk el inkább a szobánkat?
- Legyen - sóhajtott, majd újra megölelt.
Valamiféle másvilági boldogság kerített a hatalmába, újra. A dolgok kezdenek helyre jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése